Czike László

A sivatagi hadmûvelet

(in memoriam László András)

Érdekbarátság

A feltalálónak dr. László Andráshoz fûzõdõ ‘barátsága’ az 1970-es évek közepén kezdõdött, és egészen András 1998-ban bekövetkezett haláláig tartott. Akkoriban László az IKARUS Autóbuszgyár Fõvállalkozási Irodáját vezette. Társa mindez idõszak alatt a MOGÜRT Gépjármû Külkereskedelmi Vállalat Garázsexport Fõ-osztályának üzletkötõ autómérnöke volt, ahol elsõsorban az IKARUS-autóbuszok közelkeleti (arab) exportjához kapcsolódó szerviz-berendezéseket, s más mûszaki felszereléseket forgalmazták. Ekkoriban még minden nagyobb deviza-hozamú, jelentõsebb export-ügylet az állam fõvállalkozásában zajlott; - az egyes vállalati kapacitások nemhogy nem különültek el szigorúan egymástól, de inkább össze-kapcsolódtak a közös munkában. Elõfordulhatott, hogy egy váratlanul felmerülõ mûszaki problémát a Gyár mérnökei helyett, vagy velük együtt a külkereskedelmi vállalat szakemberei oldottak meg.

Veszteséges árképzés

A MOGÜRT egyébként is kiterjedt külkereskedelmet folytatott a Közel-Keleten; a legfontosabb potenciális vevõi mind arab országok: Jordánia, Jemen, Irak, Irán, Líbia, Szíria és Egyiptom voltak. A piacon rendkívül kiélezett konkurencia-harc folyt a legfejlettebb kapitalista országok autóbusz-gyártói s az IKARUS-buszokat exportáló MOGÜRT között. Az üzlet sikere nagyban múlt a korrupciós ügyletek eredményességén, a külkereskedõk ügyességén. Bár az IKARUS kétségtelenül gyengébb mûszaki színvonalat képviselt a nyugat-európai gyártókkal szemben, mégis ‘legyõzhette’ õket, mert jelentõs állami támogatással a gyártási önköltség alatti árat volt képes kínálni, ami elkápráztatta az arabokat.

Mûszaki feketeleves

Történt egyszer, hogy a legújabb típusú IKARUS-buszsorozat egyik 50 darabos szállítmánya különösen meleg évszakban érkezett meg a sivatagi országba. A finommûvû jószágok minden elõzetes fõpróbát kiálltak, s a Gyár fõkonstruktõre, igencsak magabiztosan fogadkozott: sikerült elõállítani az úgyszólván tökéletes IKARUS-t... Egy dologgal nem számoltak csak: a sivatag 50-60 fokos hõségével! Minden egyes leszállított autóbusz hûtõvize szinte azonnal felforrt; a másodlagos problémák tömkelege jelentkezett. A sivatagban hosszú száz-kilométerekre sehol nem volt egyetlen IKARUS-szervíz sem, csak a homokdûnék végtelenje...

A nagy arab üzletnek egy csapásra befellegzett, legalábbis úgy látszott. Jött is az arab telefon a MOGÜRT-be, hogy gyorsan csináljanak valamit, különben nem fizetnek egy árva fityinget sem!

Összezárt válságstáb

Taisz Kálmán, a Garázsexport Fõosztály vezetõje így válságstábot hívott össze, amely az érintett cégek mérnökeibõl és vezetõibõl állt. Három napi élelemmel, s a szükséges egyebekkel felszerelkezve összezárták õket (akár a konklávé tagjait a pápaválasztáson!); azzal a kikötéssel, hogy csak akkor ‘szabadulnak’ ki, hogyha megtalálták a legjobb megoldást. Valami vidéki szállodába mentek, ahová egy új IKARUS-busz szállította a stáb tagjait. Hétvégére, távol a családtól...

Az ‘összezártak’ között találjuk az üzletben legfõképpen érdekelt cégek részérõl Dr. László Andrást, az IKARUS Fõvállalkozási Irodájának vezetõjét és társát, a MOGÜRT Garázsexport Fõosztályának üzletkötõ autómérnökét. Máig nem tudhatjuk, hogy a két ember barátsága eredetileg mikor kezdõdött, és mi volt az, ami szinte egy életre összekötötte õket; - csak az tudható biztosan, hogy nem ott, a buszon ismerkedtek meg egymással. Már régi jó barátokként találkoztak újra... Rögtön megértették, hogy adva van a feladat, amelynek a gyors megoldásán száz-millió dolláros nagyságrendû üzlet sorsa áll vagy bukik, és ezt a kényes helyzetet nekik, kettõjüknek kell megoldaniuk, mert azt helyettük más nem fogja. Nem tudták akkor még, hogy ez az összezárás szimbolikus jelentésû volt, mert az eset sorsszerûen egymásba fonta életük fonalát, - egészen egyikük, László haláláig. Nem tudhatták, hogy közös anyagi jólétüket alapozhatják itt meg, és egy máig élõ sajtó-legendát: a ‘szolgálati’ feltalálóét, aki utóbb magánvállalkozó lett.

Három nap az élet

A társ jól tudta, hogy hiába szolgálati kötelessége a megfelelõ mûszaki megoldás kitalálása, - találmányi szintû ötlet, huszárvágás nélkül a helyzet megoldhatatlan. Márpedig a találmány-ügylet végig viteléhez jó ügyvéd is kell, de még inkább egy közgazdász, aki majd kiszámolja, kikalkulálja az egészet. Azt is tudta, hogy hiába az akármilyen zseniális mûszaki elgondolás; ha nem biztosítható annak gyors, sõt, azonnali problémamentes kivitelezése is, - szintén lõttek az egésznek... Márpedig õ maga nem rendelkezett sem a szükséges üzleti kapcsolatokkal, sem ügyvéddel, sem szóba jöhetõ ipari háttér-kapacitással. Szüksége volt valakire; - valakire, aki ott ült a buszon, éppen mellette.

Három napja volt, hogy kitalálja: mi lesz az, amit majd Lászlóval megoszt.

Lehet, már akkor tudta a megoldást, amikor felszállt a buszra.

Lehet, hogy a Lászlóval folytatott beszélgetés(ek) fonala vezette rá.

Egy biztos: a találmány mûszaki ötlete egyedül az övé volt, és ezt késõbb László András sem vitatta soha. Nekem ugyan megpróbálta 1990. után néhányszor ‘úgy elõadni’, miszerint: „A legzseniálisabb mûszaki megoldásokat a közgazdászok találják ki!”; - amin csak azért nem nevettem hangosan, mert a fõnököm (a cég elnök-vezérigazgatója) volt.

A konténer-szerviz

Az autómérnök alap-elgondolása volt, hogy ha már így esett, megtörtént a baj, - árukapcsolással kell próbálkozni, hiszen az arabok is kényszerhelyzetben vannak, nem szívesen táncolnának vissza. Azt fundálta ki, hogy speciálisan a sivatagi viszonyokra tervezett szerviz-állomásokat kell építeni és kiszállítani, megfelelõ garázsipari berendezésekkel, felszerelésekkel együtt. Olyan ‘hirtelen’ felállítható szerviz-épületekre gondolt, amelyekben a szigorú sivatagi körülmények között is szakszerûen elvégezhetõ ‘a romlékony’ IKARUS-buszok sürgõs nagyjavítása is. Célszerûség, könnyû-szerkezet, olcsóság és gyorsaság - ezeket az alapfeltételeket kellett teljesítenie a tárgyi szolgálati találmánynak.

Mert az lett! A konténer-szerviz nevet adták neki; - tekintve, hogy az építményt a már kész konténerelemekbõl állították (hegesztették) össze. Késõbb egy egész termékcsalád nõtt ki az eredeti ötletbõl, hiszen a szerviz-épületeket különbözõ, a konkrét kívánalmaknak megfelelõ méretekben állították elõ, az adott megrendelõ speciális igényei szerint. És nem csak a szerviz céljaira.

Szolgálati találmány

László András és társa visszaérkezve Budapestre, már úgy szálltak le a buszról, mint feltaláló-társak. A mérnöktõl származott a teljes mûszaki ötlet és a mûszaki kivitelezés tervrajzainak elkészítése (75 %-os találmányi résztulajdon), - míg a konténer-elemek stabil, megbízható belföldi gyártóját László András (25 %-os találmányi résztulajdon) kutatta fel, s végezte a kivitelezés, a gyártás helyszíni mûvezetését a gyártó telephelyén, éveken keresztül.

Szervizépület tolótetõvel

Az ‘igazi feltaláló’ egy napon felfedezte, hogy a legújabb konténerszerviz-család, amit újabban terveztetnek vele, - az IKARUS-buszok szervizelése szempontjából ‘értelmetlen változtatásokat’ tartalmaz. A korábbi építmények teteje ugyanis zárt volt; az újabbakat ellenben nyitható fedéllel tervezték.

A konténer-szervíz közös szolgálati találmány az 1970-es és az 1980-as években összességében többszáz-millió USA dollár deviza-árbevételt hozott a MOGÜRT Gépjármû Külkereskedelmi Vállalatnak, egyúttal a szocialista népgazdaságnak is. Lehet mondani, hogy a termék az IKARUS-buszok exportjához ‘rendszeresített’ mellék-szolgáltatásként született, de késõbb külkereskedelmi jelentõsége messze túlszárnyalta a fõtermék (a busz-export) jelentõségét.

Szegény gazdagok

Akkoriban a szolgálati találmány hasznosításának licencdíja az export-értékesítési árbevétel 2 %-a volt; a számviteli tényszámok alapján, persze dollárból forintra átszámítva. Tekintve, hogy a 1980-as években a dollár hivatalos árfolyama csak törtrésze volt a valós paritásnak; a konverzió az állam hatalmas nyereségével járt. De nem jártak rosszul a találmány tulajdonosai sem, hiszen csak kb. 5 % körüli jövedelemadót fizettek. Elképzelhetõ, hogy a nettó személyi jövedelmek milyen összegekre rúgtak!

A ‘társ’ egész életében koldusszegény volt és álmában sem gondolta, hogy valaha egyszer ennyire ellepi a pénz, a mesés gazdagság. Persze magát is túlértékelte, de végtelen hálát érzett ‘jótevõje’, László András iránt. Nem igazán ért(h)ette - hisz a szó igazi értelmében sem pénzügyes, sem könyvelõ, sem (hadi-)kereskedõ soha nem volt! -, valójában honnan ered a temérdek pénz, de tudta, hogy László nélkül mindez nem lenne. A túlcsorduló hálája - misztikumra hajlamos keresztényként - transzcendens magasságokba repítette, és az anyagiakat szellemiekkel igyekezett ‘kiegyenlíteni’.

Fékezhetetlen frusztráció

László András abszolút anyagelvû ember lévén, - nem hitt Krisztusban, csak az önmaga ‘alkotta’ sikerben és gazdagságban. Nem érdekelte, mindezt hogyan éri el; - skrupulusok nélküli zsonglõr, vérbeli illuzionista volt. Igazából még a tények, a valóság sem érdekelte, csupán az, hogy az általa generált látszat hihetõ, hiteles legyen. Fontos jó tulajdonságaként említem, hogy a hatalom nem érdekelte (nem volt rá szüksége), viszont kihasználta annak ostobaságait. Igazi balsorsa abban rejlik, hogy valami fékezhetetlen frusztráció egyre magasabb és magasabb célok beteljesítése felé hajtotta, magaslatok meghódítására, amelyek tartós uralásához õ maga kicsi volt. A társában ‘tökéletes’ lelki partnerre is talált, aki reggeltõl estig ódákat zengett ‘jótevõje’ nagyszerûségérõl. László hiú lévén - elhitte.

Cézár és Seneca

A keresztény emberben dolgozó, sokszor teljesen irracionális alázat kiült ‘a társa’ arcára, és megtört derékkal nagyjából minden nap reggel és este úgy köszöntötte ‘urát és parancsolóját’, akárcsak a régmúltban Seneca az õ Cézárát. Annyi volt a különbség, hogy Seneca tényleg bölcs volt, Caesar pedig tényleg hatalmas.

László társa kénytelen volt a sok pénzt Istentõl eredeztetni, amennyiben békében akart élni keresztény önmagával. László András gyakran tartott a környezetének világnézeti oktatást, és ilyenkor jóságosan nevetve hívta segítségül egyik-másik vezetõ munkatársát: „Gyere, magyarázzuk meg ezeknek a keresztényeknek, hogy nincs Isten!”; de ezek a szavak jottányit sem tántorították el a ‘barátját’ hátralévõ élete fõ céljától: keresztény hitre akarta téríteni a pogány László Andrást. Mivel a pénzrõl nem tudott lemondani; - nem tehetett mást, mint penitenciául rótta saját magának feladatul ‘vörös ördöge’ megtérítését.

Szabadkereskedõ gegmen

László András személyes tragédiája, hogy öngyilkos kisgömböcként falta fel és tágította ki önmaga és környezete lehetõségeinek határait, miközben õ maga meg-maradt egyszerû kufárnak. A legnagyobb brókernek, sikeres nagyvállalkozónak, pénzembernek, sõt, filozófusnak hitte magát, pedig végig csak kereskedõ maradt. Az egész környezete látta ezt... Nagyjából ilyen szabadkereskedõké a világ.

Kommunista szabad-kereskedelem

1990-ben kitört az Öböl-válság: Irak megtámadta és lerohanta Kuwaitot. Irakot azonban többek között ‘a kommunista szabad-kereskedelem’ fegyverezte fel. Az USA válaszul megtámadta Irakot, s ultimátumot szabott a kivonulásra Kuwaitból. Szaddam Husszein azzal viszonozta a szõnyegbombázásokat, amivel felszerelték. Mobil rakétakilövõ állomásairól lövöldözésbe kezdett, - mindenre, amit elérhetett Scud-rakétáival. Néhány Scud-rakéta Haifára, az izraeli kikötõvárosra csapódott be, és 6-7 járókelõ halálát okozta. László és társa zokogtak a Co-Nexusban.

Szakmunkásból doktor

Ki volt dr. László András? Sok mindent tudunk róla, mégis nagyon keveset.

A Skorpió jegyében született, rendkívüli rafinériával megáldott, egoista humorú, vezetõi karakterû ember volt, - hiú, becsvágyó és önzõ. Kivételes képességekkel rendelkezett személyzeti ügyekben; - stratégaként halálos pontosan választotta ki minden feladatra a számára legmegfelelõbb embert. Ritkán tévedett, de azonnal belátta és rögtön váltott. Indítékairól, céljairól, kedvteléseirõl nem tudunk semmit.

László nem hitt Istenben, és túlzottan nem szerette a természetet sem. Az üzlet, a keverés-kavarás, a szófacsarás, a mind trükkösebb ötletek kiagyalása volt legfõbb lételeme; - saját magát legszívesebben gegmenként aposztrofálta. Félelmetesen tudott nézni, különleges pillanatokban sasként kapta el a másik pillantását.

Biztos, hogy érettségi nélkül, szakmunkás képzettséggel végezte a Közgazdasági Egyetemet. Doktori disszertációjának témája nem ismeretes. Sem mûvelt, sem ki-emelkedõ közgazdász nem volt; minden szakmunkát mások végeztek el helyette. Kézírását kizárólag csak szignálásra használta, egyébként olvashatatlanul írt.

Cinóber, a Vörös Ördög

László András torzonborz frizurájával, göndör-vörös szakállával, egzaltált szúrós tekintetével rendkívüli (ijesztõ) jelenség volt, - minden összejövetel természetes központi figurája. Apró, pici szemei figyelmét semmi nem kerülte el. Vakmerõ is volt, eredeti szándékaitól soha semmi nem tántoríthatta el.

Érdekes, hogy ismerõsei mind más és más néven „becézték”!

Pallay Tibor, a Betonútépítõ Vállalat vezérigazgatója Cinóbernek hívta.

Libik György, aki a visszaemlékezései szerint ifjabb éveiben még Kéthly Anna élettársa is volt s errõl könyvet is írt: Vörös Ördögnek nevezte fõnökét.

László András több éves súlyos betegség után, 1998-ban meghalt. Urnája (D 429) a Farkasréti temetõben található. Az egy igaz Isten nyugosztalja.

Vác, 2004. október 7.

Czike László