Czike László

A magyarországi szabadkõmûvesség

Adva van egy történelmi keret, amelybõl a „mai” történelem váza, kontúrjai – mint õsforrásból a búvópatak – erednek, fakadnak. A történelem a kijelölt keretek között önmagát ismétli, miközben mi azt hisszük: generálisan újraalkotjuk a jövõt. A történelem kicsit olyan, mint a digitális igen-nem választott útvonala; egyrészt nehéz, vagy majdnem lehetetlen róla letérni, másrészt, ha meg is van a járt út elhagyásához szükséges döntés, elszánás és energia, akkor is csak úgy lehet másik útvonalat választani, ha mielõbb visszatérünk a válaszúthoz, a keresztúthoz – ahol a döntés, az útvonal elágazott. Igaz út és tévút között nincs rövid átjárás…

A jövõ tehát – így, vagy úgy – abból a múltból épül, amelyet már bejártunk. Mert a múlt megváltoztathatatlan, a jövõ determinált.

Ma is az folyik, ami évszázadok óta, csak mindig „másképpen” – bár az eszközök és a módszerek mindig, most is ugyanazok. Mi lehet az okkult, a valós, vagy esetleg az okkult-valós oka vagy magyarázata annak, hogy az emberiség képtelen letérni errõl az útról, errõl az ördögi körben egyhelyben-járásról? Egy idõ óta – hatezer, de lehet, hogy tízezer éve – ugyanazon az úton járunk, és mintha sehogyan sem akarnánk, még kevésbé tudnánk letérni róla. Úgy tûnik: ez az út mélyen a múltunkban gyökerezik; az emberiség valamilyen rejtélyes genetikus okból, mintha arra „rendeltetett-kárhoztatott” volna, hogy tõle ide­gen, pogány-materialista, bálvány­imádó szellemnek hódoljon.

Pedig Jézus azért jött el kétezer éve, hogy ettõl megszabadítson…

A Szabadkõmûvesség titkos társulat és világszövetség, mely a világ sok országának – talán a világ minden országának – vezetõ pozícióiban ott tudja az embereit. Mivel a társaság az igazi céljait, eszközeit és alkalmazott módszereit tekintve alapvetõen titkos, így sokféle vélemény alakult ki róla: az átlagos mûveltségû ember véleménye a szabadkõmûvesség céljairól, titkos mûködésérõl igen széles skálán – a vele való azonosulás rejtett vagy nyíltan fel­vállalt vágyától, egészen a teljes elutasításig – terjed, mozog.

1 A Szabadkõmûvesség eredetére vonatkozóan is számos teória keletkezett, amely „elterelõ szisztéma” ugyancsak a titkosságot, a valódi események elmisztifikálását szolgálta. Az egyik ilyen „szak- vélemény” szerint a Szabadkõmûvesség a középkori Templomos Lovagrendet tartja õsének. A Templomos Lovagrendet 1119-ben alapították; - Clairvauxi Szent Bernát, a ciszterci szerzetesrend alapítója és vezetõje közremûködésével és effektív támogatásával. Hivatalosan azzal az elsõdleges céllal, hogy – legalábbis logisztikai értelemben – a jeruzsálemi utakat biztosítsák a keresztes seregek szentföldi hadmûveleteihez. A templomosok azonban sok kutató szerint titkos küldetéssel is rendelkeztek, mi több, inkább ennek megoldásával, teljesítésével foglalkoztak behatóbban: a katolikus egyház megbízásából át kellett kutatniuk az egykori jeruzsálemi Salamon templom romjait, hogy ott megtalálják a „Szent Grált”, ami valamilyen szimbolikus, szakrális tárgy (értsd pl.: a kehely, amelyben állítólag Jézus Krisztus vérét fogta fel Arimateai József, Jézus egyik tanítványa) volt. Esetleg szakrális iratok, amelyek perdöntõek lehettek Jézus valódi származása, élete és vérvonala szempontjából. Tény, hogy a templomosok az eredetileg deklarált feladataikat hamarosan átadták újonnan alakult lovagrendeknek: a „Szent Sír Õrzõi” lovagok a Szent Sír feltételezett színhelyét, az „Ispotályosok” a sebesült-szállítást és a kórházi feladatokat látták el, illetve biztosították, - míg a logisztikai útvonalak õrzését a mai „Johanniták” elõdei, a „Jeruzsálemi Szent János Katonai Lovag-rendje” lovagjai vették át. Ezek után a templomosok már minden energiájukat a titkos dokumentumok megkeresésére fordíthatták.

A másik felfogás szerint az európai kõmûves céhek, s az építészeti mesterfogásokat és titkokat õrzõ kõfaragó mûhelyek is lehettek a mai Szabadkõmûvesek õsei, mivel ezeknek szervezetét, jelvényeit, és patrónusuknak, Keresztelõ Jánosnak a tiszteletét és ünnepét átvette a mai szabadkõmûves mozgalom. Itt csak visszautalnék a szabadkõmûves jelképrendszer „keresztyén megszemélyesítõjére”, Keresztelõ Szent Jánosra. A templomos-szabadkõmûves történet-felfogás (narratíva) szerint Jézus Krisztus ugyan nagy tanító – vö. „messiah” – volt, sõt mi több, az esszénus korai keresztény szekta beavatott fõpapja a Melkizedek rendje szerint, ámde származására nézve éppolyan ember volt, mint bárki más, vagyis nem volt Isten Fia. A johannita eretnekség lényege éppen az, hogy a történelem-felfogásuk szerint nem Jézus Krisztus volt az igazi Messiás, ha-nem Keresztelõ Szent János.

Mások a Szabadkõmûvességet az 1300-as évek második felében alakult „Rózsakeresztesek Titkos Társaságá”-ból eredeztetik, mely világmegváltó eszméket hirdetett és okkultizmussal, meg arany-csinálással foglalkozott. Angliában a már titokban mûködõ okkult vallási társaságokat: manicheusokat, huszitákat, kabbalistákat, alchímistákat, stb. a londoni Ashmole Illés (1617-1692) fogta végül is egybe a kõmûves céhekkel, s alkotta meg a Szabadkõmûvesek szervezetét, titokzatosságát, jelképrendszerét.

2 A Szabadkõmûvesség – Anglia után – gyorsan elterjedt Euró­pá­ban is; fõként a fõurak, vezetõ politikusok és értelmiségiek között. Az európai értelmiség a mai sommás „áruló” minõsítését elsõ­sor­ban a szabadkõmûves (mi több: illuminátus) fertõzöttségének „kö­szön­heti”, ugyanis az Isten, haza, család háromságban kifeje­zõdõ klasszikus konzervatív értékek - a mindenhatóba, a meg­váltóba, a nemzetállamba és a családi életmódba vetett hit – el­á­rulása után elárulta (vö.: neokonzervativizmus) a köz­társaság, a demokrácia és a „szabadság, egyenlõség, test­vé­riség” múlt szá­zadi „felvilágosult-szabadkõmûves” eszméjét is. Miután csatla­ko­zott, sõt, mindenestül alárendelte magát és ak­ti­vitását a pénz­mágnások, a bankár-elit aranyborjúimádó ha­talmának, mely – az Illuminátusok testvériségét alapító Adam Weishaupt tervei alapján – az egységes világállam létrehozásán munkálkodik; elá­rul­ta a szociáldemokráciát is, amely egykor eredetileg a jó­léti ál­la­mot, mint társadalmi álmai netovábbját, tûzte a zászlajára…

A Szabadkõmûvesek az 1700-as évek közepére Európa csaknem minden országában páholyokat alapítottak. Nagyjából háromféle rendszerben mûködnek: az angol, a francia és svéd rendszerben. Az angol és a svéd rendszer spekulatív természetû, és valamiféle vallásos színezetet is fölmutat; a francia szabadkõmûves rend-szer azonban radikálisan tagadja Isten és a halhatatlan em­beri lélek létezését, azon kívül nyíltan politikai szerepet is vállal – vö.: „fábiánus szabadkõmûvesség” -: a katolicizmusnak és a király­ság intézményének az eltörlését. Az 1789-es fran­cia for­rada­lom vezetõ egyéniségei – vö.: a jakobinusok - mind a Szabadkõ­mû­vesek táborából kerültek ki. Az angol szisztémával szemben az eu­rópai kontinensen a párizsi „Grand Oriens”, a Nagy Kelet játssza a fõ szerepet.

Természetes, hogy az alapvetõ célok megvalósításában a különbö­zõ rend­szerek egymással hatékonyan együttmûködnek, ami nem zárja ki, hogy idõnként, s jól behatárolható földrajzi-politikai terü­leten a különbözõ páholyok befolyási övezetében ne keletkezzék „át­fedés”, ami „territóriális villongásokhoz”, esetleg lokális belhar­cok­hoz is vezethet a világméretekben azonos érdekû Testvériségen belül. Aztán jön a felsõbb hatalom utasítása, s a viszály elsimul…

­

A Grand Orient vezetõ szerepet játszott a ’48-as európai forra­dal­makban, melyeket döntõ súllyal e páholyok szerveztek, robban­tot­tak ki. Mint ismeretes, Grand Orient tagok voltak a magyarországi Martinovics-összeesküvés résztvevõi, de a ’48-as forradalom már­ci­­u­si ifjainak, sõt, a szabadságharc vezetõinek, tábornoki karának többsége (Kos­suth, Klapka, Bem, stb.) is. A Grand Orient alap­ve­tõen politikai és forradalmi páholy. Jelentõs szerepet kapott Ma­gyarországon is nagyjából mindegyik fontosabb politikai változás­ban; - az ’56-os forradalomban (vö.: „Petõfi Kör”) éppúgy, mint az 1989-es politikai „rendszerváltás”-ban. A magyar szabadkõmûves hagyományok alapvetõen a francia Grand Orienthez kötõdnek; az Angol Nagypáholy, és fõleg az Illuminátusok befolyásának megnö­vekedése, mi több „hatalom-átvétele” már a globalizációs folyama­tok erõsödésével arányosan, nagyjából 1950-tõl alakult ki, illetve következett be.

3 A Szabadkõmûvesség alapvetõen fõ célja: az egész emberiség ateista átalakítása – társadalmi, politikai és mûvelõdési (értsd: kulturális) síkon egyaránt. A vallásosság külsõdleges látszatával, látszata keltésével, jótékonykodó, ún. „civil és humán” szervezetek (mint például: Rotary Club, Lions Club, karitatív segélyezõ, „zöld” környezetvédõ, mûvelõdési és kulturális társaságok, stb. – szak-értõk szerint a Vöröskereszt és a Greenpeace is szabadkõmûves befolyás alatt ténykedik) alapításának, mûködtetésének és a híres „tolerancia-elv” ügyes alkalmazásának, sõt, a nemzetközi szociális problémák nagyvonalú anyagi támogatásának ürügyén szerzi és ver­buválja tagjait, az egyszerû és mûvelt rétegekbõl egyaránt.

A világhatalmi piramis csúcsa az Illuminátusok Rendje.

Myron Fagan írja:

„Az Illuminátusok (elég, ha beírod a Google-keresõbe: Illuminati; máris több ezer címszó, fénykép, könyvborító és tudós tanulmány között válogathatsz, hogy „megismerkedhess” Velük – Cz. L.) elit férfiak, akik a csúcson állnak, és ellenõrzésük alatt tartják a nemzetközi bankárokat, hogy gonosz szándékkal kontrollálják az egész világot. Az ügynökeiket nevelik, oktatják, kiképzik, hogy elfoglalhassák a helyüket, hogy beépüljenek a színfalak mögött a kormányzat minden szintjén. A beépült szakértõk és tanács-adók határozzák meg a kormányzati politikát, hogy elõmozdítsák mestereik titkos terveinek megvalósítását. Eltérítik az embereket Istentõl: pénzzel, evilági gyönyörrel, élvezetekkel - a hatalommal, a presztízzsel és az ördög egyéb csábításaival. Akik közvetlenül az Illuminátusokhoz tartoznak, szemben állnak Jézus Krisztussal: a Sátán szolgálatában. Hátramaradnak, elrejtõznek a homályban vagyis az ismeretlenségben, és általánosságban is minden gyanú felett állnak. Minden embert szolgaként használnak sátáni terveik megvalósítására. Mindkét, látszólag ellentétes politikai oldal felé kitárják a karjaikat, és a pénzükkel, a támogatásukkal megosztják, majd egymásra is uszítják az embereket, hogy azok harcoljanak egymás ellen, és gyilkolják le egymást. A céljaik elérése érdekében egyre fokozzák a káoszt: ápolják és támogatják az atomháborúval való állandó fenyegetést - szándékosan idézik elõ a világ-éhínséget, hogy felszítsák a kétségbeesésbe hajszolt népek irracionális terrorizmusát.

Az elsõdleges céljuk, hogy megalakítsák

az egységes világkormányt,

azért, hogy teljesen és tökéletesen ellenõrzésük alá vonhassák az egész világot, leromboljanak minden vallást s a nemzetállamo­kat, - a rendfenntartó közigazgatási folyamatok, a közrend és az er­kölcs utolsó maradványait is.

Az Amerikai Egyesült Államok hátterében mûködik egy férfiakból álló kisebb szervezet, akiknek valóságos célja leigázni az egész világot, s az emberiséget, sátáni összeesküvésük (tervük) szerint, az egységes világállam létrehozásáért.

Az Illuminátusokat (a megvilágosultakat) egy Adam Weishaupt nevû férfi szervezte, aki áttért a katolikus vallásra, majd jezsuita szerzetes lett. A finanszírozói kívánságára kilépett a Katolikus Egyházból, hogy megszervezze az Illuminátusokat, melyet ezután a nemzetközi bankárok finanszíroztak. Weishaupt a kánonjog, a jezsuiták képzett professzora, az ingolstadti egyetem tanára volt, amikor levetette a keresztény vallást, hogy megszervezze a luciferi összeesküvést. Ez 1770-ben történt, amikor a „hivatásos kölcsön-kérõk”, az újonnan megalakult Rothschild-ház felbérelte õt, hogy vizsgálja felül és modernizálja a cionizmus elavult jegyzõkönyveit, amelyet kezdettõl fogva „a Sátán Zsinagógájá”-nak szántak. Mint Jézus Krisztus megnevezte õket: „azok, akik zsidóknak vallják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán Zsinagógája”. Ld: Jelenések Könyve (angolból: az Apokalipszis Kinyilatkoztatása) 2:9. A „Sátán Zsinagógáját” a végsõ világuralom megteremtéséhez szükséges mestertervnek szánták, amivel majd rákényszeríthetik a luciferi ideológiát mindarra, ami a sátáni despotizmus számára az emberi fajból az utolsó szociális kataklizma lezajlása után még megmaradhat.

Vajon miért választották a világ-összeesküvõk az “Illuminátusok” elnevezést sátáni szervezetük számára? Weishaupt, a Rend alapí­tó­ja mondta, hogy az elnevezés személyesen Lucifertõl szárma­zik s a jelentése: “a fény õrzõi”...”

4 Magyarországon a Szabadkõmûvesség elsõ páholyait az 1700-as évek közepén alapította. Az elsõ patrónusai gróf Draskovich János és gróf Niczky István voltak. Megnyerte magának a magyar fõúri réteg nagy részét, de az értelmiségieket és egyszerû iparos-embereket is. II. József kalapos király – nem merte a fejére tenni a magyar királyi koronát – uralkodása alatt a páholyok virágkorukat élték, tekintve, hogy a király maga is magasrangú szabadkõmûves volt. A Martinovics-féle összeesküvés hatására a király 1795-ben betiltotta a Szabadkõmûves-mozgalmat, mely azután csak 1848-ban éledt újra. 1861-ben báró Wenkheim Béla belügyminiszter a francia rendszerû „Grand Orient” fõpáholyhoz csatolta a magyar páholyokat, és megindult a kíméletlen parlamenti csatározás a Katolikus Egyház ellen. Az 1908-ban alapított Galilei-kör, és az 1918-19-es „forradalom”, majd a „Tanácsköztársaság” vezetõi is (vö.: a mai interneten, az elektronikus tömegkommunikáció világ-hálóján a Magyar Szimbolikus Nagypáholy honlapjának webcíme: www.galilei.hu) szabadkõmûvesek voltak. Az említett honlap jó információkkal szolgál az egykori magyarországi szabadkõmûves-tagokról, a tényleges tag közéleti emberek, mûvészek névsoráról, tevékenységükrõl – az elmúlt 200-250 év tükrében. Ismertebb kiemelkedõ szabadkõmûvesek voltak, a teljesség igénye nélkül:

Csokonai Vitéz Mihály, gróf Hadik András, gróf Ráday Gedeon, Diószeghy Sámuel, Kármán József, gróf Andrássy Gyula, gróf Festetich György, báró Orczy József és László, Horváth Mihály, Batsányi János, Bláthy Ottó, Benczúr Gyula, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, gróf Esterházy Ferenc és János, herceg Esterházy Miklós, gróf Széchenyi Ferenc, Bessenyei György, Martinovics Ignác, Laczkovich János, Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc, gróf Sigray Jakab, Klapka György, Bem József, Kossuth Lajos, Jókai Mór, Liszt Ferenc, gróf Teleki László, Sámuel és Sándor, Wekerle Sándor, Xantus János, Than Mór, Mechwart András, Bánki Donáth, Móra Ferenc, Frankel Leó, Szabó Ervin, Somogyi Béla, Jósika Miklós, Feszty Árpád, báró Podmaniczky Frigyes (a róla elnevezett utcában áll az épület, amely 1945-ig a Szabad-kõmûvesek székháza volt, de amelyet máig nem kaptak vissza), Paulay Ede, Szabolcska Mihály, Ady Endre, Ignotus Pál, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezsõ, Kõrösi Csoma Sándor, Kresz Géza, Jászi Oszkár, Feszty Árpád, Benedek Elek és Benedek Marcell, aki az utolsó nagymester volt a II. világháború után.

Majd néhányan, már a hozzánk közelebbi idõkbõl:

Bárdos Artúr, Cserés Miklós dr., Darvas József, Devecseri Gábor, Ferenczy Béni, Fodor József, Gábor Andor, Hajós Alfréd, Harsányi Zsolt, báró Hatvany Lajos, Hegedüs Gyula, Heltai Jenõ, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Madzsar József, Maleczky Oszkár, Nádasdy Kálmán, Márai Sándor, Pataki Jenõ, Polgár Tibor, Ravasz László, Schöpflin Aladár, Somló István, Supka Géza, Surányi Miklós, Székely Mihály, Szent-Györgyi Albert, Szõnyi István, Tamási Áron, Varannai Aurél, Vámbéry Rusztem, Vikár Béla, Zerkovitz Béla, Zipernovszky Károly, Benedek István, Bibó István…

5 Rákosiék kommunista rezsimje 1950-ben betiltotta a szabad-kõmûves páholyok mûködését, feltehetõleg azon megfontolásból, hogy amennyiben a „vakolás” állampárti, vagyis hivatalos szintre emelkedik, úgy a hatalom fenntartása, gyakorlása szempontjából kifejezetten felesleges és zavaró a titkos politikai tevékenységek párhuzamos-illegális tovább folytatása. Hivatalos formában 1989-ben alakult meg újra a Magyar Szimbolikus Nagypáholy, ámbár nyilvánvaló, hogy a patinás páholyok újjászervezése és modern, nyugati típusú páholyokká alakítása már a reform-kommunista rendszer erjedése során – 1985. körül – megkezdõdött. Nem lehet nem megemlíteni, hogy 1985. és 1990. között Magyarországon két egyidejû társadalmi változási folyamat zajlott le, amelyek részint „fedésbe hozták” egymást, illetve egyfajta kettõs, „öszvér-hatást” eredményeztek, mely komplex hatások összetevõi – a politikai és gazdasági rendszerváltás (szocializmusból kapitalizmus, a piac teljes liberalizációjával és az állami vagyon teljes körû, kampányszerû privatizációjával) és globalizáció – mindmáig nem választhatók egymástól széjjel. Abban, hogy Magyarországon az ún. rendszerváltás vér, vagyis valódi forradalmi erõszak nélkül zajlott le, jelentõs szerepet játszottak a „nemzeti” titkosszolgálatok (katonai hírszerzés, belbiztonsági szolgálat), és a velük globális értelemben együttmûködõ, újjáéledõ szabadkõmûves páholyok. A politikai elit ellentmondásos „leváltása” – ami sokkal inkább fúzió volt, mint csere! – sokáig el is fedte (vö.: „Rózsadombi Paktum) a baljós tényt, hogy a rendszerváltás elsõsorban külföldi érdekeket szolgált, és „a komprádor burzsoázia” tagjait, s az ország leendõ vezetõit is ennek megfelelõen alapvetõen „a külföld” választotta ki, mely kiválasztásban fontos szerepet játszottak titkos társaságok.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Szovjetúnió még a Gorbacsov peresztrojkájával és glasznosztyával együtt sem lehet képes megválaszolni a Reagan vezette USA csillagháborús fegyverkezési kihívásait, akkor a szellemi értelemben a valóságban már régóta Aczél György és legközvetlenebb szabadkõmûves körei által irányított MSZMP szellemi mûhelyei megkezdték a felkészülést arra a „barba-trükkre” (grandiózus politikai szemfényvesztésre), ami végeredményében a mai képtelen közállapotokhoz vezetett.

A Grósz Károly, volt – „igazi” rendszerváltó? – miniszterelnökkel készített utolsó interjú (Orosz József volt a riporter, - elhangzott a Kossuth Rádióban, 1996. január 20-ikán) megvilágítja, hogy az MSZMP tudatosan felkészült arra, hogy csak színleg adja át a hatalmat az Ellenzéki Kerekasztalnak, hogy azonnal vissza is vegye, amint erre késõbb lehetõsége kínálkozik (így is lett). Olyan kádereket „választottak ki” – a páholyok külföldi segítségével – a „rendszerváltás” végrehajtására, illetve az új, kvázi-demokratikus Magyarország vezetésére, akik: (1) betegek, (2) fogottak, (3) eleve beszervezettek, (4) zsarolhatók, (5) szabadkõmûvesek, vagyis hát beavatottak voltak a rózsadombi paktum titkába, miszerint a globalizmus igazából világkommunizmus (vö.: az egységes világállam elképzelésével!), ezért nem kell a kommunistákat végleg kiakolbólítani a hatalomból, hanem meg kell egyezni velük. Az MSZMP „falból” alakult át szocialista párttá; valójában sem vezetõ kádereiben, sem világfelfogásában nem történt semmi változás, hacsak annyi nem, hogy a korábban kollektív magán-tulajdonukat elkezdték felosztani egymás és a Nyugat (hitelezõk!) között – s ezt a vidám osztozkodást, szabadrablást nevezték el a késõbbiekben igen tudományosan az állami vagyon spontán és kampányszerû privatizációjának.

A volt állampárt szalonképessé festette-varázsolta magát a Nyugat és a hazai szavazó polgárok elõtt, mellesleg – minden eshetõségre készen -: ügynökei révén közvetlenül beépült az ún. rendszerváltó „történelmi” és egyéb polgári pártok tagságába és vezetõségébe, hogy már csírájában átvegye felettük a politikai ellenõrzést. Ezt a titkot fejtette fel Grósz Károly, több mint másfél órás interjújában. Nem kell túl nagy fantázia, hogy elképzeljük: az új demokrácia, az ún. negyedik (?) köztársaság nagyjából minden választott vezetõje szabadkõmûves kellett, hogy legyen, mert a teljes „beavatottság” hiányában nem felelhetett volna meg az új idõk (New Age), illetve az új világrend (New World Order) követelményeinek. Aczél György és körei jó elõre gondoskodtak róla, hogy mire Magyarország újra „felébredne”, addigra a legrosszabb változat az ún. nagykoalíció lehessen csak. Így is történt. Sem a belbiztonsági szolgálat, sem a katonai hírszerzés személyi állományát nem érhette a rendszer-váltással semmilyen „váratlan trauma” – vagy maradtak ott, ahol korábban szolgáltak, vagy kaptak egy nagydarab állami vagyont és kapitalisták lettek, vagy beléptek falból az MDF-be, de legelõbb valamelyik szabadkõmûves páholyba, biztosítva a gondtalan jövõt. Mindenesetre tény, hogy 20 év leforgása alatt Magyarországon a szabadkõmûvesség újból felvirágzott, és ma már 357 a mûködõ páholyok száma. Ha székház még nincs is – ott a Pesti Vigadó…

Maguk a szabadkõmûvesek önmagukról, a Szabadkõmûvességrõl, azt állítják, hogy egyetlen-egyet kivéve, igazából nincsenek is titkaik: egyedül az a titok, hogy ki szabadkõmûves. Ez pedig magyarul azt jelenti, hogy nyoma sincsen titkolni, rejtegetni való aktivitásnak vagy tevékenységnek – „csak” az a titok, hogy az egyáltalán nem titkos cselekményeket kik végzik-követik el. Ez árulkodó – fából vaskarika. Ami nem titok, és semmilyen érdek nem fûzõdik a valaminek az eltitkolásához, úgy mi lehet az, amit mégsem lehet névvel, személyiséggel, teljes mellszélességgel fel is vállalni? Ha nem lehet megtudni senkirõl, hogy szabadkõmûves-e, vagy sem, akkor igazából az egész mozgalomról nem lehet tudni semmit sem. Élõ ember még nem látta senkinek a tagsági belépõ nyilatkozatát, személyesen aláírt szuper-titkos esküjét, vagy pláne a tagi nyilvántartó lapját-kartonját. Ez különösen áll a jelen idejû személyi adatok titkosságára – magyarán: „a legjobb esetben” is csupán utólag, évtizedekkel késõbb tudhatjuk meg valakirõl a titkot; élõ ember élõ szabadkõmûvesrõl nem tudhatja meg, hogy tag, mint ahogy államtitok az (is), hogy valaki katonai hírszerzõ. Utóbbi a nemzetállam titka, elõbbi a Világállamé. Ilyenformán a tájékoztatás és a közvélemény mindig csak az aktuális események után kullog - nincs a jövõt meghatározó, befolyásoló szerepe. Mindenki „obligón kívülre” kerül, aki nem a Rend tagja. A rendtagok pedig titokban építik a jövõt.

Kik tagok akkor a befolyásos közéleti személyiségek közül?

Ilyen diktált körülmények között: senki és mindenki. Senkirõl sem állíthatunk biztosat – mégis mindenki „gyanús”, aki jelentõs befolyással bír, s hozzá még 8-10 funkció, hatáskör egyszemélyes gyakorlója. Mit gondoljunk minderrõl, hogyha – amint beláttuk – múlt, jelen és jövõ idõfolyamában kizárólag csakis a MÚLT tényei „ismerhetõk” meg, s a MÚLT is csak a jövõépítõk által kozmetikázott, átírt változatban – hogy minden út látszólag-láthatólag ne is Rómába, hanem az egységes Világállamhoz vezessen! -, a jelen s a jövõ adatai pedig szigorúan titkosak?

Félhomályban tapogatódzunk, hogyha mégis meg akarjuk ismerni az aktuális tényeket, s a ferdítetlen igazságot. Egyetlen fogódzónk van ebben az árnyékvilágban, ami egyben gondolkodási útmutató. Jézus Krisztus tanítása: „Gyümölcsérõl ismeritek fel a fát.”

Az egész hamis rendszerváltás: a bûzlõ, rothadó „gyümölcs”.

És máris sorolhatjuk: Aczél és …… után a több ezer nevet.

Vác, 2006. január 21.

Czike László