Kedves Címzettek!

Most olvastam Dobszay László Kéthly Annáról szóló írásában a következõket:

"Mikor 1956-ban az ÁVH kétségbeesetten jelenti, hogy a halottnak vélt ország mozog és félõ, hogy az elkeseredettség kirobban, nosza hamarosan kieresztik az egyébként megbízható "politikai foglyokat" a Rákosi-rendszer mártírjaként. Hogy az ország szemét bekössék, Rákosit leváltják. Rákosi mosolyogva átteszi székhelyét Moszkvába és onnan irányítja Gerõt. A szabadságmozgalmakat azonban nem szabad elnyomni, hanem éppen ki kell robbantani, mert Moszkva érdeke azt kívánja, hogy a szuezi vállalkozás elõtt Rákosi-Gerõ "tabula-rasa"-t teremtsen Magyarországon. ÁVH-s ügynökök kezdenek magyarkodni, fûtik az úgyis robbanásig túlhevült kazánt s készítik elõ az utat Nagy Imre, Kéthly, Tildy és a többi bevált országcsaló politikai szereplésének megismétléséhez.

A szabadságharc ki is robban. A félrevezetett magyarság Moszkva elõzetes tervei szerint Nagy Imrét követeli a kormány élére. A moszkoviták a kezüket dörzsölik. A buta "goj" engedelmes vágóállatként hajtja bele a nyakát a bolsevista medve karmaiba.

A szabadságharc visszhangja azonban külföldön váratlanul igen kedvezõtlenné fordul a szovjet számára. Bent az országban a hõs magyarok megbénítják a kommunista párt és a szovjet fegyveres alakulatainak erejét. Külföldön égig csap a lelkesedés.

Valamit tenni kell. Kapóra jön a szociáldemokraták bécsi kongresszusa. Elõkerül a politikai molyvédõ zsákból a legöregebb, legravaszabb moly, Kéthly Anna. Két-három nap alatt óriási propagandát csapnak körülötte s azután kiküldik Bécsbe, hogy fordítsa meg Nyugat hangulatát és hangolja Nyugatot a szabadságharc ellen."
*****

Kedves Címzettek!

Évtizedek óta nem kaptam senkitõl választ arra az 1956-os élményemre, amit nagyszüleim kunszentmiklósi Bösztörön lévõ tanyáján ( Bösztör nem volt mindig puszta, csak miután a TSZ kisajátította és mûveletlenül hagyta) tapasztaltam. Ide másolom a részletet a Tiborca történetének elsõ fejezetébõl:

"Posta és "üzenet" azon a nyáron az égbõl jött. Pontosabban: amint a mezõn legeltettem az állatokat, halk motorzúgáshoz hasonló zaj után bálák, vagy bála-szerû csomagok hullottak a földre, meg rengeteg papír. Ezek a papírok tõlem elég távol keringtek a levegõben. Ott kellett hagynom az állatokat, hogy egyet elkapjak. Alig kezdtem el silabizálni a szöveget, ott termettek ángyikáék és erõvel elvették tõlem a "röplapot", mondván:
- "Ez nem gyeröknek való!".

Ettõl kezdve nagyon nyugtalan idõszak következett. A család tette a dolgát, mintha mi sem történt volna, de nagybátyám is - aki addig nagyon türelmes, nyugodt volt - vibrált a nyugtalanságtól. Hatalmas vihar elõtti csend vett körül bennünket..."

(Részlet Tiborca történetének I. f. 4. r-bõl)

Bóna Mária Ilona