Czike László

Végtelenek keresztútján

Tõlem lefelé a mikrokozmosz, a szubatomi árnyékvilág, felettem a csillagos ég. Alattam, testrészeimben az egyik, fejem felett pedig - üvegbúrám és szemfödõm - a „másik” végtelen világegyetem.

Végtelenek keresztútján állunk, mint a borítón is.

Csillagpor, fény és lélek

Most következhetne, hogy porból lettünk és porrá leszünk, ti. csil­lagporból és csillagporrá. Alattunk és felettünk a különbözõ hal­mazállapotú fénysugár virtuális tömegei, megtestesülései, a semmi látomásai - bennünk meg az egyetlen valami, ami örök és megismételhetetlen. A ‘tékozló lélek’, aki végül mégis hazatér...

Fizikailag a mikro és-makrokozmosz határán, két végtelen kereszt­útján állunk. Tudatlanul a golgota kálváriáját járjuk: nemlét, lét és öröklét mezsgyéjén. Jézus Krisztust keressük, akibõl min­den életerõ, minden élõvíz fakad.

Kereszténnyé érünk

Az ember nem születik kereszténynek, hanem azzá válik.

Amint a gyümölcs is megérik a napfény hatására, ha nem rothad el, s nem hullik le idõ elõtt, vagy nem szakítják le türelmetlen, sõt, gyilkos kezek, mielõtt meg(t)érhetne. „Keresztelkedjetek meg és higgyetek!” ­- mondta az Úr; ezek az üdvözülés alap­­fel­tételei. Ádám és Éva áteredõ bûnével születünk, ezért meg kell szabadulnunk tõle. Ennek az egyetlen - Isten által rendelt - útja-mód­ja, hogy megkeresztelkedünk. Hinni egy életen át tanulunk.

Egynek bûne, egynek áldozata

Aki a keserves szenvedések révén megszerzett hitét ezután soha, a legkritikusabb kísértésekben sem veszíti el, és aszerint is él, cselekszik – az üdvözül(het). Az üdvösség nem „érdemek” kér­dése – kiérdemelni nem lehet. Em­ber „önerõbõl” nem érheti el az üd­vösséget. Ez az ember számára – elérhetetlen, lehetetlen. Isten út­jai azonban kifürkészhetetlenek, Isten számára semmi sem lehe­tetlen. Még „az ember” üdvözítése sem. Mert Jézus Krisztus végte­lenül szereti az embert – minden egyes embert –; az Isten kegyel­me végtelen. Ádám (és Éva) engedetlensége folytán elveszítettük ugyan a Paradicsomot, és mindannyiunknak meg kell halnunk - a Mennyország Isten kegyelmében mégis elérhetõ. „Amint tehát egynek bûnbeesésébõl büntetés szállt minden emberre, úgy árad minden emberre életadó megigazulás az Egynek igaz volta miatt. Amint egynek az engedetlensége miatt bûnössé vál­tak sokan, úgy sokan megigazulnak az Egynek engedel­messége által.” (Róm. 5, 18-19.)

Áteredõ és szerzett bûnök

Az egynek engedetlensége Ádámé volt, az egynek engedelmessége Krisztusé. A Sátán eltérítette az ember útját, eltérítette Istentõl. Az eredeti bûnnel megjelent a bûn, az idõ múlása, a szenvedés és a halál. Isten saját egyetlen Fiát küldte le a Földre, hogy áldozatá­val visszaadja az embernek a bocsánat, a hazatalálás lehetõségét. Jézus Krisz­tus szó szerint elvette a világ bûneit, hiszen az addig cél­talanul és hitetlenül tévelygõ emberiségnek megteremtette a mindkét (áteredõ és szerzett) bûnfajtától való megszabadulás valós lehetõségét, és ezzel visszaadta az elveszett reményt...

Az út, az igazság és az élet

A végtelenek keresztútján a megfeszített Krisztus függ a keresz­ten, aki megjárta a poklokat is, hogy segítsen a szenvedõkön, de legyõzte a halált, harmadnapon feltámadott, új utat mutatott. Aki engedelmes az Atyához: megkeresztelkedik és hiszi a Fiút, az is meghal, de feltámad, s örök életet nyer a végítélet napján.

A bûn irracionalitása

A bûn egy kakukktojás az Isten által teremtett világegyetemben; - „rendszeridegen és inkompatibilis” tett, gyalázatos cselekedet, ami­vel tudatosan ellene szegülünk, és megtagadjuk Isten rende­lését. Jézus Krisztus egész életében azért küzdött, hogy tanításá­val, példabeszédeivel az embert letérítse a bûn, a kísértés, a Sá­tán útjáról, és visszatérítse Istenéhez. Ám a megigazulás cseppet sem racionális folyamat: az ember lelke a hit és a remény - vagyis részben érzelmek – szintjén/útján érik meg, Isten fényében süt­kérezve, mint a bibliai fügefa gyümölcse.

Bûnbánat és megbocsátás

A bûneinket meg kell bánnunk és kérnünk kell Istent, hogy vég­telen kegyelmével bocsásson meg nekünk. Bûnbánat nélkül nem számíthatunk megbocsátásra, hiszen a bûn legyõzése csak az el­követett tett tudatosulása útján lehetséges. Az ember, aki képte­len a bûneinek (legalább utólagos) felismerésére és megbánására, éretlen, vagy megátalkodott személyiség. A megbánás az Istennel folytatható imádságos kommunikáció legfõbb alapfeltétele. Néma gyermeknek Isten sem érti a szavát... „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyó­gyul az én lelkem!”

Jézus Krisztus fõparancsa

„Szeresd Uradat-Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes el­médbõl. Ez a legfõbb, az elsõ parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancson függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22, 37-40.) S a ‘felebarátod’-ba beletartozik az ellenséged is...

Jézus további parancsai

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a tör­vényt, hanem hogy tökéletessé te­gyem... Beteljesedik az egész.” … „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a go­nosszal, hanem ha megütik a jobb orcádat, fordítsd oda a másikat is. S ha pörbe fogva el akarják venni a köpenyedet, add oda a köntösödet is. S ha ezer lépésre kényszerítenek, hát menj el kétannyira. A kérõnek adj, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.” … „Hallottátok a parancsot: Szeresd fe­le­barátodat és gyûlöld ellenségedet! Én azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözõitekért (és rágalmazóitokért)! ... Ti le­gye­tek tehát olyan tökéletesek, mint mennyei Atyátok.”

Úgy legyen!

Vác, 2008. december 2.

Czike László