Czike László

A sumér Annunaki és elit-utódaik, a Kígyókirályok

(az iraki háború, Irak elfoglalásának sátáni gyökerei)

Jim Marrs írja „A titkos uralom” címû könyvében: „A parancsok nem valamiféle szellemtõl, hanem egy hús-vér személytõl (idegen lénytõl) érkeztek...

Dr. Joe Lewels, az El Paso-i Texasi Egyetem újságírói szakának volt tanszék-vezetõje ‘Az Isten-hipotézis’ könyvében kifejti, hogy Jehova valójában hús-vér lény (egy Annunaki?) volt, aki tüzet, viharos szelet és zajt keltõ repülõ jármûvel (ûrkomppal, csészealjjal?) közlekedett. E jármûvel vitte fel Mózest a Sínai-hegy tetejére, ahogy meg is van írva a Mózes második könyvében (19,4): ‘Láttatok, mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mint sasszárnyon hordoztalak benneteket s ide hoztalak magamhoz.’ Lewels arra is rámutat, hogy Mózes és az izraeliták sohasem láthatták Jehova arcát...

Lehetséges - kérdi -, ez az arc annyira nem emberi lett volna, hogy félelmet és undort keltett volna bennük? ‘Meg kell jegyezni, hogy ez egyáltalán nem új gondolat’ - írta -, megemlítve a korai zsidó mandeánus szektát, akik a dualista világegyetemben hittek, amely két egyenlõ részre, a fény és a sötétség világára van osztva. ‘Szerintük a fizikai világot - így a Földet is - a Sötétség Ura, hüllõ-szerû lény teremtette és kormányozta, akit Kígyónak, Sárkánynak, Szörnynek és Óriásnak is hívtak, és aki szerintük az emberiség igazi teremtõje volt.’ R. A. Boulay kutató ugyanezt az elképzelést hirdette. Feltûnt neki, hogy világ összes kultúrájából maradtak fenn olyan történetek, melyek az emberekkel együtt élõ - akár az embereket megteremtõ - sárkányokról, hüllõkrõl szólnak. Ezeknek a hüllõknek különös erõvel bíró ékköveik vagy kristályaik voltak, lábon jártak és repültek a levegõben, területekért harcoltak egymással, és az emberek ‘isten’-ként tisztelték õket. ‘Az, hogy világszerte leírták a repülõ hüllõket, egyértelmû bizonyítéka, hogy teremtõink és õseink nem az emlõsöktõl származtak, hanem földönkívüli gyíkfélék (szerintem értelmes, földi származású dinozaurusz-félék is lehettek! - Cz. L.) voltak.’ - vonta le a következtetést Boulay ‘Repülõ kígyók és sárkányok - az emberiség hüllõ-eredetének története’ címû könyvében.

Lewels, Boulay és más kortárs szerzõk úgy gondolják, hogy a bibliai Jehova valójában valamely õsi sumér ‘isten’ volt, aki különösképp érdeklõdni kezdett a mezopotámiai pátriárka, Ábrahám leszármazottai iránt. ‘A héber néppel való kapcsolatában Jehova kezdettõl fogva minden rendelkezésére álló eszközzel arra törekedett, hogy hatalma és ellenõrzése alatt tartsa (kiválasztott) népét.’ - mondja Lewels.

A Mózes elsõ könyvének 17. fejezetében leírt - Ábrahám és Jehova közötti - szerzõdés egyik feltétele az összes férfi körülmetélése volt. Lewels szerint ez arra hasonlít, mint amikor az állattenyésztõ gazda a fülön ejtett bevágással jelöli meg saját (tulajdonát képezõ) állatait (azonosíthatóság céljából)... (...)

A mítoszoknak nevezett allegóriák adják a mai nyugati világ korai vallásos és filozófiai hiedelmeinek gerincét. Bár általában úgy hiszik, az õsi nagy kultúrák ‘égi istenei’, mitikus alakjai kultúránként külön panteonokat alkotnak, ám egy alaposabb tanulmányozás megvilágítja a közös eredetüket. Amikor a minószi kultúrából származó legkorábbi szöveget lefordították, kiderült: mezopotámiai sémi nyelvjárásban íródott. Azt már régebben megállapították, hogy a nyugati civilizáció alapját képezõ görög kultúra a Kréta szigetén élõ korai minósziaktól eredt. (...) Az igazi kérdés, hogy Mózes és az egyiptomiak hogy’ szerezték meg az Õsi Misztériumokra vonatkozó tudásukat. Úgy tûnik, - nagy részét Izsák és Ábrahám pátriárkák adták tovább nekik. (...)

A Biblia felsorolja Ábrahám összes õsét: apján, Terachon keresztül majdnem kétezer éven át vissza lehet õket követni Noé fiáig, Sémig: így egészen Ádámig. Fontos momentum: Ábrahám a káldeus Ur városából, - a Perzsa-öböl északi részén fekvõ sumér városból származott. Mózes elsõ könyvének elején még csak mint egy 318 fõs képzett hadsereggel rendelkezõ héber férfi szerepel, akit a titokzatos Melkizedek megáld. Késõbb, a 24. fejezetben ez az Ábrahám már gazdag ember, - hatalmas csordái és nyájai vannak, aranya és ezüstje, tevéi; a háztartása pedig szolgákkal van tele. Nyilvánvalóan nem egyszerû nomád volt, hanem Sumér jómódú és befolyásos polgára.

Ur városát Kr. e. 2000-ben egy háború során lerombolták; Ábrahám családja északra, Háránba ment. Ezt a várost Ábrahám testvérérõl nevezték el, aki a Szodoma és Gomorra történetébõl ismert Lót apja volt. A XX. század elején a régészek számos olyan várost találtak Mezopotámia északi részén, amelyeket Ábrahám családtagjairól neveztek el, ilyenek például: Hárán, Terach, Náhór, Serug és Peleg. ‘Egyértelmû, hogy a pátriárkák nem egy hétköznapi családból származtak, sõt, igen befolyásos dinasztiát alkottak.’ - jegyezte meg Gardner. Ez a dinasztia adta tovább az õsi sumér hagyományokat Ábrahámtól Mózesig. A világ legmélyebb titkai mind a mezopotámiai Sumérba, az elsõ ismert nagy civilizációba vezetnek, ami a Perzsa-öböl torkolatánál, a Tigris és az Eufrátesz folyók között terült el. A bibliai idõkben Káldeának vagy Sineárnak hívták ezt a területet - ma pedig Iraknak...

A sumér kultúra mintha a semmibõl bukkant volna elõ, több mint hatezer éve, és mielõtt titokzatos módon eltûnt volna, a hatása hatalmas területre kiterjedt: kelet felé egészen az Indus-folyóig, ami a Himalájából Pakisztánon keresztül az Arab-öbölig folyik, - nyugaton pedig a késõbbi egyiptomi királyságok köz-pontjáig, a Nílusig. Kb. Kr. e. 2400-ban a sumér birodalmat sémita törzsek támadták meg, nyugatról és északról. Nagy Sargon alapította a sémi akkád dinasztiát, ami a Perzsa-öböltõl egész’ a Földközi-tengerig uralkodott. További harcokkal és kitelepítésekkel töltött évek után a sumér területeket a babilóniai Hammurábi egyesítette, akinek a híres törvénygyûjteménye, lehet, hogy azért született, hogy féken tartsa a katasztrófákat követõ népvándorlásokat. Alan F. Alford rámutatott, hogy a görög Szantorini-sziget pusztító kitörése, valamint a Kréta-szigetén és Mohendzsodáróban (az Indus-völgyi kultúra központjában) történt titokzatos pusztítás (atomháború?!) mind nagyjából Hammurábi alatt következett be. Alford szerint ezen események kapcsolatban állnak a Húsvét-szigetek népességének elvándorlásával, az Andok-beli indián civilizációk meg-születésével, sõt, a maják megérkezésével Közép-Amerikába, hiszen ezek mind nagyjából egy idõben történtek. (...)

A sumérokról semmit nem lehetett tudni kb. 150 évvel ezelõttig, amikor a korai XVII. századi utazó, Pietro della Valle írásain fellelkesülve régészek elkezdték felásni az Irak déli részén (!!) sûrûn található különös mesterséges dombokat. Miután a francia Paul Émile Botta 1843-ban megtalálta II. Sargon palotáját a mai Khorszabad alatt, - a régészek eltemetett városokat, romba dõlt palotákat, mûtárgyakat és agyagtáblák ezreit tárták fel, amik a sumérok életének minden részletét leírták. A XIX. század végére elismerték, hogy a sumér önálló nyelv, és már nagyjából le is tudták fordítani. A mára felhalmozódott tudás ellenére a nagyközönségnek mindmáig igen keveset árultak el az elsõ nagy civilizációról, ami egyszer csak megjelent Mezopotámiában. Lehet hogy többet tudhatunk meg errõl a hatezer éves civilizációról, mint amennyit valaha is tudni fogunk a késõbb élt egyiptomiakról, görögökrõl vagy rómaiakról. Ennek a sumér ékírás az oka. Míg más régi civilizációk papiruszai idõvel szétmállottak vagy háborúk tüzei emésztették el õket, addig a sumér ékírás jeleit íróvesszõvel nedves agyag-táblákra vésték, amiket megszárítottak, kiégettek, és hatalmas könyvtárakban tároltak. Kb. ötszázezer ilyen ékírásos táblát találtak, és ezek a mai kutatóknak felbecsülhetetlen értékû információval szolgálnak a sumérokról... (...)

A régészeti kutatások feltárták, hogy nem sokkal Kr. e. 4000 után a Tigris és az Eufrátesz völgyében már mocsarakat csapoltak le, csatornákat, gátakat és töltéseket építettek, bonyolult öntözõrendszert alakítottak ki; hatalmas, pompás városokat építettek. Az elsõ tizenkét nagy városállam olyan egzotikus nevekkel, mint Ur, Nippur, Lagas, Akkád és Kiss, mind egy-egy zikkurat (‘szent hegy’), vagyis egy lépcsõzetes, toronyszerû templom köré épült... Mindegyik várost a saját ‘istene’ uralta. A zikkurat körül gyûrûkben helyezkedtek el elõször a köz-épületek, majd a piacok és a lakóházak. A városokat nagy földterületek vették körül, amik szintén a helyi ‘isten’ uralma alatt álltak. Ahogy e városállamok fejlõdtek, egy-egy király uralma alá kerültek, aki a helyi ‘istennek’ tartozott számadással. (...)

‘Tudósok mindeddig megkerülték a kínos kérdést: hogyan is figyelhettek meg, jegyezhettek fel a sumérok 25.920 évig (!) tartó csillagászati ciklust, hogyha az egész sumér civilizáció mindössze 2000 évig (!!) állt fenn?!’ - kérdezte Alford. Továbbmenve feltehetjük a kérdést: a 6000 évvel ezelõtt, csak kis csoportokban vadászó-gyûjtögetõ életmódot folytató, primitív emberek hogy’ válhattak egyik napról a másikra képessé egy teljes, mai szemmel nézve is fejlett civilizáció létrehozására?! Az új Enciklopédia Britannica is elismeri: a sumér történelem körül sok a súlyos és tisztázatlan kérdés... (...) A válasz pedig az, hogy minden, amit a sumérok elértek; állításuk szerint az isteneiktõl származott. (...) ‘Ezeket a történeteket sohasem vették komolyan: a tudósok kezdettõl fogva mítosznak bélyegezték õket...’ - írta Sitchin.

Fontos rámutatni, hogy a sumérok sohasem tartották ‘istenek’-nek a lényeket, akiktõl tudásukat kapták, és nem is utaltak így rájuk. Ez csak a késõbbi görög és római értelmezés volt, akik saját ‘isteneiket’ is a korábbi szájhagyományok alapján képzelték el. (A történelem és a ‘tudomány’ - leépülésünk története...)

A sumérok ezeket a lényeket egyszerûen úgy hívták: Annunaki, vagyis ‘Akik a Földre a mennybõl jöttek’.”

Az emberiség ókori történelme kettõsséget mutat. Az Annunaki ‘távozása’ (vagy illegalitásba vonulása) óta a civilizáció folyamatosan degenerálódik; - ugyanakkor jelentõs (elsõsorban technikai) természetû felismeréseknek és fellendüléseknek, sõt, ‘megvilágosodásoknak’ is a tanúi lehetünk, ami újra meg újra a társadalmi haladás illúzióját kelti. Ám a látszólagos szellemi fellendüléseket, rövid ébredési szakaszokat mély depressziók követik, amelyek egyrészt kétségessé teszik, hogy az emberiség végül képes lesz-e önállóan megállni a lábán, és végre békét kötni Istennel és önmagával; - másrészt a tartós hullámvölgyek kétségtelenné teszik: az ember jobbik erõi felett minden esetben, kivétel nélkül a mérhetetlenül önzõ, a titkok monopóliumát kizárólagosan élvezõ rejtõzködõ elit gyõzedelmeskedik, amelyik semmilyen eszköztõl nem riad vissza, hogy földi hatalmát mindörökre megõrizze. Kik ezek? Egy bitorló fajta, az Annunaki; vagy a Kígyókirályok?!

Talán kezdjük megérteni: vajon valójában milyen titkos célt is szolgálhatott az iraki háború!? Azért kellett sürgõsen lebombázni, elfoglalni és kifosztani az egy-kori Mezopotámia földjét, nehogy kiderülhessenek az õsi titkok, melyek ‘haszna’ az egész emberiséget illetné. Soha, senki ne tudhassa meg: honnan származik az emberiség. A múltunk megismerése megvilágíthatná lehetséges jövõnket, de azt is elveszik tõlünk. Irak mai elpusztítása kísértetiesen hasonlít a középkori keresztes-hadjáratok titkos céljához: akkor és ott a Szentföld titkait és örökségét akarták (és fogják!) megsemmisíteni. El kell tüntetni mindent, ami a múltra emlékeztet...

Vác, 2004. november 26. Czike László