Keserédes farsang - Szabad Nép módra

Így, farsang idején próbáljunk meg kissé könnyedebb formában tallózni az egykori Szabad Nép egykori versei között, amelyeket az akkori kor híres rím-pártnokai illetve párt-rímnökei vetettek papírra.
Már az elsõ megsárgult lap felütésekor elakad az ember lélekzete:
"A rádióban ma Rákosi beszél.Ülümk tömött sorokban, elhallgat kint a szél.
Egy ország szíve dobban kisímult tenyerén.
S hallgat boldog mosollyal és harmat ül szemén."
Bocsásson meg a kedves Olvasó, de én ezt a verset nem egészen értem. Azt mondja a jeles szerzõ, hogy a rádióban ma Rákosi beszél. Na jó, ezt értem. De utána ez jön: Egy ország szíve dobban kisímult tenyerén, és hallgat boldog mosollyal és harmat ül szemén.
Dehát kinek a szíve ül, kinek a tenyerén? És kinek a szemére ül a harmat? Na - mindegy, maradjunk abban, hogy az ország szíve boldog mosollyal ül Rákosi tenyerén, harmatos szemmel. Persze, ezek szerint az ország szívének szája is volt, mert azzal lehet csak mosolyogni. És szeme is, amelyet harmat permetezett.
Lám, már magam is belegabalyodtam. Inkább nézzünk meg egy tervkölcsön-verset:
"Nagy a tét! Ötszázhat milliót írt Tervkölcsönbõl a nép két nap alatt, s még mennyit fogunk jegyezni! Száz, ezer és millió szív hevül..."
Ennek a költõnek úgy látszik, mániája lett a s z í v ! Elõször az ország szívét rakja Rákosi markába, most pedig azt írja, hogy száz, és ezer és millió s z í v jegyzett Tervkölcsönt.
Aki részt vett annak idején ebben az országos megkopasztásban, az jól tudja, hogy mindenrõl volt itt szó, csak éppen szívrõl nem. Államilag kinevezett zsebtolvajok járták az országot és emelték ki az emberek zsebébõl a pénzt, legtöbbször évente egy havi javadalmazást.
Hála Istennek, ez ma már a múlt lomtárába tartozik a dicsõítõ versekkel együtt.
Végül nézzünk egy tipikus munkaverseny - verset:
Címe: az Ifkovics-brigád
"Külföldrõl hozott vegyszerek helyett mi magunk gyártunk,
mert kis kazán helyébe mi nagyobbat csinálunk.
Megállás nélkül dolgoztunk három hónapon át,
hegeszetõk és lakatosok - az Ifkovics brigád!
A Hungária Mûveket bizony mi lepipáltuk,
és így lett elsõ élüzem Növényvédõszer-gyárunk!
Csak ment a munka furton-furt, egy percre meg nem állt,
Túlóra nélkül dolgozott az Ifkovics-brigád!"
Nem irigylem õket!
Mert, ugye, õk dolgoznak megállás nélkül, kicsi helyébe nagyobbat csinálnak, másik gyárat lepipálnak, és közben pedog nem fizetik ki nekik a t ú l ó r á t!
Dehát, nem is kellett nekik. Tudniillik a Párt Rákosi alatt mindig azt hangoztatta:
"Nálunk a munka a becsület és dicsõség dolga!"
A munkások meg csöndben hozzátették: máshol azért meg is fizetik!
Ha tetszett, kérem, keresse fel a Nemzeti Hírháló egyébb cikkeit, írásait is.
Az egykori azaz bocsánat a jelenlegi pártlap amely büszkén vállalja fel a 64-ik évfolyamot, tehát a Szabad Nép sorai között január vége felé tallózunk tovább.
(Összeállította és az összekötõ szövegeket írta: Czékus Jób)