Megszavazták a magyar állampolgárságot

Na, most örüljek, vagy sírjak? Hiszen ez a drága, kedves értelmiségi társaság ott Parlamentben - a képviselõségi státusz magaslatában - nagy büszkén kijelenti, hogy a magyar állampolgárságot csakis „büntetlen elõéletûek” kérhetik, mert aki már volt büntetve, az ne is álmodjon róla, hogy elismerik magyarságát!

Hát, most aztán végképp elvesztettem minden reménységemet, hogy valaha ez az értelmiségi bagázs föl fogja fogni ésszel, hogy valósággal bûnt követ el több, mint 20 éve, hiszen akkor nagy sietve kikiáltották a „köztársaságot” és ezzel megszûntté tekinthettük volna az osztálytársadalmat fenntartó egypárti diktatúrát.

Gyorsan föl is számolta az új - magát rendszerváltoztatónak nevezõ – politikai elit egész intézményrendszerét. Kivonult a gyárakból, intézményekbõl - a PÁRT- a KISZ- és SZAKSZERVEZETI "függetlenített" BIZOTTSÁGAIVAL, infrastruktúrájával, nagy létszámú fizetett alkalmazottaival együtt – az összes vállalati és intézményi lakóhelyi elöljáróságokból. Csakhogy, addigra már fizetésképtelenné tették Magyarországot, (lásd az MSZMP KB 1989-es jegyzõkönyveit itt: http://furaila.xfree.hu/140848 )

hiszen olymértékben élték föl mindazt, amit ezekben a gyárakban megtermelt az a bizonyos „dolgozó nép”, amelyikre hivatkozva gyakorolták a hatalmat, hogy ezen dolgozóknak a munkabérét már az 1970-es évektõl – attól a rothadónak hazudott – nyugattól fölvett kölcsönökbõl fizették. Majd ez a hazug, a népét kizsákmányoló politikai elit – privatizáció címén elrabolta másodszor is az 1945 után "társadalmi tulajdonba" vett állami cégeket, ingó és ingatlan vagyonokat.

Az akkori „munkásosztályhoz” tartozó dolgozókat pedig (akik a már több évtizedes negatív diszkriminációnak „köszönhetõen” nem is lehettek többek, mint teljesítménybérben, több mûszakban dolgozó szakmunkások) szélnek eresztették. Nekik ott volt a munkanélküli segély egy évig és a munkanélküliség, esetleg az adósrabszolgaság... majd a hajléktalanság!!!!

Sokuk már azt sem tudta, hogy ki fia borja és nem is érdekelte, mert egyetlen „érdeme” volt hogy „mert kicsi lenni”!!! Hiszen, mire vitték õseik, akik 1945 után nem tudtak elmenekülni nyugatra, amiért az un. polgársághoz, vagy az akkori értelmiségi réteghez, vagy „kuláksághoz” tartoztak? Vagy netalántán a kényszersorozással háborúba keveredett és fogságba esett az apja, nagyapja...? Vagy harcolni mert 1956-os forradalomban valamelyik õse és vagy meghalt az AVH-sok orvlövészeinek- vagy egy szovjet harcászati eszköztõl, vagy bebörtönözték, mint Wittner Máriát? Hiszen, õ is megírta az ELLENÕRIZVE c., önéletrajzi regényében, hogy még a férje is gyakran "börtöntölteléknek" nevezte. Akkor most õ sem kaphatná meg a magyar állampolgárságot, ha ez mind esetleg Erdélyben történt volna meg vele? Hiszen, ott is nagyon könnyen börtönbe juttatott a szekuritate, akit a kommunista hatalom-gyakorlók kikiáltottak „osztályidegen közellenségnek”!!! Tessék csak elolvasni az erdélyi Dancs Rózsa: a „Férje volt a besúgója” címû történetét! Vagy, Dr. Varga Lászlóét a „Rongyosszekéren a szabadság útján” címû történetet!!! (Mindkét történet a MENEKÜLÉS címû és a Kivándorlók kalandos szökései alcímû, a Médiamix Kiadónál, 2004-ben megjelenõ kötetben olvasható.)

Az senkit nem érdekelt soha – még 1990 után sem - hogy mi lett azon szerencsétlenek sorsa, akik nem tudtak például a saját besúgóik (férjük) elõl elmenekülni!!!

Komolyan, úgy gyártják a törvényeket a magyarnak hazudott parlamentben 20 év óta folyamatosan, mintha nem is egy nép- és nemzetellenes kommunista diktatúrát kellene felszámolniuk végre!!! Hát, persze, miért is csodálkozom, hogy õk nem értik, hiszen elõttük, mindig nyitva volt a továbbtanulás és az érvényesülés minden lehetõsége... Hogyan is fordulna meg a fejükben az, hogy az 1945 utáni, majd az 1956 utáni sorsüldözöttek és utódaik a mai napig üldöztetésben tengetik életüket, vagy velük teltek meg az elmúlt 20 évben a temetõk! Õk azok, akiken megvalósult a proletárdiktatúra és akik pedig megvalósították azok az akkori értelmiségiek, akik átmentehették kompetenciájukat a rendszerváltozásnak nevezett hatalomváltásba. Mint „politikai elit” tovább folytathatták hatalmi nyomulásukat. Hiszen, minden társadalmi formáció kitermeli a maga "elitjét" és a negatív diszkriminációval a társadalom peremére szorított plebs-szét: a maga belsõ számûzetésbe kényszerítettjeit is!!! Akikre vonatkozóan, a mai napig érvényes – még mindig – a „tiltás”, vagy a „tûrés” Aczél György-i negatív diszkrimináció!!! Hiszen, az olyanokat, mint Agárdi Péter, meghagyták egyetemi oktatói státuszában, aki továbbra is érvényt szerezhetett - a „mesterétõl” tanult módon - az aczéli negatív diszkriminációnak.

A kádári titkosszolgálatok megbízója – a sok információ birtokában - milliárdossá válva, továbbra is elhelyezhette a bújtatott állásokba a kis megbizottjait, akik továbbra is jelenthetnek ugyanazokról és sakkban tarthatják ugyanazokat, akiket 1990 elõtt is!!! Az ily módon „belsõ számûzetésbe” kényszerülõknek járna végre a bocsánatkérés és ezzel együtt az erkölcsi kárpótlás – legalább!!!

Itt meg kell említeni, hogy még mindig szorgalmasan kárpótoljuk anyagilag is a zsidó holokausztot túlélõket és utódaikat.

Ki kellene mondani végre, hogy azért volt=van szükség a rendszert leváltani, mert az DIKTATÚRA (volt)!!!! Ezt követõen, az ettõl szenvedõ nehézsorsúak újrahonosítását is meg kell kezdeni!!!! Nem kellene többet tenni, csak annyit amennyit - az 1956-os forradalom utáni megtorlás elõl emigrációba menekülõ magyarokért - tettek a befogadó országokban!!!

Bizony, sok a nehézsorsúak között az önhibáján kívül börtönviselt „büntetett elõéletû” és az olyan is, akik a kádári- csaucseszkui- sztálini-hruscsovi-brezsnyevi idõkben megjárták a börtönöket!!! Ezt kellene megértetni az EU-val is!!!

A romániai 1989-es decemberi "forradalom" alatt is sok magyar került börtönbe. Vagy vegyük a délvidéki magyarverés ifjú áldozatait, akik évtizedekig börtönben sínylõdnek, mert megverték õket a szerbek... és vissza mertek ütni és az volt az egyetlen bûnük, hogy magyarul beszéltek és nem titkolták magyarságukat!!!

Na, jó, nem sorolom, mert teljességgel felesleges! Úgysem értik azok, akiknek KÖTELESSÉGÜK LENNE ÉRTENI VÉGRE!!!

Ennél nagyobb értetlenséget elképzelni sem lehet a világ más fajtájú emberei, nációi között, mint amilyennel a magyar vezetõk kezelik a diktatúra által nehézsorsúságra kárhoztatott magyar népet!

Bp. 2010. május 27.

Bóna Mária Ilona