Czike László

A szigorúan titkos jegyzõkönyv

Nincs az a hátborzongatóan valószerû history fiction, mely várat­lan for­du­lataiban, kápráztató színességében felülmúlhatná a való­ságot.

Mégis, meg lehet próbálni.

Hátha sikerül.

Olvasható az interneten egy eredetinek, hitelesnek látszó, hiva­ta­los pecséttel, minõsítéssel is ellátott jegyzõkönyv, amely ma is köz­tiszteletnek örvendõ, mi több, a társadalmi elismerés garádicsain azóta még sokkal magasabbra is lépett személyeket hoz összefüg­gésbe egyrészt egymással, másrészt a rendszerváltás bizonyos, el­eddig hivatalosan (a sajtóban) nem ismertetett kulisszatitkaival.

Kelt: 1988. február 11-én, amikor a nemzet még aluszkált.

A jegyzõkönyvben – amelyet úgy 6-8 évvel ezelõtt olvashattam elõ­ször – több név, illetve szervezet is szerepel; olyan konkrétumok, amelyek összefüggései egyszerûen nem lehetnek valaki rosszindu­latú fan­táziájának a torz agyszüleményei, viszont a kirakós-játék mo­­za­ik­kockáit csak olyasvalaki lehet képes helyesen s értelmesen összerakni, aki egyébként is járatos a (magyar) nagypolitika sajá­tosan okkult – vö. pl.: rózsadombi és pártpaktumok, választási-és népszavazások, spontán és rabló privatizáció, olajügyek, körkörös bankkonszolidáció, stb.) háttérmûhelyeiben és mahinációiban, te­hát ismeri azt az általános algoritmust, dekódoló eljárást, mellyel a valós összefüggések, mint rostélyon át a titkosírás szöve­ge, ma­ra­déktalanul elõhívhatók, feltárhatók. Ügynökök, egykori (akkori) szigorúan titkos tisztek nevei olvashatók a jegyzõkönyvben, olya­noké, mint például a Firkász, a Hindu vagy a Festõ.

Etnikai azonosító, és két foglalkozás, mint fedõnevek?

Kik lehetnek õk?

Mint tudjuk: összesen három olyan „hivatalosan is elismert” szer­ve­zet létezik a világon – s így Magyarországon is -, amelybõl egész életen át nem lehet kilépni.

1. Titkosszolgálat

2. Szabadkõmûvesség

3. Maffia

Nem ostobaság feltételezni, hogy léteznek, létezhetnek személyes kapcsolódások, átfedések. Mint tudjuk, a rendszerváltást nevezik „módszerváltás”-nak, „ügynök-rendszerváltásnak”, célozva annak alapvetõ hamisságára, valamint arra, hogy valójában kik is haj­tot­ták végre. Ismeretes, hogy a Kádár-rendszer – legalábbis hiva­ta­­losan – tiltotta a szabadkõmûves páholyok mûködését. A tetsz­halott páholyok felélesztése, mûködésük újra engedélyezése a hír­hedt kommunista szabadkõmûves, Kádár felettes énje, a magyar kultúrát a szintén hírhedt 3 T-vel kézivezérlõ Aczél György nevéhez fûzõdik, akit egyébként mindmáig feltérképezetlen érdekek és szá­lak fûz­tek például a Soros Alapítványhoz, de pl. Antall Józsefhez és Orbán Viktorhoz is. Az ún. rendszerváltással fekete bárány lett a komplett belbiztonsági hálózat (III./III.), de semmilyen pejoratív hatás, bírálat vagy leépítés nem érte a hírszerzõket és a kémelhá­rítókat (III./II. és III./I.); mi több, a rendszerváltó állam ezeket a hálózatokat változatlan állománnyal átvette és mûködteti is, mind a mai napig. Miáltal egyrészt legitimálta, másrészt rehabilitálta is, minden korábbi, a rendszerváltás elõtti tevékenységüket is. Így a kom­munista titkos-ügynökökbõl a haza folytatólagos, autentikus õrzõi, mitikus hõsei, stb. lettek, magyarán szólva megdicsõültek, s ott folytathatták tovább, ahol abbahagyták. Õk voltak/lettek a le­é­pü­lõ nemzetállam és a felépülõ világállam közötti összekötõk. A napnál is világosabb, ám a mai napig leplezett összefüggés, mely szerint a rendszerváltást valójában a rejtõzködõ világállam (pl. a Bilderbergi Csoport) rendel­te meg, úgy, hogy a nagyhatalmak ve­ze­tõ politikusai révén egyeztetett a magyar potentátokkal, akik a feladat végrehajtását természetszerûleg a fedett ügynökeikre bíz­ták. A megegyezés alapvetõ dokumentuma a Rózsadombi Paktum.

A párhuzamos történelem történetírói szerint a titkos paktum alá­í­rói a következõ személyek voltak:

Antall József, az Orvostörténeti Múzeum igazgatója, a rendszer-váltás utáni elsõ, megválasztott miniszterelnök (1990-1993).

Horn Gyula, a reform-kommunista kormány külügyminisztere, a második „szabad” ciklus miniszterelnöke (1994-1998).

Petõ Iván levéltáros, a Szabad Demokraták Szövetsége elnöke.

Paskai László, bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek.

Göncz Árpád mûfordító, késõbbi köztársasági elnök (1990-2000).

Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ elnöke.

Boross Péter, elõbb belügyminiszter, majd miniszterelnök (1994).

Már ami a közismert, hivatalos társadalmi funkcióit illeti.

Jóskabácsi, a rejtélyes történet talán fõszereplõje, akinek a máig õrzött in­kognitója nem véletlen. Lehetséges, hogy a Rózsadombi Paktum szállásadója, de az is lehetséges, hogy a Világállam ok­kult szálláscsinálója (szaknyelven = rezidense) volt.

Õk voltak hát „a valódi rendszerváltó õsatyák”, nem az ifjú, láng­lel­kû „bátor, békés forradalmárok”, amilyeneknek/akiknek Orbán Viktor a Fidesz alapító atyáit mindig is beállítani igyekezett…

Tehette – õ nem írta alá a Paktumot; mint láttuk, ott sem volt.

Node ha nem titkos ügynök, nem szabadkõmûves, nem ávós, nem szálláscsi­náló vagy szállásadó, akkor kicsoda Orbán Viktor?!

Hogyan kötelezheti õt is, egy fiktívnek bélyegzett, ám következmé­nye­iben nemzetsors-döntõ, nagyon is valós paktum minden egyes pontja, ha egyszer nem írta alá? Merthát azért 20 év alatt csak ki­derült, hogy Orbán Viktor sem lehet Csaba királyfi, vagy a szakrá­lis császári trónörökös, jobb-vagy balkézrõl fogant alteregója…

Sándor András írta például Orbán Viktorról, még 1997-ben:

"Orbán Viktort a bilderbergi ‘kerek-asztalnál’ jelölték ki a számunkra, és már javában programoznak is minket, hogy jövõre õt válasszuk meg Antall és Horn után harmadiknak, s azt higgyük, a mi akaratunk. Megvan ennek a technikája. Rutinkérdés ez. A baromfigyár leghorn-tyúkjai is azt hiszik, hogy a Teremtõ ketrecbe teremtette õket, automata etetõvel. Nem mintha Orbán Viktor nem lehetne szabad körülmények között is alkalmas a magas tisztségre. Lehet, hogy alkalmas lenne, lehet, hogy nem. Világért sem bántjuk õt. Abban azért mégis van némi különbség, hogy egy nemzet a saját élet-mûködése során termel ki a maga számára egy kormányfõt, vagy pedig valahol elõírják a számára. Ám ha történetesen Kossuth Lajost elõírták volna valahol kormányzó-elnöknek, - minden bizonnyal nem lenne ott a képe ma a szobám falán. Vagyis hát a bunda ismeretében nem olyan auguri mûvészet tudni, ki lesz a bajnok. A Petõ megtette a kötelességét, a Petõ mehet. A Horn megtette a kötelességét, a Horn mehet. Orbán Viktor! - Parancs! - Hozzám! - Parancs! - Jövõre maga lesz a fõbizalmi! - Értettem!"

De vajon mi lett az „új” rendszer által számkivetett, megtagadott, utólag „jaj’be rút!”-nak minõsített III./III.-asokkal? Akik mellesleg az elõnevelõi voltak az átvett/befogadott felsõbb ügynökosztá­lyok­nak. Az önátmentõ menekülés hevében komplett ügyosztályok a­la­kultak át szabadkõmûves pá­­holyokká, talán Aczél javaslatára. „Tudunk” olyan nyugalmazott KGB-tábornokról, aki késõbb egy elõkelõ páholy nagymestere lett, de a közéletben nem errõl az „ol­da­lá­ról” vált közismertté. Elsõ embere közvetítõ lett a szolgálatok és a szabadkõmûvesség között. Neki nem kellett belépnie sehová.

Jim Marrs „A titkos uralom” címû könyvében egy bekezdésben u­tal is arra, hogy a fentebb felsorolt titkos szervezetek valójában együttmûköd­nek, vagyis osztozhatnak a világállami hatalomban.

Íme az idézet:

„(...) Nyilvánvaló, hogy az összeesküvések e homályos és szövevé­nyes hálója a valóságnak egy olyan szintjére utal, amellyel a napi sajtó nem foglalkozik. Baigent, Leigh és Lincoln kijelentették: „Két­ségbevonhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésünkre egy szervezett, egységes keretintézmény létezésérõl, amely össze­hangoltan dolgozik a háttérben, gyakran más szervezeteket használva álcaként. Ezt a keretintézményt sehol nem nevez­ték meg nyíltan, de minden jel arra utal, hogy ez valójában a Sioni Rendház.” Ezután eltöprengtek a Rendháznak ‘az eu­­rópai ügyek sötét alvilágával’ összefüggõ rejtett tevékenységén, „a­hol átfedés van a maffia, a titkos társaságok és a hírszerzõ ügynökségek között, ahol a befolyásos üzleti körök össze-fog­nak a Vatikánnal, ahol hatalmas összegeket költenek ho­mályos, titkos ügyletekre, ahol a politika, a vallás, a kém­ke­dés, a pénzhatalom és a szervezett bûnözés között húzódó határvonalak lassan összemosódnak és egyetlen zavaros ér­dekterületté válnak, melyben Európa kereszténydemokrata pártjai, az európai egységet célul kitûzõ különféle mozgal­mak, királypárti klikkek, újfajta lovagrendek, a szabadkõ­mûves szekták, a CIA, a Máltai Lovagrend és a Vatikán egy hatalmas örvényben egyesülnek ideiglenesen (?!) valamilyen közös cél érdekében.”

Jézusom! - sõt, Jezovicsom! -, a Jóskabácsi, csak nem a Sion Böl­cseinek megbízottjaként adott szállást a Rózsadombi Paktumnak?

Az említett internetes dokumentumot – vajh’ ki tehette fel, milyen okból és céllal? – most, a fenti idézetek tükrében átírtam.

A jegyzõkönyv eme legújabb átirata – az eredeti keretet megõrizve – most arról szól, hogy az eddig már megismert szereplõkön túl, létezik egy titokzatos személy, akinek a kilétét sûrû homály fedi, és aki nemsokára színre lép, hogy beteljesítse vérvonala karmáját.

Ha ez igaz, úgy nagyon jó – ha nem, nos…

Isten irgalmazzon a magyaroknak!