Apor Péter és a Turulszobor...

Báró A p o r Vilmost 1997-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa. A fiatal gróf B o l z a Ilona, a püspök unokahúga 1945 tavaszán Gyõrött rejtõzött el. Tanuja volt mindannak, ami az úgynevezett Püspökvárban történt 1945-ben - Nagypéntek napján.
Emlékezését 2002-ben mondta hangszalagra. Ennek szerkesztett változatát olvassák most.
"Amikor az oroszok bejöttek, az egy szerdai nap volt, az SS ekkor már elvonult, bár még felrobbantották a város hidjait, de mert a püspökvár egy félszigeten áll, igy nem volt elszakadva a várostól.
Nagybátyámat respektálták az oroszok. Volt olyan orosz,. amelyik letérdelt elõtte, szinte áldását kérte, meg is kapta, meg akarta csókolni a gyûrûjét, volt amelyik le akarta húzni, mindenki órát kért, hát a püspök úr jóelõre sok órát vásárolt, de idõvel az is elfogyott. Nagycsütörtökön mondta utolsó miséjét lent a pincében.
Nem volt senki, aki ne gondolt volna az õskeresztényekre és a katakombákra.
A püspök elrendelte, hogy a borospincékben m i n d e n bort öntsenek ki, nyissák fel a hordókat, mert sok volt a részeg orosz katona.......Elõre berendeztetett egy orvossal egy rendelõt, abban minden volt, dinamókat állittatott fel a nagy török idõkbõl való pincékben, amit jól tett, mert nemsokára megszûnt az áramszolgáltatás......A szanyi birtokról rengeteg élelmet hozatott, mi lányok guritottuk le a pincébe a kocsikerék nagyságú sajtokat. Volt ezen kivûl mázsaszámra elálló élelem, só, cukor, ilyesmi.
Összehivott minket, és azt mondta, egyszer mindnyájunknak meg kell halni, haljunk meg inkább most, amikor halálunkkal másokat menthetünk. Ekkor már Nagypéntek volt.
Jöttek oroszok, és kérték, hogy jöjjenek nõk krumplit pucolni - ezt mindenki tudta, mit jelent - és a püspök azt mondta, jöjjenek vissza késõbb. Akkot viszont már férfiak jelentkeztek krumplipucolásra, minket pedig eltüntetett a püspök. Én pl. egy teknõ mögé bújtam, mások meg zsákok közé rejtõztek el.
Amikor az oroszok látták, hogy itt csupa férfi van, igen mérgesek lettek.
Ekkor felszólt nekem a püspök, hogy Ilona, menjél vacsorát osztani. Gulyáságyúk voltak a mosókonyhában felállitva, 3-4oo személyre kellett fõzni.
Ekkor arra lettem figyelmes, hogy a búvóhelyemen hangos szóváltás kezdõdik. A püspök az egyik oroszt megfogta a vállánál, és ki akarta tuszkolni a pince elõterébõl és hangosan mondta neki: "hinaus...hinaus" (kifelé!)
Ez azért történt, mert az egyik almáspincébõl egy fiatal lány, nem tudni miért, elõjött. Az oroszok meglátták, utánarohantak, az meg kiabált, hogy Vilmos bácsi, segitség! - Ekkor a püspök megfogott egy oroszt a vállánál, de az orosz kiszabadította magát, davajgitárnak hivták, ami nála volt (géppisztoly), azzal elõször a mennyezetbe lõtt, és ezután a püskökre. Pálffy Sanyi, a püspök unokaöccse a nagybátyja elé állt, és kapott is három golyót.
A püspököt a karján találta egy lövés, de az nem volt súlyos. A homlokát egy úgynevezett fáradt golyó
amely a mennyezetrõl pattant vissza - találta. A harmadik, a haslövés volt a halálos. A püspök a saját lábán ment le a lejárathoz. Az egyik asszony a sötétben ezt mondta: "Püspök atyánk, ezt érettünk tette." Akkor õ még mosolyogva, de nagyon halkan azt felelte: Szivesen!
A Nõvére éjjel-nappal mellette volt, és õs jegyezte fel Apor Vilmos utolsó szavait:
"Még egyszer üdvözlöm papságomat, legyenek hûek az egyházhoz. Hirdessék bátran az evangéliumot. Segitség romjaiból felépiteni szerencsétlen magyar hazánkat."
Utána hangos imába kezdett:
"Istenem, Atyám, a te kezedbe ajánlom testemet, lelkemet. Jézus, szentséges szive, bízom benned. Felajánlom összes szenvedésemet engesztelésül saját bûneimért, de felajánlom papjaimért is, hiveimért, az ország vezetõ embereiért és ellenségeimért. Kérem az Istent, ne tulajdonitsa nekik bûnül azt, amit elvakultságukban az egyház ellen tesznek. Felajánlom szenvedésemet az édes magyar Hazáért, az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért......"
Ezek voltak az utolsó szavai.
Aki elzarándokol a nemrégiben felavatott TURUL szoborhoz, hogy lerója kegyeletét az elesett magyarok emlékéért, látogassa meg a csak három villamosmegállóra levõ Apor - szobrot is.
Emlékezzünk hõseinkre, emlékezzünk magyarjainkra.