Czike László

Genezis és degeneráció

Régóta foglalkoztat – mint ismeretelméleti alapprobléma -, hogy mi­ként egyeztethetõk össze a vallás és a tudomány nyújtotta is­me­­reteink, meggyõzõdéseink az emberiség genezisével kapcso­lat­­ban, és mi a „megfejtés” üzenete a mai kor embere számára.

Annál is inkább, mert vallásos „tudós” szeretnék lenni.

A kétfajta megközelítés tehát bennem összeegyeztethetõ.

Majomból majomember

Engels Frigyes szerint az ember a majomból fejlõdött ki – vö. „A majom emberré válása” címû mûvében foglaltakkal -; mi több, a majmot a céltudatos tevékenység, a mun­ka tette emberré. Most te­kintsünk el attól, hogy ez a definíció lényegében tautológia, hisz’ amennyiben az emberi lény fõ jellemzõje a munka – mi volt az a kezdõ lökés, az a kiváltó ok, ami elõidézte, hogy a majom célszerû tevékenységet, munkát kezdjen végezni? Meddig majom a majom, és mikortól ember az ember? A tudomány, amely lényegében ma is a marxizmus-leninizmus „dialektikus materialista” elveit vallja, a paleontológia és az antropológia, lázasan keresi, kutatja a hi­ány­zó láncszemet (missing link), azt a képzetes (fiktív) félemberi lényt, aki/amely már nem majom, de már ember, noha még nem alkot civilizációt, de már „gondolkodik”. Ugyanis a végsõ soron – vö. evolúció - a mai civilizációkhoz vezetõ emberi munka tudatos gondolkodást fel­­tételez, méghozzá tömegméretekben! És itt érhetõ tet­ten Engels logikájának eredendõ materializmusa is, mely a mai (ál)tudo­mány­t – vö. pl. „pszichológia” - is „uralma alatt” tartja, u­gyan­is azt hiszi, azt hiszik, hogy a kulcsmomentum az értelem, a tudat, a ’tudatos’ gondolkodás képességének megjelenése, uralko­dó­vá válása, kifejlesztése, ki-és beteljesítése…

Nem így van.

Skizofrén pszichológia

Az emberi tudomány – mint az emberi lény maga is -: skizofrén.

Noha a szavak szintjén „elismeri” a lélek létezését – sõt még külön „tudományágat” is felépített a lélek folyamatainak vizsgálatára! -; valójában az emberi lelket nem transzcendens szellemi léte­zõnek tartja, hanem a tudattal, vagyis az anyagi valóságot visszatükrözõ, s a célszerû tevékeny­ségre irányuló képes­ség­gel, a munkavégzõ képességgel azonosít­ja. A pszichológia azt hiszi, hogy a lelket vizsgálja, miközben tudati megnyilvánulásokat elemez, amelyekrõl azt hiszi, állítja, hogy azok a lélek fõ funkciói.

Pedig a lélek az, ami az embert a majomtól megkülönbözteti.

A majom „céltudatos” lény, lélekkel azonban nem rendelkezik.

A lélek nélküli „ember” antropológiai-ismeretelméleti nonszensz – ha létezne lélek nélküli ember -: nem ember, hanem majom lenne.

Vagy egy Frankenstein által létrehozott homunkulusz.

Még akkor is, ha netán munkavégzésre fogható.

Materializmus és istenhit

A materialista tudomány Istentõl elrugaszkodott.

A materialista tudomány – noha lépten-nyomon „belebotlik” Isten létezésébe – megtagadja a Teremtõt, mert az isteni próbatétel meg­kerülésével, kijátszásával, mellõzésével (mintha az nem lenne) próbál, kvázi „önerõbõl” istenné válni. Pedig megszívlelhetné a XX. század két legnagyobb (atom)fizikusának egy egész fantasztikus é­letmûvet betetõzõ, megkoronázó ebbeli nézeteit! Õk ketten ellent­mondtak egymásnak is, mégis ugyanarra a meggyõzõdésre jutot­tak. Albert Einstein, az általános és speciális relativitáselmélet szülõaty­ja, mikor megismerte Werner Heisenberg határozatlan­sá­gi elméletét – melynek a lényege, hogy a szubatomi folyamatokban, úgy tûnik, nem érvényesül az anyag viselkedésére egyébként oly’ jellemzõ determináció! -, felháborodottan kiáltott fel: „Az Úristen márpedig nem kockázik!”. Heisenberg pedig így vélekedett: „A tudomány italából minden korty istenkáromlás, de a pohár legalján ott van az Isten.”. Lám, Isten s az anyag, meggyõzõdés és tudomány összeegyeztethetõk. Legalább a nagy koponyákban…

A majom értelmi és hit szintjén persze nehezebb a felismerés.

Vérfertõzõ beltenyészet

Ha elfogadjuk az Ótestamentum genezisében leírtakat tényeknek, számos fontos, mi több, alapvetõ összefüggést ismerhetünk fel. A tudomány azt hiszi magáról, hogy az emberiség megmentõje, sõt, általa, áldásos felfedezései révén az ember végül istenné nõheti ki magát. A történeti valóság ezzel szemben az, hogy a Genezis után az emberiség elkorcsosult, s a ma élõ „populáció”, képességeit és természetes életképességét tekintve csupán a haloványnál is fehé­rebb árnyéka (whiter shade of pale - Procol Harum) egykori ön­ma­gának… Közismert tudományos tény, hogy bármely faj, így az emberi faj is elkorcsosul a génállomány, a tulajdonságokat át­örökítõ anyag drasztikus le­romlása következtében, ha a po­puláció egyedszáma olymértékben leapad, hogy a fajfenntartás to­vábbi egyetlen lehetséges megoldása a „(vér)rokonházasság”. Már­pedig ebben az emberiségnek történelme során sokszor volt része; sõt, úgy is mondhatnánk, hogy az emberiség történelme genetikus értelemben a tömegesen elkövetett vérfertõzés története! Az Úr eredetileg csak Ádámot teremtette – Éva már csupán másodlagos, származékos jövevény a Földön. Történt ugyanis, hogy az unatko­zó Ádám arra kérte Istent - akivel akkoriban épp kísérleti on-line kap­csolatban állt, mivel a Paradicsomban UPC-direct még nem lé­tezett, tehát nem is lehetett annyira tökéletes hely! -, hogy terem­te­ne néki egy társat, akivel boldog gondtalanságát megoszthatná.

Ádám, Éva és Noé gyermekei

Mire az Úr kivette Ádám oldalbordáját, amelybõl megformálta õs­a­nyánkat, Évát. Ám – mint tudjuk – a paradicsomi boldogság nem tartott túlságosan sokáig. Az áteredõ bûn következtében õseinket Isten, mindnyájunk Atyja kiûzte az Édenkertbõl, és egész életen át tartó verítékes munkára, kínkeserves sokasodásra és ko­rai halálra ítélte az elsõ emberpárt. Az emberi faj úgy alakult ki, hogy gyermekeket nemzettek – elsõként Káint és Ábelt -, majd Ádám a lányaival, a lányok a bátyjaikkal (s így tovább) nemzettek újabb és újabb nemzedékeket. És az õseredeti „isteni” gének, s ve­lük a po­puláció, az emberi faj tulajdonságai hirtelen drasztikusan le­romlottak. Az átlagos életkor a kezdeti 900-1000 évrõl 100-150 évre, majd a századok folyamán 35-40 évre csökkent, de ami még sokkal sokatmondóbb: értelmünk elhomályosult, s akaratunk rosszra hajlóvá vált. Ez mind, tételesen benne van a Bibliában, csak az ún. „tudomány” feslett emlõin nevelkedett emberiség túl­nyomó többsége errõl mit sem tud, a többiek pedig nem veszik ko­molyan. Mert az ember csak azt hiszi el, ami „érdekében” áll…

Valamennyien kizárólag Ádám és Éva leszármazottai volnánk?

Errõl majd még kicsit késõbb…

Ámde a beltenyésztésnek (a vérfertõzõ rokonházasságoknak) ezzel még koránt sem volt vége. Nagyjából 9000-12000 évvel ezelõtt – az idõ­skála tekintetében a Biblia (a Genezis szerint a Teremtés és az emberiség mindössze 4000 éves!) és a „tudomány” ellentétben áll egymással – az Úr, a terjedõ gonoszság büntetéseként Vízö­zönt bocsátott a Földre, mely özönvíz kipusztította a teljes em­beri popu­lációt, Noé családja kivételével. Nos, emiatt mi emberek, valamennyien egyfelõl mind Ádám és Éva, majd másfelõl Noé és felesége gyermekei, leszármazottai vagyunk – folyamatosan le­romló génekkel és tulajdonságokkal. Fizikai, fiziológiai, tudati és erkölcsi el­korcsosulásunkon jottányit sem segít, javít a technikai civilizáció, mely mint elektronikus „csakazértis” mankó, istenelle­nes bunkóként (vö. (bunkofon) feszül görcsösen kezünk­ben, hogy az elveszített Paradicsomot „önerõbõl”, tehát erõbõl, mint jogos­nak vélt-ítélt tulajdonunkat szerezzük magunknak vissza…

Majomból - Ember

A ma élõ emberiség nem egy tõrõl fakad – több ágból ered.

Ádám és Éva történetét egyrészt nyilvánvalóan úgy kell értenünk – mert másként nem egyeztethetõ össze hit és tudás, teremtés és evolúció -, hogy Isten akkor és azáltal teremtette meg az elsõ emberpárt, amikor az elõember – vagyis „a majom” – az e­volúció (a szelekció, a természetes kiválasztódás révén) el­ér­te azt a biológiai-fiziológiai-neurológiai fejlettséget, amikor már képes volt befogadni az isteni, halhatatlan lelket, és Is­ten akkor belé is lehelte. Amikor a Genezis „az elsõ emberpár” teremtésérõl beszél, akkor tehát ezen nem azt érti, hogy Isten az évmilliók során végbement állati evolúciótól teljesen függetlenül új „állatfajt” teremtett, amelyet egyidejûleg lélekkel – transzcendens szabad akarattal, halhatatlan személyiséggel - is felruházott, mert ha ez így lett volna, akkor semmi értelme nem lett volna evolúciót is teremteni. Márpedig Isten evolúciót is teremtett. Az ember és a csimpánz génjei, öröklõdési anyaga 98 %-ban megegyezik. A 2 % mara­dék tekinthetõ azon alaptulajdonságaink hordozójának, me­lyek képessé tették õsszüleinket a lélek befogadására. Mert a lélek befogadása elképesztõ teljesítmény volt! Az ember tetõtõl talpig kí­sérleti lény. Kettõs természetû. Isten teremtõ projektjének az a lényege, hogy a múlandó, az idõben lebomló (vö. entró­pia) anyag a belé oltott evolúciós készség (Chardin radiális e­nergiának nevezte) révén egészen odáig fejlõdik, hogy létre­jön a tudat, az agy legfontosabb funkciója, hogy ti. benne és általa a magasan szervezett anyag – akár egy tükörben – ön­ma­gára ébred, vagyis képes értelmes összképet alkotni a kö­rü­lötte (és benne) létezõ való­ságról. Ez az átfogó képesség az értelmes gondolkodás képessége. Ám a személyiségünk több ré­tegû. A gondolataink nem csak a külvilág visszatükrözése révén keletkeznek, hanem belülrõl, összetett személyiségünk legtitkosabb mélyérõl is táplálkoznak. Az Istentõl kapott lel­künk lényegi funkciója a szabad akarat, a halhatatlanság érzete, a judíci­um, az erkölcsi érzék, az Abszolút Igazság és Jóság, a SZERETET ÕSFORRÁSA, ISTEN felé való törekvés.

Az ember tehát ÉLET ÉS HALÁL idõleges egysége.

Kísérleti lény, aki vagy elpusztul, vagy üdvözül.

Az Ember és a Horda

Nem lehetett könnyû a lélek befogadása, pedig Ádám és Éva nyil­ván születésekor kapta lelkét az Istentõl, miként a ma születõ em­berek is. Jóval törékenyebbek, sérülékenyebbek, kényesebbek és bonyolultabbak voltak/lehettek A HORDA többi tagjánál, sõt, sa­ját „majom”-szüleiknél is, akik szerencsésen felnevelték õket, egy­más­nak. Tehát olyan közösségben – a HORDÁBAN – nõttek fel és „szocializálódtak”, amelynek tagjai nem voltak emberek, hiszen a LÉLEK belõlük hiányzott. Ádám és Éva teremtése másrészt tehát szimbolikusan értendõ, illetve oly értelemben, hogy mint lelkes ál­latok, õk voltak az emberiség prototípusai. Az EMBER megterem­tése tehát azt jelentette, hogy az emberben Isten visszakanyarí­totta az evolúció szekerének rúdját teremtõ Istene irányába, amikor is a LÉLEK emberbe lehelésével megteremtette azt a lehetõséget is, hogy a teremtett, ám az idõben múlandó ma­téria átlényegülhessen, megszentelõdhessen, üdvözülhessen, amennyiben a lélek hordozója, az ember, szabad akaratával úgy dönt, hogy a pusztulás helyett az örök életet, a semmi he­lyett a mindent, Lucifer helyett Istent, s a pokol helyett a mennyországot választja. A mennyország ugyanis nem – lehet – más, mint ennek az idõben múlandó világnak mintegy az inverze; egy olyan világ, mely nagy vonalakban „hasonlít” a mi világunkra, csakhogy benne az IDÕ nem múlik (nincs), nincs elmúlás és halál, az idõjárás, a természeti elemek és a ragadozó állatok is jóindula­túak, az emberekbõl hiányzik a gonoszság, a mohóság és a pazar­lás, s mindenki azáltal dicsõíti az Urat, hogy minden képességét a TEREMTÉS isteni terve beteljesítésének szenteli.

De a HORDA lélek nélküli tagjai nem ilyenek voltak.

Nagykoalíciós paktum

A már isteni lélekkel született Ádámnak és Évának – az „oldal­bor­da-elmélettõl” most nagyvonalúan eltekintünk, mert mellékvá­gány­­ra vinne, mi több „férfisovinizmushoz” vezetne – hamar rá kellett ébrednie, hogy alapvetõen különböznek a HORDA többi lényétõl, s arra is, hogy valami olyan titok hordozói, ami messzire vezet, túl­mutat az õserdõ lombkoronáján, egészen az égbolt kékjéig, s még azon is túl. Nehéz felismerés lehetett. S mikor egymásra ismertek, rögtön egymásra is találtak, és értelemszerûen átvették a HORDA vezetését. Eleinte komolyabb konfliktusuk nem volt; a természet (s benne a HORDA) behódolt az elsõ emberpárnak. Körülöttük és közöttük mindaddig „pa­radicsomi béke” honolt, amíg az eredeti bûn elkövetése alap­jaiban meg nem változtatta az eredeti status quo-t. Õseink ugyanis fel­rúg­ták az Istennel kötött alapszerzõdést. Ettõl kezdve körülöttük mindenütt kitört s tombolni kezdett a „go­noszság” õrült tobzódása. Amit teljesen semlegesíteni sajnos nem le­hetett, s nem is igen tudtak.

A „békéért” nagy árat fizettek, fizettünk…

Nagykoalíciót kötöttek a Sátánnal.

A Tudás Fája és az áteredõ bûn

Õsszüleink nemzetsége – Ádám és Éva révén - már isteni, hal­ha­tatlan lélekkel ren­delkezett, és amíg még nem ettek tiltott gyümöl­csöt (almát) a Tudás Fájáról, nem ismerték a jó és a rossz közötti kü­lönb­séget. A paradicsomi életükben addig sohasem ta­lálkoztak sze­­mélyesen a Gonosszal, amíg meg nem ismerték a Kígyót.

Lucifert, a Kígyót, aki minden árulás és hazugság szülõatyja.

Vajon mi lehetett az az eredeti bún, ami végül is áteredõ bûnné vált, hogy ferde kényszerpályára terelje az egész evolúciót és a ge­nezist? Az almaevés – mégha a tiltott Tudásfa gyümölcse is -, csak jelképes jelentésû lehet. Az sem lehetett olyan nagy bûn, ha netán felfedezték egymás meztelenségét, és esetleg szerelmeskedtek. Vé­gül is Isten „tervszerûen” teremtette õket férfinek és nõnek, tehát kalkulált a szex veszélyével. Sokan vannak, akik például eredendõ bûnnek azt tekintik, hogy õseink emberhúst ettek, s kannibálok voltak. Ez is halovány elképzelés. Az isteni lélekkel rendelkezõ el­sõ emberpár nyilván leszokott „az ellenség” agyvelejének fogyasz­tásáról, még akkor is, ha a megelõzõ „majomemberi” evolúcióban komoly szerepe lehetett a fehérjedús étrendnek. A Paradicsomban minden bõségben dúskáltak, nem volt szükségük sem ellenséges­kedésre, sem a kannibál-étrendre. (Zöldség, gyümölcs, speciel pl. „alma”, karnyújtásnyira – volt bõven.) Valami más parancs meg­sze­gé­sérõl volt szó – olyanról, ami szorosan összefüggött az ember genetikus jövõjével, potenciális civilizációalkotó képességével. Ami egyrészt burkoltan „benne volt” Isten terveiben, másrészt viszont alapvetõen „megváltoztatta” azokat, amiért is Isten a technikai e­vo­lúciót, egy afféle „B”-variánst kínált fel mentõ szalmaszálként a bûn­bee­sett teremtés koronáinak, hogy legalább vigaszágon bejut­has­sanak a Mennyországba, ha már a Paradicsomból az eredeti bûn következtében mindenképpen távozniuk kellett.

Az Annunaki eredeti bûne

Olyan ponthoz érkeztünk, ahol hivatkoznom kell egy korábbi, ter­je­delmesebb tanulmányomra, amely a Leleplezõ könyvújság 2004. évi 1. számában jelent meg „A titkos uralom és kiszolgálói” cím­mel (161-169. oldal). A következõket írtam: „Induljunk ki abból, hogy az Annunaki a Földön ‘kontár munkát’ végzett, génmanipulációs kísérleteikkel eredetileg ‘egy rabszolgafajt’ akartak terem­teni, ehe­lyett végsõ kimenetelében egy hibridfajt hoztak létre, melynek vég­telen szerénysége állatias indulatokkal, vad ösztönökkel és ’isteni becs­vággyal’ ötvözõdött. Mindennek tetejébe ‘kitenyésztõdött’ egy, a széles néptömegek nyakára ülõ elit garnitúra is, melynek génjei túlsúlyban a rejtélyes ‘Kígyókirályoktól’ származhattak. Ar­ra gon­dolok, hogy az ún. eredeti bûnt esetleg egyáltalán nem az em­berek követték el, hanem az Annunaki (értsd: egy, a sumér kõ­táb­lák leírása szerinti ’kígyószerû csillagközi intelligens faj’, amely bekalandozta a Galaktikát, hogy ’a lakott bolygókon’ gén­ma­ni­pu­lá­ciós kísérleteket végezzen, új intelligens fajok ’kitenyésztése’ cél­jából), amikor is olyan, többszörös visszakeresztezéseket is végre­haj­tott, aminek folytán genetikusan inhomogén faj jött létre, melynek önfejlõdése tendenciájában is elõrevetítette, hogy a földi civilizáció leendõ társadalma kasztrendszerré fog alakulni. Olyan társadalommá, amelyben a hatalom koncentrációja végletekig nö­vekszik, és végeredményében áthidalhatatlan szakadék keletkezik a beavatott irányító elit, illetve az egészbõl mit sem értõ tömegek kö­zött.

Honnan ered, mibõl táplálkozik a kasztosodás õsi hajlama?

Az Annunaki - Jahve alvállalkozója?

Az Annunaki sumér leírását az Ószövetséggel összevetve, illetve kombinálva ‘kiderül’, hogy JHWH egy re­pü­lõ szerkezeten, a tü­­zes szekéren (vö. Ezékiel próféta látomásával = ûrkomp) közle­ke­dett, dobhártyát szaggató égi robaj kíséretében, mint hús-vér é­lõ­lény. (Aki mannagyártó gépével termelt mannát hajigált az ég­bõl, pusz­tában kóborló, éhezõ vá­lasztott népének, miután Mózes a varázs­vesszejével szétválasz­tot­ta a Vörös tenger hullámait, hogy az üldö­zõ egyiptomi seregek víz­be fulladjanak, õk pedig háborítás nélkül megkereshessék az Ígé­ret Földjét.) Az eredeti bûnt a gén­ma­nipu­látor Annunaki követte el, azáltal, hogy a teremtés isteni tervével szöges ellentétben, nem „egyenszilárdságú”, homogén, hanem kasztosodásra hajlamos, inhomogén fajt állított elõ a Föld ne­vû intergalaktikus (kol)laboratóriumban, vagyis génmani­pu­lációs technológiáját kiszámíthatatlan viselkedésû, ‘skizofrén személyi­sé­­gû’ intelligens lények létrehozására, tehát abszolút sza­bályta­la­nul használta fel. Tovább folytatva a genezis dogmáinak feloldá­sát, valószínûsíthetõ, hogy az eredeti bûn lényege, hogy az Annu­na­ki (ez valami õskori ’bukott angyalok’ szellemi mûhelye, össze­es­küvése, páholya lehetett) önmagát helyettesítve Isten helyébe, azt akarta elérni, hogy a teremtett földi faj Isten helyett csak neki szolgáljon. Ám amikor ‘ez a szabálytalan genezisû faj’ a fejére nõtt - még tetézve is az õsbûnt -; olyan hibridet állított elõ (a bizonyos Kígyókirályokat), amelyet közvetlenül a saját uralma alá rendelve, a földi faj féken tartására (vagyis önmagával szemben) igyekezett felhasználni. Az elitet az uralkodáshoz szükséges minden szük­­sé­ges tudással felvértezték, így hát nem csoda, ha a beavatottak ma is féltékenyen õrzik az õsi titkokat.

A Szeplõtelen Fogantatás

Ami ‘a szeplõtelen fogantatást’ illeti, tudjuk, hogy annak dogmája nem egy, hanem két személyre: Szûz Máriára, a megváltó édes­a­nyjára és Jézus Krisztusra is egyaránt vonatkozik. Nemcsak nem értjük, de halvány fogalmunk sincs róla, hogy ez mit takar; csak annyit tudunk, hogy Mária és Jézus eredendõen mentesek voltak az eredeti bûntõl, amit ‘a fogantatás’ visz át emberrõl em­ber­re. Mégis, mi az, amit a fogantatás visz át? A genetikus örök­ség! Az emberiség az An­nunakitól ‘szabálytalanul kapott’, szabály­talanul mûködõ gén­ál­lományával volt megverve, saját bûnei elõtt és nélkül is. Magyarán: az eredeti bûn az Annunaki génmani­pu­lációjának ‘következménye’, és ez a bûn csak úgy hozható helyre, ha maga Isten Fia száll le a Földre, hogy helyére tolja az idõ kizök­kent kerekét. A Megváltónak genetikusan két feltételnek is mara­déktalanul meg kellett felelnie: (1) A földi törzsfejlõdésbõl kellett szár­maznia, ezért a teste a földi anyagból vétetett. (2) Kétszeresen mentesnek kellett lennie az Annunaki ‘tiltott génmanipulációitól’; sem Õ, sem édes­anyja nem hord(hat)ta magában a Kígyókirályok gén­jeit, vagyis ‘az eredeti bûnt’. Génjeiken nem lehetett genetikus szep­lõ, ezért volt a fo­gantatásuk ‘szeplõtelen’. A megváltás az Is­ten személyes be­avat­kozása - Deus ex machina -, utolsó ‘kétség­be­esett’ akciója annak érdekében, hogy az egyébként halálra ítélt (kiselejtezendõ), vagy ön­magát halálra ítélõ (öngyilkos) emberi­sé­get, minden génhibás e­re­deti bûn(e) ellenére megmentse az isteni teremtés si­ke­res megvalósítása érdekében. Krisztus azért jött le a Földre (Isten azért áldozta fel egyszülött Fiát éret­tünk), hogy az Annuna­ki – a Teremtésben Isten árulóvá lett „alvállalkozója”, a bu­kott an­gyalok - által elkövetett eredeti bûnt, az összes következ­mé­nyével együtt eltörölje, és visszatérítse az elbitangolt emberiséget az Atya nagy, közös nyájába: a Galaxis és az Univerzum ‘normális csillag­közi népeinek’ sorába.

A visszakeresztezõdés tilalma

De az eredeti – késõbb már áteredõ – bûn ténylegesen az embe­ri­ség bûne is lehetett, amennyiben az Annunaki 5000 éves, kõtáb­lákba vésett sumér története nem valós, hanem csak lírai legenda. Az elsõ emberpárhoz most visszatérve – ott tartottunk, hogy gond­talanul éltek a Paradicsomban, amikor Lucifer, a gonosz Kígyó rá­vette õket, hogy egyenek a Tudás Fájának tiltott gyümölcsébõl, az almá­­ból, hogy megtudják: mi a jó, és mi a rossz. (Mellékesen jegy­zem meg, hogy a mai globalizálódó világot a közvetlenül Lucifer­nek szolgáló, a pénzoligarchia vezetõ erõi által mintegy 230 éve alapított Illuminátusok Rendje irányítja s nyíl­tan dek­larált „végcélja” a tudásalapú társadalom felépítése! Tehát egy olyan társadalomé, melynek vezetõi nyíltan hirdetik, hogy az õsi lucife­ri „parancs” elkötelezett végrehajtói, amiért is sok ezer éve fo­lyama­tosan esznek a tiltott gyümölcsbõl, mi több, ma is csak ab­ból esznek, és elvárják, hogy mi is velük együnk, mintegy szente­sít­ve és átörökítve/újraelkövetve az eredeti/áteredõ bûnt, az idõk végezetéig. Nyíltan deklarálva, hogy mi emberek csökönyösen ra­gaszkodunk hozzá, hogy minden isteni gondviselés, gondosko­dás, kegyelem és megváltás ellenére mi Lucifer alattvalói vagyunk, nem Istenéi, és szeretnénk kollektíven elkárhozni, mert nem akarunk Is­tennel örökké élni a Mennyországban.)

Mit követhetett el az elsõ emberpár?

Isten megparancsolta nekik, egyetlen dolgot nem tehetnek meg – nem e­hetnek almát a Tudás Fájáról. Mert akkor megtudják: mi a különb­ség jó és rossz között. A parancs nem lehetett más, mint hogy szerelmeskedhetnek, élvezhetik a testi szerelem gyö­nyö­­re­it, de kizárólag csak egymással; mert mint emberek, csak egymásnak teremtettek. Nem deríthetõ ki a Biblia Genezi­sé­bõl, mi lett volna, ha Ádám és Éva betartja Isten rendelését, és – a Kígyó csábítására – nem követi el az eredeti bûnt, amitõl a de­generáció, a genetikus elkorcsosulás áteredõvé vált? Akkor nem is jött volna létre az Emberiség? Ugyanis Isten az áteredõ bûn el­követése után ezzel a paranccsal ûzte ki õket a Paradi­csom­ból: „Sokasodjatok és vegyétek birtokotokba a Földet!” Akkor a szaporodás, a sokaso­dás és a Föld benépesítése helyett meg­ma­radtak volna csak magányos emberpárnak, akik örökké boldogan, gond­talanul, kettecskén élnek az Éden­kertben, s az állatok vala­mennyien békésen szolgálnak nekik? Az eredeti bûn nyilván „bele volt kalkulálva” az Ember genezisébe. De az Úr még mást is mon­dott, amikor útjukra bocsátotta õket – a teljesség igénye nélkül:

Továbbgondolt szakrális parancsok

„Átkozott legyen a föld miattad.” (Ádámnak) S a Föld átkozott.

„Edd csak a föld növényeit.” (Ádámnak) Legyél vegetariánus (?)

„Arcod verejtékével edd a kenyeredet, míg vissza nem térsz a föld­be, amelybõl vétettél.” (Ádámnak) „Ímé, az ember olyanná lett, mint egy közülünk (!): tud jót és rosszat. Most aztán ne­hogy kinyújtsa a kezét, s vegyen az É­let Fájáról is, egyen, és ö­rökké éljen!” (Az angyaloknak és az emberpárnak.) Az idézetek az Ószövetségi Szentírás Teremtés Könyve 3:14-3:21-bõl valók.

Mit jelentenek ezek a kiragadott parancsok, s a rejtett utalások?

Az eredeti/áteredõ bûn következtében átkozottá lett a Föld. Kórót, dudvát, mérges növényeket terem, és csak véres verítékkel marad meg a hasznos vetemény. Az állatok is megtagadják a szolgálatot. A bûn, a gonoszság, a gyilkosság, a halál, a pusztulás, a vérfertõ­zés, az elbutulás és lealjasulás, a becstelenség, a vér, a veríték és a könnyek (blood, sweat and tears) váltak uralkodóvá.

Vagyis legyél vegetariánus! Mert aki állatokat öldös, csak hogy megegye õket – egyéb aljasságra is képes. A húsevés ugyanis meg­mérgezi a testet, s azon keresztül a lelket is. (Ezért lettem meglett koromban magam is bicsérdista.)

Vagyis porból vétettünk, és porrá leszünk – a halállal, újra.

Ez azt jelenti, hogy az ember, mint halandó testi/földi lény az - Isten által teremtett - evolúció ré­vén emelkedett ki az állat(majom)-­világból, ám az Ember Isten (lelket lehelt az orrába) gyermeke.

Áteredõ önbeavatás

Az Ember tehát az eredeti/áteredõ bûn elkövetésével - igaz, hogy az isteni en­gedély megkerülésével, sõt, a határozott parancs meg­sze­­gésé­vel - akarva/akaratlan, de bizonyos isteni titkok birtokába jutott, olyanokéba, amelyek megértéséhez még nem volt elég érett. Mostmár olyan lett, mint „egy közülünk”, vagyis részesévé vált Isten teremtõ teamjének, anélkül, hogy e státuszt kiérdemelte vol­na. Vészt jóslóan baljós helyzet. Visszacsinálhatatlan. Mivel Ádám és Éva a legfõbb parancs meggondolatlan megszegésével „vissza­keresztezték” az Embert; egyrészt jó és rossz megkülönböztetés­é­nek részleges képességéhez jutottak, másrészt olyan „civilizációs lavinát”, fokozódó degenerációt indítottak el, melynek áteredõ sú­lyos(bodó) következményeit máig nyögjük, valamennyien. És ama végsõ utalás a legsúlyosabb: nehogy az Ember leszakítsa az Élet Fájának – szintén tiltott – gyümölcsét s halhatatlan „istenné” igye­­kezzék válni, az isteni próbatétel és a kegyelem megkerülésével. Mert a mai „tudásalapú illuminátus” világrend, a világállam csõcs­elitje pontosan erre készül. A nagy Fényhozó, Lucifer tanításait és effektív direktíváit követve – az illuminátus piramis élén maga, az Antimester, Lucifer áll, személyesen õ vigyorgott ránk a Halálfejes Rend megrendelésére felrobbantott WTC-torony faláról is! – szerv­cserékkel, az élet­elixír megkeresésével, mannatermelés és evés út­ján (az aranyat a plazmahõfokon túl, szubatomos fehér porrá ége­tik, ez a manna), okkult sátáni energiák fel­használásával (mágiá­val), tudatmódosító szerek és technikák alkalmazásával, tömeg-hipnózissal, szellemidézéssel, végsõ soron pedig klónozással pró­bálják elkerülni a megsemmisülést, a halált, s elérni az öröklétet. Pontosan az történik most, amit az Atya-Isten az Ószövetségben megjöven­dölt. Az Ember a már orvul megszerzett „hatalma” ú­­jabb illegitim kiterjesztésére ké­­szül. A Tudás fája gyü­mölcse mellé meg akarja szerezni az Élet fája gyümölcsét, tehát a Hal­ha­tatlanságot is, hogy féktelen kevélységében a bukott fõangyal­nak szolgálva „le­gyõzhesse”, s kiiktathassa teremtõjét.

Ez az Illuminátusok legtitkosabb istenkáromló terve.

Akik Jézus jövendölése szerint nem mások, mint a Sátán Zsina­gógája – Újszövetség, Jelenések Könyve 2,9.

Többágról-szakadt emberiség

Akár igaz a sumér kõtáblák õslegendája, akár nem - akár Annu­na­ki, akár nem: a ma élõ emberiség nem homogén eredetû. A homo sapiens kifejlõdése, a mai civilizációkat alkotó ember geno­tí­pu­sa részint évmilliókon át tartó evolúció, részint és meghatáro­zóan, közvetlen isteni beavatkozás – a „lelkes állat” megteremtése – eredménye. Mely folyamat egyrészt több (oldal)ág egyesülé­sé­vel, más­­részt folyamatos vérfertõzéssel, sõt, visszafajzással is párosult. A fejlõdés extrémális történései, szakaszai a következõk:

1. A törzsfejlõdés (a majom evolúciója) fõemlõsõkhöz vezet.

2. Isten lelket lehel az emberiség elsõ õsatyjába – Ádámba.

3. Isten – Ádám kérésére – oldalbordájából megteremti Évát.

4. Ádám és Éva a Horda természetes vezetõi lesznek.

5. Õsszüleink szeretkeznek, de nem szaporodnak (Édenkert).

6. Színre lép az Annunaki (Jahve alvállalkozója) és/vagy kígyó képében Lucifer, a bukott fõangyal.

7. Annunaki tiltott génmanipulációkat végez a Horda tagjain.

8. Lucifer ráveszi Évát, hogy Ádámmal „egyenek a Tudás Fájá­nak almájából, ezzel elkövetik az eredeti/áteredõ bûnt, ami­nek a lényege, hogy házasságtörést követnek el a génkezelt majmokkal, akik a Horda nem emberi tagjai. Mivel basztard utódaik (is) születnek, megtörténik az Ember visszafajzása.

9. Isten a bûnbeesett elsõ emberpárt kiûzi a Paradicsomból, a már ismertetett parancsok, szentenciák kíséretében. Az idõ kárpitja meghasad, a dimenziók egysége megbomlik. A Föld elátkozott hellyé válik, ahol a Sátán hatalma érvényesül.

Ádám és Éva közvetlen utódaiból alakult ki a mai homo sapiens, az ún. „értelmes ember”. Feltételezhetõ, hogy ez a törzs kivált az e­­redeti Horda félmajomi közösségébõl, és külön törzset alapított. A beltenyésztés (vérfertõzés) következtében génjeik, tulajdonsá­ga­ik elkorcsosultak, életkoruk drasztikusan lerövidült, értelmük el­ho­mályosult, a személyi­sé­gük pszichotípusa paranoid-szkizoiddá, a­karatuk rosszra hajlóvá vált. Véleményem szerint Ádám és Éva új közössége õstörténetileg a Cro-Mag­noni embertípusban azo­no­sítható. De fennmaradt az õsi Horda is, amelyet a Neandervöl­gyiek alkottak. Az eredeti/át­eredõ õsbûn következtében õk olyan fél­emberekké váltak, akiknek az õsszülei szintén Ádám és Éva vol­tak! És a cro-magnoni törzs – újra, immáron tömeges méretekben is - el­követi Káin rettenetes bû­nét: kiirtják a neandervölgyieket, azt hívén, hogy ezzel képesek helyrehozni, meg nem történtté ten­ni az eredeti bûnt és áteredõ következményeit. Ámde – mit tesz Is­ten! - a szodomán leányok gyö­nyörûek és kívánatosak. Ádám le­származottai így újra és újra pá­ro­sodnak velük. A neandervölgyi­ek ki­sebbik része beolvad, asszi­milálódik a cro-magnoni törzsben – nagyobbik részüket kiirtják. A bûn azonban fennmarad, tovább él és burjánzik – mi több: átered.

Íme a többágról-szakadt emberiség valós genezise.

Vízözön, vagy amit akartok

A gonoszság oly’ mértékben eluralja a Földet, hogy az Úr ezt nem nézheti tovább „tétlenül”. Íme a legfontosabb idézetek egyike, mely bizonyító erejû, az Ószövetség Teremtés Könyvébõl (6,1-6,5): „Az emberek gonoszsága. Amikor aztán az emberek sokasodni kezd­tek a Földön, és leányokat nemzettek, látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, s feleségül vették közülük mind­a­zo­kat, akiket kiszemeltek. Isten ekkor így szólt: ’Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendõ ma­radjon meg napjaiból!’ Óriások voltak a Földön azokban a na­pok­­ban – azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányai­hoz, és azok szültek –, ezek az õsidõk erõs, híres férfiai.” S azután:

„…megbánta az Úr, hogy embert alkotott a Földön, és mélyen bán­kódva szívében, így szólt: ’Eltörlöm a Föld színérõl az embert, akit teremtettem …, mert bánom, hogy alkottam õket!”

Mi történhetett közben (újra), ami az Urat ennyire kiábrándította a saját mûvébõl? Az, hogy a Teremtésnek s az anyagba oltott evo­lú­­ciónak volt bizonyos „szabadságfoka”, kockázata, ettõl lett iga­zán szép. Attól, hogy életbe léptek Werner Heisenberg „határozat­lansági relációi”, a teremtés minden viszonylatában, területén…

Az emberek szép (és buja) leányai tehát az óriásokkal közösül­tek, akik az Isten fiai (!?) voltak, mi több, gyermekeket szültek. Óriások nemzette gyermekeket, az Isten fiai által nemzett utódo­kat. Íme, az Annunaki, a Kígyókirályok, a „csõcselit” – a plebsnek, a pórnépnek, az amorf tömegeknek meg a drogok, s az eutanázia.

Ám az Úr – szigorú, de igazságos.

„A Vízözön. (Ter. 7,17-8,1) A Vízözön pedig negyven napig áradt a Földre … Minden meghalt, amiben a szárazföldön az élet lehelete volt … Csak Noé maradt meg s azok, akik vele voltak a bárkában.” … - a felesége, és három fia: Szem, Kám és Jáfet - … Százötven nap után kötött ki Noé - valamennyi (?) ma élõ ember második õs­atyja - bárkája az Ararát hegyén, hol nemrégen meg is találták. S Noé három fiától származik az egész ma élõ emberiség, minden ma élõ nemzet és nép…

Kegyelmet, perspektívát kapunk

Az Ember tehát származását tekintve Noé elõtt inhomogén, Noé után homogén gyökerû. Mit jelent ez? A Noé elõtti „emberiség”­nek nem csak „egy” õsatyja és õsanyja volt, viszont isteni lélekkel eredendõen csak õk ketten, az „isteni lelkû õsszüleink – Ádám és Éva - rendelkeztek. Ám az eredeti bûn elkövetésével ezek a gyöke­rek rekonstruálhatatlanul összegabalyodtak és szerte is ágaztak, te­kint­ve, hogy az elsõ emberek lélek nélküli majmokkal, a Horda lé­lek nélküli elõembereivel is szaporodtak. Isten ezért ûzte ki „az el­­sõ emberpárt” a Pa­radicsomból. De a kevert, inhomogén, össze­za­varodott származás - amit a visszafajzás eredeti és áteredõ bû­ne okozott! - miatt tragikusan leromlott gének kontrollálhatat­lan burjánzása csak ezek után érte el a tetõfokát. Az „emberiség” ge­netikailag hihetetlen szélsõségeket produkált, mintha az Úris­ten a szükségszerû „rendet vágás” elõtt még szándéko­san hagy­ta volna, hadd virágozzék minden kérészéletû virág az eredeti bûn ál­tal bevetett, egyelõre kaszálatlan búzame­zõn. Búza és kon­koly együtt, egymás mellett pompáztak, vad össze­visszaságban; - emberek, félemberek, félmajmok, rettentõ homunkuluszok, testi és lelki torzszülöttek tenyésztek együtt, tobzódva dúskálva Szo­doma és Gomorra bestiális élvezeteiben. Például óriások is él­tek ekkoriban a Földön, rájuk a Húsvét-szigetek gigantikus, egy­for­ma szobrai emlékeztetnek, döbbenetes mementóként. (De ma is ismert jelenség az atavizmus. Aki nem hiszi, vagy nem érti a le­ír­takat, elég, ha megnéz egy K-1 döntõt az Eurosporton, és be fogja látni, hogy az óriások génjei bennünk élnek, mind a mai napig.) A mindenfajta – lelkes és lelketlen - „emberek” tömegesen elkövetett gazságainak (gyilkosság, vérfertõzés, bestializmus, szodómia, sza­dizmus, stb.) – ne feledjük, az ember akarata (mindenkié) rosszra haj­ló­vá vált! – bünteté­se­ként bocsátotta Isten õseinkre a Vízözönt. A teremtés tökéletes isteni tervének megvalósítása érde­ké­ben legfõképpen azért, hogy véget vessen az inhomogén szár­mazásból eredõ genetikai káosz további elhatalmaso­dásá­nak. Isten nem tett mást, mint pontot tett az ember teremtése folyamatának végére: eddig, és ne tovább. A Víz­özön Földre bocsá­tásával - miként az újszülött ember megkeresztelésekor a pap, át­ruházott hatáskörben – mintegy megszentelte a Földet, hatalmas szenteltvíz-sugárral mosta el és le a vészterhes génörökség továb­bi leromlásának a lehetõségét. A genetikus leromlás trendje meg­állt, s így nem maradt fenn más, mint a közös, egyenszilárdságú – mindenkit egyformán, egyenlõ mértékben érintõ – negatív követ­kez­­mény, amit az Egyház „transzcendens gyûjtõfogalommal” élve, eredeti/­át­eredõ bûnként definiál. Noé után az emberiség már ho­mo­gén (értsd: Noé és családja) eredetû, amennyiben az Ószö­vet­ség erre vonatkozó leírását kritika nélkül elfogadjuk.

Amennyiben…

Egy szörnyû gyanú

De mi van akkor, ha a Vízözön mégsem ölt meg minden élõlényt, akik nem jutottak fel Noé bárkájára? Mi van akkor, hogyha fenn­maradtak olyan, elszigetelt populációk, amelyek elkerülték Isten tisztítóvizét? Ez a gyanú már csak azért is indokolt, mert a Földön számtalan olyan hegy, hegység, hegycsúcs létezik, amely sokkalta magasabb a kaukázusi Ararát hegycsúcsánál, ahol Noé bárkája a víz leapadása után végül is ki­kötött… Az is elgondolkodtató, hogy pontosan ilyen, jóval magasabb földrajzi helyeken – Himalája, An­dok – maradt fenn máig a Vízözön legendája; konkréten a maja és az indiai mondavilágra gondolok.

Meg – noha más értelemben - az elsüllyedt Atlantiszra…

Akkor bizony „nagy gáz” van, mert akkor az emberiség génromlá­sa a Vízözön után to­vább folytatódott. Akkor olyanok is élnek/­élhetnek még közöttünk, akik­nek a genetikai öröksége – össze­té­tele, minõsége, tartalma, lelkisége – eltér azoké­tól, akiknek Isten hosszú távon, a fentiek szerint megkegyelmezett.

Hasonmások felbukkanása

Az emberi történelemben idõnként meghatározó összeesküvésekre derül fény, amelyet azután vagy örökre eltagadnak, a bizonyítéko­kat meg­sem­misítik, vagy 80 évre titkosítják. Az emberi történe­lem­ben idõrõl i­dõ­re Antikrisztusok lépnek fel, akik hosszabb idõ­szakra negatív tendenciákat generálnak az egész világ fejlõdésé­ben, évszázadokkal visszavetik azt, és újra meg újra kétségessé teszik, hogy létezik emberi haladás. Akik újra meg újra istennek képzelik és félistenként imádtatják magukat, ledöntik a jó, a közjó minden addigi évszázados vívmányát; háborúkkal, hódítás­sal, országok eladósításával és nemzetek kiirtásával kétségbe­e­sés­be kergetik ártatlan emberek százmillióit, elveszik tõlük munkájuk gyümölcseit, a biztonságos jövõ minden reményét.

Ezek az „emberek” – a hasonmások.

„Felmerül a kérdés, lehet-e ésszerû magyarázata annak, hogy a világ leghatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet? A legrosszabbat, hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökkéva­lóságot – írja Kocsis István. - Másképp is fo­gal­mazha­tunk, õk már régen odaadták az örökkévalóságot a percért, amikor ‘hason­má­sok­ká’ váltak. „Hasonmás” az, aki az életet választotta az ÉLET helyett... Akiknek a lelke tetszhalott állapotba jutott. Õ az, aki bement a tágas kapun, rálépett a széles útra, a­mely a „romlásba” visz. Ezen az úton a bukott ember jár. A bukott ember, aki képes volt elvágni az összeköttetést az I­dõt­len Énjével ... Kialudt benne az összeköttetést fenntartó ti­­tokzatos fény, a lélek ... Azt mondtuk: „Nem könnyû kiolta­ni a lelket, de az ember megteheti... De mindig csak Istenre emelt fegyverrel teheti meg ... Azaz a felfoghatatlanul nagy bûnökkel.” Aki például szándékosan, aljas indokból öl vagy meg­ölet valakit, az is tulajdonképpen Istenre emelt fegyverrel oltja ki a saját lelkét. Aki pedig államférfiként árulja a hazáját, idegen ha­talom szolgálatába áll, szintén Istenre emel fegyvert, mert ez­zel elszegényíti népét, önmagát pedig megfosztja attól, ami benne, a személyiségében a legértékesebb. Ezért kell például annak levet­ni a papi ruhát, aki ateista lett, vagy távozni annak a bírói pulpitus­ról, aki politikai parancsra hajlandó volt ártatlan embert elítélni. Minthogy Isten egyedül csak az embert teremtette a saját képmá­sára, és ol­tot­ta belé az alkotó értelem szikráját, ezért minden em­berben van valami isteni lényeg. Aki Istenre fegyvert emel, az emberként már nem is él tovább, hanem csak valami más­ként, másva­la­kiként. Ha tehát az ember így vagy úgy, de eldob­ja magától isteni lényegét, az valami mássá válhat, valami minõ­sé­gileg alacso­nyabb­ rendûvé, mint ami korábban volt. Ezek a mi­nõségileg alacsonyabb rendûvé, mássá vált emberek a „hason­mások”, a valódi ember, az isteni lényegét hordozó ember kiürült hasonmásai.

A lelkek megkülönböztetése

Lehetnek, akik úgy születnek, hogy „visszafajzanak” a lélek nél­kü­li „neandervölgyi” õsökre. De vannak, akik maguktól abortálják a saját, Istenhez törekvõ lelküket. Az ilyen hasonmás embernek a földi léte percnyi hosszába kell belesûrítenie minden hatalmat és min­den élvezetet; ezért siet, ezért mohó, ezért gátlástalan, ezért gá­zol át mindenen és mindenkin. A „hasonmás”-kérdést a maga bonyolultságában az Újszövetségi Evangélium mutatja be, de ko­runk embere a jelek szerint már nem képes felfogni az Újszövet­ségnek eme fontos részeit. Mindabból, amit az Evangélium sugal­maz, a legdöbbenetesebb az, hogy a „hasonmás”-lét, vagyis az a­nyaggal való teljes azonosulás, a lélek és az Isten megtagadása az emberi lényegétõl már megfosztott, redukálódott ember számá­ra természetessé és elfogadhatóvá is válhat, így az uzsoracivi­lizá­ció pénzhajszájában egész népeket, sõt, az egész emberiséget is veszé­lyez­teti a „hasonmásságban” való elmerülés.

„Gyermekeim, ütött az utolsó óra! Amint azt hallottátok, eljön az Antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus támadt. Ebbõl tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilvánvalóvá lennie, hogy nem mindnyájan tar­toznak közénk ... Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? Ez az Antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mindaz ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki meg­vallja a Fiút, elismeri az Atyát is … Ha megmarad bennetek, amit hal­lottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet ehhez fûzött, az örök élet. Ezeket akartam írni nek­tek azok miatt, akik félrevezetnek … Más tanítóra nincs szüksé­getek, maradjatok tehát Õbenne, amint tanította. Igen, gyermeke­im, maradjatok Õbenne, hogy amikor megjelenik, bizalommal tölt­sön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. (1 Jn.2, 18-28.)

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Szeretteim, ne higgyetek min­den léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentõl valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentõl való lélek errõl ismerhetõ föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisz­tus testben jött el, Istentõl van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentõl való. Ez az Antikrisztus szelleme, akirõl hallottátok, hogy eljön, sõt, már a világban is van. Ti Isten­tõl vagytok, gyermekeim, és gyõzedelmeskedtetek azon. Hisz’, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rá­juk. Mi Istentõl vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki vi­szont nem az Istentõl való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétõl.” (1 Jn.4, 1-6.)

A Mennyország azoké lesz, akikben a Lélek kerekedik felül.

Jézus azért született a Földre, hogy meggyógyuljunk…

Uram!

Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem!

Vác, 2007. november 6.

Czike László