Czike László

Kiáltvány a magyarokhoz az államadósságról

Rendszerváltás jelzáloggal

Senki, sohasem látta azt a levezetést, vagy bizonylati alá­támasztást, amely hitelt érdemlõen megmagyarázta, bizo­nyította volna: mibõl keletkezett a + 22 milliárd USD adósság, egyetlen év alatt – közvetlenül az elsõ sza­bad választások elõtt, 1990-ben? Hiszen 1973-1989. kö­zött mindössze 1 mrd USD kölcsönt vettünk fel, a­me­lyet 12-szeresen vissza is fizettünk. Mit takar ez a 22 mrd USD, utólag elõtalált „adósság”, melyet azu­tán a rendszerváltó Antall-kormány készségesen, te­ketória és verifikálás nélkül, maradéktalanul átvál­lalt, noha erre a tanúk szerint senki nem kötelezte? Egyáltalán: miféle demokrácia s független jogállam az, amelynek KORMÁNYA, „NEMZETI” BANKJA úgy és akkor vesz fel az országgyûlés megkérdezése nélkül bármekkora hiteleket, s vállal át illegitim elõdjétõl, bármekkora államadósságot, ahogy és amikor csak akar? Aztán eladja a nemzeti termelõ tõkét, ugyanígy…

Kitalált államadósság

Becsapták a népet: valójában ez az „államadósság” soha nem is létezett. Kitaláció az egész, mint nagyjából minden glo­bális elmélet és gyakorlat, ami ennek a hazug, nemzet­áruló „reformkommunista” pénzelitnek a nevéhez fûzõdik. Az IMF-fel és a Világbankkal összefogva és összefonódva, szisz­tematikusan eladósították Magyarországot, hogy az­u­tán potom áron, mindenestül kiárusíthassák a nemzet év­tizedek alatt felépített összes termelõerejét, vagyonát.

Ameddig Magyarországon is ez a külföldi, szuprana­cio­ná­lis hódítókkal, jutalékért (rózsadombi-) paktu­mot kö­tött janicsár-klikk uralkodik, addig soha nem lesz itt – sem az olajfák alatt - sem béke, sem jólét.

A Rózsadombi Paktum

„Íme a PAKTUM, amelyrõl nem lehet beszélni.

Ez volt írásom kiinduló pontja.

Most pedig közlöm a magyar népre erõszakolt gyalá­za­tos szerzõdés szövegét. Egy otthoni publicista, mint Be­nedek István, nem teheti meg ezt, saját jól felfogott ér­dekében, az Angliában élõ Révffy László azonban a kö­zel­múltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentõ áru­lást. Szövegét Németországban élõ barátom küldte, az­zal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél széle­sebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert tel­jesen egyetértek vele: ezt mindenkinek meg kell ismernie.”

Írását azzal kezdi, hogy 1989. március 15-én, amíg ha­zánk népe elsõ szabad megemlékezését tartotta - egy budai villában titkos tárgyalás volt, melyen a kö­­vet­kezõk vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábor­no­ka, a szovjet titkos-rendõrség (a KGB) ezredese, az amerikai követség elsõ titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat (a Mossad) képviselõje, a ró­mai katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezetõ, akik kö­zül négy ma is vezetõ pozícióban van.

A Paktum kötelezõ elõírásai

Akkor most a Paktum, lényegében maradéktalanul meg­va­lósult 20 pontja, lényegtelen rövidítésekkel:

1. A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása

2. A Szovjetúnió kárpótlása a hátrahagyott javakért

3. Barátságos viszony kiépíté­se a Szovjetúnióval

4. A szovjetellenes tevékenységek megaka­dá­­lyozása

5. A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetúnióval

6. A volt párttagok mentesítése minden büntetés a­lól

7. A volt karhatalmisták megvédése a megtor­lás­tól

8. A kommunisták beépítése a választási pártokba

9. Az államvagyon átmentése a kommunisták kezébe

10. Az igazságszolgáltatás a kom­mu­nis­táké marad

11. Minden zsidóellenes megnyilatkozás megtorlása

12. A jobboldali pártok szervezésének akadályozása

13. A magyar határokon többé nem le­het változtatni

14. A magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobb­oldali emigrációs személyekkel vagy szervezetekkel

15. A volt kommunista országok irányában csak ba­rát­sá­gos nyilatkozatok láthatnak napvilágot

16. Az 1956-os eseményeket a kommunizmus megja­vítását célzó mozgalomnak kell beállítani, és csak a­zo­kat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik

17. A hadsereg létszámát egyharmadára csök­ken­tik

18. A Szovjetúnió megõrzi a politikai befolyását, az USA pe­dig megerõsítheti befolyását az üzleti életben.

19. Magyarország garantálja a nem­zetiségek nyel­vi, kulturális, politikai, gazdasági jogai gyakorlását

20. Magyarország kártalanítja a magyar zsi­dóságot a II. világháborúban elszenvedett vesz­teségeiért.

A fenti megalázó feltételek megfogalmazásukkor még köt­hették az aláírókat, de ma, a Szovjetúnió, Jugoszlávia és Cseh­szlovákia összeomlása után semmi esetre sem. Akik 1989. március 15-én aláírták a fenti 20 pontot, még ak­kor sem mentesülhetnek a vádtól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Viszont ha 1992-ben, a közép-és kelet-európai események után is érvényesnek tartják a Paktumot, ak­kor ez a magatartás hazaárulásnak minõsül, amiért a tör­vény elõtt kell felelniük. Íme, a sokat emlegetett "Rózsa­dom­bi Paktum", mely mindeddig megakadályozta ha­zánk valódi politikai átalakulását, a magyar milliók emberi élet­nívó­já­nak megteremtését, mely népünk fejlõdésének, jö­võ­jének, demokratikus életének és jólétének alapfeltétele.

A titkos találkozó résztvevõi

Antall József, múzeumigazgató, majd miniszterelnök

Horn Gyula, külügyminiszter, késõbbi miniszterelnök

Petõ Iván, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke

Paskai László, bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek

Göncz Árpád, mûfordító, késõbbi köztársasági elnök

Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ elnöke

Boross Péter, belügyminiszter, majd miniszterelnök

Jóskabácsi, „szállásadó”, a református egyháztól

A találkozón a reform-kommunista Németh-kor­mányt nem képviselte senki (ennyire nem volt perspektívája?).”

Meghasonlott ünneplés

Idézet „a Szittyakürt” 1992. márciusi-áprilisi számából: „Miközben a magyar nép ünnepelte szabadsága kivívását a pesti utcán, a rózsadombi tizenhárom meg­tárgyalta és a­láírta Magyarország új rabszolgaságát, a magyar nép ide­gen igába hajtását.” A résztvevõ személyek felsorolása, és a 20 pont tökéletesen megegyezik. Folytatva az idézetet: „Itt van a titok. (…) Népünk elárulásával fizettek a jelenlegi tisztségeikért. Így születhetett meg az elsõ kommunisták­ból szabadon választott magyar kormány, melynek a veze­tõi szolgai módon hajtják végre a rájuk erõltetett határoza­tokat. (…) Ez a rózsadombi egyezmény átmenti a kommu­nis­tákat, elpusztítja a magyar nemzetet. Ezért felelni fog­nak a történelemben, a magyar nemzet színe elõtt a rózsa­dombi tizenhármak. Változnak az idõk, változnak az em­be­rek. Az aradi tizenhárom az életét áldozta, hogy a magyar nemzet éljen; a rózsadombi tizenhárom pe­dig azzal próbálta menteni önmagát, hogy feláldozta a magyar nemzetet.”

A hamis jelzálogjogot érvényesítik

Az esztelenül, pánikszerûen véghezvitt – sietõs volt, ne­hogy a nemzeti erõk hirtelen, még idõben felébredjenek! -, 18-20 éve folyamatosan zajló pri­vatizáció rémdrámába il­lõ „eredményeket” hozott. Teljes egészében eltûnt, multi­nacionális tulajdonná vált a komplett magyar ipar, a bel­­-és külkereskedelem, a közszolgáltatások döntõ hányada – nagyjából minden, ami profittermelõ mûködõ tõke, illetve, ami mozdítható. Mivel hivatalosan összeállított állami va­gyon­leltár (átfogó vagyonértékelés) nem készült; ennek hi­á­nyában csupán visszatekintõ, globális becslésekkel élhe­tünk. Az elmúlt 20 év alatt – a Világbank szak­értõi szerint - összességében mintegy 100 milliárd USD könyvi értékû ál­lami vagyontárgyat privatizáltak, amelynek a piaci, üzle­ti értéke ennek akár többszöröse is lehetett. Antall József „rendszerváltó” miniszterelnököt állítólag megfenyegették, hogy amennyiben nem vállalja át a 22 Mrd USD adósság jogfolytonos szolgálatát, akkor a nemzetközi bankok min­den hitelüket kivonják Magyarországról, és beszüntetik a gazdaság, az állami költségvetés folyamatos finanszírozá­sát. Ez a barátságtalan lépés, persze, üres államkincs­tár­ral, valuta­tar­talék nél­kül megbéníthatta volna az ország teljes gazdasági életét. Ámbátor Schamschula György, aki elõbb Antall személyes tanácsadója volt, s utóbb közleke­dési miniszter lett – évekkel késõbb megcáfolta ezt; sze­rin­te An­tallt senki nem kényszerítette az adósságszolgálat készséges átvállalására. Meglepõ tény az is, hogy az a So­ros György, akirõl épp’ az ellen­kezõjét „gondolnánk”, azt javasolta Antallnak, kérje az adósság átütemezését… Ám Antall nem hallgatott rá, és lényegében egyszemélyi dön­tést hozott. A terve az volt, hogy az állami vagyonból elad annyit, amennyi az államadósság kiegyenlítését fedezi, és a többibõl állami beruházásokat, szociális juttatásokat fi­nanszíroz, sõt, valutatartalékot is képez.

Mindebbõl nem lett semmi.

A trójai faló

Antall­nak jóelõre felállították a csapdát: a leköszö­nõ reform­kom­mu­nis­­ta garnitúra számára azért lehe­tett feltétlenül „szükséges” az induló adósság, még i­dejében bejelentett „elõtalálása”, mert enélkül az ad­dig élvezett gaz­da(gság és a politikai hatalom örökre elúszott volna. De hogy ne ússzon el – és ez tökéletes összhangban áll a Rózsadombi Paktum posztulá­tu­ma­ival! -, a Németh Miklós által „elõtalált” 22 Mrd USD „adósság” trójai falóul szolgált, visszafordít­ha­tat­la­nul kényszerpályára terelte az egymásra épülõ ese­mé­nyeket, valóságos lavinát zúdított az amúgyis épp „pad­lót fogott” országra…

Mindenreképes Szélhámosok Pártja

Sándor András, 1997-ben meghalt író-zseni barátom, így nevezte az utódpártot: MSZP = Mindenreképes Szélhá­mo­sok Pártja. És, mint tudjuk, a kommunizmusban az a legszörnyûbb, ami utána jön. Meg aztán: a kommu­nista, ha egyszer a szájában, a fogai között tartja a prédát (koncot, vagyont, beosztást, hatalmat), hát sosem engedi el többé. Gondoljuk csak meg! A rendszerváltás elõtti idõ­pillanatban még nem volt „másunk", csak:

1. A 12-szeresen visszafizetett 1 Mrd USD adósságunk, pontosabban annak „hûlt helye”, az MNB adósság-nyilvántartásaiban (lásd: Mûhelytanulmányok), meg

2. A min. 100 Mrd USD értékû állami vagyonunk, meg

3. A „0” Mrd USD összegû valutatartalékunk.

Azután a következõ idõpillanatban már mozdult a kép, az „ajtón”, vagyis a helybõl hülyének nézett III. Köztársa­ság (tér) ka­puján betolták a trójai falovat a Magyar Nem­zeti Bankba, hasában a frissen elõtalált 22 Mrd USD, külsõ államadóssággal. Ezután a helyzetünk már korántsem olyan rózsás, s az alábbiak szerint alakul:

1. Az külsõ államadósság „új” adata: 22 Mrd USD.

2. Az állami vagyont azonnal, gondolkodás és kés­leke­dés nélkül ki kell árusítani, máskülönben az ország és a gazdaság finanszírozhatatlanná válik…

3. Hiányzik az álhitel fedezete, meg a valutatartalék…

Aki netán azt gondolja, hogy ez a teljesen logikus leve­ze­tés amúgy csak merõ fantazmagória, annak a figyelmébe ajánlom a mostani reform-kommunista kormányunk bû­vész­mutatvá­nyait, amelyekkel félkézzel is úgy tüntetnek el a hitel-, kölcsön-, pályázati-, stb., külsõ és belsõ pénz­piacon felvett dollár-, euró-és forintmilliárdokat, mintha – munkásököl zuschlag, add ide a bukszád! - azok nem is léteztek volna, minden pénznek nyomban bottal üthetjük a nyomát… Nos, kedves olvasóm, tényleg azt hiszed, hogy nemlétezõ adósságot nehezebb teremteni, mint valódit ellopni? Pláne, a megvalósult rendszerváltást megelõzõ totális zûrzavarban? Amikor a Rózsadombi Paktum elõírásainak egymásra épülõ megvalósításá­hoz ez a 22 Mrd USD adósság úgy kellett, mint falat kenyér? Nem, kedves olvasóm, naív lehetsz, de ennyire az­ért nem…

Azt mondod - összeesküvés?

Igen, a Rózsadombi Paktum az volt.

Dicstelen…

Köztársaság helyett demokratikus királyságot!

Miként lehet egy állítólag szuverén és demokratikus nem­zet­­­állam bármikori vezetése olyannyira rövidlátó, os­to­­ba, korrupt, felelõtlen és aljas, hogy 18 éven keresz­tül folyamatosan csak vágja-vágja, ész nélkül az aranyto­jást tojó tyúkjait, egyre csak kiárusítja a családi ezüstöt, és a „fûnyíró-elv” állandó, „következetes” alkalmazásával, bár­mi áron való érvényesítésével, szabályszerûen kiirt min­den életet maga körül, ameddig a szem csak ellát, ne­hogy ennek a sokat szenvedett országnak jobb sorsra érde­mes népe egyszer újra békében, nyugalomban élhessen? Ho­gyan merészelnek a – magukat elitnek nevezõ – nem­zet­veszejtõk – naponta ott vigyorogni a tévék képernyõjén, és kórusban hazudni egyre hatalmasabbakat, mikor nap­nál világosabb, hogy egy tál lencséért eladták egész Ma­gyar­országot, és bûnszövetségben a kozmopolita sza­badrablókkal, úgy, de úgy lepusztították hazánkat, hogy többé már ne nõjön fû a magyarok (és állataik) szá­má­ra a szûkös Kárpát-medencében. Mindenekelõtt – sze­rintük végérvényesen – tönkretették az államformánkat; s közvetlenül a kommunista diktatúra leépítése után, beve­zették az egész atlanti világban egyenszilárdságú liberál-bolsevik „köztársaság”-ot, amely az amerikai típusú sza­badkõmûves orwelli rémállam mintájára összetákolt Eu­ró­pai Únió uni­formizált regionális mozaikkockája. Az or­szá­got, népét és vagyonát, nem szabad rábízni holmi hi­tetlen tahók, hiteltelen kozmopolita janicsárok kénye-ked­vére, akiknek fixa ideája, hogy a manipulált amerikai szoftverrel ebül szerzett 51 %-ukkal akármikor letagad­hat­ják még a csillagokat is az égrõl. Magyarország ter­mé­szetes vezetõje a Szentkoronatan alapján válasz­tott szakrális király, aki az egy Isten kegyelmével meg­áldva, demokratikus királyság formájában ve­ze­ti az államot, tehát a Király a prezidenciális jogok­kal felruházott államfõ.

A népvagyon végkiárusítása

Az IMF-be és a Világbankba történt konspiratív (értsd: D 209) belépteté­sünk (1982.) óta szüntelenül folyik a ma­gyar népvagyon gátlástalan kiárusítása, amelynek elõ­re megtervezett, kitervelt "végeredménye” szerint Magyar­or­szágon már csak­nem minden – ipar, kereskedelem, pi­ac, mezõgazdaság, állam, politika, költségvetés, kul­túra, oktatás, egészségügy, honvédelem, stb. – közvet­lenül a multik tulajdona, vagy közvetve, de a szupranácik (”szupranáci” = a Világállam feltétlen híve, fedett ügynö­ke) által 100 %-ban meghatározott. Az egykor 100-%-ban magyar nemzeti (társadalmi) tulajdont képezõ, mintegy 100 Mrd USD könyvi értékû mûködõ tõke „eltûnt”, és összességé­ben maximum 20-25 Mrd USD „privatizációs” bevételt ho­zott, ami természetesen szinte azonnal beleol­vadt az adott évi büdzsébe, pótlólagos fedezetül szolgálva a minden ésszerû hátáron túl költekezõ rémállam, nagy­részt improduktív költségeire. Megjegyzendõ, hogy a sza­bad­rabló privatizátorok valójában az egész magyar állami és fogyasztói piacot megvették, potom áron, hi­szen a könyvi értéknél lényegében egy fillérrel sem fizettek többet, ám a megvásárolt portfolió piaci-üz­leti ennek legalább a 2-3-szorosát érte, hiszen a lé­nyeg az volt, hogy a nemzeti termelést kiszorítva, a magyar piacot elárasszák a saját termékeikkel, me­lyek árszínvonala néhány év leforgása alatt több tíz­szeresen meghaladta a korábbi (kiszorított) magyar termékek árszínvonalát. Vegyük mindehhez még azt is hoz­zá, hogy a forint/USD paritás is 18-20 év alatt lerom­lott az eredeti arány felére, miközben hosszú é­ve­ken át az eredeti paritás harmadát sem érte el. Így joggal állítható, hogy az elprivatizált nemzeti vagyon valós piaci értéke minimum 300 Mrd USD lehetett, mármint a jelenértékre diszkontált tõkehozadék (profit) tõkés va­gyonértékelési módszerét alkalmazva. Egyszerûbben ki­fe­jezve: az elprivatizált tõke ma épp’ annyi profitot termel a már multinacionális tulajdonosok számára – mind kivi­szik az országból! -, ami cca. 300 Mrd USD mûködõ tõke ér­ték hozadékának felel meg. A kamatrabszolgaság kiala­kulása és mûködtetése szempontjából teljesen mindegy, hogy a pénzben felvett bankhitel után fizetünk (uzso­ra-)­­ka­­ma­tot, vagy a termelõtõke hozadékaként viszik ki az országból az ugyanolyan %-os mértékû profitot.

Uzsorakamat buborék-hitelekért

Ma Magyarországon lényegében már minden profitter­me­lõ portfolió a multinaci­onális társaságoké és bankhálóza­to­ké, melyek a profitot szinte maradéktalanul kivonják az országból. A produktív vállalkozások, az állam (a költség­ve­tés), sõt, már a magánemberek is csak úgy juthatnak hi­­­tel­hez, ha azt a bankoktól veszik fel – uzsora-kamatos kamatra -, amelynek hasznát természetesen megint csak a bankok teszik zsebre. Azok a magánérdekeltségek tulaj­donában lévõ bankok, amelyek – vö. pl.: FED, az amerikai jegykibocsátó bank – a nekik kamatozó pénzt a semmibõl teremtik, és amelyeknek az ért­hetetlen "konszolidálására” most készül, a nemzetek feletti bankárhatalommal a saját népe ellen szövetkezõ magyar állam, az IMF-tõl kapott 25 Mrd USD júdás-pénzbõl. Az ördög tehát most a saját far­kába ha­ra­pott: az állam az uzsorakamatra felvett új hitelekbõl is – a háttérhatalom parancsára - a népet kirabló, a profitot eltüntetõ bankokat támogatja, és mind az ellopott, eltüntetett csillagászati összege­ket, mind az új, bankkonszolidáló hitelek adósság­szol­gálatát, újracsak velünk, kamatrabszolgákkal a­kar­ja meg­fizettetni. Mindezen hazaáruló cselekmé­nyek­nek egye­nes következménye, hogy Magyarországról 18 év ó­ta - a hamis rendszerváltás óta - minden évben három­szor annyi pénzt vonnak ki kamat, profit, stb. formá­jában, mint amennyi pénz befektetés és egyéb címen bejön. Emellett Magyarország „ikerdeficites”, ami azt je­lenti, hogy mind az állami költségvetésünk, mind a fize­­té­si mér­legünk min­den évben deficittel, veszteséggel zár, és a­mely vesz­teségeinket ugyancsak a nemzetközi bankháló­zat fi­nan­szí­rozza, az imént felvázolt képtelen uzsora­ka­mat-mechanizmus alap­­ján. Az már csak „a hab a tortán”, hogy természetesen a vállalkozások és már a magyar la­kosság is aránytalanul és mértéktelenül el van adósítva, ami azt is jelenti, hogy az egész magyar nemzetgazdaság, annak minden szereplõje 20-30 %-os átlagos kamatteher­rel dolgozik, termel és egzisztál, ami ugyanekkora „kõvel te­li hátizsákot” hendi­ke­pet, vagyis versenyhátrányt jelent a világ­gazdaság normálisabb országaival szemben. Ezek a megfizethetetlen kamatterhek, az összes (állami és egyéb) adósság szolgála­ta; mind a magyar nép vállait, hátát ter­heli, mint egy egyre súlyosbodó puttony, amelyet kötelezõ viselni, mert a Valutaalap és a Világbank így parancsolta.

A fiktív adósság valódi, fojtogató daganattá hízott

Az összesített nemzeti adósság – állam, bankok, vál­lalko­zások, állampolgárok tartozásai, tõkeadósság, stb. – ma mintegy 240-260 Mrd USD-ra rúg, ami a ki­ta­lált (fiktív) rendszerváltáskori összeg 12-szeresét te­­szi ki. Ennyit arról, hogy vajon – most tisztán gazdasá­gi érte­lemben! – a Kádár-rezsim volt-e hatékonyabb, vagy a mostani felvilágosult, liberális, demokratikus kapitaliz­mus? Csak az adósság tekintetében: 1 aránylik 250­­-hez…

Azt az egyet 12-szeresen megfizettük, ezt a 250-et unoká­ink sem fogják. De nem értik - mitõl lettek csepürágók.

Nyilvánvaló, hogy amennyiben nincs az a 22 Mrd USD – visszamenõlegesen kitalált – államadósság, akkor nincs is „szükség” az egész ingyencirkuszra, nem államosították volna a kollektív társadalmi tulajdonunkat, hogy az­tán áron alul értékesíthessék, válogatás nélkül, az e­gészet; nem lennénk most nincstelen földönfutók sõt, bér­rabszolgák, változatlan minimálbéren bejelentett, a bankok kegyelemkenyerén élõ kamatrabszolgák, s nem állnánk most itt tanácstalanul, a már repcével is bevetetlen magyar ugaron, miközben sunyi kirabl­ó­­ink térdig járnak a szintén elkommunizált úniós és világbanki pénzekben, melyek kamatait megint csak velünk, a magyar néppel akarják kifizettetni. Napnál is világosabb, hogy mindez nem történhetett volna meg a 22 Mrd USD összegû, nemlétezõ államadósság kitalálása nélkül. Va­gy­is – mi­­vel nem létezett: ki kellett találni, to­vábbi leigázásunk cél­jából. A nyilvánvaló hazugság nélkül te­hát ma is vígan élhetnénk, mint Marci Hevesen.

Ugyanúgy, mint hogyha Antall József át nem vállalja…

A félrevezetést is, meg a fiktív adósság szolgálatát is.

Guruló dollárok „Brüsszelbe”

Gazdasági értelemben a most felvett/felveendõ IMF-köl­csön – nem oszt, nem szoroz; már eddig is úgy el voltunk adó­sod­­va, hogy annál jobban nem is lehet. Ha egy or­­szág hitelállománya már visszafizethetetlen nagyságúra nõtt – számoljunk egy kicsit! -, akkor a nagyságrend mellékes… Vegyük, úgy, hogy az ország készpénz-adóssága 100 Mrd USD. Ennyit nyugodt lélekkel mondhatunk; ezt még Járai Zsigmond is megerõsítette, pedig hát õt még Baselben és Frank­­furtban is „jegyzik”, nemcsak Magyarországon. Nos, ennek éves kamata – mondjuk 10 %, azaz 10 Mrd USD. Mibõl lehetne ezt kifizetni? Adódik két elvi lehetõség: (1) Az állami portfolió éves hozadékából. (2) Az adófizetõk be­fizetett adó­jából. Tekintve, hogy az elsõ lehetõség nem áll meg, hisz’ a még állami portfolió összesen nem ter­mel i­lyen összegû profitot, marad a második. Mindig ezt csi­nálják! Alig folyik be az ÁFA-bevétel, azonnal utalják is át „Brüs­szelbe”; alig folyik be az SZJA-bevétel, máris utal­ják el az adós­­­ságszolgálatra. A kamatfizetés aránya az állami költségvetésben egyre feljebb kúszik, majd lassanként el­é­ri a 100 %-ot, s akkor be lehet majd csukni mind a par­la­ment, mind a minisztériumok kapuját; igaza lesz Lenin­nek is, az SZDSZ-nek is, mert elhal, megszûnik a ma­gyar állam. Becsõdöl, összeomlik, ránk rogy, és akkortól egyál­talán nem lesz majd se nyugdíj, sem egészségügy, a szük­ség törvényt bont; öntörvényû népbiztosok, tanácsnokok, pártállami komisszárok, sõt, újjászületett szamuellyk, ge­rõk grasszálnak majd Budapest ut­cáin és helyben agyon­­­lövetik, akinek nem tetszik a képe, vagy megszegi a sta­tá­ri­u­mot, amely szerint nem sza­bad fényes nappal zsemlét enni a Nagykörúton. Ez nem rémlátomás, valódi veszély.

Törleszteni matematikai képtelenség

De hát nemcsak kamatot kell fizetni adósságszolgálat jog­címén, hanem törleszteni is kell. Igen ám, csakhogy ezt a mostani 25 Mrd USD hitelt 3 év alatt kell visszafizet­ni, ami azt jelenti, hogy jövõre kamatostul pl. mini­mum 10 Mrd USD-t kellene „visszafizetnünk”, amely összeg inkább 28-30 Mrd USD, ha figyelembe vesszük a már meglévõ, legalább 100 Mrd USD adósság köte­lezõ szolgálatát is… Ámde, ha még azzal is számolunk, hogy a jövõ év elején állítólag egyszerre jár le mintegy 31 Mrd USD hitelünk visszafizetési határideje, úgy könnyen beláthatjuk, hogy a helyzetünk még ennél is súlyosabb, hi­szen en­nek az „abszolválásához” már a valutatartalékot (17 Mrd USD) is részben igénybe kell vennünk, amellett, hogy a most felvett 25 Mrd USD kölcsön máris elúszott…

Lenullázták Magyarországot

Tovább megyek. Nem egyszerûen csak arról van szó, hogy hozzá nem értõ, felelõtlen dilettánsok, alkalmasint színes­fémtolvajok és kiszkorú börtöntöltelékek elkezelték közös pénzügyeinket, inkább arról, hogy tudatosan, bûnszövet­ségben egymással és a nemzetközi háttérhatalommal el­in­­­tézték, hogy Magyarország soha ne állhasson lábra. Ha emlékeznek még rá, Orbán Viktor nemrég ezt nyilat­koz­ta: „Nem tudják úgy tönkretenni az országot (értsd: a li­be­rálbolsik), hogy ne lennénk képesek újjá­építeni." A Viktor, mindannyiunk megfonnyadt örök reménysége, im­már jónéhányszor tévedett, de ekkorát még soha. Gyaní­tom – egy ideje -, õ sem hitte már, amit mond, de valami­vel mégis doppingolnia kellett, hogy egyben tartsa magát.

A Gyurcsány duplája = Orbán semmije

Esélyeink hagyományos, „európéer technológiá­val” – nin­csenek. Parlamentet játszani az ördöggel naív ostobaság.

Mert ami történt, ami történik, az mindenki képzeletét fe­lülmúlta. Nemcsak a Viktorét, meg a szintén õszbe hajló tanácsadóiét, a savanya politológusokét - évek óta nincs komolyabb fizetésemelés -, hanem mindenkiét. Mert ez a Gyurcsány, ez nem akármilyen ellenfél, mint ahogy 4 éve egyfolytában mondom, de senki nem hallgat rám. Fletó dupla vagy semmit játszik, régóta sejteni lehetett. Belátta, hogy a 2010-es választást elveszíti, ezért hát eldöntötte, akkor ne nyerhessen senki. Elvette a Viktor kedvét a kor­mányzástól. Neki dupla, a Viktornak semmi. Ha már Or­bán 2 éve elkövette azt a „súlyos hibát”, hogy az õszödi is­ten­káromlásból nem vállalta magára az elmúlt 16 évi kö­zös vakolás hazugságainak effektíve õreá esõ részét – va­gyis cserbenhagyta „baloldali” illuminált társait -, akkor most majd: „Kóstolj bele, Viktor, milyen is egy lenullázott országot kormányozni?” De valójában a gyurcsányi dupla a következõket jelenti: (1) Megmutatta Viktornak, minden riválisának, hogy az IMF és az EU hasonszõrû libe­rál­bol­­sik irányítása alatt áll, akiket szintén csak a lé be­folyási se­bessé­ge hoz tûzbe-lázba, más semmi. Ha a „lé” be­folyik, a népek meg kussolnak, akkor Gyurcsány még a­kár a Putyinnal is lepaktálhat, õket nem izgatja. (2) Egy évvel a 2010-es választások elõtt majd „hirtelen megjavul” a gazdasági helyzet, kiosztja a most szerzett zsozsó 10 %-át a nyugdíjasoknak és a kisebbségieknek – hisz’ vissza­fi­zetnie majd mindent úgyis a jónépnek kell! -, ezzel aztán meg is nyeri a választást, és pusztíthat, rombolhat seré­nyen to­vább. (3) Ha netán valami fatális szoftverhiba foly­tán mégsem nyerne, akkor a Viktor lesz kénytelen olyan megszorításokat bevezetni, amitõl majd vért pisil az egész lakosság, és nem kell hozzá fél év, „úgy átlátják” a helyze­tet, hogy meglincselik a Viktort, így visszaszáll a hata­lom is azoknak a kezébe, akik kisebb zökkenõkkel ugyan, de 63 éve uralkodnak Magyarországon. (4) Ne felejtsük el, hogy a mostani IMF-hitelt Gyurcsány vette fel, Gyurcsány fogja elkölteni, és 2010-tõl esetleg a Viktornak kell majd kamatos-kamatostul visszafizetnie, ha még élünk. Õ már senkitõl nem kap hitelhitelezõ-kamatfinanszírozó hi­telt -, sõt, némi egyszerûsítéssel azt mondhatjuk: az egész arra megy ki, hogy soha többé ne is kerülhessen hitelkérel­me­zõi helyzetbe. (5) Amint a „rendszerváltás” elõtti és u­táni ál­lamkölcsönöknek a magyar termelõtõke volt a tit­­kos jelzálogfedezete – el is vették tõlünk, az egészet! -, úgy a ma­i IMF-hitelt sem hozom­ra-hozamra adták… A 25 Mrd USD hitel jelzálogfede­ze­te elsõsorban a magyar föld, a Magyar Haza, melyet a magyarság Istentõl kapott, a Szent­ Korona közvetítésével. Másodsorban e szent földben nyugvó páratlan tisztaságú és értékû ivóvíz és gyógyvíz kincsünk, amelyre már nagyon fáj az at­lantiak foga, hiszen saját ivóvizüket régen tönkretet­ték, gyógyvizük pedig alig van. Harmadsorban pedig „a jelzálog”-ot olyan titkolt politikai elõírások alkot­ják, amelyek könyörtelen és „következetes” vé­grehaj­tása – a hódítók reményei szerint - végleg megtöri a magyar nemzet ellenállását, gerincét. (A minap ol­vas­tam, José Manuel Barroso állítólag kijelentette: az eu­rópai ki­bontakozás súlyos akadálya „valamiféle magyar szakra­li­­tás”.) Igazából ez Gyurcsány Ferenc valódi feladata. Aki egy a pokol földi fõhadiszállásáról (Wall Street) dollár­ral távirányított, démonoktól megszállott tébolyult kram­pusz; olyan kézjeggyel, aláírással, mely a 666-os szám hû lenyomata. Aláírása minden „alvilági” típusjegyet hordoz.

A Világállam közös karámja

Mindenekelõtt a még virulens magyar vállal­ko­­zások é­leterejét, mûködõképességét, a magyarok (h)õsi kül­de­tésbe vetett erõs hitét akar­ják mindörökre meg­tör­ni, hogy bennünket is olyan konzumidióta, önálló a­ka­rat, kreativitás, hazaszeretet és Isten-hit nélküli tö­meg­masszává aljasítsanak, amilyenné Lucifer illu­mi­nált paran­csára a világ valamennyi népét tették/­teszik, hogy végül ellenállás nélkül terelhessék be az immár vezényszóra, engedelmesen bégetõ birkanyá­jat az EU után a Világállam közös karámjába.

A selfmade dauphin személyes tragédiája

A Viksi most már nagyon sajnálja, miért nem állt tucatnyi lehetõsége közül legalább csak egyszer a nép élére, sem­hogy po­­fa­­vizitre járkált volna a „csókosékhoz”. Most csak néz, mint drótostót a kehes gebére, s az ernyedt, enervált, koordinálatlan Matolcsyval együtt motyogja: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam! Csökkenteni kéne a járulé­kokat, és akkor felvirulna a gazdaság. Legalábbis a fele kamatot ki tudnánk fizetni, és akkor csak a má­sik felét kellene még valahogy a Gyurcsányi haverja­itól összeszednünk. S akkor még egy Széchenyi vagy Deák terv – nem, Kossuth, az nem… -, és jöhetne újra az Ezüsthajó, meg a tûzijáték, a szakrális áldások, a kezet csókoló nénik, a szép állami misék meg orgo­na­ver­senyek; hej, ha újból dekázhatnék, teljes alcsú­ti díszben a tágas miniszterelnöki szobámban, s meg­várathatnám az orosz vagy a kínai nagykövetet is… Hej, azok a szép, dús, magyar napok! Elmúltak - de kár, hogy velük odalett minden esélyem is...”

Hát így állunk, Magyarok – Viktorral vagy nélküle…

Fel kell kötni az alsót, ha nem akarunk kihalni, a Római Klub 30 éves mesterterve szerint. Helyre kell állítanunk a szakrális királyságot; szakrális árpádházi királlyal az élen – a Szentkoronatan õsi, történelmi útmutatásai alapján.

Talpra magyar, hí a haza.

Sehonnai bitang ember…

Vác, 2008. november idusán

Czike László