Czike László

Gyümölcsérõl a fát

A Szabadkõmûvesség titkos társulat és világszövetség, mely a világ sok országának – talán a világ minden országának – vezetõ pozícióiban ott tudja az embereit. Mivel a társaság az igazi céljait, eszközeit és alkalmazott módszereit tekintve alapvetõen titkos, így sokféle vélemény alakult ki róla.

1 A Szabadkõmûvesség eredetére vonatkozóan is számos teória keletkezett, amely „elterelõ szisztéma” ugyancsak a titkosságot, a valódi események elmisztifikálását szolgálta. Az egyik ilyen „szak- vélemény” szerint a Szabadkõmûvesség a középkori Templomos Lovagrendet tartja õsének. A Templomos Lovagrendet 1119-ben alapították; - Clairvauxi Szent Bernát, a ciszterci szerzetesrend alapítója és vezetõje közremûködésével és effektív támogatásával. Hivatalosan azzal az elsõdleges céllal, hogy – legalábbis logisztikai értelemben – a jeruzsálemi utakat biztosítsák a keresztes seregek szentföldi hadmûveleteihez. A templomosok azonban sok kutató szerint titkos küldetéssel is rendelkeztek, mi több, inkább ennek megoldásával, teljesítésével foglalkoztak behatóbban: a katolikus egyház megbízásából át kellett kutatniuk az egykori jeruzsálemi Salamon templom romjait, hogy ott megtalálják a „Szent Grált”, ami valamilyen szimbolikus, szakrális tárgy (értsd pl.: a kehely, amelyben állítólag Jézus Krisztus vérét fogta fel Arimateai József, Jézus egyik tanítványa) volt. Esetleg szakrális iratok, melyek per­­döntõek lehettek Jézus származása, élete és vérvonala szem­pont­jából. Tény, hogy a templomosok az eredetileg deklarált feladata­ikat hamarosan átadták új lovagrendeknek: a „Szent Sír Õrzõi” lovagok a Szent Sír feltételezett színhelyét, az „Ispotályosok” a se­be­sült-szállítást és a kórházi feladatokat látták el, biztosították, - míg a logisztikai útvonalak õrzését a mai „Johanniták” elõdei, a „Je­ruzsálemi Szent János Katonai Lovagrendje” lovagjai vették át. Ezek után a templomosok már minden energiájukat „a titkos do­ku­mentumok” keresésére fordíthatták.

A másik felfogás szerint az európai kõmûves céhek, s az építészeti mesterfogásokat és titkokat õrzõ kõfaragó mûhelyek is lehettek a mai Szabadkõmûvesek õsei, mivel ezeknek szervezetét, jelvényeit, és patrónusuknak, Keresztelõ Jánosnak a tiszteletét és ünnepét átvette a mai szabadkõmûves mozgalom. Itt visszautalok a sza­bad­kõmûves jelképrendszer „keresztyén megszemélyesítõjére”, Ke­resztelõ Szent Jánosra. A templomos-szabadkõmûves történet-fel­fogás (narratíva) szerint Jézus Krisztus ugyan nagy tanító – vö. „mes­siah” – volt, sõt mi több, az esszénus korai keresztény szekta beavatott fõpapja a Melkizedek rendje szerint, ámde származására nézve éppolyan ember volt, mint bárki más, vagyis nem volt Isten Fia. A johannita eretnekség lényege éppen az, hogy a történelem-felfogásuk szerint nem Jézus Krisztus volt az igazi Messiás, ha-nem Keresztelõ Szent János.

Mások a Szabadkõmûvességet az 1300-as évek második felében alakult „Rózsakeresztesek Titkos Társaságá”-ból eredeztetik, mely világmegváltó eszméket hirdetett és okkultizmussal, meg arany-csinálással foglalkozott. Angliában a már titokban mûködõ okkult vallási társaságokat: manicheusokat, huszitákat, kabbalistákat, alchímistákat, stb. a londoni Ashmole Illés (1617-1692) fogta végül is egybe a kõmûves céhekkel, s alkotta meg a Szabadkõmûvesek szervezetét, titokzatosságát, jelképrendszerét.

2 A Szabadkõmûvesség történelmi színrelépését végül 1717-tõl számítják, amikor Keresztelõ Szent János ünnepén, június 24-ikén, a négy kõmûves „kunyhó” (páholy) nagypáhollyá egyesült, s Montagu hercegét választotta meg elsõ nagymesteréül. 1765 óta az angol királyi család is a nagypáholy tagjai közé lépett, s oda tartozik ma is. A legfontosabb angol uralkodó családok tehát, név szerint a Guelphsek, a Windsorok, stb., így II. Erzsébet királynõ, és fia, Charles walesi fõherceg már csak hivatalból is magas rangú szabadkõmûvesek – az Angol Nagypáholy feje: a kenti herceg. Az angol szabadkõmûvesség szellemi központja a Royal Society; az egész világra kiterjedõ „szakrális holdudvart” pedig a lovagrendek testesítik meg. Akit tehát az angol királynõ nem ismer el, az szer­ve­zeti értelemben nem létezik, amíg hûségesküt nem tesz az angol koronának. Addig természetszerûleg nem vehet részt a különbözõ országokban - ma még nemzetállamokban - mûködõ szellemi mû­he­lyeknek az egységes világállamot építõ internacionalista mun­ká­­já­ban sem. Ilyen értelemben beszélünk legitim, illetve nem legi­tim; elismert, illetve nem elismert lovagrendekrõl illetve szabadkõ­mûves páholyokról.

Angliában a tagok létszámát túlnyomórészt anglikán protestánsok alkották, és alkotják ma is. (Vonatkozik ez az Amerikai Egyesült Államokra is, ahol az anglikán protestantizmus megfelelõje az ún. „episzkopális egyház”.) Ami a római katolikus egyház és a szabad-kõmûvesség „viszonyát” illeti: az ún. kettõs tagság az egyház részérõl ma is tiltott. Idézet a „Lucifer lábai alatt” címû írásból:

„A szabadkõmûvesség egy ezerfelé szétágazó titkos szervezet, mely a világot olyan alapelvek szerint kívánja kormányozni, amelyek Isten tekintélyét és a Szentírás kinyilatkoztatásait figyelmen kívül hagyják. Mivel a katolikus egyház sajátos és speciális küldetése éppen az, hogy az Isten által kinyilatkoztatott tanításokat teljes gazdagságában befogadja és romlatlan tisztaságban megõrizze, és mindezeket az emberiség megmentésére tanítsa - ezért a szabad-kõmûvesek ellene folytatják a legnagyobb hajszát s ellene indítják a legádázabb támadásaikat.”

„De a szabadkõmûvesség a polgári társadalmat is szétrombolja, hisz’ alapelveik ellentmondanak a természet törvényeinek (mint pél­dául: a véletlen szerepének, a természetes kiválasztódásnak, stb.), és aláássák ‘a tisztesség és az igazságosság alapjait’. Az a követelésük, hogy az államot a vallástól teljesen elidegenítsék és a köz hivatalait úgy kormányozzák, mintha Isten nem is létezne, - egy példátlan vakmerõség!” - „Minden ember - az állam és a köz-hivatalok tisztviselõi, sõt, még a szabadkõmûvesek is - kötelesek Istent tisztelni és Neki kegyes hálával adózni, mivel csak Neki köszönhetik az életet és a földi javakat. A népek és a társadalmak számára is fennáll ez a hasonló feladat.” (Írja XIII. Leó pápa az „Enzyklika Humanum genus”-ban, 1884. április 20.).

XIII. Leó pápa tanítását a Hittani Kongregáció 1983. november 26-i nyilatkozata is megerõsíti: „A szabadkõmûves egyesülésekkel kapcsolatos egyházi ítélet ezután is változatlan. Azok alapelvei az egyház tanításával összeegyeztethetetlenek, ezért az egyház tiltja az ilyen szervezetekbe való belépést. Azok a katolikusok, akik a szabadkõmûves mozgalomhoz csatlakoztak, tartoznak; a halálos bûn állapotában vannak, így ezért nem részesülhetnek a szent-áldozásban.”

A Szabadkõmûvesség ma ‘a halál kultúráját’ hirdeti, mivel a fogamzásgátlás, az abortusz és az eutanázia mellett száll síkra. A családok szétzilálásához is hozzájárul. A szabadkõmûves Pierre Simon ezt írta 1979-ben: „Az én igazi létem már nem a testé, ha-nem a szabadkõmûves páholyomé. Az életem többé már nem az Isten ajándéka, hanem csak anyag, amely önmagát hordozza. El-veszíti abszolút szellemét, amelyet a Teremtés Könyvében (még) magáénak mondhatott.” Tehát már tetszõlegesen lehet vele bármit csinálni. „A szexualitást és a szaporodást külön kell választani, és ugyanígy a szaporodást, illetve a szülõi mivoltot is. A családról alkotott elképzelést is teljesen át kell alakítani.” – hirdetik fennen. Hasonló alapelvek a mozgatórugói számos más szervezetnek is, amelyek bár nyíltan nem csatlakoztak a szabadkõmûvességhez, de ugyanilyen szellemben mûködnek. Ezért mondhatta II. János Pál pápa 1993. augusztus 4-én Denverben (USA) a következõket: „Az élet elleni fenyegetések nem gyengülnek. Ellenkezõleg, óriási méreteket öltenek. Tudományos, rendszeres, tervezett fenyegetésekrõl van szó.”

Protestantizmus, szabadkõmûvesség és lovagrendek – ugyanazon cipõben járnak. Egyik „mozgalomnak”, meggyõzõdésnek sem a túlvilági üdvözülés a célja, a mozgatója, hanem nagyon is evilági érdekek, megfontolások vezetik – egy irányban – mindegyiküket: a földi hatalom és gazdagság megszerzése és élvezete. Kivételt képez az „amúgy legitim” lovagrendek közül a templomos lovag-rend, amelyet Kelemen pápa 1313. március 22-én feloszlatott, így hivatalosan ma nem létezik. Léteznek viszont az ún. „templomos szabadkõmûvesek”; ezzel is mintegy „igazolva” azt a széles szak-értõi körökben elfogadott nézetet, miszerint a Szabadkõmûvesség egyik legfontosabb gyökere – az igazi rózsakeresztesség mellett – a Templomos Lovagrend…

A Szabadkõmûvesség – Anglia után – gyorsan elterjedt Európában is; fõként a fõurak, vezetõ politikusok és értelmiségiek között. Az európai értelmiség a mai sommás „áruló” minõsítését elsõsorban szabadkõmûves – sõt, illiminátus - fertõzöttségének „köszönheti”, ugyanis az Isten, haza, család háromságban kifejezésre jutó klasszikus konzervatív értékek - ti. a mindenhatóba, a meg-váltóba, a nemzetállamba és a családi életbe vetett hit – elárulása után gyorsan elárulta (vö.: neokonzervativizmus) a köztársaság, a demokrácia és a „szabadság, egyenlõség, testvériség” múlt századi felvilágosult-szabadkõmûves eredetû eszméjét is. Miután csatlakozott, sõt, mindenestül alárendelte magát és aktivitását a pénzmágnások, a bankár-elit aranyborjúimádó hatalmának, mely – az illuminátusok testvériségét megalapító Adam Weishaupt tervei alapján – az egységes világállam létrehozásán munkálkodik; elárulta a szociáldemokráciát is, amely eredetileg a jóléti államot, mint társadalmi álmai netovábbját, tûzte egykor a zászlajára…

A Szabadkõmûvesek az 1700-as évek közepére Európa csaknem minden országában páholyokat alapítottak. Nagyjából háromféle rendszerben mûködnek: az angol, a francia és svéd rendszerben. Az angol és a svéd rendszer spekulatív természetû és valamiféle „vallásos színezetet” is fölmutat; a francia szabadkõmûves rend-szer azonban radikálisan tagadja Isten és a halhatatlan emberi lé­lek létezését, azon kívül nyíltan politikai szerepet is vállal – vö.: „fá­biánus szabadkõmûvesség” -: a katolicizmusnak és a királyság intézményének az eltörlését. Az 1789-es nagy francia forradalom vezetõ egyéniségei – vö.: jakobinusok - mind a Szabadkõmûvesek táborából kerültek ki. Az angol szisztémával szemben az európai kontinensen a párizsi „Grand Oriens”, a Nagy Kelet játssza a fõ szerepet a többi országok páholyai között. (Természetesen az alap-vetõ célok megvalósításában a különbözõ rendszerek hatékonyan együttmûködnek.) A Grand Orient vezetõ szerepet játszott a ’48-as európai forradalmakban, melyeket döntõen e páholyok szer­vez­tek, robbantottak ki. Magyarország – legalábbis az 1800-as évek elejétõl – az európai szabadkõmûves aktivitás egyik legjelentõsebb gócpontja. A magyar szabadkõmûves hagyományok alapvetõen a francia Grand Orienthez kötõdnek; az Angol Nagypáholy, és fõleg az Illuminátusok befolyásának megnövekedése, mi több „hatalom-átvétele” már a globalizációs folyamatok erõsödésével arányosan alakult ki, következett be.

3 A Szabadkõmûvesség alapvetõen fõ célja: az egész emberiség ateista átalakítása – társadalmi, politikai és mûvelõdési (értsd: kulturális) síkon egyaránt. A vallásosság külsõdleges látszatával, látszata keltésével, jótékonykodó, ún. „civil és humán” szervezetek (mint például: Rotary Club, Lions Club, karitatív segélyezõ, „zöld” környezetvédõ, mûvelõdési és kulturális társaságok, stb. – szak-értõk szerint a Vöröskereszt és a Greenpeace is szabadkõmûves befolyás alatt ténykedik) alapításának, mûködtetésének és a híres „tolerancia-elv” ügyes alkalmazásának, sõt, a nemzetközi szociális problémák nagyvonalú anyagi támogatásának ürügyén szerzi és verbuválja a szabadkõmûvesség a tagjait, - az egyszerû és mûvelt társadalmi rétegekbõl egyaránt.

A Szabadkõmûvesség tagjai „testvérek”-nek szólítják egymást, az összetartozásukat belsõ törvények – mint a hírhedt-híres „Eskü” -

szabályozzák. A tagok inas, segéd és mester minõsítésben vannak nyilvántartva, és buzgóságuk alapján 33 fokozat szerint lesznek a társaságok titkaiba beavatva. Létezik egy belsõ „elit-kör”, a leg-fõbb vezetõség csoportja, melyet valójában a tagok sem ismernek. Jelvényeik, jelképeik: a Biblia, a körzõ és a vonalzó, a három-szögbe rajzolt „mindent-látó” szem, a felkelõ nap (szabadkõ-mûves dal pl. „A felkelõ nap háza”) a sugaraival (Golden Dawn), a kõ(márvány) oszlop, a hexagramm a „G” betûvel, kulcs kék szalagon, a koponya a két lábszár-csonttal (ez a „Skull and Bones”, más néven a Halálfejes Rend szimbóluma is, amelynek a Bush apa és fiú is tagjai lettek, a Yale-en folytatott tanulmányaik során), oszlopos elõcsarnokú (Salamon királyé) templom, stb. Az ún. „templomos szabadkõmûvesek” rejtélyes, kvázi totem-figurája Baphomet, a levágott (kos-) fej, a fej nélküli ember, lovas…

A Szabadkõmûvesség – a „vallásosság” látszatát keltõ aktivitásai ellenére - egyértelmûen tagadja a személyes és számonkérõ Isten létezését. Az Isten fogalma helyett „Nagy Szellemet” emleget – mely nem azonos az indián egyistenhit „Manitu, Nagy Szellem”-ével! - és a „Világegyetem Nagy Építõmestere” titulussal illeti, melynek a régi-új templomát majd a Szabadkõmûvesség építi föl az egész emberiség számára. Ez a templom Salamon király Kr. u. 70-ben, a Titus Vespasianus római seregei által lerombolt temploma lesz. (Az templom-újjáépítés orthodox-izraelita terve már hosszabb idõ óta létezik, ám a gyakorlati kivitelezés megkezdésének a legfõbb akadálya, hogy az egykori Salamon temploma helyén, a Mórija-hegyen ma az arab világ egyik leghíresebb imádkozó helye, az Al-Aksza (Szikla-) mecset áll, amelyet egyelõre politikai okokból nem lehet onnan eltávolítani, lerombolni.) Mivel az „új emberiség” ki-alakítását a személyes istenhit nélkül akarják megvalósítani, ezért a Szabadkõmûvesség a humanitárius és karitatív tevékenységre nagy nyomatékot helyez, s azt intenzíven gyakorolja. Ezért nagy befolyással van pl. a Nemzetközi Vöröskereszt mozgalmára is. Ezt a vallás nélküli jóságot – melynek a számonkérõ Isten létezésének tagadása következtében sem ismeretelméleti, sem gyakorlati, sem valós etikai alapja nincs – hirdeti a Szabadkõmûvesség egyik köz-ismert nemzetközi szerve, a Rotary Club is.

A Szabadkõmûveseket a Katolikus Egyház már 1738-tól elítélte és meg is tiltotta híveinek a belépést a szabadkõmûves páholyokba. Ám­ eleinte, az 1700-as években, több jóhiszemû katolikus pap is tagja volt a páholyoknak. Legutóbb 1992-ben folytak tárgyalások a Katolikus Egyház és a francia fõpáholy között. 1994-ben újra tanácskoztak, de a két fél álláspontja nem közeledett egymáshoz.

4 A szabadkõmûvesek önmagukról, a Szabadkõmûvességrõl, azt állítják, hogy egyetlen-egyet kivéve, igazából nincsenek is tit­kaik: egyedül az a titok, hogy ki szabadkõmûves. Ez pedig magyarul azt jelenti, hogy nyoma sincsen titkolni, rejtegetni való aktivitásnak vagy tevékenységnek – „csak” az a titok, hogy az egyáltalán nem titkos cselekményeket kik végzik-követik el. De hogyha nem lehet megtudni senkirõl, hogy szabadkõmûves-e, akkor az egész mozgalomról nem lehet tudni sem­mit. Ember még nem látta senkinek a belépési nyilatkozatát vagy sze­mélyesen alá­írt szupertitkos esküjét, vagy pláne a tagi nyilvántartó kartonját. Ez különösen áll a jelen idejû személyi adatok titkosságára – magya­rán: „a legjobb esetben” is csak utólag, évtizedekkel ké­sõbb tudhatjuk meg valakirõl a titkot, amint államtitok az (is), hogy valaki katonai hírszerzõ. Utóbbi a nemzetállam titka, elõbbi a Világállamé. Ilyenformán a tájékoztatás és a közvé­le­mény mindig csak az aktuális események után kulloghat - nincsen a jövõt meghatározó, befolyásoló szerepe. Mindenki „ob­ligón kívülre” kerül, aki nem a Rend tagja.

A rendtagok pedig titokban építik a jövõt.

Kik tagok a befolyásos közéleti személyiségek közül?

Diktált körülmények között: senki és mindenki. Senkirõl sem ál­líthatunk biztosat – mégis mindenki „gyanús”, aki jelentõs befo­lyással bír, s hozzá még 8-10 funkció, hatáskör egyszemélyes gya­korlója. Mit gondoljunk minderrõl, ha múlt, jelen és jövõ idõfo­lyamában kizárólag csak a MÚLT tényei „ismerhetõk” meg, s a MÚLT is csak a jövõépítõk által kozmetikázott, átírt vál­to­zatban; a jelen és a jövõ adatai pedig szigorúan titkosak? Félhomályban tapogatódzunk, hogyha mégis meg akarjuk ismerni az aktuális tényeket, s a ferdítetlen igazságot. Egyetlen fogódzónk van ebben az árnyékvilágban, ami egyben gondolkodási útmutató. Jézus Krisztus tanítása: „Gyümölcsérõl ismeritek fel a fát.”

Ám felmerül az örök dilemma: akiket mi az emberiség civilizációja fej­lõ­dése nagy fiainak tartunk és az utcáinkat is róluk neveztük el, a­zok életmûvükkel valóban a testi-lelki kiteljesedés felé vitték, ve­zették az emberiséget? Mert ha ezt a „mai végeredményt” – az öko­szisztéma elpusztítását, a Föld, az anyaföld termékenységének, le­vegõjének, ten­gereinek, vizeinek, élõhelyeinek tönkretételét, az ég­haj­la­t, az idõjárás felborítását, az áldemokráciát, az éhínséget, az atom­bombát, a háborúkat, a terrorizmust, a túlnépesedést, az ál­ta­lános er­köl­csi nihilt, az isten­telenséget, stb. – szemléljük, ak­kor bizony erõs két­sé­geink támadnak a bejárt út helyességét és a jö­võnk biztonságát, reményteliségét illetõen.

S ezek után a legfõbb di­lemma: a leghíresebb tudósaink, mûvé­sze­ink, politikusaink, gondolko­dó­ink vajh azért lettek-e sza­badkõmûvesek, mert tényleg min­den mai civilizációs értéket nekik köszönhetünk, vagy éppen megfordítva, a Testvériség emelte fel és juttatta õket olyan pozícióba, hogy végül „utca­név” is lehessen belõ­lük? Vajon egy másfajta fejlõdés, - a ma­ni­pulált helyett egy „természetes, isteni kiválasztáson”, iste­ni erkölcsi renden ala­puló civilizáció-építés nem vezetett vol­na-e egy a mainál sok­kal ígéretesebb világhoz, világképhez?

5 A világtörténelem leg(el)ismertebb híres emberei közül – termé­sze­­tesen a tel­jes­ség igé­nye nélkül, s a magyarok kivételével, akik­rõl majd egy másik cikkben lesz szó – legalábbis a következõk (vol­tak) szabadkõmûvesek, fõként a www.galilei.hu­/hires/­hires.­html link a­datai alapján, amely a Magyar Szimbolikus Nagypáholy kvázi hivatalos linkje:

Edwin Aldrin (ûrhajós), Salvador Allende, René d’Anjou Louis Arm­strong, Neil Armstrong (ûrhajós), Musztafa Kemal, Stephen Austin, Mihail Ba­ku­­nyin, Isaac Asimov, Honoré Balzac, Count Basie, Pierre-Augus­tin Beaumarchais, Ludwig von Beethoven, Gra­ham Bell, Eduard Benes, Ingmar Bergman, Hector Berlioz, William Blake, Léon Blum, Simon Bolivar, Sandro Botticelli, Ro­bert Boyle, Johannes Brahms, Alfred Brehm, Buffalo Bill, Robert Burns, Richard Burton, George Bush, George W. Bush, Lord By­ron, Michael Caine, Casanova, Luigi Cherubini, Walter Chrysler, Winston Churchill, André Citroen, Bill Clinton, Samuel Colt, Jean Cocteau, Gordon Cooper (ûrhajós), Jean_Jacques Cousteau, Oli­ver Cromwell, Tom Cruise, Jean-Baptiste d’Alembert, Georges-Jacques Danton, Charles Darwin, Jacques-Louis David, Claude Debussy, Camille Desmoulins, Denis Diderot, Walt Disney, Art­hur Conan Doyle, Alexandre Dumas, Henri Dunant, Thomas Edi­son, Albert Einstein, Duke Ellington, Michael Faraday, Enrico Fer­mi, Johann­ ­Gottlieb Fichte, John Fitch, Alexander Fleming, Ge­rald Ford, Henry Ford, Josephy Fouché, Anatol France, Ben­ja­min Franklin, II. Frigyes, III. Frigyes, Orleansi Fülöp, Clark Gable, Leon Gambetta, Mahatma Gandhi, Giuseppe Garibaldi, Richard Ge­re, George Gershwin, King Gilette, Johann Wolfgang von Geo­the, Carlo Goldoni, John Glenn (ûrhajós), Joseph Ignace Guil­lo­tin, Georg Friedrich Haendel, Joseph Haydn, Heinrich Heine, Clau­de Adrien Helvetius, Charles Hilton, John Edgar Hoover, Vic­tor Hugo, Huszein jordán király, Jim Irwin (ûrhajós), Jesse Jack­son, Mick Jagger, Lyndon B. Johnson, Melvin Jones (Lions), II. József, X. Károly, Buster Keaton, Kerenszkij, Rudyard Kipling, Tadeusz Kosciuszko, Marie-Joseph de Lafayette, XVI. Lajos, XVIII. Lajos, Pierre-Simon de Laplace, La Rochefoucauld, Marie-Ferdi­nand Lesseps, Ephraim Lessing, Abraham Lincoln, Charles Lind­bergh, Sir Thomas Lipton, Harold Lloyd, Lotharingiai Ferenc, Douglas MacArthur, Jean-Paul Marat, Mark Twain, George Mars­hall, Louis B. Mayer, Giuseppe Mazzini, Mendelsohn-Bartholdy, Dmitrij Mengyelejev, Glenn Miller, Honoré Mirabeau, Moses Mon­te­fiori, Charles Montesquieu, Leopold Mozart, Wolfgang Amadeus Mozart, Sir Isaac Newton, Dzsavaharlal Nehru, Horatio Nelson, Nic­colo Paganini, Charles Nodier, Louis Pasteur, George Payne, Robert Peary, Max Planck, Giacomo Puccini, George Pullmann, Alekszandr Puskin, Salvatore Quasimodo, Ronald Reagan, Keith Richards, Sir Cecil Rhodes, Maximilien de Robespierre, Franklin D. Roosevelt, Theodore Roosevelt, Mayer Rothschild, Nathan Rothschild, Heinrich Schliemann, Franz Schubert, Albert Schwe­itzer, Sir Walter Scott, Peter Sellers, Frank Sinatra, Percy Bysshe Shelley, Stendhal, Jonathan Swift, Anvar Szadat, Alexandr Szuvo­rov, Rabindranath Tagore, Talleyrand-Périgord, Lev Tolsztoj, Har­ry Truman, Giuseppe Verdi, I. Vilmos, Leonardo da Vinci, Marie-Francois Voltaire, Lewis Wallace, Jack Warner, George Washing­ton, John Wayne, Arthur Wellington, H.G. Wells, Oscar Wilde, Émi­le Zola.

A névsorból láthatjuk: nem egyszerû utcanévsorról van szó.

Vác, 2006. február 3.

Czike László