Czike László

Vizitdíj a pokolba

Ami annak látszik - az is.

Amit most velünk tesznek, bizony népirtás!

Nem konvergencia, nem a jövõ megalapozása, nem a költségve­tés rendbetétele, nem folyamatos reform, nem „az emberarcú kapi­ta­­lizmus” – Schmuck Andor immár 7 évvel ezelõtti szerzõi jogdí­jas szel­lemi terméke, ami kb. annyit jelent, mintha azt monda­nánk: „békaszájú lepke”, aki ugye Mick Jagger, az ördög egyik leg­újabbkori inkarnációja; s most íme, ez a képtelenség újraéled a Szörnyeteg blogjában – építése, de nem is ám a képmutató ma­as­trich­ti követelmények teljesítése, hanem a népirtás projektje.

A belsõ használatú, titkos pályázat gyõztes projektje.

Már nincsen tehát semmi vesztenivalónk!

Miután mindenünket elvették, most az életünkre törnek.

Részletesen megmagyarázom.

Éhen halni nem könnyû, viszonylag hosszadalmas folyamat.

Ráadásul a pénzügyminiszterek nem tesznek ún. „hippokratészi” esküt. Igaz, az országgyûlési képviselõk esküjükben megígérik – s néhányan pofátlanul még hozzáteszik: „Isten engem úgy se­gél­jen!” -, hogy a magyar nemzetet fogják szolgálni. A borzalmas, 17 éves dombi titkot viszont híven megtartják – miszerint mégsem… Most tehát az orvosokat kényszerítik hippokratészi esküjük meg­sze­gésé­re – ölésre kényszerítik õket, a gyógyítás megtagadásával.

Ámbár kicsit elõre szaladtunk…

Éhen halni nem könnyû, mert annyi étel mindig akad - ha máshol nem, a kukában - amennyi a gyomorkorgás ideiglenes elveré­sé­­hez elég. Persze korántsem mindegy, hogy a naponta (?) megevett táp­­lálék mennyi, és fõleg: milyen. Az életfontosságú alkotóe­le­­me­ket e­lég­telen mértékben tartalmazó „ételek” tartós fogyasztása e­lõbb-utóbb „táplálkozási”, fiziológiai, s végsõ soron szervi károso­dáshoz vezet, de az elhúzódó folyamat mégsem hirtelen éhhalál.

Mivel sátánfattya hóhéraink apránként mindenünket – munkán­kat, munkahelyeinket, otthonainkat, földjeinket, vagyonunkat, jö­vedelem-forrásainkat, sokunknak már a családját, a hitét is – el­vették-elveszik, eddig azt gondolhattuk, hogy meghalasztá­sunk­ra a fokozódó nélkülözések folytán törvényszerûen bekövetkezõ ál­ta­lá­nos testi-lelki lerontás hosszabb-rövidebb, ám mindenképp „el­hú­­zódó” módozatát választják.

De nem!

Mint kiderült: a dolog rendkívül sürgõs.

A minden: a hazánk és az életünk kell nekik, most, azonnal.

Visszatérve az elvtársak méltánytalan egyenesági (nem az az Ági, akinek a tekintete is ellágyul, amint a jobb napokat látott padsor­ban álló, épp’ aberrált beszédét mondó fõnökét stíröli) vagy szár­ma­zékos utódaira, õk régóta csak a költségtérítésre hajtanak, amit a vörös cégér parancsára mostmár a megszüntetendõ társadalom­biztosításunk összegébõl kellene kigazdálkodniuk. Nos: így kép­­vi­­selik õk a magyar népet – nekik hopp, nekünk kopp. Nekünk még a felhasznált villamosjegyekrõl is vállalkozói nyilvántartást kell ve­zetnünk, nomeg februártól a vizitdíjakról is, hogy szokjuk, tanul­juk meg az állam helyetti adminisztrációt, nekik pedig akár évi 4 millió forint, fel sem merült költséggel sem kell elszámolniuk. El is képzelhetjük, milyen lehet az az állami költségvetés, amelyben ke­mény mil­li­árdokat szavaznak meg önmaguknak, bizonylat nélkül. Janicsárok, vamzerek és tolvajok büdzséje, melybõl a la carte ren­del­het – persze a szintén íratlan 70 : 30 arányban - bármelyik lob­by, tetszése szerint. (Az éveken keresztül, téte­les el­szá­molás és bi­zonylat nélkül felvett költségtérítések elmúlt négy évi, szemé­lyen­ként is sok millió forintos összegei – Orbán Viktortól Petõ Ivánig - tetszés szerint olvashatók, letölthetõk, mert a szõke már feltette a világhálóra, a http://www.mkogy.hu/kepv/kepv_ktsg.htm web­címrõl.)

A bizonylatnélküli költségtérítés a népirtó törvényeik ebül szerzett jutaléka. Falatnyi koncocska a szupranacionális fosztogatásból…

Nomármost tehát meg kell értenünk, hogy az ellenség részérõl egy elõre kitervelten elõidézendõ genocídiummal állunk szemben. Igen ravasz a terv, mert egyrészt a történelem mindig a gyõzteseket, a túlélõket „szentesíti”, másrészt akik már nem élnek, azok tanúul sem hívhatók, harmad-, de nem utolsó sorban pedig: nincs az a földi hatalom, ame­lyik bármilyen hivatkozással utólag meg­sem­misítené, vagy felülírná azt, amit a több­ség parlamentje jóváhagyott. Ezt a kockázatot gyarmatosító eddig még soha nem vállalta. Úgy tûnik: a mesterterv hibátlan, a forgatókönyv meg fog va­lósulni, betû szerint - annál is inkább, mert az istenadta nép, mint kollektíven cselekvõ szociális organizmus még min­dig sem­mit nem fog fel, nem ért az egészbõl. Ilye­nek­ben bíznak: „a Gyurcsány meg a Molnár is ember, nekik is vannak, lehetnek gyerekeik”, „azt már úgy sem hagyná az Úni­ó”, „majd a Jóisten az utolsó pillanat­ban lefogja a gonosz kezüket”, stb.

Nem érzik a halálos veszélyt, az életükre törõ fenyegetést.

A bárányok még hallgatnak, csak elszórt bégetés hallik.

Márpedig a hatályos legmagasabb nemzetközi szerzõdések (ENSZ a­lapokmánya, emberi jogok deklarációja, genfi egyezmény) sze­rint is: az emberi élethez való jogunk primátust élvez minden más - bármennyire demokratikusnak álcázott - joggal szem­ben. Az életünk már nem nevezhetõ emberinek. „Felzárkóztatás helyett pénzügyi kivéreztetés” címû írásomban – lásd: a honlapon is – ki­mutattam, hogy államférfiaink és államnõink csak az elmúlt 16 év során eddig mintegy 400 milliárd USD összeget (pri­vatizált nem­ze­ti tõkevagyon, hitelek, kamatok, stb.) téko­zol­tak el, ami évrõl évre a­utomatikusan tovább nõ, minimum az évente (pro­fit, kamat, stb. formájában) kiáramló összegek­kel, továbbá a menetközben felvett újabb hitelekkel.

Ekkora fedezetlen és ellentételezés nélküli tõke és pénzkivonást – ami már eddig is több mint 3 évi GDP-nkkel, 3 évi teljes nemzeti teljesítmé­nyünk­kel egyenlõ, és azt is jelenti, hogy az úgynevezett rendszerváltás óta minden ötödik évi munkánk értéke teljes e­gészében veszendõbe ment! - egyet­len állam, nép vagy nemzet­gaz­daság sem bír ki. Ennek egyenes követ­kezményeként a ma­gyar gazdaság, minden látszólagos „virulása” ellenére, mostanra el­ju­tott a sza­kadék, az összeomlás legszélére, mint min­den organiz­mus, szervezet vagy társadalom, amelyet – pl. parazita vérszívók – folyamatosan kivéreztetnek. Vámpírok áldozatai vagyunk, meddig tûrjük, hogy a vérünket ve­gyék, takarékosság „jog”-címén?

Ám a világ demokratikus erõi, s új papánk az Európai Únió, vala­hogy nem vették észre, mi folyik Magyarországon. Kisebb gond­juk is nagyobb annál, minthogy észrevegyék – nem emberi az életünk. De mostmár a puszta életünket fenyegetik ezek az állandóan sza­porodó vérszívók. Fleto Diurceanu, Magyarország büszke böszme miniszterelnöke, a conquistadorok nemesi elõnevével megtisztelve El Quro szerint a qurva Magyarországról Mária levette a kezét. A békés molnárnak álcázott, szintén vizigót hadikereskedõ csak ve­ge­tatív véglényeknek tekint bennünket, akiknek azért nincs mun­­ka­helyük, mert utálnak dol­gozni, s ha tehetik, reggeltõl estig csak az orvosnál ücsörögnek – egyrészt, hogy alibit szerezzenek a sem­mit­tevésre, másrészt jogot formáljanak havi néhány kiló kemiká­lia fel­íratására, amelyet be is véve (lásd: algopyrin) el is érik, hogy megbetegedjenek. A magyar tehát egy testileg-lelkileg beteges és/­vagy hypochonder, a normális életre képtelen populáció, amely­tõl meg kell vonni a tébékártyáját, hogy csakis közvetlen életveszély esetére juthasson orvosi beavatkozáshoz és a drága gyógyszerhez. A magyar vállalkozó született adócsaló, ezért kell újabb állandó a­dó-és járulékterheket tenni a vállára, a magyar állampolgár pe­dig született táp­pénzcsaló és gyógyszerfüggõ, ezért kell megvonni tõle beteges életlehetõségeit.

Most hát februártól 2-3 millió magyart, háztartásbelit, nyugdíjast, kényszer­vállalkozót, munkanélkülit lassú-gyors halálra ítélnek…

Nincsen már veszteni valónk, az életünket amúgyis elveszik.

Ne adjuk olcsón a hazánkat, s a halálunkat!

Emeljük fel a tétet, s a fejünket!

Hátha beletörik a bicskájuk.

Vác, 2007. január 30.

Czike László