Czike László

Bazi nagy magyar lagzi

Növekvõ aggodalommal figyelem az aktuális belpolitikai esemé­nye­ket. Itt, minálunk már a káosz is elõre megtervezett.

A mostani, általános káosz bizony tudatos rombolás.

Ami folyik, az egy elképesztõ kutyakomédia!

Nagyjából a következõképpen látom a helyzetet.

Ami ma itt, Magyarországon zajlik, az nem „természetes”. Termé­szetesen azt értem, ami "magától”, spontán történik. A természet­ben minden – kémiai, fizikai, stb. – folyamatnak megvan a maga „logikája”; vagyis a természetes folyamatok mindig valamilyen jól meghatározható, körülírható állapotból fejlõdnek, mennek át egy másik, szintén jól definiálható állapotba. Vagyis a természet „tud­ja, mit csinál” – olyan anyagi, biológiai folyamatot nem ismerünk, amelynek a „vé­ge” maga az állandósult, örök káosz lenne. Felté­te­lesen, elméletileg, vallási értelemben „létezik” olyan hely, állapot, amelynek a lényege a soha nem ren­dezõdõ zûrzavar, az örök, egy­irányú mozgás, a leépülés, a dezorganizáció, a divergencia, az „ö­rök entrópia”, ahol a folytonos sem­mi, a nemlét az úr; ez pedig a halál, a megsemmisülés, a visszafor­díthatatlan pusztulás és égés, az ördög, az ördögi büntetés bi­rodalma: a POKOL.

Nos, a természeti folyamatok – a Természet - legbensõ lényegéhez tartozik a folyamatos fejlõdés képessége, az evolúciós hajlam. Az a spontán, öntudatlan „törekvés”, amely szerint az anyag magában hor­dozza az önfejlõdés képességét, vagyis hogy mindig, egyre bo­nyolultabb struktúrákat hozzon létre. Ez az evolúciós hajlam az a­­­nyag lényegi, immanens tulajdonsága, s jellemzõ mind a szervet­len, mind a szerves anyagállapotokra, az élõlényekre különösen – ismereteink szerint min­den (bármilyen) körülmények között. Úgy tûnik hát, mintha ez a mi világunk egy alfa pontból kiindulva (õs­robbanás – táguló világ­egyetem) fo­kozatosan ha­ladna egy felté­te­lezett ómega pont felé, közben az anyag globális értelemben egy­re magasabb szervezett­séget érne el, majd „a fejlõdés legvégén” elér­né a feltételezett ma­xi­mális szervezettség álla­potát, ahonnan már csak „visszaút” létezik. Hogy mi jön „utána”, abban a tudósok kö­zött még nincs egyetértés – vagy globális leépülés, vagy örök béke.

A társadalmi folyamatok természetesen sokkal áttételesebbek.

A fejlõdés sokszor vargabetûkkel, tendenciájában érvényesül, de mégis határozottan létezik. Mi több, az ember „a teremtés koro­ná­ja”; magasan fejlett civilizációt, társadalmat épít immár évezredek óta, ami – legalábbis eddig – egyértelmûen szintén a fejlõdés létét mutatja, hiszen az emberi társadalom is egyre összetettebb struk­túrákba szervezõdik a munkamegosztás és a specializáció kitelje­sedése révén. Az ember – bonyolult társadalmi képleteivel együtt – a természet szerves része; s mint ilyen, nem is vonhatja ki magát az általános természeti törvények (pl. az evolúció) érvénye alól.

Ámde mintha itt és most, Magyarországon mégis, illetve mégse’.

Mintha mégse’ érvényesülne nálunk semmi, ami pedig mindenütt másutt – a jobb helyeken - meg­szo­kott és természetes. Nálunk fel­borult minden természetes folyamat és pozitív várakozás. Nálunk - szerény számításom szerint minimum 1982 óta - már egy új tí­pu­­sú hülyeség és gonoszság tombol; sõt, a kettõ olyan legújabb, összenõtt spontán (?) mutációja, amely nem csupán idõlegesen, s kvázi véletlenül, a történelem torz fintoraként hempereg és tobzó­dik önnön mocs­ká­ban, hosszabb-rövidebb ideig, hanem egy olyan virulens szellemi vírusfertõzés, ami akárcsak egy „össztársadalmi men­tális AIDS” teszi módszeresen tönkre, nullázza le az adott or­szág – Magyarország - és népessége természetes ellenálló képes­sé­gét, hogy azután már mindent szabadon elpusztíthasson, ami a nor­mális közösségi élet elemi alapfeltétele. A legnagyobb baj, hogy már nemcsupán a természetes szelekciós készségünk – futósza­la­gon termelünk aidses és rákos sejteket! - és ellenálló képességünk hiányzik, de hovatovább már hiányzik társadalmunk természetes önregeneráló, újjászületõ, újjáépítõ képessége is.

Ez az egész olyan, mintha egy sátáni orgia, fekete mise lenne.

Az uralkodó politikai elitet ugyebár a „dolgozó nép” tartja el, ezért a pártok kötelesek közéleti tevékenységükkel a népet szolgálni. A normális „elit viselkedés” célja az ország felemelése, lakói életének folyamatos javítása, az erre irányuló szolgálat. Miniszter = szolga. Ki az a szellemi fogyatékos, aki maga alatt (is) vágja a fát, kiirtja a fa gyökerét is, hogy az soha többé ne hozzon termést? Még egy át­me­neti gazdasági válság esetén sem értelmes cselekvés gyöke­res­tül ki­vágni a fát, s ellehetetleníteni a honi termelõ tõkét. De minek nevez­zük azt, hogyha az establishment minden látható igyeke­ze­tével csak egy mindenre kiterjedõ általános válságot gerjeszt, hogy válság ürügyén végül elpusztítsa a jelent, a jövõ minden ígéretét?

Mert mit is látunk?

A fekete misét a gonoszok celebrálják, és az értelmi fogyatékosok szavazataival, gyakorlati együttmûködésével hajtják végre. Mintha azért zárták volna be az OPNI-t, nehogy végül õket zárják be oda. Most eljött a pillanat, hogy a gonoszok által elõidézett végromlás nyilván­valóvá és kvázi feltartóztathatatlanná vált. Már nem csu­pán elindult, de immár lentrõl is látszik a lavina, amint gyorsulva zú­dul lefelé, magával ragadva és maga alá temetve mindent. Nem az MSZP ijedt meg, s húzta meg a vészféket, hanem az SZDSZ. Nem vállalja a felelõsséget, és most kiugrik a lavina alól, mert fél, hogy az örökre eltemeti. Ami ugyebár megengedhetetlen. Az MSZP bezzeg össze­omolhat -– aztán majd jön egy újabb Horn, és fõnix­ként reinkarnálódik -, de az SZDSZ még átmenetileg sem. A pisz­kos munka elvégzésére kiválasztott liberál-szocialista kram­puszt, Gyurcsányt most odadobják a lavina elé – no nem hogy a testével feltartóztassa azt, hanem, hogy szakrális áldozatként lecsillapítsa a nép várható haragját, magyarul: elvigye a balhét.

Gyurcsányt „az övéi” vezették meg – így szokás.

Pártutasításra önként „fõbe lõheti” magát.

Mint Arthur Koestler könyvében.

A ’60-as években Bródy János mondta:

„Magyarország egy olyan zártosztály, melyben a bolondok az ápo­lók.” A visszarendezõdésnek éppen ez a lényege: megint csak lét­re­­hoztak, elõ­állítottak nekünk egy monumentális bolondok há­zát, bolondok házává tették az egész, 10 milliós Magyarországot.

Éppen ideje, hogy a Ház és lakói a helyükre kerüljenek.

Állítsuk vissza az élet természetes rendjét.

Már 20 évvel ezelõtt megtehettük volna…

Meg kellett volna tennünk.

Tegyük meg végre, most.

Czike László