Interjú dr., K r a s s ó Györggyel - 20 évvel ezelõtt (SZER).
- Részletek
- Czékus Jób
- Találatok: 1052
Interjú dr., K r a s s ó Györggyel - 20 évvel ezelõtt (SZER).
Kérjük, írjanak, ha van mondanivalójuk. Címünk: München 62, Postafiók (Postfach, ch-val a végén) 20.
Több mûsor végén is elhangzottak ezek a szavak.
Szemezgessünk a Szabad Európa Rádió régebbi mûsoraiban. Ezúttal egy ORWO gyártású hangkazettát tartok a kezemben. "Készült a Német Demokratikus Köztársaságban" - ez van ráirva apró betûkkel. Behelyezem a konyhakredenc tetején levõ öreg magnómba. A hang kifogástalan, a 20 évvel ezelõtti felvételen megszólal K r a s s ó György. Kérem, hallgassunk bele, mi volt a mondanivalója a késõbbi Magyar Október Párt megalapitójának, aki ekkor még Londonban élt és munkásként dolgozott....
"1956. november 4-ike és 1959. december 31-ike között mint mondtad, ez volt az '56-os bûncselekmények miatti kivégzések fõ sodorvonala. Csak arról beszélnek, hogy 1956. november 4-ike és '57. július 31-ike között állitólag 70 embert végeztek volna ki. Ezt az adatot - mint tudjuk - Berecz János közli az Ellenforradalom tollal és fegyverrel cimû könyvében. Mások még száz halálos itéletrõl is beszélnek. Elfogadhatók szerinted, Krassó György ezek a számok?
Ha elfogadjuk, amit én nem fogadok el, hogy '57. július végéig száz embert végeztek ki, nem fogadok el, mert hogyha a rögtönitélõ biróságokra, vagy a helyszinen való azonnali kivégzésekre gondolok, már az is több, mint száz, de ha mégis elfogadom, akkor azt kell mondanom, hogy ezek óriási nagy számot jelentenek, ha ezt igy nézzük.......tudniillik a kivégzések az elsõ ütemben három évig folytak. Ha csak ezt a fél évet megszoroznánk hattal, már akkor is kijönne a száz fõ. De valójában az elsõ fél évben még alig került törvényes, nem rögtönitélõ birósági itélet alapján történõ kivégzésre sor, tekintve hogy a nyomozás és az elsõ meg másodfok megtartása sokkal hosszabb ideig tartott.
Én a legelsõ letartóztatottak között voltam, november 15-én tartóztattak le, ennek ellenére a másodfokú itéletemre csak '57. szeptemberében került sor.......én nem is emlékszem '57. junius 30. elõtti itéletre, kivéve arra az egy-két precedens értékû itéletre, amelyik a Dudás József és a Szabó bácsi itélete volt, akiket elsõként januárban végeztek ki.......De a komolyabb ügyeket mind késõbbre tartották, tudjuk, hogy a nagy Imre per is csak késõbb, '58-ban volt. Tehát ha már '57. nyaráig 100 embert kivégeztek, akkor azt kell mondanom, hogy az az 1500-2000 szám, amit a börtönben feltételeztünk, teljesen egyezik a Berecz János által mondottakkal.
Tudjuk, hogy a legtöbb halálos itéletet a Gyüjtõfogházban foganatositották, annak is egyik részlegében, a hirhedt "kis" fogházban. A Gyûjtõn kivül voltak még akasztások a Fõ utcán is és elrettentésként feltehetõen vidéken, a megye székhelyeken.
A budapesti országos börtön, amelynek "Gyûjtõ" az országosan ismert neve, és a Kozma utcában van a Rákoskereszturi temetõvel szemben, ez több épületbõl áll, szinte egy kicsi város, egyszerre 7-8 ezer embert is belezsúfolhattak ebben a börtönbe, normál körülmények között 2-3 ezer a befogadóképessége. Van itt kórház, amelynek szintén legalább 2-300 fõ a befogadóképessége, van egy úgynevezett "megfigyelõ" osztály, ami lényegében egy e l m e osztály, ahol különösen kegyetlenül bántak az ottlevõkkel........ide vagy azok kerültek, akik elmebetegség miatt nem voltak elitélhetõk, ezért megfigyelés alatt tartották õket, de vallatás céljából is hoztak oda embereket, ilyen eset volt például Pákh Tiboré, akit éhségsztrájk miatt vittek oda, és megszámlálhatatlan sok inzulinsokkot és elektrosokkot adtak neki abból a célból, hogy az éhségsztrájkot hagyja abba.
Ott tartottunk, hogy a kivégzések a kisfogházban voltak....
Ez is, mint a neve mutatja, börtön a börtönön belül, egyébként munkahelyek vannak csendesebb idõszakokban, vagy zárkákban lehet végezni olyan munkát, ami csak "néhány emberes munka".......Mint megtudtam, már '56. elõtt is ott tartották a halálra itélteket. Hozzávetõleg olyan húsz zárka van a földszintjén.
Bár még harminc év távlatából is nehéz ilyen kérdéseket feltenni, és gondolom, még nehezebb neked ilyen kérdésre felelni, de arra kérlek, beszélj a kivégzések körülményeirõl, arról, hogy hogyan zajlott le egy ilyen kivégzés?
Volt ugyan kijelölt siralomház, egy elkülönitett zárka, ahová az utolsó éjszaka átvitték volna a halálra itélteket, de ezt az esetek többségében nem használták. Nem is lehetett volna, mert egyszerre több embert is kivégeztek. Ha átvitték, akkor meg volt láncolva az utolsó éjjel, nehogy valami kárt tegyen magában. Volt több olyan eset is, amikor valaki az utolsó éjszaka felvágta az ereit.
Közölték a halálraitélttel, hogy holnap lesz a kivégzés?
Nem közölték, de az illetõ valahogyan szinte minden esetben megtudta. Azért lehetett valamit következtetni, mert megtörtént, hogy az elõzõ nap váratlanul megborotválták. Hivatalosan nem közölték, mert ez valamiféle lázadáshoz vezetett volna, de többé-kevésbé az illetõ megtudta. Arra vigyáztak, hogy a kegyelmi kérvény elutasitását csak az utolsó pillanatban közöljék. Gyakorlatilag az történt, hogy reggel megjelentek, kinyitották az ajtót, hogy jöjjön, de akkor már többen ott álltak, és akkor megmarkolták, többen, hátracsavarták a kezét, megbilincselték.......ilyen alkalmakkor a halálraitélt valamit mindig kiáltott, általában a nevét és pár szót a forradalommal és az eszméire vonatkozó mondatot, a szabadságot vagy a hazáját éltette. Sokan bosszúra szólitottak fel. Az õrök persze megpróbálták valahogy befogni a száját, kihurcolták. Arról is tudtuk, hogy akasztás lesz, mert hajnalban a faékeket beverték az akasztófa tövében, hogy szilárdan álljon. Az elitéltet zsámolyra állitották és csigákon keresztül két hóhérsegéd húzta a kötelet, amelyik elszakitotta a nyakát......
Mindig ugyanaz a hóhér?
Na most a hóhér, akit általában Bogárnak szoktak nevezni, mert valamikor Bogárnak hivták. Amikor én odakerültem már nem õ volt a kivégzõ. Egy Kovács nevû õrnagy volt a végrehajtó, akirõl azt mondták, hogy a Bogárnak a veje, merthogy valahogy a lányának nem találtak más férjet. Ez az ember amikor megjelent köztünk, az volt az érzésünk, hogy a nyakunkat méricskéli, hogy kinek milyen vastag a nyaka. Õ mindig el is forditotta a felakasztott ember fejét, hogy eltörjön a csigolyája, és utána a börtönorvos, akit Szabó alezredesnek hivtak, és fogorvos volt szakmája szerint, megállapitotta a halál beálltát.
Volt, hogy akit halálra itéltek és mégis kegyelmet kapott utána?
Volt, de nagyon kevés. Ha az illetõt elsõ fokon itélték halálra, akkor több eset volt, hogy megváltoztatták, sajnos ezt kiegyensúlyozták a forditott esetek, amikor elsõfokon nem kapott halálos itéletet, és másodfokon igen. Nem egy ilyen eset volt. Viszont, amikor másodfokon is halálra itélték, akkor az már fehér holló volt, ha valaki ott kegyelmet kapott. Én csak egy ilyenre emlékszem, a Fónay Jenõ volt, aki másodfokon is halálra volt itélve, és elég hosszú idõ után, amikor már érte jöttek, hogy akasztani fogják, akkor mondták neki, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták....
Még visszatérve a kivégzések helyére, ez a hely kint volt a szabadban. Ez annyit jelentett, hogy volt, aki magát a kivégzést is láthatta. Például az én zárkám közvetlenül annál a falnál volt, ahol a kivégzéseket alkalmazták, de az ablakok be voltak szögezve, be is volak meszelve, úgyhogy semmit nem lehetett látni......Nem sokkal Nagy Imre és társai kivégzése után egy épületet emeltek a kivégzõhely köré, amelybe már bekerült a két akasztófa.
Megemlitem, hogy 1958. június elején valamennyiünket átvittek egy másik épületbe, és akkor legalább 2 hétig semmiféle kivégzés nem történt......mint késõbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy ennek a kisfogháznak a földszintjét Nagy Imre per vádlottjai számára rendezték be, és ezért arra at idõre mindenki mást eltávolitottak, hogy véletlenül se lehessen utolsó üzeneteket átadni.Kivégzés azért sem volt, mert az egész apparátus le volt foglalva a Nagy Imre üggyel.
Tudtatok tehát róla, hogy Nagy Imre halálos itéletet kap?
Sejtelmünk sem volt róla, hogy egyáltalán Nagy Imre per folyik, ezt nagyon nagy titokban csinálták. Az õrök közül is csak egy-két ember tudta, és én úgy tudom, hogy a hozzátartozók sem tudtak semmit. Az ügyvédeknek, amikor a megbizást megkapták, bent kellett aludniuk a Fõ utcában és nem mehettek ki.
Mihelyt a kivégzés megtörtént, ezt azon a napon megtudtuk, ezt bizonyos jelekbõl felismertük, késõbbi ébresztõ, nagy "összetartás" van az õrök között, rendszeresen bekémlelnek a zárkákba, stb.....Még aznap megtudtuk, hogy Nagy Imrét és még két társát kivégezték, a másik kettõt csak sokkal késõbb tudtuk meg, hogy az Gyimes Miklós és Maléter Pál volt. Szilágyi Józsefet már elõbb kivégezték, mert a birósági tárgyalás alatt tanúsitott szenvedélyes miatt. Ahol csak lehetett, hangoztatta, hogy ez a vérbiróság illetéktelen és hogy õ a függetlenségért küzd. Erre elkülönitették az õ ügyét, és sokkal hamarább halálra itélte ugyanaz a Vida-tanács. Nem tudom pontosan, hogyan halt meg. Kopácsi Sándor (volt budapesti rendõr-fõkapitány) úgy értesült, hogy kidobták az ablakon, de ez sem biztos...
Melyik társadalmi osztály volt elsõsorban képviselve a halálos itéletekben?
Tõkés, és egyéb, a Kádár rendszer által szivesen emlegetett egykori csendõrök, ludovikások közül véletlenszerûen bekerülhetett valaki, mint például Pallavicini (Pálinkás) õrnagy, aki viszont már a "népi demokratikus" hadseregben szerezte a magas beosztását, de még értelmiségi is viszonylag kevés volt bennük, értelmiségi volt ugyan, mint például a Nagy Imre csoport tagjai. Vagy Földes Péter, aki szinházi rendezõ, akit azért akasztottak föl, mert csendesiteni akarta a tömeget. Egyetemistáról talán nem is tudok....
Tóth Ilona....
Tóth Ilona, igen, de az óriási többség munkásgyerek volt. Azok a gyerekek, akik kimentek az utcára, és szinte két kézzel harcoltak a szovjet tankok ellen. Nagyon nagy többségük ilyen volt. Volt egy egyetemista és egy tanársegéd, akiknek a halálos itéletét életfogytra változtatták, a többi, akikre emlékszem, munkásgyerekek voltak. A többi hosszú börtönévekre itélt is valamennyi munkás volt.
A magyar történelemben egyedülálló, de talán a világ történetében is kevés példa van olyan esetre, hogy 30 évvel az események után még mindig eltitkolja, nem meri megmondani az uralomra jutott rendszer, hogy hova temette el az áldozatait. Nem csak Nagy Imre és munkatársainak a sirjáról nem tudunk pontosat, de jeltelen sírban nyugszanak az '56-os forradalom után kivégzett többi magyarok is."
"Magyarország, 1956-1986" - cimmel a Szabad Európa Rádiónak a forradalom 30-ik évfordulójára készitett dokumentum mûsorából válogatott saját hangarchívumából: Czékus Jób
Kérjük, írjanak, ha van mondanivalójuk. Címünk: München 62, Postafiók (Postfach, ch-val a végén) 20.
Több mûsor végén is elhangzottak ezek a szavak.
Szemezgessünk a Szabad Európa Rádió régebbi mûsoraiban. Ezúttal egy ORWO gyártású hangkazettát tartok a kezemben. "Készült a Német Demokratikus Köztársaságban" - ez van ráirva apró betûkkel. Behelyezem a konyhakredenc tetején levõ öreg magnómba. A hang kifogástalan, a 20 évvel ezelõtti felvételen megszólal K r a s s ó György. Kérem, hallgassunk bele, mi volt a mondanivalója a késõbbi Magyar Október Párt megalapitójának, aki ekkor még Londonban élt és munkásként dolgozott....
"1956. november 4-ike és 1959. december 31-ike között mint mondtad, ez volt az '56-os bûncselekmények miatti kivégzések fõ sodorvonala. Csak arról beszélnek, hogy 1956. november 4-ike és '57. július 31-ike között állitólag 70 embert végeztek volna ki. Ezt az adatot - mint tudjuk - Berecz János közli az Ellenforradalom tollal és fegyverrel cimû könyvében. Mások még száz halálos itéletrõl is beszélnek. Elfogadhatók szerinted, Krassó György ezek a számok?
Ha elfogadjuk, amit én nem fogadok el, hogy '57. július végéig száz embert végeztek ki, nem fogadok el, mert hogyha a rögtönitélõ biróságokra, vagy a helyszinen való azonnali kivégzésekre gondolok, már az is több, mint száz, de ha mégis elfogadom, akkor azt kell mondanom, hogy ezek óriási nagy számot jelentenek, ha ezt igy nézzük.......tudniillik a kivégzések az elsõ ütemben három évig folytak. Ha csak ezt a fél évet megszoroznánk hattal, már akkor is kijönne a száz fõ. De valójában az elsõ fél évben még alig került törvényes, nem rögtönitélõ birósági itélet alapján történõ kivégzésre sor, tekintve hogy a nyomozás és az elsõ meg másodfok megtartása sokkal hosszabb ideig tartott.
Én a legelsõ letartóztatottak között voltam, november 15-én tartóztattak le, ennek ellenére a másodfokú itéletemre csak '57. szeptemberében került sor.......én nem is emlékszem '57. junius 30. elõtti itéletre, kivéve arra az egy-két precedens értékû itéletre, amelyik a Dudás József és a Szabó bácsi itélete volt, akiket elsõként januárban végeztek ki.......De a komolyabb ügyeket mind késõbbre tartották, tudjuk, hogy a nagy Imre per is csak késõbb, '58-ban volt. Tehát ha már '57. nyaráig 100 embert kivégeztek, akkor azt kell mondanom, hogy az az 1500-2000 szám, amit a börtönben feltételeztünk, teljesen egyezik a Berecz János által mondottakkal.
Tudjuk, hogy a legtöbb halálos itéletet a Gyüjtõfogházban foganatositották, annak is egyik részlegében, a hirhedt "kis" fogházban. A Gyûjtõn kivül voltak még akasztások a Fõ utcán is és elrettentésként feltehetõen vidéken, a megye székhelyeken.
A budapesti országos börtön, amelynek "Gyûjtõ" az országosan ismert neve, és a Kozma utcában van a Rákoskereszturi temetõvel szemben, ez több épületbõl áll, szinte egy kicsi város, egyszerre 7-8 ezer embert is belezsúfolhattak ebben a börtönbe, normál körülmények között 2-3 ezer a befogadóképessége. Van itt kórház, amelynek szintén legalább 2-300 fõ a befogadóképessége, van egy úgynevezett "megfigyelõ" osztály, ami lényegében egy e l m e osztály, ahol különösen kegyetlenül bántak az ottlevõkkel........ide vagy azok kerültek, akik elmebetegség miatt nem voltak elitélhetõk, ezért megfigyelés alatt tartották õket, de vallatás céljából is hoztak oda embereket, ilyen eset volt például Pákh Tiboré, akit éhségsztrájk miatt vittek oda, és megszámlálhatatlan sok inzulinsokkot és elektrosokkot adtak neki abból a célból, hogy az éhségsztrájkot hagyja abba.
Ott tartottunk, hogy a kivégzések a kisfogházban voltak....
Ez is, mint a neve mutatja, börtön a börtönön belül, egyébként munkahelyek vannak csendesebb idõszakokban, vagy zárkákban lehet végezni olyan munkát, ami csak "néhány emberes munka".......Mint megtudtam, már '56. elõtt is ott tartották a halálra itélteket. Hozzávetõleg olyan húsz zárka van a földszintjén.
Bár még harminc év távlatából is nehéz ilyen kérdéseket feltenni, és gondolom, még nehezebb neked ilyen kérdésre felelni, de arra kérlek, beszélj a kivégzések körülményeirõl, arról, hogy hogyan zajlott le egy ilyen kivégzés?
Volt ugyan kijelölt siralomház, egy elkülönitett zárka, ahová az utolsó éjszaka átvitték volna a halálra itélteket, de ezt az esetek többségében nem használták. Nem is lehetett volna, mert egyszerre több embert is kivégeztek. Ha átvitték, akkor meg volt láncolva az utolsó éjjel, nehogy valami kárt tegyen magában. Volt több olyan eset is, amikor valaki az utolsó éjszaka felvágta az ereit.
Közölték a halálraitélttel, hogy holnap lesz a kivégzés?
Nem közölték, de az illetõ valahogyan szinte minden esetben megtudta. Azért lehetett valamit következtetni, mert megtörtént, hogy az elõzõ nap váratlanul megborotválták. Hivatalosan nem közölték, mert ez valamiféle lázadáshoz vezetett volna, de többé-kevésbé az illetõ megtudta. Arra vigyáztak, hogy a kegyelmi kérvény elutasitását csak az utolsó pillanatban közöljék. Gyakorlatilag az történt, hogy reggel megjelentek, kinyitották az ajtót, hogy jöjjön, de akkor már többen ott álltak, és akkor megmarkolták, többen, hátracsavarták a kezét, megbilincselték.......ilyen alkalmakkor a halálraitélt valamit mindig kiáltott, általában a nevét és pár szót a forradalommal és az eszméire vonatkozó mondatot, a szabadságot vagy a hazáját éltette. Sokan bosszúra szólitottak fel. Az õrök persze megpróbálták valahogy befogni a száját, kihurcolták. Arról is tudtuk, hogy akasztás lesz, mert hajnalban a faékeket beverték az akasztófa tövében, hogy szilárdan álljon. Az elitéltet zsámolyra állitották és csigákon keresztül két hóhérsegéd húzta a kötelet, amelyik elszakitotta a nyakát......
Mindig ugyanaz a hóhér?
Na most a hóhér, akit általában Bogárnak szoktak nevezni, mert valamikor Bogárnak hivták. Amikor én odakerültem már nem õ volt a kivégzõ. Egy Kovács nevû õrnagy volt a végrehajtó, akirõl azt mondták, hogy a Bogárnak a veje, merthogy valahogy a lányának nem találtak más férjet. Ez az ember amikor megjelent köztünk, az volt az érzésünk, hogy a nyakunkat méricskéli, hogy kinek milyen vastag a nyaka. Õ mindig el is forditotta a felakasztott ember fejét, hogy eltörjön a csigolyája, és utána a börtönorvos, akit Szabó alezredesnek hivtak, és fogorvos volt szakmája szerint, megállapitotta a halál beálltát.
Volt, hogy akit halálra itéltek és mégis kegyelmet kapott utána?
Volt, de nagyon kevés. Ha az illetõt elsõ fokon itélték halálra, akkor több eset volt, hogy megváltoztatták, sajnos ezt kiegyensúlyozták a forditott esetek, amikor elsõfokon nem kapott halálos itéletet, és másodfokon igen. Nem egy ilyen eset volt. Viszont, amikor másodfokon is halálra itélték, akkor az már fehér holló volt, ha valaki ott kegyelmet kapott. Én csak egy ilyenre emlékszem, a Fónay Jenõ volt, aki másodfokon is halálra volt itélve, és elég hosszú idõ után, amikor már érte jöttek, hogy akasztani fogják, akkor mondták neki, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták....
Még visszatérve a kivégzések helyére, ez a hely kint volt a szabadban. Ez annyit jelentett, hogy volt, aki magát a kivégzést is láthatta. Például az én zárkám közvetlenül annál a falnál volt, ahol a kivégzéseket alkalmazták, de az ablakok be voltak szögezve, be is volak meszelve, úgyhogy semmit nem lehetett látni......Nem sokkal Nagy Imre és társai kivégzése után egy épületet emeltek a kivégzõhely köré, amelybe már bekerült a két akasztófa.
Megemlitem, hogy 1958. június elején valamennyiünket átvittek egy másik épületbe, és akkor legalább 2 hétig semmiféle kivégzés nem történt......mint késõbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy ennek a kisfogháznak a földszintjét Nagy Imre per vádlottjai számára rendezték be, és ezért arra at idõre mindenki mást eltávolitottak, hogy véletlenül se lehessen utolsó üzeneteket átadni.Kivégzés azért sem volt, mert az egész apparátus le volt foglalva a Nagy Imre üggyel.
Tudtatok tehát róla, hogy Nagy Imre halálos itéletet kap?
Sejtelmünk sem volt róla, hogy egyáltalán Nagy Imre per folyik, ezt nagyon nagy titokban csinálták. Az õrök közül is csak egy-két ember tudta, és én úgy tudom, hogy a hozzátartozók sem tudtak semmit. Az ügyvédeknek, amikor a megbizást megkapták, bent kellett aludniuk a Fõ utcában és nem mehettek ki.
Mihelyt a kivégzés megtörtént, ezt azon a napon megtudtuk, ezt bizonyos jelekbõl felismertük, késõbbi ébresztõ, nagy "összetartás" van az õrök között, rendszeresen bekémlelnek a zárkákba, stb.....Még aznap megtudtuk, hogy Nagy Imrét és még két társát kivégezték, a másik kettõt csak sokkal késõbb tudtuk meg, hogy az Gyimes Miklós és Maléter Pál volt. Szilágyi Józsefet már elõbb kivégezték, mert a birósági tárgyalás alatt tanúsitott szenvedélyes miatt. Ahol csak lehetett, hangoztatta, hogy ez a vérbiróság illetéktelen és hogy õ a függetlenségért küzd. Erre elkülönitették az õ ügyét, és sokkal hamarább halálra itélte ugyanaz a Vida-tanács. Nem tudom pontosan, hogyan halt meg. Kopácsi Sándor (volt budapesti rendõr-fõkapitány) úgy értesült, hogy kidobták az ablakon, de ez sem biztos...
Melyik társadalmi osztály volt elsõsorban képviselve a halálos itéletekben?
Tõkés, és egyéb, a Kádár rendszer által szivesen emlegetett egykori csendõrök, ludovikások közül véletlenszerûen bekerülhetett valaki, mint például Pallavicini (Pálinkás) õrnagy, aki viszont már a "népi demokratikus" hadseregben szerezte a magas beosztását, de még értelmiségi is viszonylag kevés volt bennük, értelmiségi volt ugyan, mint például a Nagy Imre csoport tagjai. Vagy Földes Péter, aki szinházi rendezõ, akit azért akasztottak föl, mert csendesiteni akarta a tömeget. Egyetemistáról talán nem is tudok....
Tóth Ilona....
Tóth Ilona, igen, de az óriási többség munkásgyerek volt. Azok a gyerekek, akik kimentek az utcára, és szinte két kézzel harcoltak a szovjet tankok ellen. Nagyon nagy többségük ilyen volt. Volt egy egyetemista és egy tanársegéd, akiknek a halálos itéletét életfogytra változtatták, a többi, akikre emlékszem, munkásgyerekek voltak. A többi hosszú börtönévekre itélt is valamennyi munkás volt.
A magyar történelemben egyedülálló, de talán a világ történetében is kevés példa van olyan esetre, hogy 30 évvel az események után még mindig eltitkolja, nem meri megmondani az uralomra jutott rendszer, hogy hova temette el az áldozatait. Nem csak Nagy Imre és munkatársainak a sirjáról nem tudunk pontosat, de jeltelen sírban nyugszanak az '56-os forradalom után kivégzett többi magyarok is."
"Magyarország, 1956-1986" - cimmel a Szabad Európa Rádiónak a forradalom 30-ik évfordulójára készitett dokumentum mûsorából válogatott saját hangarchívumából: Czékus Jób
Kérjük, írjanak, ha van mondanivalójuk. Címünk: München 62, Postafiók (Postfach, ch-val a végén) 20.
Több mûsor végén is elhangzottak ezek a szavak.
Szemezgessünk a Szabad Európa Rádió régebbi mûsoraiban. Ezúttal egy ORWO gyártású hangkazettát tartok a kezemben. "Készült a Német Demokratikus Köztársaságban" - ez van ráirva apró betûkkel. Behelyezem a konyhakredenc tetején levõ öreg magnómba. A hang kifogástalan, a 20 évvel ezelõtti felvételen megszólal K r a s s ó György. Kérem, hallgassunk bele, mi volt a mondanivalója a késõbbi Magyar Október Párt megalapitójának, aki ekkor még Londonban élt és munkásként dolgozott....
"1956. november 4-ike és 1959. december 31-ike között mint mondtad, ez volt az '56-os bûncselekmények miatti kivégzések fõ sodorvonala. Csak arról beszélnek, hogy 1956. november 4-ike és '57. július 31-ike között állitólag 70 embert végeztek volna ki. Ezt az adatot - mint tudjuk - Berecz János közli az Ellenforradalom tollal és fegyverrel cimû könyvében. Mások még száz halálos itéletrõl is beszélnek. Elfogadhatók szerinted, Krassó György ezek a számok?
Ha elfogadjuk, amit én nem fogadok el, hogy '57. július végéig száz embert végeztek ki, nem fogadok el, mert hogyha a rögtönitélõ biróságokra, vagy a helyszinen való azonnali kivégzésekre gondolok, már az is több, mint száz, de ha mégis elfogadom, akkor azt kell mondanom, hogy ezek óriási nagy számot jelentenek, ha ezt igy nézzük.......tudniillik a kivégzések az elsõ ütemben három évig folytak. Ha csak ezt a fél évet megszoroznánk hattal, már akkor is kijönne a száz fõ. De valójában az elsõ fél évben még alig került törvényes, nem rögtönitélõ birósági itélet alapján történõ kivégzésre sor, tekintve hogy a nyomozás és az elsõ meg másodfok megtartása sokkal hosszabb ideig tartott.
Én a legelsõ letartóztatottak között voltam, november 15-én tartóztattak le, ennek ellenére a másodfokú itéletemre csak '57. szeptemberében került sor.......én nem is emlékszem '57. junius 30. elõtti itéletre, kivéve arra az egy-két precedens értékû itéletre, amelyik a Dudás József és a Szabó bácsi itélete volt, akiket elsõként januárban végeztek ki.......De a komolyabb ügyeket mind késõbbre tartották, tudjuk, hogy a nagy Imre per is csak késõbb, '58-ban volt. Tehát ha már '57. nyaráig 100 embert kivégeztek, akkor azt kell mondanom, hogy az az 1500-2000 szám, amit a börtönben feltételeztünk, teljesen egyezik a Berecz János által mondottakkal.
Tudjuk, hogy a legtöbb halálos itéletet a Gyüjtõfogházban foganatositották, annak is egyik részlegében, a hirhedt "kis" fogházban. A Gyûjtõn kivül voltak még akasztások a Fõ utcán is és elrettentésként feltehetõen vidéken, a megye székhelyeken.
A budapesti országos börtön, amelynek "Gyûjtõ" az országosan ismert neve, és a Kozma utcában van a Rákoskereszturi temetõvel szemben, ez több épületbõl áll, szinte egy kicsi város, egyszerre 7-8 ezer embert is belezsúfolhattak ebben a börtönbe, normál körülmények között 2-3 ezer a befogadóképessége. Van itt kórház, amelynek szintén legalább 2-300 fõ a befogadóképessége, van egy úgynevezett "megfigyelõ" osztály, ami lényegében egy e l m e osztály, ahol különösen kegyetlenül bántak az ottlevõkkel........ide vagy azok kerültek, akik elmebetegség miatt nem voltak elitélhetõk, ezért megfigyelés alatt tartották õket, de vallatás céljából is hoztak oda embereket, ilyen eset volt például Pákh Tiboré, akit éhségsztrájk miatt vittek oda, és megszámlálhatatlan sok inzulinsokkot és elektrosokkot adtak neki abból a célból, hogy az éhségsztrájkot hagyja abba.
Ott tartottunk, hogy a kivégzések a kisfogházban voltak....
Ez is, mint a neve mutatja, börtön a börtönön belül, egyébként munkahelyek vannak csendesebb idõszakokban, vagy zárkákban lehet végezni olyan munkát, ami csak "néhány emberes munka".......Mint megtudtam, már '56. elõtt is ott tartották a halálra itélteket. Hozzávetõleg olyan húsz zárka van a földszintjén.
Bár még harminc év távlatából is nehéz ilyen kérdéseket feltenni, és gondolom, még nehezebb neked ilyen kérdésre felelni, de arra kérlek, beszélj a kivégzések körülményeirõl, arról, hogy hogyan zajlott le egy ilyen kivégzés?
Volt ugyan kijelölt siralomház, egy elkülönitett zárka, ahová az utolsó éjszaka átvitték volna a halálra itélteket, de ezt az esetek többségében nem használták. Nem is lehetett volna, mert egyszerre több embert is kivégeztek. Ha átvitték, akkor meg volt láncolva az utolsó éjjel, nehogy valami kárt tegyen magában. Volt több olyan eset is, amikor valaki az utolsó éjszaka felvágta az ereit.
Közölték a halálraitélttel, hogy holnap lesz a kivégzés?
Nem közölték, de az illetõ valahogyan szinte minden esetben megtudta. Azért lehetett valamit következtetni, mert megtörtént, hogy az elõzõ nap váratlanul megborotválták. Hivatalosan nem közölték, mert ez valamiféle lázadáshoz vezetett volna, de többé-kevésbé az illetõ megtudta. Arra vigyáztak, hogy a kegyelmi kérvény elutasitását csak az utolsó pillanatban közöljék. Gyakorlatilag az történt, hogy reggel megjelentek, kinyitották az ajtót, hogy jöjjön, de akkor már többen ott álltak, és akkor megmarkolták, többen, hátracsavarták a kezét, megbilincselték.......ilyen alkalmakkor a halálraitélt valamit mindig kiáltott, általában a nevét és pár szót a forradalommal és az eszméire vonatkozó mondatot, a szabadságot vagy a hazáját éltette. Sokan bosszúra szólitottak fel. Az õrök persze megpróbálták valahogy befogni a száját, kihurcolták. Arról is tudtuk, hogy akasztás lesz, mert hajnalban a faékeket beverték az akasztófa tövében, hogy szilárdan álljon. Az elitéltet zsámolyra állitották és csigákon keresztül két hóhérsegéd húzta a kötelet, amelyik elszakitotta a nyakát......
Mindig ugyanaz a hóhér?
Na most a hóhér, akit általában Bogárnak szoktak nevezni, mert valamikor Bogárnak hivták. Amikor én odakerültem már nem õ volt a kivégzõ. Egy Kovács nevû õrnagy volt a végrehajtó, akirõl azt mondták, hogy a Bogárnak a veje, merthogy valahogy a lányának nem találtak más férjet. Ez az ember amikor megjelent köztünk, az volt az érzésünk, hogy a nyakunkat méricskéli, hogy kinek milyen vastag a nyaka. Õ mindig el is forditotta a felakasztott ember fejét, hogy eltörjön a csigolyája, és utána a börtönorvos, akit Szabó alezredesnek hivtak, és fogorvos volt szakmája szerint, megállapitotta a halál beálltát.
Volt, hogy akit halálra itéltek és mégis kegyelmet kapott utána?
Volt, de nagyon kevés. Ha az illetõt elsõ fokon itélték halálra, akkor több eset volt, hogy megváltoztatták, sajnos ezt kiegyensúlyozták a forditott esetek, amikor elsõfokon nem kapott halálos itéletet, és másodfokon igen. Nem egy ilyen eset volt. Viszont, amikor másodfokon is halálra itélték, akkor az már fehér holló volt, ha valaki ott kegyelmet kapott. Én csak egy ilyenre emlékszem, a Fónay Jenõ volt, aki másodfokon is halálra volt itélve, és elég hosszú idõ után, amikor már érte jöttek, hogy akasztani fogják, akkor mondták neki, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták....
Még visszatérve a kivégzések helyére, ez a hely kint volt a szabadban. Ez annyit jelentett, hogy volt, aki magát a kivégzést is láthatta. Például az én zárkám közvetlenül annál a falnál volt, ahol a kivégzéseket alkalmazták, de az ablakok be voltak szögezve, be is volak meszelve, úgyhogy semmit nem lehetett látni......Nem sokkal Nagy Imre és társai kivégzése után egy épületet emeltek a kivégzõhely köré, amelybe már bekerült a két akasztófa.
Megemlitem, hogy 1958. június elején valamennyiünket átvittek egy másik épületbe, és akkor legalább 2 hétig semmiféle kivégzés nem történt......mint késõbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy ennek a kisfogháznak a földszintjét Nagy Imre per vádlottjai számára rendezték be, és ezért arra at idõre mindenki mást eltávolitottak, hogy véletlenül se lehessen utolsó üzeneteket átadni.Kivégzés azért sem volt, mert az egész apparátus le volt foglalva a Nagy Imre üggyel.
Tudtatok tehát róla, hogy Nagy Imre halálos itéletet kap?
Sejtelmünk sem volt róla, hogy egyáltalán Nagy Imre per folyik, ezt nagyon nagy titokban csinálták. Az õrök közül is csak egy-két ember tudta, és én úgy tudom, hogy a hozzátartozók sem tudtak semmit. Az ügyvédeknek, amikor a megbizást megkapták, bent kellett aludniuk a Fõ utcában és nem mehettek ki.
Mihelyt a kivégzés megtörtént, ezt azon a napon megtudtuk, ezt bizonyos jelekbõl felismertük, késõbbi ébresztõ, nagy "összetartás" van az õrök között, rendszeresen bekémlelnek a zárkákba, stb.....Még aznap megtudtuk, hogy Nagy Imrét és még két társát kivégezték, a másik kettõt csak sokkal késõbb tudtuk meg, hogy az Gyimes Miklós és Maléter Pál volt. Szilágyi Józsefet már elõbb kivégezték, mert a birósági tárgyalás alatt tanúsitott szenvedélyes miatt. Ahol csak lehetett, hangoztatta, hogy ez a vérbiróság illetéktelen és hogy õ a függetlenségért küzd. Erre elkülönitették az õ ügyét, és sokkal hamarább halálra itélte ugyanaz a Vida-tanács. Nem tudom pontosan, hogyan halt meg. Kopácsi Sándor (volt budapesti rendõr-fõkapitány) úgy értesült, hogy kidobták az ablakon, de ez sem biztos...
Melyik társadalmi osztály volt elsõsorban képviselve a halálos itéletekben?
Tõkés, és egyéb, a Kádár rendszer által szivesen emlegetett egykori csendõrök, ludovikások közül véletlenszerûen bekerülhetett valaki, mint például Pallavicini (Pálinkás) õrnagy, aki viszont már a "népi demokratikus" hadseregben szerezte a magas beosztását, de még értelmiségi is viszonylag kevés volt bennük, értelmiségi volt ugyan, mint például a Nagy Imre csoport tagjai. Vagy Földes Péter, aki szinházi rendezõ, akit azért akasztottak föl, mert csendesiteni akarta a tömeget. Egyetemistáról talán nem is tudok....
Tóth Ilona....
Tóth Ilona, igen, de az óriási többség munkásgyerek volt. Azok a gyerekek, akik kimentek az utcára, és szinte két kézzel harcoltak a szovjet tankok ellen. Nagyon nagy többségük ilyen volt. Volt egy egyetemista és egy tanársegéd, akiknek a halálos itéletét életfogytra változtatták, a többi, akikre emlékszem, munkásgyerekek voltak. A többi hosszú börtönévekre itélt is valamennyi munkás volt.
A magyar történelemben egyedülálló, de talán a világ történetében is kevés példa van olyan esetre, hogy 30 évvel az események után még mindig eltitkolja, nem meri megmondani az uralomra jutott rendszer, hogy hova temette el az áldozatait. Nem csak Nagy Imre és munkatársainak a sirjáról nem tudunk pontosat, de jeltelen sírban nyugszanak az '56-os forradalom után kivégzett többi magyarok is."
"Magyarország, 1956-1986" - cimmel a Szabad Európa Rádiónak a forradalom 30-ik évfordulójára készitett dokumentum mûsorából válogatott saját hangarchívumából: Czékus Jób
Kérjük, írjanak, ha van mondanivalójuk. Címünk: München 62, Postafiók (Postfach, ch-val a végén) 20.
Több mûsor végén is elhangzottak ezek a szavak.
Szemezgessünk a Szabad Európa Rádió régebbi mûsoraiban. Ezúttal egy ORWO gyártású hangkazettát tartok a kezemben. "Készült a Német Demokratikus Köztársaságban" - ez van ráirva apró betûkkel. Behelyezem a konyhakredenc tetején levõ öreg magnómba. A hang kifogástalan, a 20 évvel ezelõtti felvételen megszólal K r a s s ó György. Kérem, hallgassunk bele, mi volt a mondanivalója a késõbbi Magyar Október Párt megalapitójának, aki ekkor még Londonban élt és munkásként dolgozott....
"1956. november 4-ike és 1959. december 31-ike között mint mondtad, ez volt az '56-os bûncselekmények miatti kivégzések fõ sodorvonala. Csak arról beszélnek, hogy 1956. november 4-ike és '57. július 31-ike között állitólag 70 embert végeztek volna ki. Ezt az adatot - mint tudjuk - Berecz János közli az Ellenforradalom tollal és fegyverrel cimû könyvében. Mások még száz halálos itéletrõl is beszélnek. Elfogadhatók szerinted, Krassó György ezek a számok?
Ha elfogadjuk, amit én nem fogadok el, hogy '57. július végéig száz embert végeztek ki, nem fogadok el, mert hogyha a rögtönitélõ biróságokra, vagy a helyszinen való azonnali kivégzésekre gondolok, már az is több, mint száz, de ha mégis elfogadom, akkor azt kell mondanom, hogy ezek óriási nagy számot jelentenek, ha ezt igy nézzük.......tudniillik a kivégzések az elsõ ütemben három évig folytak. Ha csak ezt a fél évet megszoroznánk hattal, már akkor is kijönne a száz fõ. De valójában az elsõ fél évben még alig került törvényes, nem rögtönitélõ birósági itélet alapján történõ kivégzésre sor, tekintve hogy a nyomozás és az elsõ meg másodfok megtartása sokkal hosszabb ideig tartott.
Én a legelsõ letartóztatottak között voltam, november 15-én tartóztattak le, ennek ellenére a másodfokú itéletemre csak '57. szeptemberében került sor.......én nem is emlékszem '57. junius 30. elõtti itéletre, kivéve arra az egy-két precedens értékû itéletre, amelyik a Dudás József és a Szabó bácsi itélete volt, akiket elsõként januárban végeztek ki.......De a komolyabb ügyeket mind késõbbre tartották, tudjuk, hogy a nagy Imre per is csak késõbb, '58-ban volt. Tehát ha már '57. nyaráig 100 embert kivégeztek, akkor azt kell mondanom, hogy az az 1500-2000 szám, amit a börtönben feltételeztünk, teljesen egyezik a Berecz János által mondottakkal.
Tudjuk, hogy a legtöbb halálos itéletet a Gyüjtõfogházban foganatositották, annak is egyik részlegében, a hirhedt "kis" fogházban. A Gyûjtõn kivül voltak még akasztások a Fõ utcán is és elrettentésként feltehetõen vidéken, a megye székhelyeken.
A budapesti országos börtön, amelynek "Gyûjtõ" az országosan ismert neve, és a Kozma utcában van a Rákoskereszturi temetõvel szemben, ez több épületbõl áll, szinte egy kicsi város, egyszerre 7-8 ezer embert is belezsúfolhattak ebben a börtönbe, normál körülmények között 2-3 ezer a befogadóképessége. Van itt kórház, amelynek szintén legalább 2-300 fõ a befogadóképessége, van egy úgynevezett "megfigyelõ" osztály, ami lényegében egy e l m e osztály, ahol különösen kegyetlenül bántak az ottlevõkkel........ide vagy azok kerültek, akik elmebetegség miatt nem voltak elitélhetõk, ezért megfigyelés alatt tartották õket, de vallatás céljából is hoztak oda embereket, ilyen eset volt például Pákh Tiboré, akit éhségsztrájk miatt vittek oda, és megszámlálhatatlan sok inzulinsokkot és elektrosokkot adtak neki abból a célból, hogy az éhségsztrájkot hagyja abba.
Ott tartottunk, hogy a kivégzések a kisfogházban voltak....
Ez is, mint a neve mutatja, börtön a börtönön belül, egyébként munkahelyek vannak csendesebb idõszakokban, vagy zárkákban lehet végezni olyan munkát, ami csak "néhány emberes munka".......Mint megtudtam, már '56. elõtt is ott tartották a halálra itélteket. Hozzávetõleg olyan húsz zárka van a földszintjén.
Bár még harminc év távlatából is nehéz ilyen kérdéseket feltenni, és gondolom, még nehezebb neked ilyen kérdésre felelni, de arra kérlek, beszélj a kivégzések körülményeirõl, arról, hogy hogyan zajlott le egy ilyen kivégzés?
Volt ugyan kijelölt siralomház, egy elkülönitett zárka, ahová az utolsó éjszaka átvitték volna a halálra itélteket, de ezt az esetek többségében nem használták. Nem is lehetett volna, mert egyszerre több embert is kivégeztek. Ha átvitték, akkor meg volt láncolva az utolsó éjjel, nehogy valami kárt tegyen magában. Volt több olyan eset is, amikor valaki az utolsó éjszaka felvágta az ereit.
Közölték a halálraitélttel, hogy holnap lesz a kivégzés?
Nem közölték, de az illetõ valahogyan szinte minden esetben megtudta. Azért lehetett valamit következtetni, mert megtörtént, hogy az elõzõ nap váratlanul megborotválták. Hivatalosan nem közölték, mert ez valamiféle lázadáshoz vezetett volna, de többé-kevésbé az illetõ megtudta. Arra vigyáztak, hogy a kegyelmi kérvény elutasitását csak az utolsó pillanatban közöljék. Gyakorlatilag az történt, hogy reggel megjelentek, kinyitották az ajtót, hogy jöjjön, de akkor már többen ott álltak, és akkor megmarkolták, többen, hátracsavarták a kezét, megbilincselték.......ilyen alkalmakkor a halálraitélt valamit mindig kiáltott, általában a nevét és pár szót a forradalommal és az eszméire vonatkozó mondatot, a szabadságot vagy a hazáját éltette. Sokan bosszúra szólitottak fel. Az õrök persze megpróbálták valahogy befogni a száját, kihurcolták. Arról is tudtuk, hogy akasztás lesz, mert hajnalban a faékeket beverték az akasztófa tövében, hogy szilárdan álljon. Az elitéltet zsámolyra állitották és csigákon keresztül két hóhérsegéd húzta a kötelet, amelyik elszakitotta a nyakát......
Mindig ugyanaz a hóhér?
Na most a hóhér, akit általában Bogárnak szoktak nevezni, mert valamikor Bogárnak hivták. Amikor én odakerültem már nem õ volt a kivégzõ. Egy Kovács nevû õrnagy volt a végrehajtó, akirõl azt mondták, hogy a Bogárnak a veje, merthogy valahogy a lányának nem találtak más férjet. Ez az ember amikor megjelent köztünk, az volt az érzésünk, hogy a nyakunkat méricskéli, hogy kinek milyen vastag a nyaka. Õ mindig el is forditotta a felakasztott ember fejét, hogy eltörjön a csigolyája, és utána a börtönorvos, akit Szabó alezredesnek hivtak, és fogorvos volt szakmája szerint, megállapitotta a halál beálltát.
Volt, hogy akit halálra itéltek és mégis kegyelmet kapott utána?
Volt, de nagyon kevés. Ha az illetõt elsõ fokon itélték halálra, akkor több eset volt, hogy megváltoztatták, sajnos ezt kiegyensúlyozták a forditott esetek, amikor elsõfokon nem kapott halálos itéletet, és másodfokon igen. Nem egy ilyen eset volt. Viszont, amikor másodfokon is halálra itélték, akkor az már fehér holló volt, ha valaki ott kegyelmet kapott. Én csak egy ilyenre emlékszem, a Fónay Jenõ volt, aki másodfokon is halálra volt itélve, és elég hosszú idõ után, amikor már érte jöttek, hogy akasztani fogják, akkor mondták neki, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták....
Még visszatérve a kivégzések helyére, ez a hely kint volt a szabadban. Ez annyit jelentett, hogy volt, aki magát a kivégzést is láthatta. Például az én zárkám közvetlenül annál a falnál volt, ahol a kivégzéseket alkalmazták, de az ablakok be voltak szögezve, be is volak meszelve, úgyhogy semmit nem lehetett látni......Nem sokkal Nagy Imre és társai kivégzése után egy épületet emeltek a kivégzõhely köré, amelybe már bekerült a két akasztófa.
Megemlitem, hogy 1958. június elején valamennyiünket átvittek egy másik épületbe, és akkor legalább 2 hétig semmiféle kivégzés nem történt......mint késõbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy ennek a kisfogháznak a földszintjét Nagy Imre per vádlottjai számára rendezték be, és ezért arra at idõre mindenki mást eltávolitottak, hogy véletlenül se lehessen utolsó üzeneteket átadni.Kivégzés azért sem volt, mert az egész apparátus le volt foglalva a Nagy Imre üggyel.
Tudtatok tehát róla, hogy Nagy Imre halálos itéletet kap?
Sejtelmünk sem volt róla, hogy egyáltalán Nagy Imre per folyik, ezt nagyon nagy titokban csinálták. Az õrök közül is csak egy-két ember tudta, és én úgy tudom, hogy a hozzátartozók sem tudtak semmit. Az ügyvédeknek, amikor a megbizást megkapták, bent kellett aludniuk a Fõ utcában és nem mehettek ki.
Mihelyt a kivégzés megtörtént, ezt azon a napon megtudtuk, ezt bizonyos jelekbõl felismertük, késõbbi ébresztõ, nagy "összetartás" van az õrök között, rendszeresen bekémlelnek a zárkákba, stb.....Még aznap megtudtuk, hogy Nagy Imrét és még két társát kivégezték, a másik kettõt csak sokkal késõbb tudtuk meg, hogy az Gyimes Miklós és Maléter Pál volt. Szilágyi Józsefet már elõbb kivégezték, mert a birósági tárgyalás alatt tanúsitott szenvedélyes miatt. Ahol csak lehetett, hangoztatta, hogy ez a vérbiróság illetéktelen és hogy õ a függetlenségért küzd. Erre elkülönitették az õ ügyét, és sokkal hamarább halálra itélte ugyanaz a Vida-tanács. Nem tudom pontosan, hogyan halt meg. Kopácsi Sándor (volt budapesti rendõr-fõkapitány) úgy értesült, hogy kidobták az ablakon, de ez sem biztos...
Melyik társadalmi osztály volt elsõsorban képviselve a halálos itéletekben?
Tõkés, és egyéb, a Kádár rendszer által szivesen emlegetett egykori csendõrök, ludovikások közül véletlenszerûen bekerülhetett valaki, mint például Pallavicini (Pálinkás) õrnagy, aki viszont már a "népi demokratikus" hadseregben szerezte a magas beosztását, de még értelmiségi is viszonylag kevés volt bennük, értelmiségi volt ugyan, mint például a Nagy Imre csoport tagjai. Vagy Földes Péter, aki szinházi rendezõ, akit azért akasztottak föl, mert csendesiteni akarta a tömeget. Egyetemistáról talán nem is tudok....
Tóth Ilona....
Tóth Ilona, igen, de az óriási többség munkásgyerek volt. Azok a gyerekek, akik kimentek az utcára, és szinte két kézzel harcoltak a szovjet tankok ellen. Nagyon nagy többségük ilyen volt. Volt egy egyetemista és egy tanársegéd, akiknek a halálos itéletét életfogytra változtatták, a többi, akikre emlékszem, munkásgyerekek voltak. A többi hosszú börtönévekre itélt is valamennyi munkás volt.
A magyar történelemben egyedülálló, de talán a világ történetében is kevés példa van olyan esetre, hogy 30 évvel az események után még mindig eltitkolja, nem meri megmondani az uralomra jutott rendszer, hogy hova temette el az áldozatait. Nem csak Nagy Imre és munkatársainak a sirjáról nem tudunk pontosat, de jeltelen sírban nyugszanak az '56-os forradalom után kivégzett többi magyarok is."
"Magyarország, 1956-1986" - cimmel a Szabad Európa Rádiónak a forradalom 30-ik évfordulójára készitett dokumentum mûsorából válogatott saját hangarchívumából: Czékus Jób
Kérjük, írjanak, ha van mondanivalójuk. Címünk: München 62, Postafiók (Postfach, ch-val a végén) 20.
Több mûsor végén is elhangzottak ezek a szavak.
Szemezgessünk a Szabad Európa Rádió régebbi mûsoraiban. Ezúttal egy ORWO gyártású hangkazettát tartok a kezemben. "Készült a Német Demokratikus Köztársaságban" - ez van ráirva apró betûkkel. Behelyezem a konyhakredenc tetején levõ öreg magnómba. A hang kifogástalan, a 20 évvel ezelõtti felvételen megszólal K r a s s ó György. Kérem, hallgassunk bele, mi volt a mondanivalója a késõbbi Magyar Október Párt megalapitójának, aki ekkor még Londonban élt és munkásként dolgozott....
"1956. november 4-ike és 1959. december 31-ike között mint mondtad, ez volt az '56-os bûncselekmények miatti kivégzések fõ sodorvonala. Csak arról beszélnek, hogy 1956. november 4-ike és '57. július 31-ike között állitólag 70 embert végeztek volna ki. Ezt az adatot - mint tudjuk - Berecz János közli az Ellenforradalom tollal és fegyverrel cimû könyvében. Mások még száz halálos itéletrõl is beszélnek. Elfogadhatók szerinted, Krassó György ezek a számok?
Ha elfogadjuk, amit én nem fogadok el, hogy '57. július végéig száz embert végeztek ki, nem fogadok el, mert hogyha a rögtönitélõ biróságokra, vagy a helyszinen való azonnali kivégzésekre gondolok, már az is több, mint száz, de ha mégis elfogadom, akkor azt kell mondanom, hogy ezek óriási nagy számot jelentenek, ha ezt igy nézzük.......tudniillik a kivégzések az elsõ ütemben három évig folytak. Ha csak ezt a fél évet megszoroznánk hattal, már akkor is kijönne a száz fõ. De valójában az elsõ fél évben még alig került törvényes, nem rögtönitélõ birósági itélet alapján történõ kivégzésre sor, tekintve hogy a nyomozás és az elsõ meg másodfok megtartása sokkal hosszabb ideig tartott.
Én a legelsõ letartóztatottak között voltam, november 15-én tartóztattak le, ennek ellenére a másodfokú itéletemre csak '57. szeptemberében került sor.......én nem is emlékszem '57. junius 30. elõtti itéletre, kivéve arra az egy-két precedens értékû itéletre, amelyik a Dudás József és a Szabó bácsi itélete volt, akiket elsõként januárban végeztek ki.......De a komolyabb ügyeket mind késõbbre tartották, tudjuk, hogy a nagy Imre per is csak késõbb, '58-ban volt. Tehát ha már '57. nyaráig 100 embert kivégeztek, akkor azt kell mondanom, hogy az az 1500-2000 szám, amit a börtönben feltételeztünk, teljesen egyezik a Berecz János által mondottakkal.
Tudjuk, hogy a legtöbb halálos itéletet a Gyüjtõfogházban foganatositották, annak is egyik részlegében, a hirhedt "kis" fogházban. A Gyûjtõn kivül voltak még akasztások a Fõ utcán is és elrettentésként feltehetõen vidéken, a megye székhelyeken.
A budapesti országos börtön, amelynek "Gyûjtõ" az országosan ismert neve, és a Kozma utcában van a Rákoskereszturi temetõvel szemben, ez több épületbõl áll, szinte egy kicsi város, egyszerre 7-8 ezer embert is belezsúfolhattak ebben a börtönbe, normál körülmények között 2-3 ezer a befogadóképessége. Van itt kórház, amelynek szintén legalább 2-300 fõ a befogadóképessége, van egy úgynevezett "megfigyelõ" osztály, ami lényegében egy e l m e osztály, ahol különösen kegyetlenül bántak az ottlevõkkel........ide vagy azok kerültek, akik elmebetegség miatt nem voltak elitélhetõk, ezért megfigyelés alatt tartották õket, de vallatás céljából is hoztak oda embereket, ilyen eset volt például Pákh Tiboré, akit éhségsztrájk miatt vittek oda, és megszámlálhatatlan sok inzulinsokkot és elektrosokkot adtak neki abból a célból, hogy az éhségsztrájkot hagyja abba.
Ott tartottunk, hogy a kivégzések a kisfogházban voltak....
Ez is, mint a neve mutatja, börtön a börtönön belül, egyébként munkahelyek vannak csendesebb idõszakokban, vagy zárkákban lehet végezni olyan munkát, ami csak "néhány emberes munka".......Mint megtudtam, már '56. elõtt is ott tartották a halálra itélteket. Hozzávetõleg olyan húsz zárka van a földszintjén.
Bár még harminc év távlatából is nehéz ilyen kérdéseket feltenni, és gondolom, még nehezebb neked ilyen kérdésre felelni, de arra kérlek, beszélj a kivégzések körülményeirõl, arról, hogy hogyan zajlott le egy ilyen kivégzés?
Volt ugyan kijelölt siralomház, egy elkülönitett zárka, ahová az utolsó éjszaka átvitték volna a halálra itélteket, de ezt az esetek többségében nem használták. Nem is lehetett volna, mert egyszerre több embert is kivégeztek. Ha átvitték, akkor meg volt láncolva az utolsó éjjel, nehogy valami kárt tegyen magában. Volt több olyan eset is, amikor valaki az utolsó éjszaka felvágta az ereit.
Közölték a halálraitélttel, hogy holnap lesz a kivégzés?
Nem közölték, de az illetõ valahogyan szinte minden esetben megtudta. Azért lehetett valamit következtetni, mert megtörtént, hogy az elõzõ nap váratlanul megborotválták. Hivatalosan nem közölték, mert ez valamiféle lázadáshoz vezetett volna, de többé-kevésbé az illetõ megtudta. Arra vigyáztak, hogy a kegyelmi kérvény elutasitását csak az utolsó pillanatban közöljék. Gyakorlatilag az történt, hogy reggel megjelentek, kinyitották az ajtót, hogy jöjjön, de akkor már többen ott álltak, és akkor megmarkolták, többen, hátracsavarták a kezét, megbilincselték.......ilyen alkalmakkor a halálraitélt valamit mindig kiáltott, általában a nevét és pár szót a forradalommal és az eszméire vonatkozó mondatot, a szabadságot vagy a hazáját éltette. Sokan bosszúra szólitottak fel. Az õrök persze megpróbálták valahogy befogni a száját, kihurcolták. Arról is tudtuk, hogy akasztás lesz, mert hajnalban a faékeket beverték az akasztófa tövében, hogy szilárdan álljon. Az elitéltet zsámolyra állitották és csigákon keresztül két hóhérsegéd húzta a kötelet, amelyik elszakitotta a nyakát......
Mindig ugyanaz a hóhér?
Na most a hóhér, akit általában Bogárnak szoktak nevezni, mert valamikor Bogárnak hivták. Amikor én odakerültem már nem õ volt a kivégzõ. Egy Kovács nevû õrnagy volt a végrehajtó, akirõl azt mondták, hogy a Bogárnak a veje, merthogy valahogy a lányának nem találtak más férjet. Ez az ember amikor megjelent köztünk, az volt az érzésünk, hogy a nyakunkat méricskéli, hogy kinek milyen vastag a nyaka. Õ mindig el is forditotta a felakasztott ember fejét, hogy eltörjön a csigolyája, és utána a börtönorvos, akit Szabó alezredesnek hivtak, és fogorvos volt szakmája szerint, megállapitotta a halál beálltát.
Volt, hogy akit halálra itéltek és mégis kegyelmet kapott utána?
Volt, de nagyon kevés. Ha az illetõt elsõ fokon itélték halálra, akkor több eset volt, hogy megváltoztatták, sajnos ezt kiegyensúlyozták a forditott esetek, amikor elsõfokon nem kapott halálos itéletet, és másodfokon igen. Nem egy ilyen eset volt. Viszont, amikor másodfokon is halálra itélték, akkor az már fehér holló volt, ha valaki ott kegyelmet kapott. Én csak egy ilyenre emlékszem, a Fónay Jenõ volt, aki másodfokon is halálra volt itélve, és elég hosszú idõ után, amikor már érte jöttek, hogy akasztani fogják, akkor mondták neki, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták....
Még visszatérve a kivégzések helyére, ez a hely kint volt a szabadban. Ez annyit jelentett, hogy volt, aki magát a kivégzést is láthatta. Például az én zárkám közvetlenül annál a falnál volt, ahol a kivégzéseket alkalmazták, de az ablakok be voltak szögezve, be is volak meszelve, úgyhogy semmit nem lehetett látni......Nem sokkal Nagy Imre és társai kivégzése után egy épületet emeltek a kivégzõhely köré, amelybe már bekerült a két akasztófa.
Megemlitem, hogy 1958. június elején valamennyiünket átvittek egy másik épületbe, és akkor legalább 2 hétig semmiféle kivégzés nem történt......mint késõbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy ennek a kisfogháznak a földszintjét Nagy Imre per vádlottjai számára rendezték be, és ezért arra at idõre mindenki mást eltávolitottak, hogy véletlenül se lehessen utolsó üzeneteket átadni.Kivégzés azért sem volt, mert az egész apparátus le volt foglalva a Nagy Imre üggyel.
Tudtatok tehát róla, hogy Nagy Imre halálos itéletet kap?
Sejtelmünk sem volt róla, hogy egyáltalán Nagy Imre per folyik, ezt nagyon nagy titokban csinálták. Az õrök közül is csak egy-két ember tudta, és én úgy tudom, hogy a hozzátartozók sem tudtak semmit. Az ügyvédeknek, amikor a megbizást megkapták, bent kellett aludniuk a Fõ utcában és nem mehettek ki.
Mihelyt a kivégzés megtörtént, ezt azon a napon megtudtuk, ezt bizonyos jelekbõl felismertük, késõbbi ébresztõ, nagy "összetartás" van az õrök között, rendszeresen bekémlelnek a zárkákba, stb.....Még aznap megtudtuk, hogy Nagy Imrét és még két társát kivégezték, a másik kettõt csak sokkal késõbb tudtuk meg, hogy az Gyimes Miklós és Maléter Pál volt. Szilágyi Józsefet már elõbb kivégezték, mert a birósági tárgyalás alatt tanúsitott szenvedélyes miatt. Ahol csak lehetett, hangoztatta, hogy ez a vérbiróság illetéktelen és hogy õ a függetlenségért küzd. Erre elkülönitették az õ ügyét, és sokkal hamarább halálra itélte ugyanaz a Vida-tanács. Nem tudom pontosan, hogyan halt meg. Kopácsi Sándor (volt budapesti rendõr-fõkapitány) úgy értesült, hogy kidobták az ablakon, de ez sem biztos...
Melyik társadalmi osztály volt elsõsorban képviselve a halálos itéletekben?
Tõkés, és egyéb, a Kádár rendszer által szivesen emlegetett egykori csendõrök, ludovikások közül véletlenszerûen bekerülhetett valaki, mint például Pallavicini (Pálinkás) õrnagy, aki viszont már a "népi demokratikus" hadseregben szerezte a magas beosztását, de még értelmiségi is viszonylag kevés volt bennük, értelmiségi volt ugyan, mint például a Nagy Imre csoport tagjai. Vagy Földes Péter, aki szinházi rendezõ, akit azért akasztottak föl, mert csendesiteni akarta a tömeget. Egyetemistáról talán nem is tudok....
Tóth Ilona....
Tóth Ilona, igen, de az óriási többség munkásgyerek volt. Azok a gyerekek, akik kimentek az utcára, és szinte két kézzel harcoltak a szovjet tankok ellen. Nagyon nagy többségük ilyen volt. Volt egy egyetemista és egy tanársegéd, akiknek a halálos itéletét életfogytra változtatták, a többi, akikre emlékszem, munkásgyerekek voltak. A többi hosszú börtönévekre itélt is valamennyi munkás volt.
A magyar történelemben egyedülálló, de talán a világ történetében is kevés példa van olyan esetre, hogy 30 évvel az események után még mindig eltitkolja, nem meri megmondani az uralomra jutott rendszer, hogy hova temette el az áldozatait. Nem csak Nagy Imre és munkatársainak a sirjáról nem tudunk pontosat, de jeltelen sírban nyugszanak az '56-os forradalom után kivégzett többi magyarok is."
"Magyarország, 1956-1986" - cimmel a Szabad Európa Rádiónak a forradalom 30-ik évfordulójára készitett dokumentum mûsorából válogatott saját hangarchívumából: Czékus Jób
Kérjük, írjanak, ha van mondanivalójuk. Címünk: München 62, Postafiók (Postfach, ch-val a végén) 20.
Több mûsor végén is elhangzottak ezek a szavak.
Szemezgessünk a Szabad Európa Rádió régebbi mûsoraiban. Ezúttal egy ORWO gyártású hangkazettát tartok a kezemben. "Készült a Német Demokratikus Köztársaságban" - ez van ráirva apró betûkkel. Behelyezem a konyhakredenc tetején levõ öreg magnómba. A hang kifogástalan, a 20 évvel ezelõtti felvételen megszólal K r a s s ó György. Kérem, hallgassunk bele, mi volt a mondanivalója a késõbbi Magyar Október Párt megalapitójának, aki ekkor még Londonban élt és munkásként dolgozott....
"1956. november 4-ike és 1959. december 31-ike között mint mondtad, ez volt az '56-os bûncselekmények miatti kivégzések fõ sodorvonala. Csak arról beszélnek, hogy 1956. november 4-ike és '57. július 31-ike között állitólag 70 embert végeztek volna ki. Ezt az adatot - mint tudjuk - Berecz János közli az Ellenforradalom tollal és fegyverrel cimû könyvében. Mások még száz halálos itéletrõl is beszélnek. Elfogadhatók szerinted, Krassó György ezek a számok?
Ha elfogadjuk, amit én nem fogadok el, hogy '57. július végéig száz embert végeztek ki, nem fogadok el, mert hogyha a rögtönitélõ biróságokra, vagy a helyszinen való azonnali kivégzésekre gondolok, már az is több, mint száz, de ha mégis elfogadom, akkor azt kell mondanom, hogy ezek óriási nagy számot jelentenek, ha ezt igy nézzük.......tudniillik a kivégzések az elsõ ütemben három évig folytak. Ha csak ezt a fél évet megszoroznánk hattal, már akkor is kijönne a száz fõ. De valójában az elsõ fél évben még alig került törvényes, nem rögtönitélõ birósági itélet alapján történõ kivégzésre sor, tekintve hogy a nyomozás és az elsõ meg másodfok megtartása sokkal hosszabb ideig tartott.
Én a legelsõ letartóztatottak között voltam, november 15-én tartóztattak le, ennek ellenére a másodfokú itéletemre csak '57. szeptemberében került sor.......én nem is emlékszem '57. junius 30. elõtti itéletre, kivéve arra az egy-két precedens értékû itéletre, amelyik a Dudás József és a Szabó bácsi itélete volt, akiket elsõként januárban végeztek ki.......De a komolyabb ügyeket mind késõbbre tartották, tudjuk, hogy a nagy Imre per is csak késõbb, '58-ban volt. Tehát ha már '57. nyaráig 100 embert kivégeztek, akkor azt kell mondanom, hogy az az 1500-2000 szám, amit a börtönben feltételeztünk, teljesen egyezik a Berecz János által mondottakkal.
Tudjuk, hogy a legtöbb halálos itéletet a Gyüjtõfogházban foganatositották, annak is egyik részlegében, a hirhedt "kis" fogházban. A Gyûjtõn kivül voltak még akasztások a Fõ utcán is és elrettentésként feltehetõen vidéken, a megye székhelyeken.
A budapesti országos börtön, amelynek "Gyûjtõ" az országosan ismert neve, és a Kozma utcában van a Rákoskereszturi temetõvel szemben, ez több épületbõl áll, szinte egy kicsi város, egyszerre 7-8 ezer embert is belezsúfolhattak ebben a börtönbe, normál körülmények között 2-3 ezer a befogadóképessége. Van itt kórház, amelynek szintén legalább 2-300 fõ a befogadóképessége, van egy úgynevezett "megfigyelõ" osztály, ami lényegében egy e l m e osztály, ahol különösen kegyetlenül bántak az ottlevõkkel........ide vagy azok kerültek, akik elmebetegség miatt nem voltak elitélhetõk, ezért megfigyelés alatt tartották õket, de vallatás céljából is hoztak oda embereket, ilyen eset volt például Pákh Tiboré, akit éhségsztrájk miatt vittek oda, és megszámlálhatatlan sok inzulinsokkot és elektrosokkot adtak neki abból a célból, hogy az éhségsztrájkot hagyja abba.
Ott tartottunk, hogy a kivégzések a kisfogházban voltak....
Ez is, mint a neve mutatja, börtön a börtönön belül, egyébként munkahelyek vannak csendesebb idõszakokban, vagy zárkákban lehet végezni olyan munkát, ami csak "néhány emberes munka".......Mint megtudtam, már '56. elõtt is ott tartották a halálra itélteket. Hozzávetõleg olyan húsz zárka van a földszintjén.
Bár még harminc év távlatából is nehéz ilyen kérdéseket feltenni, és gondolom, még nehezebb neked ilyen kérdésre felelni, de arra kérlek, beszélj a kivégzések körülményeirõl, arról, hogy hogyan zajlott le egy ilyen kivégzés?
Volt ugyan kijelölt siralomház, egy elkülönitett zárka, ahová az utolsó éjszaka átvitték volna a halálra itélteket, de ezt az esetek többségében nem használták. Nem is lehetett volna, mert egyszerre több embert is kivégeztek. Ha átvitték, akkor meg volt láncolva az utolsó éjjel, nehogy valami kárt tegyen magában. Volt több olyan eset is, amikor valaki az utolsó éjszaka felvágta az ereit.
Közölték a halálraitélttel, hogy holnap lesz a kivégzés?
Nem közölték, de az illetõ valahogyan szinte minden esetben megtudta. Azért lehetett valamit következtetni, mert megtörtént, hogy az elõzõ nap váratlanul megborotválták. Hivatalosan nem közölték, mert ez valamiféle lázadáshoz vezetett volna, de többé-kevésbé az illetõ megtudta. Arra vigyáztak, hogy a kegyelmi kérvény elutasitását csak az utolsó pillanatban közöljék. Gyakorlatilag az történt, hogy reggel megjelentek, kinyitották az ajtót, hogy jöjjön, de akkor már többen ott álltak, és akkor megmarkolták, többen, hátracsavarták a kezét, megbilincselték.......ilyen alkalmakkor a halálraitélt valamit mindig kiáltott, általában a nevét és pár szót a forradalommal és az eszméire vonatkozó mondatot, a szabadságot vagy a hazáját éltette. Sokan bosszúra szólitottak fel. Az õrök persze megpróbálták valahogy befogni a száját, kihurcolták. Arról is tudtuk, hogy akasztás lesz, mert hajnalban a faékeket beverték az akasztófa tövében, hogy szilárdan álljon. Az elitéltet zsámolyra állitották és csigákon keresztül két hóhérsegéd húzta a kötelet, amelyik elszakitotta a nyakát......
Mindig ugyanaz a hóhér?
Na most a hóhér, akit általában Bogárnak szoktak nevezni, mert valamikor Bogárnak hivták. Amikor én odakerültem már nem õ volt a kivégzõ. Egy Kovács nevû õrnagy volt a végrehajtó, akirõl azt mondták, hogy a Bogárnak a veje, merthogy valahogy a lányának nem találtak más férjet. Ez az ember amikor megjelent köztünk, az volt az érzésünk, hogy a nyakunkat méricskéli, hogy kinek milyen vastag a nyaka. Õ mindig el is forditotta a felakasztott ember fejét, hogy eltörjön a csigolyája, és utána a börtönorvos, akit Szabó alezredesnek hivtak, és fogorvos volt szakmája szerint, megállapitotta a halál beálltát.
Volt, hogy akit halálra itéltek és mégis kegyelmet kapott utána?
Volt, de nagyon kevés. Ha az illetõt elsõ fokon itélték halálra, akkor több eset volt, hogy megváltoztatták, sajnos ezt kiegyensúlyozták a forditott esetek, amikor elsõfokon nem kapott halálos itéletet, és másodfokon igen. Nem egy ilyen eset volt. Viszont, amikor másodfokon is halálra itélték, akkor az már fehér holló volt, ha valaki ott kegyelmet kapott. Én csak egy ilyenre emlékszem, a Fónay Jenõ volt, aki másodfokon is halálra volt itélve, és elég hosszú idõ után, amikor már érte jöttek, hogy akasztani fogják, akkor mondták neki, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták....
Még visszatérve a kivégzések helyére, ez a hely kint volt a szabadban. Ez annyit jelentett, hogy volt, aki magát a kivégzést is láthatta. Például az én zárkám közvetlenül annál a falnál volt, ahol a kivégzéseket alkalmazták, de az ablakok be voltak szögezve, be is volak meszelve, úgyhogy semmit nem lehetett látni......Nem sokkal Nagy Imre és társai kivégzése után egy épületet emeltek a kivégzõhely köré, amelybe már bekerült a két akasztófa.
Megemlitem, hogy 1958. június elején valamennyiünket átvittek egy másik épületbe, és akkor legalább 2 hétig semmiféle kivégzés nem történt......mint késõbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy ennek a kisfogháznak a földszintjét Nagy Imre per vádlottjai számára rendezték be, és ezért arra at idõre mindenki mást eltávolitottak, hogy véletlenül se lehessen utolsó üzeneteket átadni.Kivégzés azért sem volt, mert az egész apparátus le volt foglalva a Nagy Imre üggyel.
Tudtatok tehát róla, hogy Nagy Imre halálos itéletet kap?
Sejtelmünk sem volt róla, hogy egyáltalán Nagy Imre per folyik, ezt nagyon nagy titokban csinálták. Az õrök közül is csak egy-két ember tudta, és én úgy tudom, hogy a hozzátartozók sem tudtak semmit. Az ügyvédeknek, amikor a megbizást megkapták, bent kellett aludniuk a Fõ utcában és nem mehettek ki.
Mihelyt a kivégzés megtörtént, ezt azon a napon megtudtuk, ezt bizonyos jelekbõl felismertük, késõbbi ébresztõ, nagy "összetartás" van az õrök között, rendszeresen bekémlelnek a zárkákba, stb.....Még aznap megtudtuk, hogy Nagy Imrét és még két társát kivégezték, a másik kettõt csak sokkal késõbb tudtuk meg, hogy az Gyimes Miklós és Maléter Pál volt. Szilágyi Józsefet már elõbb kivégezték, mert a birósági tárgyalás alatt tanúsitott szenvedélyes miatt. Ahol csak lehetett, hangoztatta, hogy ez a vérbiróság illetéktelen és hogy õ a függetlenségért küzd. Erre elkülönitették az õ ügyét, és sokkal hamarább halálra itélte ugyanaz a Vida-tanács. Nem tudom pontosan, hogyan halt meg. Kopácsi Sándor (volt budapesti rendõr-fõkapitány) úgy értesült, hogy kidobták az ablakon, de ez sem biztos...
Melyik társadalmi osztály volt elsõsorban képviselve a halálos itéletekben?
Tõkés, és egyéb, a Kádár rendszer által szivesen emlegetett egykori csendõrök, ludovikások közül véletlenszerûen bekerülhetett valaki, mint például Pallavicini (Pálinkás) õrnagy, aki viszont már a "népi demokratikus" hadseregben szerezte a magas beosztását, de még értelmiségi is viszonylag kevés volt bennük, értelmiségi volt ugyan, mint például a Nagy Imre csoport tagjai. Vagy Földes Péter, aki szinházi rendezõ, akit azért akasztottak föl, mert csendesiteni akarta a tömeget. Egyetemistáról talán nem is tudok....
Tóth Ilona....
Tóth Ilona, igen, de az óriási többség munkásgyerek volt. Azok a gyerekek, akik kimentek az utcára, és szinte két kézzel harcoltak a szovjet tankok ellen. Nagyon nagy többségük ilyen volt. Volt egy egyetemista és egy tanársegéd, akiknek a halálos itéletét életfogytra változtatták, a többi, akikre emlékszem, munkásgyerekek voltak. A többi hosszú börtönévekre itélt is valamennyi munkás volt.
A magyar történelemben egyedülálló, de talán a világ történetében is kevés példa van olyan esetre, hogy 30 évvel az események után még mindig eltitkolja, nem meri megmondani az uralomra jutott rendszer, hogy hova temette el az áldozatait. Nem csak Nagy Imre és munkatársainak a sirjáról nem tudunk pontosat, de jeltelen sírban nyugszanak az '56-os forradalom után kivégzett többi magyarok is."
"Magyarország, 1956-1986" - cimmel a Szabad Európa Rádiónak a forradalom 30-ik évfordulójára készitett dokumentum mûsorából válogatott saját hangarchívumából: Czékus Jób
Kérjük, írjanak, ha van mondanivalójuk. Címünk: München 62, Postafiók (Postfach, ch-val a végén) 20.
Több mûsor végén is elhangzottak ezek a szavak.
Szemezgessünk a Szabad Európa Rádió régebbi mûsoraiban. Ezúttal egy ORWO gyártású hangkazettát tartok a kezemben. "Készült a Német Demokratikus Köztársaságban" - ez van ráirva apró betûkkel. Behelyezem a konyhakredenc tetején levõ öreg magnómba. A hang kifogástalan, a 20 évvel ezelõtti felvételen megszólal K r a s s ó György. Kérem, hallgassunk bele, mi volt a mondanivalója a késõbbi Magyar Október Párt megalapitójának, aki ekkor még Londonban élt és munkásként dolgozott....
"1956. november 4-ike és 1959. december 31-ike között mint mondtad, ez volt az '56-os bûncselekmények miatti kivégzések fõ sodorvonala. Csak arról beszélnek, hogy 1956. november 4-ike és '57. július 31-ike között állitólag 70 embert végeztek volna ki. Ezt az adatot - mint tudjuk - Berecz János közli az Ellenforradalom tollal és fegyverrel cimû könyvében. Mások még száz halálos itéletrõl is beszélnek. Elfogadhatók szerinted, Krassó György ezek a számok?
Ha elfogadjuk, amit én nem fogadok el, hogy '57. július végéig száz embert végeztek ki, nem fogadok el, mert hogyha a rögtönitélõ biróságokra, vagy a helyszinen való azonnali kivégzésekre gondolok, már az is több, mint száz, de ha mégis elfogadom, akkor azt kell mondanom, hogy ezek óriási nagy számot jelentenek, ha ezt igy nézzük.......tudniillik a kivégzések az elsõ ütemben három évig folytak. Ha csak ezt a fél évet megszoroznánk hattal, már akkor is kijönne a száz fõ. De valójában az elsõ fél évben még alig került törvényes, nem rögtönitélõ birósági itélet alapján történõ kivégzésre sor, tekintve hogy a nyomozás és az elsõ meg másodfok megtartása sokkal hosszabb ideig tartott.
Én a legelsõ letartóztatottak között voltam, november 15-én tartóztattak le, ennek ellenére a másodfokú itéletemre csak '57. szeptemberében került sor.......én nem is emlékszem '57. junius 30. elõtti itéletre, kivéve arra az egy-két precedens értékû itéletre, amelyik a Dudás József és a Szabó bácsi itélete volt, akiket elsõként januárban végeztek ki.......De a komolyabb ügyeket mind késõbbre tartották, tudjuk, hogy a nagy Imre per is csak késõbb, '58-ban volt. Tehát ha már '57. nyaráig 100 embert kivégeztek, akkor azt kell mondanom, hogy az az 1500-2000 szám, amit a börtönben feltételeztünk, teljesen egyezik a Berecz János által mondottakkal.
Tudjuk, hogy a legtöbb halálos itéletet a Gyüjtõfogházban foganatositották, annak is egyik részlegében, a hirhedt "kis" fogházban. A Gyûjtõn kivül voltak még akasztások a Fõ utcán is és elrettentésként feltehetõen vidéken, a megye székhelyeken.
A budapesti országos börtön, amelynek "Gyûjtõ" az országosan ismert neve, és a Kozma utcában van a Rákoskereszturi temetõvel szemben, ez több épületbõl áll, szinte egy kicsi város, egyszerre 7-8 ezer embert is belezsúfolhattak ebben a börtönbe, normál körülmények között 2-3 ezer a befogadóképessége. Van itt kórház, amelynek szintén legalább 2-300 fõ a befogadóképessége, van egy úgynevezett "megfigyelõ" osztály, ami lényegében egy e l m e osztály, ahol különösen kegyetlenül bántak az ottlevõkkel........ide vagy azok kerültek, akik elmebetegség miatt nem voltak elitélhetõk, ezért megfigyelés alatt tartották õket, de vallatás céljából is hoztak oda embereket, ilyen eset volt például Pákh Tiboré, akit éhségsztrájk miatt vittek oda, és megszámlálhatatlan sok inzulinsokkot és elektrosokkot adtak neki abból a célból, hogy az éhségsztrájkot hagyja abba.
Ott tartottunk, hogy a kivégzések a kisfogházban voltak....
Ez is, mint a neve mutatja, börtön a börtönön belül, egyébként munkahelyek vannak csendesebb idõszakokban, vagy zárkákban lehet végezni olyan munkát, ami csak "néhány emberes munka".......Mint megtudtam, már '56. elõtt is ott tartották a halálra itélteket. Hozzávetõleg olyan húsz zárka van a földszintjén.
Bár még harminc év távlatából is nehéz ilyen kérdéseket feltenni, és gondolom, még nehezebb neked ilyen kérdésre felelni, de arra kérlek, beszélj a kivégzések körülményeirõl, arról, hogy hogyan zajlott le egy ilyen kivégzés?
Volt ugyan kijelölt siralomház, egy elkülönitett zárka, ahová az utolsó éjszaka átvitték volna a halálra itélteket, de ezt az esetek többségében nem használták. Nem is lehetett volna, mert egyszerre több embert is kivégeztek. Ha átvitték, akkor meg volt láncolva az utolsó éjjel, nehogy valami kárt tegyen magában. Volt több olyan eset is, amikor valaki az utolsó éjszaka felvágta az ereit.
Közölték a halálraitélttel, hogy holnap lesz a kivégzés?
Nem közölték, de az illetõ valahogyan szinte minden esetben megtudta. Azért lehetett valamit következtetni, mert megtörtént, hogy az elõzõ nap váratlanul megborotválták. Hivatalosan nem közölték, mert ez valamiféle lázadáshoz vezetett volna, de többé-kevésbé az illetõ megtudta. Arra vigyáztak, hogy a kegyelmi kérvény elutasitását csak az utolsó pillanatban közöljék. Gyakorlatilag az történt, hogy reggel megjelentek, kinyitották az ajtót, hogy jöjjön, de akkor már többen ott álltak, és akkor megmarkolták, többen, hátracsavarták a kezét, megbilincselték.......ilyen alkalmakkor a halálraitélt valamit mindig kiáltott, általában a nevét és pár szót a forradalommal és az eszméire vonatkozó mondatot, a szabadságot vagy a hazáját éltette. Sokan bosszúra szólitottak fel. Az õrök persze megpróbálták valahogy befogni a száját, kihurcolták. Arról is tudtuk, hogy akasztás lesz, mert hajnalban a faékeket beverték az akasztófa tövében, hogy szilárdan álljon. Az elitéltet zsámolyra állitották és csigákon keresztül két hóhérsegéd húzta a kötelet, amelyik elszakitotta a nyakát......
Mindig ugyanaz a hóhér?
Na most a hóhér, akit általában Bogárnak szoktak nevezni, mert valamikor Bogárnak hivták. Amikor én odakerültem már nem õ volt a kivégzõ. Egy Kovács nevû õrnagy volt a végrehajtó, akirõl azt mondták, hogy a Bogárnak a veje, merthogy valahogy a lányának nem találtak más férjet. Ez az ember amikor megjelent köztünk, az volt az érzésünk, hogy a nyakunkat méricskéli, hogy kinek milyen vastag a nyaka. Õ mindig el is forditotta a felakasztott ember fejét, hogy eltörjön a csigolyája, és utána a börtönorvos, akit Szabó alezredesnek hivtak, és fogorvos volt szakmája szerint, megállapitotta a halál beálltát.
Volt, hogy akit halálra itéltek és mégis kegyelmet kapott utána?
Volt, de nagyon kevés. Ha az illetõt elsõ fokon itélték halálra, akkor több eset volt, hogy megváltoztatták, sajnos ezt kiegyensúlyozták a forditott esetek, amikor elsõfokon nem kapott halálos itéletet, és másodfokon igen. Nem egy ilyen eset volt. Viszont, amikor másodfokon is halálra itélték, akkor az már fehér holló volt, ha valaki ott kegyelmet kapott. Én csak egy ilyenre emlékszem, a Fónay Jenõ volt, aki másodfokon is halálra volt itélve, és elég hosszú idõ után, amikor már érte jöttek, hogy akasztani fogják, akkor mondták neki, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták....
Még visszatérve a kivégzések helyére, ez a hely kint volt a szabadban. Ez annyit jelentett, hogy volt, aki magát a kivégzést is láthatta. Például az én zárkám közvetlenül annál a falnál volt, ahol a kivégzéseket alkalmazták, de az ablakok be voltak szögezve, be is volak meszelve, úgyhogy semmit nem lehetett látni......Nem sokkal Nagy Imre és társai kivégzése után egy épületet emeltek a kivégzõhely köré, amelybe már bekerült a két akasztófa.
Megemlitem, hogy 1958. június elején valamennyiünket átvittek egy másik épületbe, és akkor legalább 2 hétig semmiféle kivégzés nem történt......mint késõbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy ennek a kisfogháznak a földszintjét Nagy Imre per vádlottjai számára rendezték be, és ezért arra at idõre mindenki mást eltávolitottak, hogy véletlenül se lehessen utolsó üzeneteket átadni.Kivégzés azért sem volt, mert az egész apparátus le volt foglalva a Nagy Imre üggyel.
Tudtatok tehát róla, hogy Nagy Imre halálos itéletet kap?
Sejtelmünk sem volt róla, hogy egyáltalán Nagy Imre per folyik, ezt nagyon nagy titokban csinálták. Az õrök közül is csak egy-két ember tudta, és én úgy tudom, hogy a hozzátartozók sem tudtak semmit. Az ügyvédeknek, amikor a megbizást megkapták, bent kellett aludniuk a Fõ utcában és nem mehettek ki.
Mihelyt a kivégzés megtörtént, ezt azon a napon megtudtuk, ezt bizonyos jelekbõl felismertük, késõbbi ébresztõ, nagy "összetartás" van az õrök között, rendszeresen bekémlelnek a zárkákba, stb.....Még aznap megtudtuk, hogy Nagy Imrét és még két társát kivégezték, a másik kettõt csak sokkal késõbb tudtuk meg, hogy az Gyimes Miklós és Maléter Pál volt. Szilágyi Józsefet már elõbb kivégezték, mert a birósági tárgyalás alatt tanúsitott szenvedélyes miatt. Ahol csak lehetett, hangoztatta, hogy ez a vérbiróság illetéktelen és hogy õ a függetlenségért küzd. Erre elkülönitették az õ ügyét, és sokkal hamarább halálra itélte ugyanaz a Vida-tanács. Nem tudom pontosan, hogyan halt meg. Kopácsi Sándor (volt budapesti rendõr-fõkapitány) úgy értesült, hogy kidobták az ablakon, de ez sem biztos...
Melyik társadalmi osztály volt elsõsorban képviselve a halálos itéletekben?
Tõkés, és egyéb, a Kádár rendszer által szivesen emlegetett egykori csendõrök, ludovikások közül véletlenszerûen bekerülhetett valaki, mint például Pallavicini (Pálinkás) õrnagy, aki viszont már a "népi demokratikus" hadseregben szerezte a magas beosztását, de még értelmiségi is viszonylag kevés volt bennük, értelmiségi volt ugyan, mint például a Nagy Imre csoport tagjai. Vagy Földes Péter, aki szinházi rendezõ, akit azért akasztottak föl, mert csendesiteni akarta a tömeget. Egyetemistáról talán nem is tudok....
Tóth Ilona....
Tóth Ilona, igen, de az óriási többség munkásgyerek volt. Azok a gyerekek, akik kimentek az utcára, és szinte két kézzel harcoltak a szovjet tankok ellen. Nagyon nagy többségük ilyen volt. Volt egy egyetemista és egy tanársegéd, akiknek a halálos itéletét életfogytra változtatták, a többi, akikre emlékszem, munkásgyerekek voltak. A többi hosszú börtönévekre itélt is valamennyi munkás volt.
A magyar történelemben egyedülálló, de talán a világ történetében is kevés példa van olyan esetre, hogy 30 évvel az események után még mindig eltitkolja, nem meri megmondani az uralomra jutott rendszer, hogy hova temette el az áldozatait. Nem csak Nagy Imre és munkatársainak a sirjáról nem tudunk pontosat, de jeltelen sírban nyugszanak az '56-os forradalom után kivégzett többi magyarok is."
"Magyarország, 1956-1986" - cimmel a Szabad Európa Rádiónak a forradalom 30-ik évfordulójára készitett dokumentum mûsorából válogatott saját hangarchívumából: Czékus Jób
Kérjük, írjanak, ha van mondanivalójuk. Címünk: München 62, Postafiók (Postfach, ch-val a végén) 20.
Több mûsor végén is elhangzottak ezek a szavak.
Szemezgessünk a Szabad Európa Rádió régebbi mûsoraiban. Ezúttal egy ORWO gyártású hangkazettát tartok a kezemben. "Készült a Német Demokratikus Köztársaságban" - ez van ráirva apró betûkkel. Behelyezem a konyhakredenc tetején levõ öreg magnómba. A hang kifogástalan, a 20 évvel ezelõtti felvételen megszólal K r a s s ó György. Kérem, hallgassunk bele, mi volt a mondanivalója a késõbbi Magyar Október Párt megalapitójának, aki ekkor még Londonban élt és munkásként dolgozott....
"1956. november 4-ike és 1959. december 31-ike között mint mondtad, ez volt az '56-os bûncselekmények miatti kivégzések fõ sodorvonala. Csak arról beszélnek, hogy 1956. november 4-ike és '57. július 31-ike között állitólag 70 embert végeztek volna ki. Ezt az adatot - mint tudjuk - Berecz János közli az Ellenforradalom tollal és fegyverrel cimû könyvében. Mások még száz halálos itéletrõl is beszélnek. Elfogadhatók szerinted, Krassó György ezek a számok?
Ha elfogadjuk, amit én nem fogadok el, hogy '57. július végéig száz embert végeztek ki, nem fogadok el, mert hogyha a rögtönitélõ biróságokra, vagy a helyszinen való azonnali kivégzésekre gondolok, már az is több, mint száz, de ha mégis elfogadom, akkor azt kell mondanom, hogy ezek óriási nagy számot jelentenek, ha ezt igy nézzük.......tudniillik a kivégzések az elsõ ütemben három évig folytak. Ha csak ezt a fél évet megszoroznánk hattal, már akkor is kijönne a száz fõ. De valójában az elsõ fél évben még alig került törvényes, nem rögtönitélõ birósági itélet alapján történõ kivégzésre sor, tekintve hogy a nyomozás és az elsõ meg másodfok megtartása sokkal hosszabb ideig tartott.
Én a legelsõ letartóztatottak között voltam, november 15-én tartóztattak le, ennek ellenére a másodfokú itéletemre csak '57. szeptemberében került sor.......én nem is emlékszem '57. junius 30. elõtti itéletre, kivéve arra az egy-két precedens értékû itéletre, amelyik a Dudás József és a Szabó bácsi itélete volt, akiket elsõként januárban végeztek ki.......De a komolyabb ügyeket mind késõbbre tartották, tudjuk, hogy a nagy Imre per is csak késõbb, '58-ban volt. Tehát ha már '57. nyaráig 100 embert kivégeztek, akkor azt kell mondanom, hogy az az 1500-2000 szám, amit a börtönben feltételeztünk, teljesen egyezik a Berecz János által mondottakkal.
Tudjuk, hogy a legtöbb halálos itéletet a Gyüjtõfogházban foganatositották, annak is egyik részlegében, a hirhedt "kis" fogházban. A Gyûjtõn kivül voltak még akasztások a Fõ utcán is és elrettentésként feltehetõen vidéken, a megye székhelyeken.
A budapesti országos börtön, amelynek "Gyûjtõ" az országosan ismert neve, és a Kozma utcában van a Rákoskereszturi temetõvel szemben, ez több épületbõl áll, szinte egy kicsi város, egyszerre 7-8 ezer embert is belezsúfolhattak ebben a börtönbe, normál körülmények között 2-3 ezer a befogadóképessége. Van itt kórház, amelynek szintén legalább 2-300 fõ a befogadóképessége, van egy úgynevezett "megfigyelõ" osztály, ami lényegében egy e l m e osztály, ahol különösen kegyetlenül bántak az ottlevõkkel........ide vagy azok kerültek, akik elmebetegség miatt nem voltak elitélhetõk, ezért megfigyelés alatt tartották õket, de vallatás céljából is hoztak oda embereket, ilyen eset volt például Pákh Tiboré, akit éhségsztrájk miatt vittek oda, és megszámlálhatatlan sok inzulinsokkot és elektrosokkot adtak neki abból a célból, hogy az éhségsztrájkot hagyja abba.
Ott tartottunk, hogy a kivégzések a kisfogházban voltak....
Ez is, mint a neve mutatja, börtön a börtönön belül, egyébként munkahelyek vannak csendesebb idõszakokban, vagy zárkákban lehet végezni olyan munkát, ami csak "néhány emberes munka".......Mint megtudtam, már '56. elõtt is ott tartották a halálra itélteket. Hozzávetõleg olyan húsz zárka van a földszintjén.
Bár még harminc év távlatából is nehéz ilyen kérdéseket feltenni, és gondolom, még nehezebb neked ilyen kérdésre felelni, de arra kérlek, beszélj a kivégzések körülményeirõl, arról, hogy hogyan zajlott le egy ilyen kivégzés?
Volt ugyan kijelölt siralomház, egy elkülönitett zárka, ahová az utolsó éjszaka átvitték volna a halálra itélteket, de ezt az esetek többségében nem használták. Nem is lehetett volna, mert egyszerre több embert is kivégeztek. Ha átvitték, akkor meg volt láncolva az utolsó éjjel, nehogy valami kárt tegyen magában. Volt több olyan eset is, amikor valaki az utolsó éjszaka felvágta az ereit.
Közölték a halálraitélttel, hogy holnap lesz a kivégzés?
Nem közölték, de az illetõ valahogyan szinte minden esetben megtudta. Azért lehetett valamit következtetni, mert megtörtént, hogy az elõzõ nap váratlanul megborotválták. Hivatalosan nem közölték, mert ez valamiféle lázadáshoz vezetett volna, de többé-kevésbé az illetõ megtudta. Arra vigyáztak, hogy a kegyelmi kérvény elutasitását csak az utolsó pillanatban közöljék. Gyakorlatilag az történt, hogy reggel megjelentek, kinyitották az ajtót, hogy jöjjön, de akkor már többen ott álltak, és akkor megmarkolták, többen, hátracsavarták a kezét, megbilincselték.......ilyen alkalmakkor a halálraitélt valamit mindig kiáltott, általában a nevét és pár szót a forradalommal és az eszméire vonatkozó mondatot, a szabadságot vagy a hazáját éltette. Sokan bosszúra szólitottak fel. Az õrök persze megpróbálták valahogy befogni a száját, kihurcolták. Arról is tudtuk, hogy akasztás lesz, mert hajnalban a faékeket beverték az akasztófa tövében, hogy szilárdan álljon. Az elitéltet zsámolyra állitották és csigákon keresztül két hóhérsegéd húzta a kötelet, amelyik elszakitotta a nyakát......
Mindig ugyanaz a hóhér?
Na most a hóhér, akit általában Bogárnak szoktak nevezni, mert valamikor Bogárnak hivták. Amikor én odakerültem már nem õ volt a kivégzõ. Egy Kovács nevû õrnagy volt a végrehajtó, akirõl azt mondták, hogy a Bogárnak a veje, merthogy valahogy a lányának nem találtak más férjet. Ez az ember amikor megjelent köztünk, az volt az érzésünk, hogy a nyakunkat méricskéli, hogy kinek milyen vastag a nyaka. Õ mindig el is forditotta a felakasztott ember fejét, hogy eltörjön a csigolyája, és utána a börtönorvos, akit Szabó alezredesnek hivtak, és fogorvos volt szakmája szerint, megállapitotta a halál beálltát.
Volt, hogy akit halálra itéltek és mégis kegyelmet kapott utána?
Volt, de nagyon kevés. Ha az illetõt elsõ fokon itélték halálra, akkor több eset volt, hogy megváltoztatták, sajnos ezt kiegyensúlyozták a forditott esetek, amikor elsõfokon nem kapott halálos itéletet, és másodfokon igen. Nem egy ilyen eset volt. Viszont, amikor másodfokon is halálra itélték, akkor az már fehér holló volt, ha valaki ott kegyelmet kapott. Én csak egy ilyenre emlékszem, a Fónay Jenõ volt, aki másodfokon is halálra volt itélve, és elég hosszú idõ után, amikor már érte jöttek, hogy akasztani fogják, akkor mondták neki, hogy a kegyelmi kérvényét elfogadták....
Még visszatérve a kivégzések helyére, ez a hely kint volt a szabadban. Ez annyit jelentett, hogy volt, aki magát a kivégzést is láthatta. Például az én zárkám közvetlenül annál a falnál volt, ahol a kivégzéseket alkalmazták, de az ablakok be voltak szögezve, be is volak meszelve, úgyhogy semmit nem lehetett látni......Nem sokkal Nagy Imre és társai kivégzése után egy épületet emeltek a kivégzõhely köré, amelybe már bekerült a két akasztófa.
Megemlitem, hogy 1958. június elején valamennyiünket átvittek egy másik épületbe, és akkor legalább 2 hétig semmiféle kivégzés nem történt......mint késõbb kiderült, ennek az volt az oka, hogy ennek a kisfogháznak a földszintjét Nagy Imre per vádlottjai számára rendezték be, és ezért arra at idõre mindenki mást eltávolitottak, hogy véletlenül se lehessen utolsó üzeneteket átadni.Kivégzés azért sem volt, mert az egész apparátus le volt foglalva a Nagy Imre üggyel.
Tudtatok tehát róla, hogy Nagy Imre halálos itéletet kap?
Sejtelmünk sem volt róla, hogy egyáltalán Nagy Imre per folyik, ezt nagyon nagy titokban csinálták. Az õrök közül is csak egy-két ember tudta, és én úgy tudom, hogy a hozzátartozók sem tudtak semmit. Az ügyvédeknek, amikor a megbizást megkapták, bent kellett aludniuk a Fõ utcában és nem mehettek ki.
Mihelyt a kivégzés megtörtént, ezt azon a napon megtudtuk, ezt bizonyos jelekbõl felismertük, késõbbi ébresztõ, nagy "összetartás" van az õrök között, rendszeresen bekémlelnek a zárkákba, stb.....Még aznap megtudtuk, hogy Nagy Imrét és még két társát kivégezték, a másik kettõt csak sokkal késõbb tudtuk meg, hogy az Gyimes Miklós és Maléter Pál volt. Szilágyi Józsefet már elõbb kivégezték, mert a birósági tárgyalás alatt tanúsitott szenvedélyes miatt. Ahol csak lehetett, hangoztatta, hogy ez a vérbiróság illetéktelen és hogy õ a függetlenségért küzd. Erre elkülönitették az õ ügyét, és sokkal hamarább halálra itélte ugyanaz a Vida-tanács. Nem tudom pontosan, hogyan halt meg. Kopácsi Sándor (volt budapesti rendõr-fõkapitány) úgy értesült, hogy kidobták az ablakon, de ez sem biztos...
Melyik társadalmi osztály volt elsõsorban képviselve a halálos itéletekben?
Tõkés, és egyéb, a Kádár rendszer által szivesen emlegetett egykori csendõrök, ludovikások közül véletlenszerûen bekerülhetett valaki, mint például Pallavicini (Pálinkás) õrnagy, aki viszont már a "népi demokratikus" hadseregben szerezte a magas beosztását, de még értelmiségi is viszonylag kevés volt bennük, értelmiségi volt ugyan, mint például a Nagy Imre csoport tagjai. Vagy Földes Péter, aki szinházi rendezõ, akit azért akasztottak föl, mert csendesiteni akarta a tömeget. Egyetemistáról talán nem is tudok....
Tóth Ilona....
Tóth Ilona, igen, de az óriási többség munkásgyerek volt. Azok a gyerekek, akik kimentek az utcára, és szinte két kézzel harcoltak a szovjet tankok ellen. Nagyon nagy többségük ilyen volt. Volt egy egyetemista és egy tanársegéd, akiknek a halálos itéletét életfogytra változtatták, a többi, akikre emlékszem, munkásgyerekek voltak. A többi hosszú börtönévekre itélt is valamennyi munkás volt.
A magyar történelemben egyedülálló, de talán a világ történetében is kevés példa van olyan esetre, hogy 30 évvel az események után még mindig eltitkolja, nem meri megmondani az uralomra jutott rendszer, hogy hova temette el az áldozatait. Nem csak Nagy Imre és munkatársainak a sirjáról nem tudunk pontosat, de jeltelen sírban nyugszanak az '56-os forradalom után kivégzett többi magyarok is."
"Magyarország, 1956-1986" - cimmel a Szabad Európa Rádiónak a forradalom 30-ik évfordulójára készitett dokumentum mûsorából válogatott saját hangarchívumából: Czékus Jób
