Vizitdíj a pokolba
- Részletek
- Czike László
- Találatok: 960
Czike László
Vizitdíj a pokolba
Ami annak látszik - az is.
Amit most velünk tesznek, bizony népirtás!
Nem konvergencia, nem a jövõ megalapozása, nem a költségvetés rendbetétele, nem folyamatos reform, nem „az emberarcú kapitalizmus” – Schmuck Andor immár 7 évvel ezelõtti szerzõi jogdíjas szellemi terméke, ami kb. annyit jelent, mintha azt mondanánk: „békaszájú lepke”, aki ugye Mick Jagger, az ördög egyik legújabbkori inkarnációja; s most íme, ez a képtelenség újraéled a Szörnyeteg blogjában – építése, de nem is ám a képmutató maastrichti követelmények teljesítése, hanem a népirtás projektje.
A belsõ használatú, titkos pályázat gyõztes projektje.
Már nincsen tehát semmi vesztenivalónk!
Miután mindenünket elvették, most az életünkre törnek.
Részletesen megmagyarázom.
Éhen halni nem könnyû, viszonylag hosszadalmas folyamat.
Ráadásul a pénzügyminiszterek nem tesznek ún. „hippokratészi” esküt. Igaz, az országgyûlési képviselõk esküjükben megígérik – s néhányan pofátlanul még hozzáteszik: „Isten engem úgy segéljen!” -, hogy a magyar nemzetet fogják szolgálni. A borzalmas, 17 éves dombi titkot viszont híven megtartják – miszerint mégsem… Most tehát az orvosokat kényszerítik hippokratészi esküjük megszegésére – ölésre kényszerítik õket, a gyógyítás megtagadásával.
Ámbár kicsit elõre szaladtunk…
Éhen halni nem könnyû, mert annyi étel mindig akad - ha máshol nem, a kukában - amennyi a gyomorkorgás ideiglenes elveréséhez elég. Persze korántsem mindegy, hogy a naponta (?) megevett táplálék mennyi, és fõleg: milyen. Az életfontosságú alkotóelemeket elégtelen mértékben tartalmazó „ételek” tartós fogyasztása elõbb-utóbb „táplálkozási”, fiziológiai, s végsõ soron szervi károsodáshoz vezet, de az elhúzódó folyamat mégsem hirtelen éhhalál.
Mivel sátánfattya hóhéraink apránként mindenünket – munkánkat, munkahelyeinket, otthonainkat, földjeinket, vagyonunkat, jövedelem-forrásainkat, sokunknak már a családját, a hitét is – elvették-elveszik, eddig azt gondolhattuk, hogy meghalasztásunkra a fokozódó nélkülözések folytán törvényszerûen bekövetkezõ általános testi-lelki lerontás hosszabb-rövidebb, ám mindenképp „elhúzódó” módozatát választják.
De nem!
Mint kiderült: a dolog rendkívül sürgõs.
A minden: a hazánk és az életünk kell nekik, most, azonnal.
Visszatérve az elvtársak méltánytalan egyenesági (nem az az Ági, akinek a tekintete is ellágyul, amint a jobb napokat látott padsorban álló, épp’ aberrált beszédét mondó fõnökét stíröli) vagy származékos utódaira, õk régóta csak a költségtérítésre hajtanak, amit a vörös cégér parancsára mostmár a megszüntetendõ társadalombiztosításunk összegébõl kellene kigazdálkodniuk. Nos: így képviselik õk a magyar népet – nekik hopp, nekünk kopp. Nekünk még a felhasznált villamosjegyekrõl is vállalkozói nyilvántartást kell vezetnünk, nomeg februártól a vizitdíjakról is, hogy szokjuk, tanuljuk meg az állam helyetti adminisztrációt, nekik pedig akár évi 4 millió forint, fel sem merült költséggel sem kell elszámolniuk. El is képzelhetjük, milyen lehet az az állami költségvetés, amelyben kemény milliárdokat szavaznak meg önmaguknak, bizonylat nélkül. Janicsárok, vamzerek és tolvajok büdzséje, melybõl a la carte rendelhet – persze a szintén íratlan 70 : 30 arányban - bármelyik lobby, tetszése szerint. (Az éveken keresztül, tételes elszámolás és bizonylat nélkül felvett költségtérítések elmúlt négy évi, személyenként is sok millió forintos összegei – Orbán Viktortól Petõ Ivánig - tetszés szerint olvashatók, letölthetõk, mert a szõke már feltette a világhálóra, a http://www.mkogy.hu/kepv/kepv_ktsg.htm webcímrõl.)
A bizonylatnélküli költségtérítés a népirtó törvényeik ebül szerzett jutaléka. Falatnyi koncocska a szupranacionális fosztogatásból…
Nomármost tehát meg kell értenünk, hogy az ellenség részérõl egy elõre kitervelten elõidézendõ genocídiummal állunk szemben. Igen ravasz a terv, mert egyrészt a történelem mindig a gyõzteseket, a túlélõket „szentesíti”, másrészt akik már nem élnek, azok tanúul sem hívhatók, harmad-, de nem utolsó sorban pedig: nincs az a földi hatalom, amelyik bármilyen hivatkozással utólag megsemmisítené, vagy felülírná azt, amit a többség parlamentje jóváhagyott. Ezt a kockázatot gyarmatosító eddig még soha nem vállalta. Úgy tûnik: a mesterterv hibátlan, a forgatókönyv meg fog valósulni, betû szerint - annál is inkább, mert az istenadta nép, mint kollektíven cselekvõ szociális organizmus még mindig semmit nem fog fel, nem ért az egészbõl. Ilyenekben bíznak: „a Gyurcsány meg a Molnár is ember, nekik is vannak, lehetnek gyerekeik”, „azt már úgy sem hagyná az Únió”, „majd a Jóisten az utolsó pillanatban lefogja a gonosz kezüket”, stb.
Nem érzik a halálos veszélyt, az életükre törõ fenyegetést.
A bárányok még hallgatnak, csak elszórt bégetés hallik.
Márpedig a hatályos legmagasabb nemzetközi szerzõdések (ENSZ alapokmánya, emberi jogok deklarációja, genfi egyezmény) szerint is: az emberi élethez való jogunk primátust élvez minden más - bármennyire demokratikusnak álcázott - joggal szemben. Az életünk már nem nevezhetõ emberinek. „Felzárkóztatás helyett pénzügyi kivéreztetés” címû írásomban – lásd: a honlapon is – kimutattam, hogy államférfiaink és államnõink csak az elmúlt 16 év során eddig mintegy 400 milliárd USD összeget (privatizált nemzeti tõkevagyon, hitelek, kamatok, stb.) tékozoltak el, ami évrõl évre automatikusan tovább nõ, minimum az évente (profit, kamat, stb. formájában) kiáramló összegekkel, továbbá a menetközben felvett újabb hitelekkel.
Ekkora fedezetlen és ellentételezés nélküli tõke és pénzkivonást – ami már eddig is több mint 3 évi GDP-nkkel, 3 évi teljes nemzeti teljesítményünkkel egyenlõ, és azt is jelenti, hogy az úgynevezett rendszerváltás óta minden ötödik évi munkánk értéke teljes egészében veszendõbe ment! - egyetlen állam, nép vagy nemzetgazdaság sem bír ki. Ennek egyenes következményeként a magyar gazdaság, minden látszólagos „virulása” ellenére, mostanra eljutott a szakadék, az összeomlás legszélére, mint minden organizmus, szervezet vagy társadalom, amelyet – pl. parazita vérszívók – folyamatosan kivéreztetnek. Vámpírok áldozatai vagyunk, meddig tûrjük, hogy a vérünket vegyék, takarékosság „jog”-címén?
Ám a világ demokratikus erõi, s új papánk az Európai Únió, valahogy nem vették észre, mi folyik Magyarországon. Kisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy észrevegyék – nem emberi az életünk. De mostmár a puszta életünket fenyegetik ezek az állandóan szaporodó vérszívók. Fleto Diurceanu, Magyarország büszke böszme miniszterelnöke, a conquistadorok nemesi elõnevével megtisztelve El Quro szerint a qurva Magyarországról Mária levette a kezét. A békés molnárnak álcázott, szintén vizigót hadikereskedõ csak vegetatív véglényeknek tekint bennünket, akiknek azért nincs munkahelyük, mert utálnak dolgozni, s ha tehetik, reggeltõl estig csak az orvosnál ücsörögnek – egyrészt, hogy alibit szerezzenek a semmittevésre, másrészt jogot formáljanak havi néhány kiló kemikália felíratására, amelyet be is véve (lásd: algopyrin) el is érik, hogy megbetegedjenek. A magyar tehát egy testileg-lelkileg beteges és/vagy hypochonder, a normális életre képtelen populáció, amelytõl meg kell vonni a tébékártyáját, hogy csakis közvetlen életveszély esetére juthasson orvosi beavatkozáshoz és a drága gyógyszerhez. A magyar vállalkozó született adócsaló, ezért kell újabb állandó adó-és járulékterheket tenni a vállára, a magyar állampolgár pedig született táppénzcsaló és gyógyszerfüggõ, ezért kell megvonni tõle beteges életlehetõségeit.
Most hát februártól 2-3 millió magyart, háztartásbelit, nyugdíjast, kényszervállalkozót, munkanélkülit lassú-gyors halálra ítélnek…
Nincsen már veszteni valónk, az életünket amúgyis elveszik.
Ne adjuk olcsón a hazánkat, s a halálunkat!
Emeljük fel a tétet, s a fejünket!
Hátha beletörik a bicskájuk.
Vác, 2007. január 30.
Czike László