Áldott ünnepeket!

"Szeretnék egyet.
Szeretném megérni, hogy kicsiny.kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyen a földek tagban, gyümölcsfáim termõk, pajtám tele, méhesem népes.
Legyen minden gondosan gondozva, tisztán mûvelve, rendesen tartva.
Szép legyen és gyönyörû a szemnek is.Azt szeretném, hogy gazdaságom, melynek minden rögét magam szereztem, minden füjét-fáját magam ültettem, minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra. Ezt szeretném megérni épségben, egészségben.
És ha ezt megértem, örömmel megyek el én - múlandó az ember - hogy itt aludhassam örök álmomat öreg tölgyfáim tövén, virágzó gyep alatt. Mert - hallani fogom onnan is méheim döngését, maradékaim maradékainak lépését és boldog kacagását.
De keserû lesz az én életem, ha megérem azt, hogy véreim unni fogják ezt a földet, keserû lesz az én életem akkor. És keserû a halálom és átkozott. mert idegen kézre jut az én életem egész munkája, a kis Varjú-vár, és szétszóródnak a világon az utánam jövõ fiak és unokáim unokái. Átkozott lesz akkor az én pihenésem itt az öreg tölgyek alatt, magános idegenségben.
Ettõl félek én félelemmel és rettegõ haraggal. Hogy idegenek tapossák sírom virágait, idegenek kacagnak és sírnak az én Varjú-váramban, mely az én szeretetem köveibõl épült.
Kérem azért az én Istenemet igaz, hivõ hittel, hogy áldja meg maradékaimat, kik szeretni fogják, és meg is tartják ezt a kis világot itt a nagy hegyek között, és kérem az én Istenemet, hogy nehéz kezével sújtson le azokra, akik megunják és elprédálják otthonukat, földjüket, apáik szeretetét.
Ezt kérem az én jó és igazságos Istenemtõl."
(Kós Károly: Bevezetés a testamentum és Agrikultúra c. kézirathoz 1915.)