Nem minden úri, ami Rózsadomb

Kéri Edit október 25-én beszélt a Kossuth-téri szobornál a "Véres csütörtök" néven elhiresült orosz-ávós barbárságról.
Ideje, hogy én is elmondjam, miképp élte meg a nálamnál csak kicsit idõsebb, akkor 15 éves Jancsi azt a borzalmas napot.
Hadd mondjam el, mi akkor a Tulipán utcában laktunk, Jancsi pedig gyerekkori játszótársam volt. A két lerobbant villa úgy helyezkedett el, hogy átláttunk egymás ablakába.
Jancsi a forradalom minden napján elment harcolni, és a két kert keritésénél levõ, általunk ásott "bunker"-be rejtette a géppisztolyát. Egy, már akkor is viharvert PPS (dobtáras) masina volt. Minden reggel, mintha munkába menne, elvitte, minden délután sötétedéskor oda rakta vissza.
Anyukája nem tudta, mit csinál, de mert a harcoknál olykor az olajos, koszos kövezetre is le kell hasalni, így Jancsi minden nap koszosan, porosan jött haza.
Jól át lehetett hallani, amikor a mama korholta, szidta a ruhája miatt, egy ízben pofont is kapott. Jancsi barátom vörös arccal, lehorgasztott fejjel hallgatta, nem merte megmondani, hogy harcolni volt.
Most pedig következzék Jancsi barátom beszámolója, amit húsz évvel ezelõtt mesélt nekem. Azóta sem találkoztam vele, de itt van velem, hangját megõrizte a hangszalag.....
Önök most javitás nélkül olvassák, amit Jancsi elmondott.
"Sok minden elõfordult a forradalom napjaiban, de ilyen hirtelen golyózáporra....a tömeg közé, bele a golyózápor! A tömeg ész nélkül menekült, amerre látott. A legtöbben az árkádok alá rohantak, az EFEM árkádjai alá. Olyan sokan voltak, hogy fõleg a kicsi gyerekeket, pillanatok alatt összenyomták, nem kaptak levegõt, .......én átmenekültem egy közeli páncélos alá, de ott a kövezetrõl a goklyók csapkodtak a kocsi oldalára, akkor láttam, hogy egy orosz tank alá kerültem. A tank nem nézett semmit, ész nélkül lõdözött, ahová csak tudott, a katona lement a kocsiba, nyitva hagyta a fedelet és ész nélkül lõtt......hát a géppuskájával....Nem a fenti (légvédelmi), hanem a lenti géppuskájával.
(A lenti SZGMT géppuska merevitett csövû, tehát csak amerre a tank fordul, úgy lehet vele lõni CZJ).
Hogy honnan, melyik épületbõl jön ez a lövöldözés, nem tudtam megállapitani. Azt láttam, hogy kinyilnak az Országház ablakai, és a lövöldözõ ávósok ott álldigálnak....én meg mondom, ott van, odajõjj, te marha.....az orosz odanéz, máris odairányitja a géppuskát, tûz...és berobban az Országház ablaka...
Az összes ávós eltûnt abban a pillanatban.........Még sûrûbb lett a golyózápor. Futottak az emberek, de sokan lefeküdtek, és azok nem mozdultak. Azt is láttam, egy kerek virágágy volt, és ott egy szobor mögé futottak nagyon sokan.
Aztán úgy egy fél óráig csend volt, és a tömeg megpróbált kifutni a térrõl. Gyerekeket, és gyerekkocsival is láttam.....elvágódnak, többet nem mozdulnak.
Nem szólnak a fegyverek...
Viszont láttam, hogy nem lõnek, és fut a tömeg és akkor már kevesen voltak a közelemben.....kirohantam én is. Egy vendéglõ volt a közelben a sarkon, most ott üzletek vannak, de az már teljesen tele volt halottakkal és sebesültekkel.
Egy néni mutatja a lányát, hogy nézzem a kislányát, egyetlen lánya, le van a feje hajtva - persze - egy óráisi luk a nyakán és halott.
Egy másik bácsi csittitgatja ott a feleségét, öreg bácsi: csillagom, kelj, ébredj már fel! - Elképesztõ volt.
Délután négy óráig hordtuk ki a halottakat, teherautókra, laposan rakták be, de a sebesülteket az amerikai konzulátus felé vitték.
Mennyi?.......Sokszáz biztos volt, lehet, hogy ezer is volt, lehet, több is.
Ahogy ott szabadon voltak, ki voltak téve a lövéseknek....egy golyó átmegy tiz emberen is...abban egész biztos vagyok hogy a lövések majdnem mind föntrõl jöttek a Földmûvelésügyi Minisztériumból, annak a tetejérõl. Akik az épület alá futottak be, azokat nem tudták eltalálni. Akik a szobrok mögé futottak, azokat nem érte, mert egy se mozdult meg. Volt olyan harminc-negyven, talán száz is.
Az egész Országház elõtt egy vörös v é r s z õ n y e g volt. Vértenger. Késõbb is sok vért láttam, de ennyit! - Ilyen vérfürdõt nem láttam, mint itt."
Kiegészitésül: Ez a hangfelvétel 1985-ben készült.
Néhány összehasonlitó adat: Bill L o m a x angol történész mintegy 100 halottról beszél,
G o s z t o n y i Péter (Svájcban akkor émg élt) történész 120-ról.
A magyar szemtanú több-százról.
A K á d á r rendszer akkor: 22 -rõl (!)
Egész pontosan valószinûleg soha nem lehet megállapitani, hányan vesztették akkor életüket a Parlament elõtt.
A 20 évvel ezelõtti hitatalos propaganda szerint "fasiszta atrocitás" volt.
Ugyanezt jegyzi meg az a rádiójáték, amelyet a Kossuth rádió forgatott le 1985-ben (rendezõ: Asperján György). Ha én ezt a hangjátékot most önöknek leforgatnám, önök lehet, hogy meglincselnék azt a ma is élõ Berecz Jánost, akinek könyve alapján ez a "mû" elkészült.
Mi lett azóta Jancsival?
Még november elején is harcolt a Széna téren.
Együtt neveztük el a Lövõház utcát Ház-lövõ utcának és a Marcibányi teret Harci-bányi térnek.
Még tisztán áthallasztott, amint pöröl a mamájával: "Muter, ha megversz, disszidálok!"
Disszidált.
Jól tette, mert hozzánk is becsöngettek az akkor kék egyenruhás rendõrök, Jancsit keresvén.
Anyukája mentette meg azzal, hogy két hatalmas pofont kevert le neki.
Sikerült venni az üzenetét a Szabad Európa Rádióban....