Mégegyszer gróf Tisza Istvánról

A fõváros impozáns fõtere szélén álldogál Károlyi Mihály szobra, talapzatánál 6 db vörösszegfûs koszorúval. Kivétel nélkül a z MSZP különbözõ szervezeteinek szalagjával. Egy régebbi hangfelvételen a Tisza család egyik még élõ és meglepõen jól emlékezõ tagja, T i s z a Jolán grófnõ mondja kazettára:
"Hát a Tisza család az 1970-as évek óta kezdte a politikai életet. Elsõ hiresebb tagja a családnak, aki a politikában megjelenik, Tisza Lajos. Neki három fia volt.
K á l m á n volt az, aki 15 évig volt miniszterelnök, és aztán az õ fia volt Tisza István, aki a politikában vett részt. Kálmánnak ajánlották fel a grófi cimet, de õ semmiképpen nem akarta elfogadni, mondván, inkább lesz õ dzsentri, minthogy utolsó gróf legyen, és õ sose fogadta el ezt a titulust.
Késõbb a szegedi árviz munkálataiban szerepel Tisza Lajos, fivére, õ kapta a grófi címet, és mivel neki gyermeke nem volt, igy a három unokaöccse, István, Kálmán és Lajos lettek az elsõ grófok a családban."
.......................................
"Magyarország nagyon nehéz helyzetbe kerül, akárha gyõz, akárha veszit. Mert ha gyõz, akkor a német befolyás növekszik meg az egész térségre nézve, ha veszit, akkor a terület szérmarcangolása következik be, tehát itt nagyon kicsi volt a mozgástér, és nem véletlen, hogy Tisza István ebbõl a szempontból olyan kapcsolatot épitett ki, hogy Európában mindenki õt tartotta politikailag a legerõsebbnek. Különösen a Monarchián belül adtak nagyon sokat a véleményére.
Tisza, amikor az osztrák miniszterelnököt lelõvik, akkor nyilatkozik: ......"Mindketten tudtuk, hogy meg fognak bennünket gyilkolni, de úgy gondoltam, hogy én leszek az elsõ......"
"Nagyon érdekes, hogy a Tiszapárt, tehát a saját pártja hûségesen kitart mellette, még akkor is, amikor 1917-ben a király felszólitására Tisza lemond. Ellenzékbe vonul csaknem az egész parlamenti ellenzékével együtt.
1914-óta, amikor vesztésre állt az ország, Tisza minden energiáját arra forditotta, hogy ezt a háborút meg kell nyerni. Mivel látható volt, hogy abból sem j ó l kerülünk ki, de legalább minél kevesebb vesztességgel záródjon.

Tisza a mindenáron való kitartásra, a gyõzelemre buzditott, és ezzel mindazok számára, akiket a háború megnyomoritott, akár a fronton, akár a hátországban, egyre népszerûtlenebb figurává vált, de õ ezt vállalta és tudta.
Egyre azok körében válik mind népszerûtlenebbé, akik "Tisza Pistát" kiáltva éltették, mint a háború hõsét.

Az a Tisza-mondat, hogy "ezt a háborút elveszitettük" - valóban igy hangzott el, de a mondat második részét nem nagyon szoktuk idézgetni, de még a korabeli sajtó sem ir róla: ."..........elvesztettük ezt a háborút, abban az értelemben, hogy megnyerni már nem tudjuk, de nagyon szívós ellenállással meg tudjuk hosszabbitani, és meg tudjuk még esetleg magunkat védelmezni..."

Aztán eldördülnek lövések, amelyek akkor célt tévesztettek, auzán megint lövéseket lehet hallani, amelyek már - nem tévesztenek célt.
Hogy kik, és miféle felbiztatásra tették ezt?
A most nemrég kiadott könyv egyértelmûen Károlyi Mihály embereire utal, Károlyi Mihály utasitására.
Vannak történészek, akik szerint soha nem fog kiderülni, mert a kommunisták, mint késõbb is látjuk, soha nem foglaltak irásba ilyen utasitást.
Egyesek szerint "küldött" emberek, mások szerint a felkorbácsolt gyûlölet, de spontán cselekvõk (is) lehettek.

1918. október 31-én katonák érkeznek a Villába, behatolnak, és akkor Tisza fegyvert ránt - pontosabban leteszi a revolverét, mert ott vagyunk mi is, a család nõtagjai is, és akkor minket is veszélybe sodort volna.
Több, puskával felszerelt katonával szemben egy kicsi pisztoly amúgy is esélytelen lett volna.

Tudnunk kell, hogy ez már nem az elsõ merénylet ellene, volt egy 1912 -ben, egy bizonyos Kovács Gyula nevû ellenzéki képviselõ részérõl, azután volt egy a Károlyi-féle "forradalom" napján megtörténõ, de volt egy 1918 október elején is, egy bizonyos L é k a i János nevû (a XII.ker-ben egészen a 90-es évekig tér viselte a nevét) fiatal, tüdõbajos gallileista diák próbálta lelõni, de annyira ideges volt, hogy képtelen volt meghuzni a ravaszt.
Czékus Jób