Czike László

Írói elõszó, most, 2008-ban:

Írásomat 1996-ban „követtem el”, és egyrészt elküldtem Orbán Viktornak, más­­részt megjelent a Demokratában: „Orbán Viktor szupersztár” címmel, me­lyet Bencsik András „tett hozzá”, mintegy irónikusan. (Ez a cikk Bencsik; min­den más ott megjelent cikkem Csermely Péter tördelése.) Eleinte az egész jobboldali írói közvélemény egyöntetûen kinevetett, majd ami­kor Or­bán mi­niszterelnök lett, szinte kivétel nélkül, hanyatt-homlok rohantak – behódolni.

Nem véletlen, hogy most újból közreadom, mert „a mókuskerék” ma is ez…

Kérem kedves Olvasóimat, nézzék el nekem azokat a megfogalmazásaimat,

amelyek ma már politikai értelemben talán megmosolyogtatóak…

Tizenkét évvel késõbb már könnyû okosabbnak lenni!

Jó olvasást!

*

Ugye, hogy „visszaolvasva” egyfelõl torokszorongató, másfelõl az embernek

ökölbe szorul a keze? Kinek-kinek vérmérséklete szerint…

Ugye, hogy mindez, utólag – milyen szomorú?

N y í l t l e v é l O r b á n V i k t o r h o z

a Demokratában 1996. május 2-ikán megjelent interjúhoz kapcsolódóan

"Minden népnek van valamifajta közös nevezõje, a homo sapiens mint nevezõ pedig kevés, amikor van egy több mint ezeréves közös magyar történelmünk."

Mottó: "Egy ellenzéki összefogással meg lehetne fordítani az erõviszonyokat, enélkül azonban nehezen képzelhetõ el." (Idézet Orbán Viktortól)

Kedves Orbán Viktor!

A Varga Domokos György szerkesztésében a Demokratában közzétett interjúd új reményeket ébresztett bennem a magyar nemzet jövõjét illetõen is.

A jelenségek az Univerzumban - a Földünkön is - egyetemes és kölcsönös össze-függésben, valamint meghatározottságban (!) állanak egymással. Érvényes ez a természeti és a társadalmi jelenségekre is, hiszen az ember a természet része.

Ray Bradbury novellájában "történik", hogy az idõben évmilliókat visszautazó õslényvadász-expedíció vigyázatlan tagja letér a szigorúan kijelölt ösvényrõl, és akaratlanul, de eltapos egy lepkét. Amikor visszatérnek saját jelenjükbe, mindent változatlanul találnak - egyetlen kivétellel: a korábban lezajlott amerikai elnök-választás nem az általuk ismert, hanem ellentétes eredménnyel zárult. A lepke elpusztítása visszamenõleg megváltoztatta a múlt egészét, - a módosult emberi történelem pedig "egy kissé" megváltozott jelenhez vezetett!

Az elnökválasztáson a konkurens elnökjelölt gyõzött.

Lehetséges, hogy egy vigyázatlan idõutazó (a Gondviselés katonája?) a kijelölt ösvényrõl letérve a múltban Magyarországon is eltaposott egy lepkét?!

Számodra "a választás" 1994-ben váratlan eredménnyel zárult. Bölccsé kellett válnod egy politikai szétválás, majd a választási vereség tanulságainak levonása által, - emellett hûnek kellett maradnod önmagadhoz.

A Janus-arcú szövetségesen, az "apa-komplexuson" sikerrel túlléptél. Az egykori kormánypárt széthullása óta a középen hatalmas ûr tátong, amelyet betölteni ma könnyebb lehet. Nem terhel atyáid vétke; viszont tiéd az örökség, és a boldogabb jövõ. Harmadszor már senki nem léphet semmilyen lepkére.

A potenciális miniszterelnök-jelöltek - a hatvanévesek - "amortizációja"

1996. február 29-ikén arról írtam a Demokratában, hogy Magyarország eljövendõ miniszterelnökének a személyisége objektíve determinált. Indirekt szelekcióval próbáltam gondolatban kikövetkeztetni az új miniszterelnök lehetséges személyét. Sorba vettem a ‘jelölteket’, személyes tulajdonságaikat egybevetettem az általam körvonalazott etalonnal: és nem örültem az eredménynek. A mércém bizony túl szigorúnak bizonyult!

Késõbb megértettem, hogy munka-hipotézisemben volt a hiba: februárban még a tökéletes miniszterelnököt kerestem, aki személyesen nem létezhet. Májusra - a Demokrata segítségével - megtaláltam a szükségszerû miniszterelnököt.

1998. új miniszterelnöke csak jelenleg is elismert politikus lehet. A hátralévõ 2 év során a legprofibb párt sem lehet képes vadonatúj miniszterelnököt felépíteni, - így csak a meglévõ "készletbõl" gazdálkodhatunk.

Februártól májusig sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy megvilágosodjék a jövõ. Ahhoz, hogy a szilaj (nehézkes, de bátor és igazságszeretõ) magyarság a 24. órában mégis eszméletre térhessen, - a teljes történeti múltnak és az összes délibábszerû reménynek össze kellett omlania.

A reformkommunizmus bukása után milliók utolsó illúziójának bizonyult még az MSZP is, az SZDSZ pedig elveszítette ártatlanságát. Kimutatta a foga fehérjét, mert koalícióra lépett a volt kommunistákkal, majd azonnal az ujja köré csavarta õket. 1996-ban bekövetkezett az MDF felbomlása, majd kérészéletû média-siker után mintha elvirágzott volna a Kisgazdapárt is...

Az eszmék eróziója konkrét személyekben és konkrét személyek által zajlik. Az ellenfelek elfogyasztották egymást, eszméik pedig rendre lejáratódtak.

A "hatvanévesek" a kilencvenes években sorra amortizálódtak:

· Pozsgay Imrét, a nagy népi szocialistát végleg pályán kívülre lökte volt pártja, valamint a ‘négy-igenes’ szavazás, pedig jobb sorsra lett volna érdemes.

· Antall József, a rendszerváltás miniszterelnöke dolgavégezetlenül meghalt.

· Boross Péter, Für Lajos a választási vereség után megszenvedte még az MDF agóniáját, - a pártjuk mostanra mellékszereplõvé vált.

· Szabó Iván ‘felfedezte’ magában a liberálist és Szabad Györggyel együtt létrehozta az azonosíthatatlan tömegbázisú és politikai töltésû MDNP-t.

Három "hatvanas" még keményen tartja magát a ringben:

· Horn Gyula még javában uralkodik, - és "stabilizál".

· Csurka István keményen vádol és füstölög.

· Torgyán József is ereje teljében érvel, vitatkozik és pöröl.

A "hatvanasok" mindegyike rendelkezik kiváló személyes tulajdonságokkal, ezért mindegyiküknek jutott is valamilyen sajátos-fontos szerep a rendszerváltásban, Magyarország átalakulásában. De ugyanakkor - mint egy átmeneti kor átmeneti személyiségeinek - egyiküknek sem adatott meg az igazán nagy államférfi valamennyi jellemvonásának összessége. Egyikükbõl ez hiányzott, - a másikukból az. A hatvanasok egy rossz korszakban születtek, néhányan rossz lóra tettek egy mélységesen gonosz korban, - mások viszont úgy öregedtek meg, hogy sosem engedték õket a tûz közelébe. Életrajzukon imitt-amott gyanítható és/vagy valódi szeplõk éktelenkednek, a fejükben zavar és bizonytalanság uralkodik, a lelkükben elkeseredés és bús önmarcangolás. Nem egy esetben ellentmondásos, köpönyeg-forgató életutak.

Ez egy komplett generáció, amely életének a legerõsebb cselekvõ évtizedeit egy örökké fennmaradónak látszó, ám mindenestül hazug rendszerben volt kénytelen leélni. Az álság és a képmutatás sajnos beleivódott még a legjobbakba is...

A "hatvanasok" sokszínû személyiségei fontosak mégis: a közvetlen elõzményei lettek az oroszlánszívûnek, a valódi gyõzõnek.

A jövõ nem a hatvanéveseké, - ezért is siettetik az eseményeket olyannyira. Ez az utolsó lehetõségük. 1998-ban azonban már gyõzhet az új generáció.

Az új miniszterelnök-jelölt nem vétkes a múltban, nem adósa senkinek, nem fut versenyt az idõvel. Nem gyanúsítható semmivel, nincs bûntudata, - tehát nem kér, hanem egyszerûen elveszi, ami az övé.

Az élet választása az egyetlen racionális döntés

A nép a négy "szabad" év tapasztalatai alapján kiábrándult a kapitalizmusból, és újra csak olthatatlan vágyat érzett a háromhatvanas szilárd, valamint a három-kilencvenes folyékony kenyér iránt. 1994-ben a választók még visszaszavazták a hatalomba a szocialistákat: a kivétel válhatott látszólagos politológiai törvény-szerûséggé. Innen ered az uralkodó tévhit, miszerint Magyarországon a választók mindig a számukra szimpatikus párt(ok)ra szavaznak. Ez nem így van! Némelyik párt tudatában volt (mind pl. az MDF 1990-ben), vagy van (mint pl. a FIDESZ egyfolytában) annak, hogy az egyszerû választó a párt vezetõjével azonosítja a pártot. Ha sikerül rokonszenves arcú, jól fogyasztható (hiteles) beszédû, egyenes és tiszta tekintetû vezetõt (Antall József, Orbán Viktor) találni, - az önmagában fél gyõzelem. Mindegy ugyanis, hogy egy párt mit hirdet magáról, mit képvisel a valóságban, honnan jött és hová megy, vagy mit is akar egyáltalán, - perdöntõ jelentõségû viszont, hogy a párt vezetõjeként milyen arc jelenik meg az út menti óriásplakátokon, de legfõképpen a televízióban és az újságokban.

Az emberek jól tudják, hogy a párt vezetõje - a gyõzelme esetén - az ország elsõ embere, a miniszterelnöke lesz. Ennek a mai Magyarországon majdnem akkora a jelentõsége, mint volt valamikor - vagy van még ma is? - Oroszországban annak, hogy éppen ki a cár. A nép nem buta! Az ország is mindig kicsit olyanná válik, amilyen az aktuális miniszterelnök lelkivilága...

A politika a hatalom mûvészete. A reálpolitikus mindig a valóság talaján alkossa meg a saját koncepcióját (a hatalom megszerzésének stratégiáját, valamint meg-õrzésének taktikáját), - tehát sohasem a vágyaiból, vagy pláne az ábrándjaiból induljon ki, hanem mindig abból, hogy mi van, és valójában mi várható.

1990-ben az évtizedeken át elnyomott nép még szabadságról és függetlenségrõl ábrándozott, ezért gyõzhetett az MDF. 1994-ben a rohamosan szegényedõ nép háromhatvanas kenyérrõl ábrándozott, ezért nyerhette a választásokat az MSZP. Az ‘ábrándozó’ nép kétszer is csúnyán tévedett, mert az ábrándokat sárba taposó amatõrök kezébe adta a hatalmat. 1990. óta a magyar politikában csak egyetlen professzionális szervezet mûködik - amelyik a hatalmat egyre növekvõ mértékben birtokolja és koncentrálja -, az SZDSZ! A magyarázat: a profi politikus mindig pontosan tudja, mi a célja, - tudniillik: megszerezni és megtartani a hatalmat.

Az SZDSZ tudja, hogy az élet mindig a gyõztest igazolja, - ezért nem csinál(t) lelkiismereti problémát abból, hogy kivel és hogyan szerzi majd meg a hatalmat. Minden idegszálával csak arra koncentrál, hogy megtartsa azt, és kiépítse saját, maradandó infrastruktúráját.

Az élet azért igazolja mindig a gyõztest, mert a megnyert csaták után elsõsorban a gyõztes marad ‘életben’, - a gyõztes párt tehát maga az élet, a jövõ egyetlen letéteményese. Választani kizárólag csak a gyõztest, a virulót, az élõt lehet. Ki az a bolond, aki önként és dalolva inkább a politikai halált választaná?! A vereség választása az öngyilkossággal, vagyis az értelmetlen mártíromsággal egyenlõ. Aki politizál, - bizonyos mértéken túl ne moralizáljon, de fõképp ne ábrándozzék! A túl sok moralizálás a politikában azt jelenti: "bizonytalan vagyok abban, hogy valóban gyõzni akarok-e", - illetve: "nem is tudom, mit kezdenék a hatalommal?!"

Az ábrándozás fõleg azt jelenti, hogy a politikus megvalósíthatónak vél valamit, aminek a véghezvitele lehetetlenség. Az élet könyörtelen: a túlzott moralizálást és/vagy az ábrándozást vereséggel, a politikai halállal bünteti...

Lehetõleg igyekezzünk életben maradni, - próbáljunk meg gyõzni.

A fentiek alapján a miniszterelnök-jelöltek többsége "könnyûnek találtatik", mert kiderül róluk: moralizálók vagy ábrándozók.

Horn Gyula nagy taktikus. Nincs sem jövõképe, sem bármilyen megvalósítható koncepciója, csupán szorgalmasan intézi a napi közügyeket. Azonban a hatalom megtartásában bizonyosan nagy mester! Az SZDSZ-nek viszont a hatalom és a vagyon egésze kell, tehát lesz itt még ingyen cirkusz!

Horn Gyula nagy ábrándozó! Arról ábrándozik, hogy:

n Kommunistából lett "szocialistaként" megvalósítja a szociális piacgazdaságot, az emberarcú kapitalizmust. (A "szociális"-ról már lemondott.) Ami helyette valójában épül: az állammonopolista feketegazdaság.

n Felvesznek bennünket az Európai Únióba, valamint a NATO-ba. Még nagyobb ábránd, hogy azt hiszi: a felvétel jó lenne nekünk. Naivitás azt képzelni, hogy NATO-felvételünket az oroszok eltûrnék. (Én voltam naív! - a szerzõ.)

n Az adósság-állomány növekedése, a nép további elnyomorodása, a gazdaság folyamatos zsugorodása a kormánya által hozott intézkedésekkel megállítható. Nem állítható meg. Az infláció nem csökken, a forint tovább romlik, a nemzeti vagyon elfogy, az árak az égig nõnek, a külföldi termelõtõke nem jön, a fizetési mérleg nem stabilizálódik. Minden "igyekezete" ellenére egyre terebélyesedik a feketegazdaság.

n Az SZDSZ kitart mellette, a nép az 1998-as választásokon újra az MSZP-re és reá szavaz, a külföldi kapcsolatok is segítenek majd megóvni hatalmát. Nem! Az SZDSZ le fog lépni a süllyedõ hajóról, a nép többé nem szavaz az MSZP-re, a külföldi kapcsolatok pedig egy csapásra elenyésznek. (Tévedtem! - Cz. L.)

n Az MSZP egysége fennmarad és ez elég az SZDSZ "féken tartására", továbbá a nemzeti ellenzék sohasem áll össze egységes választási ellenféllé. Tévedés! Az MSZP a sokasodó kudarcok nyomán több részre fog szétesni, az SZDSZ sokkal erõsebb és egységesebb az MSZP-nél, - a nemzeti ellenzék pedig majd az utolsó pillanatban mégiscsak összeszervezõdik. (‘Fél’ siker! - Cz. L.)

Lezsák Sándor nagy moralizáló és ábrándozó, - mint politikus abszolút amatõr. A hatalom megszerzése és gyakorlása a számára a legnagyobb misztérium, más-részt súlyos személyes felelõsségvállalási és etikai probléma. A költõt mûveibõl lehet megismerni. Az „Atilla, Isten kardja” rock-opera verseibõl (a történelem-szemléletébõl és jellemrajzaiból) mindez jól kiolvasható.

A Magyar Demokrata Fórum nevû ‘átmeneti politikai szervezõdés’ sem volt több romantikus ‘össznemzeti ábrándnál’, amelybõl mára csupán néhány szép emlék maradt, - ezeknek tétova politikai örököse Lezsák Sándor...

Giczy György a maga kereszténydemokrata mozgásterében reálpolitikus, - pártja lehetõségeit jól mérte fel, amikor úgy döntött, hogy elsõdleges célja az egységes és önálló arculatú KDNP felépítése. A mai magyar politikában azonban farkas-törvények uralkodnak; - Magyarország hatalmi és vagyoni újrafelosztása pedig a legkülönfélébb ragadozók által folyamatosan zajlik, a Parlament éppúgy kicsinyes marakodások színtere, mint akármelyik még állami többségi tulajdonú bank (pl.: OKHB), vagy gazdálkodó részvénytársaság (pl.: MOL Rt., Hungarocamion Rt.). A kereszténydemokrácia nálunk a farkasok (s egyéb ragadozók) által szüntelenül üldözött és tizedelt jámbor-ájtatos bárányok naív ábrándja csupán...

Giczy György hivatalból moralista is. Krisztus mondta: "Az én országom nem e világról való". A földi-politikai hatalom egy valódi kereszténydemokrata kezében önmagában is súlyos morális dilemma.

Csurka István kiváló drámaíró (volt), a saját maga által felépített világban (ami a konstruktív fantázia és a valóság egy sajátos keveréke) reálpolitikus. Diplomáciai érzéke nincs, tehát kifejezetten rossz reálpolitikus. Született ábrándozó, amikor szentül hiszi, hogy a multinacionális és szupranacionális cégek magyarországi tér-hódítása visszafordítható, - mi több: Magyarország számára létezhet valamiféle egyezményes harmadik út.

Az átalakuló Magyarországra mindenfajta tõke egyformán rabolni jött, a nemzeti vagyon, a mûködõ tõke a "privatizáció" során mindenestül odaveszett, - sõt, már a termõföld jó része is csak papíron a miénk. Ez a kapitalizmus. Csurka legfõbb tévedése, miszerint Magyarországot - e tekintetben most tök mindegy, hogy kik - épp’ napjainkban gyarmatosítják. Nem! Magyarország politikailag legalább 50, gazdasági szempontból meg legalább 15 éve gyarmat; kétségtelen viszont, hogy a multikultúra hatalomátvétele mindössze 6-8 éve kezdõdött és még a mai napig is tart. Nemzeti vagyonunkat "elkobozták" a kommunista államadósság fejében, úgy, hogy a vagyon eltûnt, az adósság pedig közel megduplázódott. Vagyonunk, függetlenségünk ellopása után most likvidálják a nemzeti kultúránkat is. Mind-ennek az eredendõ oka Magyarország tudatos eladósítása, amely folyamat lassan "eredményesen" lezárul... Ez már nem a csapda, hanem a végleges ketrec! Az a baj, hogy nincstelenek vagyunk, - az a bizonyos harmadik út pedig nem létezik. Össznépivé gerjesztett ábrándok kergetése morálisan is erõsen kifogásolható.

Torgyán József dr. az átalakulás-korszak "fenegyereke", furcsa népies humorú és intelligenciájú, magányos politikusa. Csurka Istvánhoz hasonló annyiban, hogy szinte mindenkivel (Antalllal, Hornnal, stb.) állandó harcban áll(t), bírálja Orbán Viktort is. Sõt, - Csurkával is rivalizál. A személyisége nem tûr ellentmondást. A hatalom megszerzése és gyakorlása tekintetében nincsenek illúziói és skrupulusai. Nem ábrándozó típus: mint ilyen, Lezsák Sándor szöges ellentéte.

Torgyán József 1 álló órán át képes egyetlen összefüggõ körmondatban beszélni, azután elkezdi önmagát sûrûn ismételni, majd "elveti a sulykot". Mostanáig bírta türelemmel, nemrégiben azonban kibuggyant belõle: "álliberális férgek". Ez a kijelentés reá és a pártjára egyaránt végzetesnek bizonyult. Azonnal besorolták õt "a szélsõjobb" képviselõi közé, közvetlenül Csurka István mellé, - akivel viszont egyáltalán nem is szövetségesek! (Nem csoda ez, hisz Csurka egy science-fiction világ stratégája, - Torgyán pedig egy nagyon is földhözragadt világ, a kisgazdák szófacsaró ügyvédje.) Torgyánra igaz: a sajtó adta, - a sajtó elvette... A liberális újságírók olymértékben feldühödtek, hogy felhagytak a már korábban megkezdett sztárcsinálással, és legott új médium (Orbán Viktor) után néztek. Torgyán József és a Kisgazdapárt népszerûsége a legkülönbözõbb "Sanda Ipsék" szerint "visszacsökkent" a 6 évvel ezelõtti, 15 % körüli kiinduló szintre. A jó ég tudja, mi itt az igazság?!

Petõ Iván Magyarország miniszterelnöke lehet, ha az SZDSZ megnyeri az 1998. évi választásokat. Ez akkor válhat lehetségessé, ha az MSZP-kormány - nem túl látványosan, de - megbukik, és az MSZP több részre szétesve hitelét veszíti. Az SZDSZ-nek tehát ki kellene lépnie a reménytelen jövõjû koalícióból. Másfelõl az SZDSZ csak úgy nyerhetne, ha az egységes nemzeti ellenzék létrejöttét sikerül megakadályoznia. Ha az MSZP felbomlik, a nemzeti ellenzék pedig össze sem szervezõdik, - az SZDSZ már 18-20 %-kal (ez mindenkori maximális lehetõsége) is gyõztes lehet. Tekintettel arra, hogy "az MSZP vélhetõleg elintézi saját magát"; az SZDSZ minden erejét a két legerõsebb potenciális ellenfél, a Kisgazdapárt és Orbán Viktor ellen összpontosíthatja. A nemzeti ellenzék eggyé szervezõdésének egyik lehetséges centruma ugyanis a Kisgazdapárt, a maga várható 15-20 %-os szavazati arányával, vagy/és Orbán Viktor személyes vonzereje. Az már tragédia lenne az SZDSZ számára, ha a nemzeti ellenzék úgy állhatna össze a Kisgazdapárt és Orbán Viktor (mint egyezményes miniszterelnök-jelölt) vezényletével, hogy már a szétesõ MSZP népi-nemzeti szárnyát is maga mögött tudhatja. A játék nyilvánvalóan arra megy ki, hogy a nemzeti ellenzék semmilyen irányítással ne jöhessen létre, az MSZP pedig csak az utolsó pillanatban hulljon ‘eredeti össze-tevõire’ - mindez az SZDSZ prominens érdeke. Gyõzelmük esetén Petõ már valószínûleg nem Kuncze Gábort jelölné miniszterelnöknek, hanem - a háttérbõl elõléptetve - saját magát. Vagyis a ‘szürke eminenciás’ Petõ nem moralizál és nem ábrándozik, - tehát komoly esélyes.

Németh Miklós vagy Nagy Sándor akkor jöhet szóba miniszterelnökként, ha az MSZP történetében a Horn-korszak netán a párt katasztrofális szétesése nélkül érne véget. Ez ugye elõre megtervezett és következetesen végrehajtott generáció-váltást feltételez az MSZP vezetésében, ami valószínûtlen. Horn Gyula és Vitányi Iván önként nem adják át a hatalmat. Németh és Nagy - nagytapasztalatú köz-gazdászok. Viszont egyikük sem karizmatikus egyéniség, mindkettõjüket az egy-kori állampárt jogelõd (az MSZMP) nevelte ‘naggyá’. Az MSZP (mint szociális organizmus) esetleg ‘megérzi’ a széthullásának veszélyét, és ‘segítségért’ elõbb-utóbb - mint a bomló pártot újra integrálni hivatott, népszerû személyiségekhez - Némethez és/vagy Nagyhoz fordul. Mivel egyikük sem kifejezetten moralizáló vagy ábrándozó típus, - a hívásnak eleget is tennének...

Orbán Viktor alkalmasságát, választási esélyeit - személyes tulajdonságait „az etalonnal” összevetve - saját kijelentéseibõl próbálom megítélni. Orbán Viktor realista, nem kerget ábrándokat, - az erkölcsisége pedig minimum annyi, hogy hû lesz legbensõ önmagához, ami egy politikus esetében nem kevés. Mármint hogy egyáltalán van - a politikai karrierétõl független - legbensõ önmaga...

Orbán Viktor miniszterelnöki alkalmassága az etalon 10 pontja alapján

1.

Önálló, új, átfogó gazdaságpolitikai koncepció megléte, kidolgoz(tat)ása

Orbán Viktor ügyvéd; a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdések lehetséges meg-oldásait alapvetõen a FIDESZ szakértõi révén ismeri. Szakértõi azonban liberális beállítottságúak. Orbán lényeglátását dicséri, hogy a magyar gazdasági helyzet kulcsösszefüggésének a külsõ eladósodás kontra privatizáció kérdéskörét tekinti. Hátrányosnak tartja (hiányolja), hogy máig nem jött létre egy tõkeerõs nemzeti burzsoázia, - így a külfölddel szembeni politikai kiszolgáltatottságunk is tovább nõtt. A külföldi nagytõke beavatkozása a magyar politikába elsõsorban a tömeg-tájékoztatás birtoklásán keresztül valósul meg. "A világ eseményeinek történéseit különbözõ pénzügyi csoportok is befolyásolják." Magyarországnak nincs olyan ipar-és privatizációs politikája, amely biztosíthatná a nemzetállam önvédelmét a külsõ érdekû befolyással szemben.

Átfogó koncepcióra, nemzeti stratégiára lenne mielõbb szükségünk: "A nemzeti stratégia azért szükséges, hogy a nemzeti érdekeket érvényesíteni lehessen egy bonyolult, és valóban szûk csoportok által is jelentõsen befolyásolt világban."

Node mi a kiszolgáltatottságunk oka, Viktor? Az adósság. Az adósnak nem lehet önálló véleménye, önvédelme, önérdekû politikája, és nem lehet szakértõi vagy nemzeti öntudata sem! (Lásd pl.: a Demokrata április 4-iki számában megjelent írásomat: "Egy elõre gyártott életforma" címmel.)

2.

A gazdaságpolitika megalkotásában legyen a legjobb szakértõ

Az adósság kezelését illetõen Orbán Viktor támaszkodik a FIDESZ szakértõinek számítási eredményeire, miszerint:

"Ma rendszeresen fizetni az adósságot; - több gazdasági haszonnal és kevesebb kárral jár, mint ezt megtagadni". Ez tévedés! 1982. óta a kamatokra vesszük fel az egyre újabb hiteleket, tehát nem is az adósságot fizetjük vissza, hanem annak nagykeservesen csak a kamatait. Kizárt dolog, hogy az adósság-kezelésnek ez a másfél évtizede "begyakorolt módja" számunkra kedvezõ lenne! Akkor ugyanis az adósság-állomány csökkent, a GDP pedig nõtt volna. Ha a hiteleket produktív beruházásokra fordítjuk, - a befektetések hozama a GDP-t növelte volna, amely növekménybõl az adósság egy részét mindig törleszthettük volna. Mindezeknek azonban már úgy 15 éve éppen az ellenkezõje történik: a felvett hiteleknek nincs hozamuk, az adósság egyre nõ; - 8-10 éve pedig már a GDP is folyamatosan csökken. Nem az a baj vajon, hogy a FIDESZ szakértõi ugyanabból a restrikciós emlõbõl szívták magukba a pénzügyi ismereteket, mint az MSZP, vagy az SZDSZ szakértõi?! A magyar adósság bizony régen túlnõtt az "egyszerû kezelgethetõség" határain, képtelenség azt állítani, hogy egyfajta operatív-preventív méricskéléssel a probléma megoldható! A növekvõ, halmozódó adósság növekvõ kamatfizetési kötelezettséget von maga után, amit csökkenõ nemzetgazdasági teljesítmények (GDP) mellett csak újabb és újabb hitelek felvételével lehet áthidalni. A külföldi tõke elmúlt évekbeli fokozott beáramlása egyébként is döntõen a privatizációs bevételekkel állt összefüggésben, amely forrás pedig hamarosan végleg elapad. Ráadásul, ha a beáramló készpénztõkét "egy az egyben" csak adósságszolgálatra fordítjuk, akkor elkótyavetyéljük a nemzeti vagyont, feléljük a jövõt, és igaz lehet ugyan, hogy az adott évi kamatfizetési problémát ‘megúszhatjuk’; - erõforrásaink, tartalékaink, lehetõségeink viszont tovább zsugorodnak. A szakértõk álláspontja tehát kifejezetten cinikus...

Hajózni márpedig szükséges. (Navigare necesse est.) Országunk hajója állítólag megnyugtató sebességgel halad a viharos tengeren az Európai Únió nevû Kánaán-kontinens felé... Csakhogy egyre nõ a ballaszt súlya, a felesleges (adósság-)teher, ami lassanként minden hasznos rakományt kiszorít a hajóról! A fedélzeten térdig áll a víz, a lakosság alkotó munka helyett öncélú vízmeregetéssel foglalkozik, a kormány(os) a ballaszt helyett a hasznos tárgyak (a hazai termékek) tömegét (=export), sõt már az arany-kincseket (=mûködõ tõke) hajigálja kétségbeesetten a tengerbe az elmerülés közvetlen veszélyének elhárítása céljából. Az Európai Únió partja viszont ködbe vész (sokak szerint nem is arra van), az iránytût már mások sem találják, - tehát lényegében találomra hajózunk.

Csupán három dolog kétséges: odaérünk-e még elmerülés elõtt, hova érünk oda, - illetve kik, és hányan? Ami viszont bizonyos: mindannyian gatya nélkül...

Viktor!, - jégre visznek a szakértõid, mint Antall Józsefet, vagy Horn Gyulát!

3.

Legyen karizmatikus, tömegeket magával ragadó személyiség

Orbán Viktor karizmatikus személyiség. Már látható, milyen lesz 40-45 évesen. Tudatosan hû legbensõ, magyar öntudatú, magyar önazonosságú önmagához... Kérdés, hogy a tömegeket képes-e magával ragadni, és mi vár bennünket vele az út legvégén? Nem tudható biztosan, hogy számára mennyire fontos a becsapott nép bizalmának újra elnyerése. A népet õ még (!) ugyan nem csapta be (kevés politikusunk dicsekedhet ezzel!), - de a tömegeket újra bízni valakiben neki kell megtanítania. Nagy kérdés Orbán Viktor egész politikai alapállása. Amennyiben azt képzeli, hogy semmi extra, ez itten egy hétköznapi közép-kelet európai poszt-kommunista jogállam, félúton az Únió felé, amelyben már természetes jogánál és ügyességénél fogva is õ és elit-csapata fog 1998-tól tökéletes euro-bürokráciát csinálni, - úgy nagyot téved! Ennél a magyar helyzet kicsit sokkal bonyolultabb. Nevezetesen: éppen hogy a széles tömegek, a nép - ironikusan: "kezelhetõsége" - jelenti a legfontosabb politikai és gazdaságpolitikai problémát. Nem az itt ugyanis a legfõbb dilemma, hogy jó kormány vagy rossz kormány, jobbra-e vagy balra, itt a tõke, hol a tõke, magyar-e vagy más, - hanem az, hogy hamarosan az egész nép éhen hal vagy megfagy, hacsak nem tesz valaki gyorsan valami nagyon jót! A helyzet roppantul kényelmetlen, nép nélkül minden egyszerûbb lenne: fenyegetve nehéz politizálni...

Orbán Viktor egyre népszerûbb politikus. Az SZDSZ-es körök ma már kétkedve tekintenek rá - diktátornak, meggondolatlannak, köpönyegforgatónak, s újabban nem túl okosnak is nevezik -, ám a nép (és benne az értelmiség) 80 %-a számára azonban Orbán személye jelenti 6-7 éve az utolsó titkos reménységet.

Jó lenne bizonyosnak lenni abban, hogy számára a magyar nép épp olyan fontos, mint viszont. Ehhez áldozatkésznek is kell mutatkoznia, ki kell nyílnia, - vagyis személyesen egyre többet kell kockáztatnia. „Saját érdekében fel kell adnia a saját érdekét!” - amint ezt Sándor András író szellemesen megfogalmazta volt...

"A kormány politikájában nem érvényesül az a felismerés sem, hogy a magyar népességfogyás drámai méreteket öltött, és ha a folyamat nem áll meg, ennek súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek. Ellenfeleinkrõl pedig akik "tudják, merik és teszik", akár dicsérõleg is megkockáztatom, hogy semmit nem tesznek megfontolatlanul."

4.

Áldozatkész, küldetéses, nagyformátumú embernek kell lennie

Orbán Viktor küldetéses ember, bár - õ maga mondta - még nem bizonyos ebben. Márpedig küldetéses, kit annak rendelt a Gondviselés. Orbán küldetéses mivoltát nagyjából mostantól kezdve lehet és kell is felismerni; legfõképpen abból, hogy a személyisége akarva-akaratlan politikai vonzáscentrummá vált, mert - miként a hatalmas kozmikus tömegek gravitációs erõterében görbül a téridõ - határozottan gyorsulva görbül körülötte a társadalmi erõtér...

Mielõtt bárki azt hinné, hogy pl. Ezékiel próféta vagy Nostradamus nyomdokain haladva látomásaim támadtak; megmagyarázom, mire is gondolok. Orbán Viktor magára maradt, és ez nem lehet véletlen! („Saját társadalmi közegében sem kompatíbilis.” - mondta róla szintén Sándor András.) Egész eddigi szereplése egyfajta pozitív kiválasztódás története: Orbán Viktor személyisége folyamatosan tisztulva megszabadul sallangjaitól és a korábbi tévedéseitõl, tehát exkluzivitása egyre fokozódik, - másfelõl a társadalmi erõtér mintha kitárulkozna elõtte, hogy azután a megfelelõ idõpontban pajzsként köré görbülve megóvja, majd felemelje õt. A történet fontosabb mérföldkövei az alábbiak:

n Orbán 1989-ben - Nagy Imre temetésén - elmondja híres-hírhedt beszédét.

n A liberális FIDESZ - "Listen to your heart!" - viszonylag jól szerepel az 1990-es választáson.

n "Hazudik a Kormány!" - kiáltja Orbán a Parlamentben Antall Józsefnek.

n Antall meghal, de politikai örökségét halálos ágyán Orbán Viktorra hagyja.

n Orbán belsõ ellenzéke (Fodor Gábor, Ungár Klára, stb.) távozik az SZDSZ-be; a FIDESZ leszakad az SZDSZ-rõl és el is távolodik korábbi szövetségesétõl.

n A FIDESZ a belsõ és külsõ irányváltás után alaposan "leszerepel" az 1994-es választáson (a volt liberális választói már, - a konzervatív nemzetiek még nem szavaztak rá).

n Orbán az MSZP-SZDSZ koalícióról: "Ami összetartozik, az most összenõ.".

n A FIDESZ polgári szövetséget igyekszik összekovácsolni az MDF-fel és a KDNP-vel, - de a kísérletei (akkor még!) nem vezetnek átütõ eredményre.

n Az MDF kettéválik, megalakul az MDNP - majdnem ez történik a KDNP-vel is -; a maradék MDF elhatárolódik az MDNP-tõl és a MIÉP-tõl, de nem keres kapcsolatot a Kisgazdapárttal sem.

n Az MDF egyre csak veszít fogyó jelentõségébõl; majd ominózus március 14-iki beszédjét követõen Torgyán József és a Kisgazdapárt népszerûsége mély-pontra zuhan.

n A FIDESZ népszerûsége újra felnövekvõben van; - Orbán "pengét vált" Horn Gyulával (farmer/pufajka), a sajtóban SZDSZ-ellenes kijelentéseket tesz, - az SZDSZ viszont hallgat.

Vegyük észre, hogy a "jobboldal" (MDF, MDNP, KDNP, FKgP, stb.) jelentõsége folyamatosan zsugorodik, - e pártokat egyfolytában a szétesés és a politikai halál réme fenyegeti. Képtelenek a belsõ viszonyaikat rendezni, mint ahogy képtelenek egymással - beleértve: a Kisgazdapárttal, illetve a MIÉP-pel - összefogni is...

Nem lehet nem észrevennünk, hogy még ‘a népszerû’ Kisgazdapárt is kicsúszott egy banánhéjon a "jobbszélre", miközben a MIÉP-pel együtt egymást túlharsogva szidják úgy általában a liberálisokat, ám mégsincs közöttük egyetértés ezenkívül semmi másban.

Észre kell vennünk továbbá azt is, hogy miközben a "jobb-közép" reménytelenül szétmorzsolódott, a pártjai atomjaikra estek szét, és így a nemzeti gondolat ma látszólag megosztottabb, mint valaha volt; - Orbán Viktor és a nemzeti-liberális FIDESZ népszerûsége (az SZDSZ rémületére) csendesen-biztosan, állandóan nõ. A szemfüles és pragmatikus Orbán Viktor azonnal észrevette, amint a társadalmi erõtér kinyílt elõtte, és - mint egykor a FORMA 1-es autóversenyeken rendre, az utánozhatatlan Ayrton Senna - gondolkodás nélkül bebújt a résbe. Legalábbis elgondolkodtató, de még inkább döbbenetesen sorsszerû változat lenne, ha végül a liberális FIDESZ válhatna a nemzeti gondolat meghatározó vonzás-centrumává. Lehet, hogy Orbán Viktor válhat Deák Ferenc politikájának (kiegyezés) egyedüli letéteményesévé, örökösévé, - és ez esetleg történelmi szükségszerûség?!

Orbán Viktor áldozatkész, mert felvállalta "a résbe-bújás" személyes kockázatát. Nyilván elhivatott, mert különben inkább ügyvéd lenne, mintsem miniszterelnök-várományos. Hogy nagy formátumú-e? Majd kiderül 1998-tól. Biztosan tudjuk ellenben, hogy Orbán Viktor mentes a mindenfajta kisszerûségtõl, illetve nincs kisebbségi komplexusa sem. Sikeres ember, aki ismeri és szereti a gyõzelmet. Ám megmutatta, hogy emelt fõvel tud veszíteni is. Ma már talán azt is tudja, hogy akkor még korai lett volna gyõznie...

5.

Nemzeti öntudattal és plebejus beállítottsággal kell rendelkeznie

Orbán Viktor nemzeti öntudatról tesz tanúbizonyságot: "Megnézhetjük, hogy az SZDSZ kultúr-kormányzata mit is tett a magyar kultúrával, és hogyan próbálja elterelni a másság fedõnevû kampányával a figyelmünket mindazokról az igazi problémákról, amelyek a magyarság önismeretéhez és önazonosság-tudatához kapcsolódnak." Vagy: "Valamifajta magyarázatát kellene azért adni, hogy ha tudják, hogy mit tesznek, akkor miért merik megtenni." Szükségesnek tartja meg-jegyezni: "Elfogulatlan szemlélõ soha nem vonhatta kétségbe a FIDESZ nemzeti elkötelezettségét." Tudja, hogy a hazai mûködõ tõke tulajdonlási aránya politikai kulcskérdés lesz: "... A Magyarország gazdasági életét befolyásoló stratégiai döntések tekintélyes része a határon kívülre került... A kiszolgáltatottságunk ma nagyobb a kívánatosnál... Nem mindegy, hogy van-e az országnak olyan, a haza iránt elkötelezett, a gondjait megértõ, átérzõ tõkeerõs vállalkozói rétege, amely mozog ugyan a világpiacon, de a számára Magyarország nem csupán egy telep-hely lesz, hanem a hazája... Nagyon lényeges, hogy a Magyarország sorsát meg-határozó tulajdonosok között milyen számban találhatunk olyan gondolkodású tõkéseket, akik kötõdnek is ehhez az országhoz... Egy nemzeti elkötelezettségû tulajdonos nem érzi úgy jól magát a saját országában, hogy neki jól megy, de az országnak egyre rosszabbul." Orbán Viktor plebejus beállítottságára is utal: "... Magyarországon sajnos nem az a demokrácia van kialakulóban, amit Nyugat-Európából megismertünk. A homlokzat ugyan demokratikus intézményrendszert mutat, ámde a homlokzat mögötti élet már merõben különbözik a nyugat-európai demokráciák mûködésétõl. Ma nagyon komoly kérdés, hogy vajon egy maffia-gazdaság irányába mozdulunk-e el, vagy pedig egy nyugat-európai, a verseny áldásos hatásait is érvényesíteni tudó piacgazdaság irányába. Egyre erõsödik a félelmem, hogy a maffia-gazdaság felé. Magyarországon a középréteg erõtlen, a mostani kormánypolitika pedig a további gyengítését tûzte ki célul. Vagyis a mai magyar politika nem a középréteg védelmét szolgálja a mindenkori nagytõkével, s annak terjeszkedésével szemben, hanem megfordítva: a magyar politikát egyre erõteljesebben kebelezi be a nagytõke." A nemzeti piac és a kultúrális értékek védelmében szól: "Ha megnézzük, hogy Magyarország a saját piacának védelme vagy a saját nemzeti gazdasági érdekeinek védelmében milyen lépéseket tesz, és ezt összevetjük a nyugati államok lépéseivel, akkor Magyarország nemhogy nem nacionalista, hanem egy önmagát egyenesen kiszolgáltató ország képét mutatja. Egyetlen európai integrációval foglalkozó tanácskozáson sem történik más, mint hogy a résztvevõk az úniós együttmûködés keretein belül különbözõ retorikákkal, de saját nemzeti érdekeiket képviselik... A világgazdaságba kétféle módon lehet integrálódni. Az egyik, hogy megpróbáljuk megõrizni önmagunkból mindazt, ami bennünket utánozhatatlanná tesz, tehát nemzeti karaktert ad nekünk. Miközben elfogadjuk azt a gazdasági parancsot, hogy integrálódni és együttmûködni kell; keressük meg annak útját-módját, hogy közösségeinket, értékeinket, kultúránkat megõrizzük, valamint gazdasági érdekeinket érvényesítsük. Aztán van egy másik megközelítés, amely szerint ennek nincs jelentõsége; - integrálódni kell, aztán lesz, ami lesz." A nép sorsa iránti aggodalmát fejezi ki: "Ha a rendszerváltásnak nem a politikai intézményi, hanem az emberi dimenzióját nézzük, akkor a mérleg rendkívül elkeserítõ. Az igazán nagy bajaink nem feltétlenül a makrogazdasági mutatókban öltenek testet, hanem inkább az emberi élet alacsony minõségében... Drámai módon romlanak a népegészségügyi és a halálozási adataink; - és ezzel összefüggésben egyre súlyosbodik a népességfogyás régi problémája. Érdekes módon ennek megoldására a miniszterelnök úrnak még egy ötletre sem futotta."

6.

Egész nemzetben kell gondolkodnia, - legyen családszeretõ

Orbán Viktor egész nemzetben gondolkodik: "Szerintem a FIDESZ-rõl s személy szerint rólam is lecsúsznak azok az ideológiai támadások, amelyek az MDF-et megfogták, ráragadtak, és amelyektõl mind a mai napig nehezen tud szabadulni. A FIDESZ-re azt mondani, hogy antiszemita, vagy énrám azt mondani, hogy rasszista, ez a választópolgárok 95 %-ának az ajkára kétkedõ mosolyt csalna. Mi mindig világossá tettük fenntartásainkat mindenfajta túlzó radikalizmussal szemben. Szinte bármilyen nyilvános szereplésünkben ezeket a kényes kérdéseket szokatlan õszinteséggel vethetjük fel, mert életkorunknál, élet-utunknál fogva, nyíltságunk és tényekhez való ragaszkodásunk miatt bennünket aligha lehet meg-bélyegezni." Orbán Viktor családpárti, és nem csupán azért, mert (ekkor még!) háromszoros gyakorló (és persze aggódó!) családapa: "Ez a gazdaságpolitika egyre kiszolgáltatottabbá teszi a magyar gazdaságot a külvilágnak. Az olyan hagyományos közösségeket, mint a család, gyengíti, szétveri... Hajlok arra az állításra, hogy az SZDSZ és részben az MSZP bizonyos vezetõrétegének fejében olyan társadalomkép él, melyben a hagyományos közösségeknek nincs szerepük. Sõt, tehertételt is jelentenek. Számukra egy modern társadalom a hagyományos közösségeitõl megfosztott társadalmat is jelenti, és ezt kívánatosnak, vagy leg-alább is elfogadhatónak tartják. Egy ilyen társadalmat könnyebb manipulálni, könnyebb uralni... Az ember felteheti a kérdést, hogy az SZDSZ-ben és az MSZP egy részében vajon ugyanolyan fontosnak tartják-e a hagyományos közösségeket - pl. a felekezeteket, a családot és a nemzetet -, mint amilyen fontos szerepet mi tulajdonítunk ezeknek egy jövõbeli Magyarország víziójában? Csak az a válasz következtethetõ ki, hogy nem." Majd azután: "Ugyanakkor az SZDSZ és az MSZP közötti gazdaságpolitikai vitákban sem a társadalompolitikai kérdések játszanak szerepet, mint például a magyar családok jövõje. Egy olyannyira veszélyeztetett közösségben, mint a magyarság, a gazdaságpolitikában érvényesíteni kellene a demográfiai megfontolásokat. A két kormányzó párt között ezzel szemben nem társadalompolitikai vagy ezzel összefüggõ gazdaságpolitikai viták, hanem sokkal inkább csak érdekcsoportok közötti pozícióharcok folynak." A nemzet jövõje védelmében: "A kormány politikájának nincs szellemi tartalma, következés-képpen jövõképe sem. Nem egyszerûen hiányzik, de büszkék is rá, hogy nincs... A politika nem más, mint egy meghatározott közösség, - ez esetben a magyarság érdekében és megbízásából végzett közszolgálat. Márpedig az, hogy ez a nép honnan jön, hol tart és merre megy - fontos kérdések. Szerintem nem lenne szabad úgy kormányozni, hogy a kormányzók nem tudják megmondani, mi az a szellemi tartalom, aminek jegyében kormányoznak, és mi az a jövõ, amely felé irányítani szeretnék az ország hajóját."

Orbán Viktor ellenfelei bírálatával mondta el nekünk saját elvi álláspontját.

7.

Nyílt, nyitott és közvetlen személyiségnek kell lennie, akinek az alaptónusa a megengedés, és nem a tiltás

Orbán Viktort a közvélemény és közvetlen ismerõsei, valamint a politikus-társai ilyen személyiségnek ismerik, - hiszen õ valóban szabadelvû. Minden reményünk meglehet rá, hogy megvalósítandó gazdaságpolitikájában is ‘liberális’ lesz, vagyis hagyja az embereket, a vállalkozókat dolgozni, termelni, kereskedni és élni...

8.

Fiatalnak, erõsnek, tettre késznek, egészségesnek és bölcsnek kell lennie

Orbán Viktor a fentieknek megfelel. Bíznunk kell benne, hogy továbbra is bölcs marad. Reméljük, hogy majd okos, tisztességes és nyilvános megállapodásokat, egyezségeket, valamint nyíltan vállalható, megfontolt kompromisszumokat köt, - de titkos kényszer-paktumokat soha.

9.

Istenben, hazában, becsületben, az emberben és az élet értelmében mélyen hívõ, erkölcsös embernek kell lennie

Az interjúból megismert Orbán Viktor épp ilyen. A lelke mélyén hagyományosan istenhívõ, - legfeljebb mint liberális, különösképpen nem kérkedik ezzel...

10.

Látó embernek kell lennie, aki látja a jobb jövõt és vállalja a népvezér egy cseppet sem hálás szerepét

Orbán Viktor elég fantáziadús ember: minden probléma nélkül el tud képzelni a jelenleginél sokkal jobb magyar jövõt is, hiszen a mai magyar jelentõl - velem és sokunkkal együtt - okkal-joggal irtózik. Hogy a népvezér szerepét mennyire kell vállalnia, - majd kiderül...

Az elemzõ esélylatolgatás rövid összegzése

Jelen tanulmányomban bizonyítani igyekeztem, hogy:

· Eddig még ismeretlen miniszterelnök-jelölt felbukkanása és/vagy felépítése az 1998-as választásokig már nem lehetséges, tehát:

· A már ismert potenciális jelöltek valamelyike lehet csak "a befutó".

· Generáció-váltás következik, tehát a hatvanévesek egyike sem gyõzhet.

· Marginalizálódó pártok középszerû-szürke vezéreibõl nem lesz miniszterelnök.

· Horn Gyula vagy Torgyán József esetleges gyõzelme nem túl valószínû.

· A nemzeti oldal legfõbb vetélytársa Petõ Iván és az SZDSZ.

· A nemzeti oldal legkésõbb az utolsó pillanatban mégis csak összeszervezõdik.

· A nemzeti oldal szervezett vezetõ ereje vélhetõleg a Kisgazdapárt lehet.

· Az összevont nemzeti ellenzék elvileg megnyerheti a következõ választást.

· A nemzeti oldal egyezményes miniszterelnök-jelöltje Orbán Viktor lehet, és:

· Orbán Viktor meg is felel a miniszterelnök-jelölti követelményeknek.

Orbán Viktorral szemben mindössze az alábbi kifogásokat támaszthattuk:

n Ügyvéd, nem közgazdász - így "kénytelen elfogadni" szakértõinek álláspontját, illetve saját koncepciót csak tanácsadói segítségével képes kialakítani.

n Szakértõi több alapvetõ kérdésben (pl. adósság-kezelés) tévednek, így Orbán Viktor megfelelõ nézeteinek egy része is téves.

n Noha Magyarország mai szomorú helyzetének a diagnózisát jól állítja fel, nincs komplett, rendszerszerûen is összefüggõ, konzisztens elképzelése a javasolt terápiára - konkréten: még nincs véglegesen kidolgozott komplex gazdasági stratégiája.

n Gondolkodási alapállása nemzeti-liberális, ami bizonyos konzervatív körökben az önellentmondás gyanúját ébreszti, bizalmatlanságot kelt.

Orbán Viktor talán nem mindenben tökéletes, viszont ma az egyetlen lehetséges. Emellett tiszta és egyenes a tekintete.

Kedves Viktor!

Köszönöm, ha meghallgattál!

Czike László