Czike László

Az összeesküvés elmélete és gyakorlata

Tabu szavak és gondolatok

Jegyezzük meg jól: a szavak és a gondolatok a legveszélyesebb fegyverek, ezért hivatalból üldözendõ minden olyan kimondott vagy pláne le is írt önkifejezés, amely az úgynevezett ‘tabu-témákkal’ kapcsolatos. Minden felnõtt személyiség külön figyelmeztetés nélkül köteles állandóan önvizsgálatot tartani, korszerûsíteni ‘tabu-szótárát’ és betartani az íratlan verbális tiltásokat, hiszen a felelõsségteljes közösségi beilleszkedés elsõszámú mércéje, mennyire is fejlett az öncenzúrázási készségünk. Az egykori diktatúra cenzúrája éppen azért ‘szûnhetett meg’, mert a szervezett, hivatalos formát kissé szûkítve, helyette az öncenzúra kötelezettségét ültették belénk, ami a gondolatrendõrség és a gyûlöletbeszéd-törvény elõképe is. Egy emberi társadalom annál fejlettebb, minél kifinomultabb a titkok, a tabuk, és azok szigorú betartásának - államilag is garantált - kultúrája.

Igazság helyett jog

Azelõtt kifejezetten úgy tûnt, hogy az országot építjük magunknak; manapság úgy tûnik, hogy helyette a nemzetközi tõkét építjük egy egyre szegényedõ országban, ami egyrészt önsanyargató pótcselekvés, másrészt pedig egyértelmûen tévút. Ha a tõke minden rajtunk termelt/termett hasznát kiviszi az országból, akkor az állam a minimálbéren tengõdõkbõl és a kényszervállalkozókból akar majd megélni, ami egyenes út az önfelszámoláshoz. Nemrég olvastam egy sajtószemlében, hogy egy gyakorló bíró kijelentette: az igazság õt nem is érdekli, csak a jog. Ez nagyjából olyan, mintha egy orvos - szemben hippokratészi esküjével - kijelentené, hogy õt a beteg gyógyulása nem érdekli, csak a mûtét... De a szabadsággal is problémák vannak; - szoros összefüggésben az ún. ‘sajtószabadsággal’, ami ma még inkább kvázi ‘48-as vágyálomnak tekinthetõ, mint 150 évvel ezelõtt... (1) A tájékoztatás az intézményesített hazudozás mélypontjára süllyedt. (2) A lényeges kérdéseket már érinteni sem szabad, társadalmi szinten kötelezõvé vált a mellébeszélés. (3) Az igazmondókat, a másként gondolkodókat mindenünnen kiközösítik.

Érdek és hazugság

(4) Nincs igazság; minden igazság csak részigazság vagy relatív - állítják liberális gondolkodók. „Csak érdek létezik, ez tiszta beszéd; aki mást állít, az hazudik.” (Gyurcsány). (5) A sajtó és a média az uralkodó (multinacionális és hazai) lobby-érdekek érvényesítésére intézményesített dezinformációs központ. (6) Közügyek jogcímén a demokrácia fórumain gusztustalan személyeskedés (aki kapja, marja; kölcsönös vádaskodás, kéz kezet mos, stb.) folyik - az igazi problémákat közösen elhallgatják. (7) Az oknyomozás, az igazság kiderítését célzó (sajtó)kötelezettség megszûnt; a megfélemlített illetékesek (pl.: „K & H”-botrány, stb.) már semmilyen disznóság feltárására nem is törekszenek. (8) A sajtótörvény alapvetõ kitétele: „A hír szent, a vélemény szabad!” - frázissá üresedett, a tájékoztatási monopólium kreált ‘hírei’ ellenõrizhetetlenek, a sajtó fõként apologetikus véleményeket közöl, mert le van fizetve. Az igazság még jelentõs fáziskéséssel, könyv formájában sem jelenhet meg. A sajtószabadság sérelmét szalonképesen szponzorálásnak hívják, ami lényegében kontraszelekció, vagyis cenzúra (9) A korrupció, a manipuláció és a hazugság összességében a társadalom ‘hivatalos mûködési elvévé’ vált.

Az igazság, a jog - „amikor a jog asztalánál mind egyaránt foglal helyet” -, a sajtószabadság helyzetét mi sem jellemzi jobban, mint hogy: Sándor György a Magyar Nemzet szeptember 11-i számának hétvégi mellékletében idézi Czike Lászlót, aki a Nemzetõr szeptember 1-i számában idézte Petõfi Sándort a világ-szabadságról. (Több áttétel - kisebb kockázat.) Az eltüntetett világszabadságról beszélni vagy írni már legyintve sem érdemes. A ‘projekt goodwillje’ nulla...

Vérszerzõdés és eskü

Amikor például valamilyen világi vagy vallási tanúságtételre kerül sor; eskünket veszi az erre hivatott, felkent vagy feljogosított grémium. „Esküszöm, hogy csak az igazat; a teljes és tiszta igazat fogom vallani.” - mondjuk például tanúként a bíróság elõtt. „Holtomiglan - holtodiglan; jóban - rosszban kitartok melletted!” - esküszünk az oltár elõtt, házasságkötéskor. Az orvos hippokratészi esküt tesz; - arra esküszik, hogy minden körülmények között az életet igyekszik megõrizni, és terápiájával a gondjaira bízott beteg egészségét igyekszik visszaadni. A bírák arra esküsznek (?), hogy kiderítik az igazságot, az esküdtek ugyanerre; - az ügyvédek pedig ügyfelük érdekeinek maradéktalan képviseletére, a jog korlátain belül. De a honvédek is esküt tesznek, mégpedig Magyarország területi integritásának, illetve szuverenitásának megõrzésére, megvédésére. Az országgyûlési képviselõk, vala-mint a Kormány tagjai is megesküsznek, hogy minden körülmények között csakis Magyarország érdekeit képviselik, hûen az Alkotmányhoz, s emellett megõrzik az állam titkait. A lényeg, hogy aki az életét teszi fel valamilyen holtig tartó ügyre - vagyis küldetést, hivatást (felelõsséget!) vállal más emberekért, egy jól körül-határolható, exkluzív csoport tagjaiért, az esküvel kötelezi magát, hogy jövõbeli cselekedetei nem fognak eltérni az eskü szövegében elõírt magatartási normáktól.

Talán furcsa lesz, hogy egymás után megemlítek még két esküvéssel kapcsolatos vonatkozást, vagy inkább példát... Esküszöm, csak azért teszem, hogy láttassam: vannak, elõfordulhatnak olyan esetek, precedensek, amikor a különbözõ eskük ellentétbe, ellentmondásba keveredhetnek egymással; nem kevés ‘bonyodalmat’ idézve elõ - egyrészt az eskütevõ lelkében, másrészt az esküt vevõ szervezetben, annak ‘szabályszerû’ életében, a társadalomban. Esküt tesznek a legkülönbözõbb titkos társaságok tagjai is: a szervezet érdekeinek messzemenõ képviseletére, az erre irányuló (célirányos) magatartásra és tettekre, a társaság mûködését jellemzõ titkok megõrzésére, akár életük elveszítése árán is. De mit is mond Petõfi Sándor, a szabadságról írott legszebb költeményében? „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, - hogy rabok tovább nem leszünk!” (Az egyszerûség és stílszerûség céljából most én idézem a korábban engem idézõ Sándor Györgyöt, aki éppen ezt idézte Petõfi Sándortól.) Vajon mi az erõsebb kötelék: a szervezeti titoktartás, a nemzeti létérdek vagy a szent világszabadság? Ezek ellentétes érdekek...

A honfoglalást megelõzõen hét vezérünk (Álmos, Elõd, Ond, Kond, Tass, Huba és Töhötöm) esküvéssel megerõsített vérszerzõdést kötött a törzsek egyesítéséért a felderített jövendõ haza megszerzésére; szent esküjüket soha nem szegték meg, a magyar honfoglalást végre is hajtották. Aztán a legújabb kori ‘esküvõk’ meg „a tõke szabad mozgásának biztosítása” jegyében bagóért eladták a szent földet, hol sírjaink domborulnak; mert a globális eskü magasabb érdeknek bizonyult. Vajon mi erõsebb kötelék: hogy a világ tõkései, vagy a világ proletárjai egyesüljenek egy közös páholyban, illetve egy közös karámban? Mi erõsebb eskü: a „rabok tovább nem leszünk”, a nemzet létérdeke vagy „a tõke szabad mozgása”, ami szöges ellentmondásban van a világszabadsággal is?!

Paktumok és bûnszövetség

Ki ne emlékezne - ha máshonnan nem, hát középiskolai tanulmányaiból - a római triumvirátusokra (kettõ volt), amelyeket (Sándor András meghatározásával élve) jellemzõen két hadvezér és egy pénzember (a korabeli bankár, a szponzor!) kötött a hatalom megszerzése és megosztott gyakorlása érdekében? A hadvezérek aztán néhány nyertes csata megvívásával a hátuk mögött - ‘ejtették’ a pénzembert, hogy a teljhatalom birtoklásának egyszemélyi jogát végül is egymás között döntsék el...

Ma két pénzember összefogva ejti - a hadvezért (mondotta tévészerkesztõm)...

Még az 1980-as évek derekán Reagan és Gorbacsov Máltán megegyeztek a világ újrafelosztásáról, ami (Sándor András megfogalmazása) arról szólt, hogy a keleti blokk hogy’ megy majd át - békés körülmények közt - Gorbacsov tulajdonából a Bushékéba. Ne higgyük, hogy a nemzeti és szupranacionális titkosszolgálatok között nem létezik tökéletes együttmûködés már legalább 30 éve! A nagyfõnökök megállapodtak, - a hírszerzõk (titkos ügynökök) és a hírvivõk (szabadkõmûvesek) pedig nekiláttak a lebontott terv realizálásához az egyes nemzetállamokban.

Magyarországon a Rózsadombi Paktumban rögzítették ‘a megvilágosultak’, ‘a fény õrzõi’, - hogy a rendszerváltás fedõnevû szemfényvesztést milyen forgató-könyv alapján fogják végrehajtani. Ismeretes két mû, melybõl a paktum szövege megismerhetõ: Hernádi Tibor - 1956. igaz története, és a ‘Leleplezõ’ könyvújság egyik korábbi száma. A szöveg pontokba foglalja, mit és hogy kell megvalósítani. A huszonvalahány feltétel egy-két ‘félig-kivétellel’ - teljesült.

Ha tehát a paktum nem létezne, ki kellene találni...

Az eskütõl az összeesküvésig

Eskü, esküvés, összeesküvés - ikertestvérek a gazdasági és a politikai életben is. Kételkedésünk magyarázata, hogy ugyan egész nap az összeesküvés szinonimáit halljuk és ismételgetjük, mégsem gondolunk olyasmire, amit tabunak bélyegzett a nemzetközi gondolatrendõrség... Mik is ezek a rokonértelmû szavak?

A következõk: például a kartell. Két vagy több autópálya-építõ cég konzorciumot alkot s a kormány által kiírt tenderen 18 milliárd forinttal felveri a költségvetésbõl fizetendõ autópályák felépítési árát. Azután a felvert árkülönbözeten, mint üzleti hasznon: a kormány és az ellenzék üzleti körei 70:30 arányban osztoznak (?); - idézem Dávid Ibolyát, aki a különbözõ páholy-trükkök írójának kiváló idézõje.

De az sem semmi, amikor Horn és Kósáné lobbiznak Magyarország érdekében az EU parlamentjében! Mert ezek is szinonimák: a lobby és az EU is, csak éppen különbözõ szinteken. Vagy: amikor az eleinte pártelnökségre pályázó 14-es fogat tagjai egymás szekere helyett elkezdik az ország szekeresét is tollerni; különösen a fennmaradó ‘csonka triumvirátus’, amelynek a két tagja (Gyurcsány és Hiller) tandemre, páros ûrrepülésre kötött vérszerzõdést. Hogy azt, amit korábban Horn egyedül; most majd ketten, két seggel lovagolják meg. Egyformán szinonimák a tandem, a triumvirátus, de a páros ûrrepülés szavak is. És persze: a komprádor burzsoázia, a nómenklatúra, a konspiráció, a kollaboráció, a korrupció, meg a ‘gentlemen agreement’ is. Ezek a rendszerváltás ‘okkult’ vezényszavai...

A rendszerváltás óta a vagyon, mint kulcsszó mentén három kasztra szakadt az ország: a vagyonosokra (akiknek ‘vagyon’), a vagyontalanokra (akiknek volt) és a vagyonõrökre (akik õrzik)...

A történelem = összeesküvések története

Nyilván mindenkinek feltûnt, hogy a hivatalos történelem-oktatás ‘szerint’ nincs semmilyen ‘általános rendezõelv’: a történelem egyetlen nagy káosz. A káoszból - mint jéghegyek csúcsai a befagyott óceánból - extrém idõpontok, a merényletek, puccsok, háborúk és békekötések évszámai ‘emelkednek’ ki, akárcsak magányos cédrusok a pusztában. Ez különös okok felderítése nélkül megmagyarázhatatlan. ‘Közismert’, hogy az elõzõt felváltó új hatalom - több-kevesebb sikerrel - mindig visszamenõlegesen is ‘átírja’ a történelmet; de érdekes módon az említett káosz továbbra is fennmarad, legfeljebb ‘új elemekkel gazdagodik’. Esetleg vadonatúj összeesküvésekre, véd- és dacszövetségekre, hatalmi manipulációkra derül fény, melyek addig az ismeretlenség homályában rejtõzködtek. Ha mélyen, higgadtan is átgondoljuk, beláthatjuk: a káosz történelme - hamisított történelem. Hiszen a látszólagos zûrzavart azonnal összefüggések láncolatává rendezi, ha megismerjük a valódi mozgatórúgókat. A konspirációs szándékot, a romlott emberi természet legbelsõ sajátosságát a Paradicsomból való kiûzetésünk, s fõleg Káin óta...

Paktum, hitszegés, árulás, merénylet, puccs, lázadás és forradalom.

És háború - minden mennyiségben.

Illusztráció példákkal

Csak címszavakban. Ramszesz fáraót az egyiptomi fõpapok cselszövése ölte meg és általában: a jelentõs uralkodók szinte mindegyike merénylet (összeesküvés) áldozataként végezte. Nagy Sándor sem természetes halált halt. Julius Caesart a szenátus tagjaiból összeállt konzorcium - „Te is, fiam Brutus!” - szúrta le, több-tucatnyi tõrdöféssel. Jézust Júdás, a saját tanítványa árulta el, miután 30 ezüst-pénzért szövetkezett elveszejtésére a fõpapokkal, akik pedig Pilátust - „Mosom kezeimet!” - használták fel a halálos ítélet kimondására. Néró meggyilkolta saját anyját, felgyújtatta Rómát, mert érdekelte, milyen, ha ég; aztán az egészet ráfogta a keresztényekre. Késõbb saját testõrparancsnoka szúrta le, a késõbbi császár. A mi Mátyás királyunkat meddõ olasz felesége, Beatrix mérgezte meg, noha erõsen kínozta már a köszvény... Vagy ‘a történelmi vadkan’, mint magyar összeesküvõ specialitás... Lajos királyt és feleségét, Mária-Antoinettet is guillotine alá küldte a francia forradalom (a jakobinus összeesküvés), pedig a korszak Európája nem ismert felvilágosultabb, s a szegényeket jobban támogató királyi párt...

1914-ben Gavrilo Princip (merénylõ) agyonlõtte a trónörökös Habsburg Ferenc-Ferdinándot; azonnal kitört az I. világháború... 1917. októberében az összeesküvõ V. I. Lenin martalócai megrohamozták a cár Téli Palotáját, majd a bolsevikok elképesztõ kegyetlenséggel kiirtották az egész Romanov-dinasztiát.

Ezzel kezdetét vehette egy grandiózus kísérlet (a kommunizmus), amely ugyan a világ egyik felén 70 évvel késõbb látványosan megbukott, - de csak azért, hogy észrevétlenül eluralkodjék az egész fejlett világon. A nagynémet reváns 1933-ban kezdõdött, amikor pedig egy háttérhatalmi klikk (újabb szinonima!) rémuralomra segítette Adolf Hitlert, aki elõbb mégcsak lángba borította, majd (a holokauszttal) általános paranoiába is kergette a világot.

Az újkori Amerika elnökeinek még statisztikailag is jó esélyük volt/van rá, hogy ‘magányos orvlövész’ golyója által fejezzék be földi pályafutásukat. A Kennedy-fivérek (az elnök John s az elnökjelölt Robert) nem sokkal egymás után - épp így haltak meg. Mindmáig nem derült ki, mi is történt. Aztán rejtélyes körülmények között elhunyt VI. Pál és I. János Pál pápa, - majd a KGB által felbérelt Ali Agca hasba lõtte II. János Pál pápát, aki hetekig élet és halál között lebegett...

2001. szeptember 11-én szaúdarábiai merénylõk által eltérített Boing-ek fúródtak a manhattani World Trade Center ikertornyaiba, s a felhõkarcolók percek múltán összeomlottak. (Az összeesküvést Usama bin Laden szervezte mobiltelefonjával, és irányította is, egy afganisztáni barlang legmélyérõl.)

A füstgomoly káoszában egy pillanatra kirajzolódott az ördög sátáni pofája.

A végsõ kilátásaok

Az ószövetségi próféták, majd Jézus Krisztus is megjövendölték, hogy a Messiás két eljövetele (a megváltás és az utolsó ítélet) között a Sötétség Fejedelme, a Sátán fog uralkodni a földi világon, és hogy a végidõkben a világállam trónjára lép a ‘Sátán fattya’, az Antikrisztus.

Bingeni Szent Hildegárd (a Scivias-ban) és Nostradamus is megerõsítették ezt.

Szûz Mária egyre gyakoribb magán-kinyilatkoztatásaiban 20 éve figyelmezteti az emberiséget a közelgõ végveszélyre, hogy térjen észhez; - szövetkezés és háború helyett térjen meg, és kövesse Krisztus szeretet-törvényét. Nem kanonizálják...

Francis Fukuyama, kihirdette: a világon egyeduralkodóvá vált a liberális polgári demokrácia, mely már felülmúlhatatlan - itt van hát ‘a történelem vége’, eljött az Aranykor. D. C. Korten korszakalkotó gazdaság-és politikatörténeti könyvében könyörtelen-pontosan ábrázolja a nemzetek feletti tõkés társaságok világuralmát. S. P. Huntington, a civilizációk összecsapásáról írt könyvének ‘igazolásául’ - a manhattani merénylet után az USA azonnal lerohanta Afganisztánt és Irakot, mi-által kilátástalanul eszkalálódni látszik a közel-keleti (arab) háború...

A Nyugat és az Iszlám összecsapása a jövendölések beteljesülését vetíti elõre.

Szûz Mária magán-kinyilatkoztatásaiban a kommunizmus legyõzése után szabad-kõmûves világ-összeesküvésrõl beszél, mely behatol a katolikus egyházba, majd elpusztítja. Az egyház és a világállam közös irányítását az Antikrisztus veszi át... Mindez egybevág Malakiás próféta jóslataival is, az utolsó pápákról...

De ez csak egy újabb összeesküvés-elmélet.

Vác, 2005. január 18.

Czike László