Czike László

Egy õrült napblogja

1.

A 3T és az EGY törvény

A múlt évben 214 millió 376 ezer 412 forintot kerestem.

Jövedelmem túlnyomó hányadát az „üzletrész-tulajdonaimtól” fel­vett osztalék, kis hányadát pedig szakértõi és tiszteletdíjak teszik ki. A cégeim egy része anyagi termeléssel, másik része (in­gat­lan)­közvetítõ és bróker tevékenységgel foglalkozik.

Gondolom, mon­da­nom sem kell – a fõ profittermelõk az utóbbiak; a termelõ cégeim sajnos „nullaszaldósak”, sõt, nem ritkaság egy-egy vesz­teséges év sem. Bár az utóbbi idõben látványosan fel­len­dült a kaszakõgyártásunk, kádkövet néhány milliárdos kivételével nem vásárol szinte senki… Nem csoda, recesszió van. Lényegében a kaszakõgyártás titkát sem tudom megfejteni; de tény, hogy idén már 9 hónap alatt többet adtunk el, mint 2007-ben, pedig már az a mennyiség is jóval meghaladta a 2006. évi értékesítést, amely viszont szeptembertõl már szintén hatalmas növekedést mutatott. A feleségem szerint – szellemes asszony! – ez azzal függhet össze, hogy 2006. óta a parasztok növekvõ számban fenik ránk a kaszá­jukat, de én ezt nem hiszem. Szerintem az életük az úniós belépés óta egyre javul – nagy a jólét! -, gyarapodik az állat­­állomány is, a fû is sokkal gyorsabban nõ, ezért többször és többet kell kaszálni.

A már említett - személyre szóló – szakértõi-és tiszteletdíjakat egy­részt egyfajta pozitívan értelmezett „emberi hiúságból”, másrészt csak azért veszem fel, mert nem akarom megsérteni „tudós ér­zé­kenységükben” azokat a kollégáimat, ismerõseimet, akik jobbára tudományos tevékenységgel szerzett, az enyémhez képest szerény jövedelmükbõl élnek. Semmi szükségem ezekre az összegekre…

Érdekes, hogy sokirányú szakértelmemet, szakértõi munkámat és tudományos aktivitásomat belföldön és külföldön is – anyagi érte­lemben is -– igen nagyra értékelik. Nem dicsekvésbõl említem, de például, amikor az Atlanti Tanács tagjai elõtt elõadást tartottam Magyarország - a jövõben követendõ - keleti stratégiájáról, akkor egyfe­lõl dörgõ tapsviharral, másrészt 2 millió forinttal „jutalmaz­ták” gondolataimat. A díj összegét a NATO Központ finanszírozta. Az is igaz, hogy az eddigi legmagasabb tiszteletdíjamat – érdekes módon – nem nyugatról, hanem keletrõl kaptam. Mégpedig azért, mert személyesen is részt vettem a Kék Áramlat projekt konkrét elõkészítésében, és mert jelentõs tudományos tevékenységet fej­tettem ki a Nabucco projekttel történt – szigorúan tudományos és titkos - összehasonlító elemzésben. A Gazprom munkámért, erõ­feszítéseimért összesen 50 ezer dollárt fizetett, amire büsz­ke is va­gyok. Hej, ha már a végleges nyomvonalat mérhetnénk…!

Majd még meg kell kérdeznem Anyósomat – a legokosabb nõ a vi­lá­gon! -, mit csináljunk a pár ezer tüntetõvel, ha ezúttal mégsem mennek haza?

Még mindig idegesít ez az ostoba fasiszta támadás a fiam ellen!

Majdnem megbuktatták a történelem érettségin, pedig igazán na­gyon jó ebbõl a tárgyból. Arról nem tehet, hogy mi – én, feleségem és Anyósom – egészen más történelmet tanítottunk neki, mint az a szalon-hazudozó gimnázium. Mi az igazat mondtuk el neki, nem azt az agyon-kozmetikázott antiszemita álpolgári halandzsát, ami – ki tudja, miért? – ma kötelezõ egyenszöveg. Mi bizony ma is, ott­hon is, büsz­kén ki­álltunk a dicsõséges Tanácsköztársaság hõsies 133 nap­ja mellett, amely ennek az országnak máig a legszebb idõ­sza­ka volt. Elég szomorúnak tartjuk, hogy az akkori történelmi elit leszármazottai közül többen is álneveken kénytelenek élni. Ha például Európa egyik legtekintélyesebb, legelismertebb bankárára – aki ma is egyike a Bilderberg négy, úgynevezett helytartójának –, és a leghozzáértõbb egészségpolitikusunkra gondolok, nos, akkor a legke­vés­bé sem ér­tem, mi­ért kellett még a IX. kerületi utca ne­vét is olyan nagyhirtelen megváltoztatni? Csak nem azért, hogy a Kohn Béci le­származottja vígan hinthesse az álpolgári derût a leg­szélsõjobboldalibb televízióban? Hülyét kapok már ettõl a kurva országtól! (Azért a hivatalos blogomban nem írnék ilyeneket.)

Most arról írnék egy kicsit, merre jártam a múlt hónapban!

Hej, a hétszázát! Ezek a szerencsétlenek itt, akik Kiskunmo­cso­ládon vagy Bivaly­basznádon kívül még életükben sehol nem jár­tak, azt hiszik, hogy ez a picsányi kis ország, ez itten „valami Má­ria országa”, vagy mi. Megint más kérdés, hogy egy egyszerû gali­le­ai asszonyt tisztelnek Nagyboldogasszonyukként, miközben mini­mum látens antiszemiták, de mindegy. Szóval – azt hiszik, hogy ez a tetves Magyarország a Mária országa. Dehogyis az! Hej, ha tud­nák, ha képesek lennének megérteni, hogy a való világban már a modern vallás a sikk – olyanok, mint a szcientológiai egyház, a druidizmus, a szabadkõmûvesség, az illuminizmus, a lucife­rizmus, a prána-hit és egyéb újdonságok! Az sem volt épp’ sem­mi, amikor úgy négy évvel ezelõtt, másodszor jártam Ras­mus­sen­nél, aki lazán közölte velem, hogy én leszek a következõ… Hiába mondtam, nem vagyok én erre „méltó” (még elszólom magam), vá­lasszák megint azt a kis Habsburg-basztardot, csak nevetett – „Te kellesz most nekünk, a kétoldali segédmunkás szüléiddel! A nép, az istenverte nép, most az egyszerû nép fiára vágyik; senki nem tudja, hogy az eredeti ne­ved Schicklgruber...!" Mondta még, hogy a Habsburgok – hiába hiszik rendületlenül, hogy nemsokára újból eljön a Halászkirályok ideje! – dicsõsége felett már rég eljárt az idõ vas­foga; most újra azok jönnek, akik anno elfoglalták a Bastille-t! Ó, soká élj, te dicsõ, harmadik köztársaság, lelkem a tiéd!

Apró-pó! Meg kell kérdeznem Anyósomat, mit is csináljunk a ma letartóztatott másként gondolkodókkal, tüntetõkkel! Elég, ha jól összeverjük õket az óberhén vagy alkalmazzunk kínzóeszközöket?

Szóval az sem volt semmi, amit a Rasmussennél láttam – ezek az illuminátusok kurvára tudnak élni! -, de amit most átéltem, azt el sem tudnátok képzelni. Elõször is: betegszabadságra kellett men­­nem, amit elég körülményes volt beadnom aprócska családomnak – de végül is mindenki elhitte, még egy IMF-meghívást is lemond­tam érte. Két hét szabadság, egyszerûen fenomenális volt! Csak az Ágit vihettem magammal, õt is tökéletes inkognitóban, nehogy va­laki gyanút fogjon. (Ági rendkívül intelligens asszony.) Másodszor: egy szörnyû esküt kellett tennem, amit itt nem kívánok egészében megismételni, illusztrációul mindenesetre legyen elég a szöveg leg­vége: „…vágják el a gégémet, tépjék ki a nyelvemet, döfjék át a szívemet, és hasamat felmetszvén, szaggassák ki beleimet; megcsonkított testemet dobják a tenger fövenyére, ahol hu­szon­négy óra alatt kétszer is söpörjön végig rajta a dagály meg az apály, testem vérzõ tetemeit pedig égessék meg, s bo­csássák szélnek a hamvaimat, hogy még az emlékem se’ ma­radjon fenn, nemcsak a szabadkõmûvesek és más becsületes emberek között, de általában a föld színén se’! Isten engem úgy segéljen!” Elképzelhetik, mennyire nehezemre esett az esküt elskandálni, hiszen a hitszegés ilyen borzalmas következmé­nye­­i­nek elõrevetítése nyilván valami okkult mûködést takart – amirõl már Rasmussennél is esett szó, ködös célzások formájában! -, de a legszörnyûbb hányingert keltette bennem az Istenre való szemé­lyes hivatkozás, mivel közismert, hogy abszolút ateista lévén csak a Mammon egyeduralmát ismerem el (magam felett), ami a pénz, a Párt és a Köztársaság – mint pragmatikus „szentháromság” – tisz­teletére alapul. Nos, végül is elutaztunk Monterioba; - tyû, a hét­százát, de be voltam szarva! -, méghozzá egy lopakodóval, hogy láthatatlanok legyünk a radarernyõn is, akárcsak egyes UFÓ-k…

Monterio másik neve Bohemian Grove, ami szó szerinti fordítás­ban Cseh Erdõ, vagy Cseh Liget. Az álcázott repülõtéren William Cavinton és lepcses szájú felesége, Mellory Cavinton fogadtak, Ágit feleségemként üdvözölték. Tévedésüket rájuk hagytam, mert egyébként sem tûntek beszámíthatónak. Billy a kezében szaxofont tartott, és újra meg újra belefújt, mintha szilveszteri bulin lenne. Mellory szélesre tárt ajkai – békaszájú lepke -, ragyogó fogsora kö­zött simán befértem volna, s valami peyote nevezetû itallal kínált bennünket, amibõl egy-két kortytól mi is „épp olyan” illumi­nál­takká vál­tunk, mint vendéglátóink. Ettõl kezdve tudatosan sem­mi­re nem emlékszem, csupán csak úgy, mint hogyha éberen ál­modtam volna. A Cseh Erdõ állítólag attól „cseh”, hogy itt avatták fel – illetve be – félrevezetésül Alexander Dubcek-et, pár héttel a szakrális kivég­zése elõtt. „Emlékszem”, hogy a ligetben tett sétán csatlakozott hozzánk a két „Farkasfiú” – nem a mieink! -, Wol­fowitz és Wolfensohn, meg valami Greenspan nevezetû úr, akit Ágival, határtalan jókedvünkben, magunk között csak „Mr. Grün­span”-nak neveztünk, mert az arcszíne, mintha pl. mohikán vagy cseroki lett volna, az otthoni réz-evõeszközeink bevonatára utalt…

A hivatalos program okkult szertartásokból, „szakmai” elõadások­ból és kötetlen, önfeledt szórakozásból állt, amely utóbbiban fon­tos szerepet kapott az aktív tudatmódosítás, a kábítószerek élvezete és a perverz szex minden formája. Õszintén szólva nem szeretnék most részletesen beszámolni a kicsapongások tucatnyi rafinált módozatáról – és nemcsak Ági miatt! -; legyen elég annyi, hogy aki a ’80-as években magas rangú meghívottként résztvett a szokásosnál bennfentesebb, exkluzívabb KISZ és DEMISZ-bu­lik egynémelyikén, az nagyjából valós képet alkothat „Grove”-ról.

A ligeti út mentén olyasmiket is „láttunk”, amik számunkra máig is értelmezhetetlenek. Mintha mégis csak hallucináltunk volna. A séta legelején, mindjárt az út mellett, egy földön fekvõ, jajgató férfi hívta fel magára a figyelmünket. A négy végtagja a puszta földhöz volt szögezve, s a szögek körül bõ vér áztatta a gyepet. A fájdalom­tól eltorzult arcával felénk fordult, és magyarul kiáltotta: „Mind így végzitek, kiket Monterioba rendelt Lucifer parancsa!” Ve­zetõnk, Grünspan, pillantásra sem méltatta a szerencsétlent. „Ki volt ez?” – kérdeztük. „Egy magyar, aki az útunkba állt.” - felelte.

Alkonyatkor egy az erdõ mértani közepén felépített színpadhoz ér­keztünk. A színpad baloldalán egy változóan amorf alakú, füstbe burkolózó démon éppen csecsemõ-áldoza­tot mutatott be; nyársra húzva a lángoló tûzbe mártogatta a visító kisdedet. A sikongó jaj­ga­tás sehogyan sem akart véget érni. Grünspan oktatólag magya­rázta, hogy ez az örök görög tûz, ami magyar csecsemõk sorsa…

A színpadon széles, tágranyitott fekete köpenyében feltûnt egy óri­ás termetû, félelmetes figura, és teli torokból kántálva, elénekelte, - mintha csak együvé tartoznának -: a Marseillaiset, a Nemzeti dalt, majd az Internacionálét. A színpad elõtt felízzott egy tûz­­vörös felirat: Cincinnati Lodge. „Kossuth Lajos vagyok!” – kiál­totta a rémes alak, és egy vakítóan villódzó koponyát tartott a feje fölé. „Kezemben Kádár János koponyája! – süvöltötte – Imre, te mit tennél a helyemben?” – én hallgattam, mint a sír, ami beleegyezés.

„Éljen a Köztársaság tér! Szabadság, egyenlõség, testvériség!”

Majd pisztolylövés hallatszott, s Kossuth holtan esett össze.

A mellettünk sertepertélõ Cavinton-házaspártól megtudtuk, hogy egy õsi druida rituáélé elõkelõ résztvevõi vagyunk, melynek ok­kult forgatókönyvét maga Sir Winston Churchill írta, állítólag a nagy varázsló, Merlin közvetítésével, Arthur király sugallatára, s amely történet kötete hamarosan megjelenik a könyvesboltokban, Harry Potter, the Knight of Monterio címmel. Csak ámultunk.

A druida szertartás fénypontját a szakmai elõadások jelentették.

Tudtuk, olyan útravalót kapunk, hogy a magyarok mind megem­le­getik. Három programpontba sûrítették „a globalizációs” monda­ni­­va­lót. Mind a három velõtrázóan érdekes volt, s mintegy választ adott az „Imréhez” kapcsolódó fohászokra is. Megtudtuk, hogy az annak idején Adam Weishaupt utódjául választott Albert Pike tábornok „három világháború” mestertervének végrehajtása be­­fe­jezésére az idõ már kevés. Azt a szigorúan bizalmas tájékoztatást kaptuk, hogy a Mossad és a CIA kiderítették: Jézus Krisztus jó­val elõbb tér vissza a Földre, ítélni eleveneket és holtakat, mint ezt az ó­szövetségi próféták megjö­vendölték. Az UTOLSÓ ÍTÉLET és következményeinek elhárí­tá­sára­ Lucifer mobilon utasította az Illuminátusok Rendjét, s általa a Sion Rend, a Grand Orient és különösen a „Halálfejes Rend” nagymestereit, hogy idõ elõtt rombolják le az Al Aksza mecsetet, rohammunkában építsék fel a jeruzsálemi Salamon Templomát, hozzák nyilvánosságra a pápai trón (a Vatikán) és az Európai Únió fúzióját Európai Perszonálúnió néven, Viktor Antikrisztus uralkodása alatt, aki jogot formál a tény­leges Jeruzsálem Királya címre is. Mindezen intézkedések végre­haj­tására – 2012-ig - már csak 24-36 hónap maradt…

A végcél pedig a Föld lakosságának „megtizedelése”, vagyis annak meg­valósítása, hogy a ma élõ emberiségbõl csak mintegy 700 mil­lióan maradjanak életben, mire Jézus Krisztus újra eljön. Ép­pen ezért o­lyan globálisan érvényesítendõ intézkedéseket kell fo­gana­tosítani a már mûködõ titkos világkormány révén, melyek egy­részt általá­nos KÁOSZ-t idéznek elõ, másrészt felgyorsítják a népesség­fo­gyást; közelebb hozzák az ARMAGEDDON-t, a végsõ, leg­­hatal­masabb világháborút, amely az UTOLSÓ ÍTÉLET-et még megelõzi.

A KÁOSZ – Lucifer, a Fényhozó lételeme.

Amschel Nickelfinger, a Lucy Trust nagymestere elmagyarázta, hogy a mostani „pénzügyi válság” nem magától, véletlenszerûen keletkezett - amint például ezt a természeti kataklizmákról (föld­ren­gések, vulkánkitörések, tsunamik, hurrikánok, stb.) terjesztik „a tudásalapú társadalom” hamis prófétái -, hanem a Világállam Nagy Építõmesterei szándékosan gerjesztették azt, az emberiség meg­tizedelésére kidolgozott globális mesterterv szerves része­ként, az Utolsó Nagy Szociális Katak­lizma tervszerû elõidézése cél­jából. A mostani „pénzügyi világcsõd” egyszerûen azért keletkezett, mert a Világpénz Nagy Kibocsátói a - Gelbspanok és Grünsellerek által többségben tulajdonolt, vezényelt és most látszólag „leültetett” – vi­lág­bankrend­szerbõl egy tollvonással kivonták az amúgyis fede­zet nélkül kibo­csátott és mûködtetett (fiktív) készpénztõke pont ak­kora hányadát, amekkora éppen a kívánt mértékû pénz-és „hitel­hiány”-t, „válsá­got”, „csõdöt” és pánikot idézi/idézte elõ a világ ál­nemzeti kormá­nyaiban, álnemzeti bankjaiban, tõzsdéin s törvény­hozásában. A dolog lényege az általános káosz és pánik, amely szükségszerûen neurotikus, átgondolatlan, rövidtávú és rövidlátó, ostoba politikai döntéseket involvál, ami a válságot és a pánikot még tovább mélyíti. Mi­vel a forgalomból, a bankrendszerbõl, a vi­lágpiacról most „kivont" pénz­eszközöket a Világbank és a Nemzet­közi Va­lu­taalap által felügyelt szervezetekbe és területekre kon­centrálták, vonták össze – napnál világosabb, hogy az önkényesen begyûjtött összegeket újra ki fog­ják kölcsönözni az arra „rászo­ru­lóknak” (hogy ki, s mennyire rászo­ruló, azt is õk döntik el!), még­pedig az eddigieknél is szigorúbb hi­telfeltételekkel, ami a „rászo­rulók” eladósodását csak tovább gyorsít­ja.

Az elõadók megkérdezték tõlünk, megtettük-e a szükséges intéz­ke­­dé­­se­ket, vagyis felzárkóztunk-e a Világállam akaratának érvé­nyesítésére tett globális lépések mögé, „mindent” beleértve?

Ágival együtt válaszoltuk: „Mi az, hogy – nagyonis!”

A luciferi végcélról, majd a pénzügyi káoszról szóló elõadások utá­ni har­madik programpont a még most készülõ, új világtörvények vár­ható tartalmáról szólt. Hogy majd ne csodálkozzunk el, sõt, mi is jóelõre felkészülhessünk addigra, amikor majd váratlanul tény­leg beve­zetik azokat. Három alapvetõ törvényt tártak elénk, ezek:

(1) A 3T törvény

(2) Az EGY törvénye

(3) A mikrochip törvény

(1) A 3T törvénye azt jelenti, hogy a továbbiakban – a törvény ál­ta­lános bevezetése után – a törvényhozás menete, értelme, célja, alkalmazása az eddigiekhez képest 180 fokban meg­for­dul. Aki ed­dig is figyelemmel kísérte a törvényhozás és a törvénykezés alap­ve­tõ tendenciáit, annak a számára ez nem lesz különösebb újdon­ság, hiszen a világ már évtizedek óta efelé tart. Tekintettel arra, hogy az úgynevezett liberális pol­gári demokráciákban már most is sokkal több dolgot tilos, mint szabad – ezentúl már nem azt rögzítik a törvények, hogy mit tilos megtenni, hanem azt, hogy mit szabad. Át­menetileg – ideiglenes jelleggel, a megszokás és meg­szok­­tatás folyamatossá tétele érdekében – bevezetik a 3T TÖR­VÉNY-t, amelynek az eszmei alapjait annak idején George Steel, a hí­res druida vallású társadalomtudós dolgozta ki, akinek az édes­anyja állítólag magyar származású volt. (Na­gyon is! - a blogger.) A 3T = Támogatás, Tûrés, Tiltás – minden polgári emberi tevé­kenységet besorol valamelyik tör­vényi elõírás alá. Értelemszerû, hogy a valamilyen okból (pl. törvényhozói feledékenység) fel nem so­rolt tevékenységek automatikusan a „tiltás” kategóriájába tar­toznak.

(2) Az EGY törvénye olyan törvényi szabályozás bevezetését je­len­ti, amely a polgári személyi tulajdonlás új, alapvetõ sza­bá­lyozó rendszerét, kereteit rög­zíti, s amely viszont érte­lem­szerûen nem vonatkozik a világállamra, a multinacioná­lis-szupranacioná­lis szervezetekre, a világállami bank­rend­szerre, az okkult tár­saságokra és a családi hitbi­zo­mányokra, amilyen például a Gelbspan vagy a Grünsel­ler di­nasztia, illetve ezek családi vagyona. Az EGY törvénye, mely­nek elméleti gyökereit az egykori, magasan fejlett szov­jet, és a jelenkori kínai társadalomtudomány és kultúra dol­goz­ta ki, illetve részben valósította is meg – persze leegysze­rû­sítve, illetve vulgárisan – rövi­den a következõket jelenti. Min­denki­nek csak egy munkahelye, háza, felesége, barát­nõ­je, barátja, családja, kutyája, macskája, egyéb házi állata, vallása, párttagsága, okkult vagy más társasági tagsága, bank­szám­lája, stb. lehet. Akiknek a felsoroltakból jelenleg e­setleg több is van, azoknak december 31-ig dönteniük kell, melyik „EGY”-et tartják meg, mert az elõírt EGY-en felüli tu­lajdont a Világállam következõ év január 1-jén automati­ku­san elkobozza. Akik nem hajtják végre következetesen és ér­telemszerûen az „EGY” törvényt, azok automatikusan kizár­ják magukat a szervezett polgári-világállami társadalomból, vagyis kiátkozottakká válnak. A kiátkozott személyeket bár­mikor, bárki megölheti, mikrochipjük bemutatása egyszeri ju­talom felvételére jogosítja fel a derék igazságtevõt.

(3) A mikrochip törvény az új világállami törvényhozás leg­fon­to­sabb törvénye, amely horribilis anyagi és egyéb megtaka­rításokat tesz lehetõvé a központosított adminisztráció és a pénzellátás – egyúttal a kereskedelmi forgalom – számára, mindezek hatékony mûködtetése érdekében. Minden polgár jobb karjába mikrochipet kell beültetni, amely attól kezdve amolyan univerzális személyi igazolvány szerepét tölti be. A kutyák esetében ez a megoldás már évek óta maradéktala­nul bevált, sikeresen alkalmazzuk. Az emberi chip ezerszer fontosabb feladatokat vehet át, lényegében feleslegessé tesz egy sor olyan alapvetõ fontosságú adminisztrációt, jelzést, munkát, hivatalt, nyíl­vántartást, stb., stb., amelyek eddig a polgárok és az intézmények tevékenységének összességében 30-40 %-át tették ki. Túl azon, hogy a személyi mikrochip a személyi azonosítás minden adatát (beleértve a legfontosabb orvosi adatokat is) tartalmazza, a GPS által mindig, bárhol, tetszõleges körülmények között is meghatározhatóvá teszi a célszemély pontos tartózkodási helyét is. Emellett lehetõ­sé­get ad telefonbeszélgetések lebonyolítására, sõt, hamarosan lehetõvé teszi hírek továbbítását, rádió vagy zene hallgatá­sát, kisképernyõs televízió nézését, tehát egy komplex mul­ti­media-funkció ellátását is; mindezt a jobb karba beépített mikrochip segítségével. De ez mind semmi! A mikrochipnek lesz egy alapvetõ pénzügyi szolgáltatása is, nevezetesen az, hogy beleépítik az elektronikus bankszámlát is, melynek le­olvasása révén bárhol, bármilyen kifizetést eszközölhe­tünk – az áruházban éppúgy, mint a benzinkútnál vagy a postán. Magától értetõdõ, hogy a kiátkozott személyek mikrochipje al­vó állapotba kerül; márpedig akinek a mikrochipje ki van kapcsolva, az potenciális halott, mert sem étkezni, sem lak­ni, sem vásárolni nem képes, amíg nem legitimálja magát a hivatalos elektronikus regisztrációja mielõbbi megújításával. A mikro­chip tehát a rendõrségi, önkormányzati, orvosi és a központi nyilvántartás mellett kiküszöböli a bankjegyfor­gal­mat, a bankokat, s így magát a bankjegyet is. Végezetül a mik­rochip rendel­kezik egy igen kellemetlen „endlösung” tu­laj­donsággal, ugyanis ha valaki megpróbálná sebészi úton el­távolíttatni, azonnal egy csepp halá­los mér­­get fecskendez a gazda sze­mély vérébe. Az élet tehát „szabályosan beülte­tett és aktivált”, mûködõképes mikro­chip nélkül lehetet­len­né válik, miáltal automatikussá és személytelenné válik a ki­átkozott, felesleges, haszontalan, sõt, a nemkívánatos és társadalomellenes renitens személyek ki­iktatása, tehát vég­leges likvidálása is.

Este peyote-ot ittunk, az Internacionálét énekeltük, s késõbb már csak arra emlékszem, hogy az egyik Rottenbiller-lány folyton en­gem stírölt, de nem vettem a lapot, mert hûséges típus vagyok…

Inkább egész éjjel Ágival maradtam, s nem bántam meg.

A kocka elvettetett, ez a szekér bizony elment.

Ágiból szerintem jó miniszter lenne…

Hazatérve mindjárt meg kell majd kérdeznem az Anyósomat:

Mi a fenét fogunk csinálni, mit csináljunk 10 millió hullával?

Vác, 2008. október 29.

Czike László