A paradigmaváltás alapjai

Webdoki 2010. április 24. 10:24, szombat - Dr. Palla Sándor

Szakítani kell azzal a szemlélettel, amely az egészségügyet költségvetési kiadási tételként kezeli. Helyette a lakosság alapvetõ szükségleteit kielégítõ, és egyben a gazdasági fellendülést és munkahelyteremtést elõsegítõ mega-iparágként kell kezelni. Az egészségbe való befektetés messze nagyobb hozamokkal kecsegtet, mint bármely más területen végzett invesztíció.

Az egészségügy mély, elhúzódó és összetett válságban van, amelyben egészen a közelmúltig vezetõ szerepet játszott a szemléletváltás teljes hiánya. Az elmúlt évek több oldalról is érkezõ hatások eredményeként morális, bizalmi, társadalmi, szakmai, politikai és pénzügyi válság tapasztalható. A válság egyenes következményeként szûkül az egészségügy szolgáltatási csomagja, romlik a hozzáférhetõség, csökken a szolgáltatási minõség, ez pedig azt eredményezi, hogy az egészségügybe bekerülõ egyén életesélye romlik, csakúgy, mint ennek következtében a gazdaság teljesítménye. A társadalmi feszültség pedig nõ.

Ezért készített az Egészségügyi Baráti Társaság egy hosszabb tanulmányt „Az egészségipar és az egészségügyi rendszer szerepe és hozzájárulása a nemzetgazdaság teljesítményéhez” címmel, amelyben megpróbáltuk összegyûjteni azokat a közgazdasági és egészséggazdasági alapokat, amelyek alátámasztják legfontosabb alaphipotézisünket: paradigmaváltásra van szükség, minden szinten. Az Egészségügyi Gazdasági Szemle folyóirat számára készített összefoglalóban most azzal foglalkozunk, hogy miért, de legközelebb megvizsgáljuk azt is, hogyan.

Miért fejlesszük az egészségügyet?

Az egészség a társadalom közjavainak egyike, hiszen fogyasztásából senki nem zárható ki. Az egészséghez való jog az emberi jogok egyik alapköve, nemzeti szinten pedig alkotmányos jogként biztosított. Ugyanakkor, közgazdasági szempontból az egészség különleges jószág, mert nem helyettesíthetõ árucikk, hiánya lerombolja az egyén jövedelemtermelõ képességét. Keresletét nem a fizetõképesség határozza meg, az egészség helyreállítása iránti igény tervezhetõ ugyan, de annak idõpontja, minõsége, idõtartama nem.

Az egészség és a gazdasági növekedés kapcsolatát vizsgáló tanulmányok szerint a jó egészségi állapot, és ennek következtében megnövekedett várható élettartam jelentõs mérték­ben hozzájárul a GDP növekedéséhez. Fogel, aki Nobel-díjat kapott egészségtörténeti témakörben végzett kutatásaiért, tíz iparosodott ország 100–125 éves adatait elemezve arra a következtetésre jutott, hogy az egészségi állapot javulása 30–40%-kal járult hozzá a gazdasági növekedéshez. Bloom és Canning 1996-os kutatása szerint a felnõttkori túlélési ráta egy százalékpontos emelkedése a munkaerõtermelékenységének 2,8 százalékos növekedését eredményezi. Bloom, Canning és Sevilla 2001-ben készített tanulmánya szintén igazolta az egészségbe való befektetés gazdaságra gyakorolt pozitív hatását. A várható élettartamot tekintették az egészségi állapot mércéjének, és 104 ország 1960–1990 közötti idõszakra vonatkozó gazdasági és egészségi adatait elemezték. Arra a következtetésre jutottak, hogy a várható élettartam egy évvel történõ meghosszabbodása 4%-os GDP-növekedést eredményez. Barro 1996-os eredményei szerint, ha két ország minden egyéb tényezõ tekintetében megegyezik, csak a lakosság várható élettartamában különböznek, akkor abban az államban, ahol a várható élettartam öt évvel magasabb, ott az évi GDP növekedése 0,3–0,5%-kal lesz magasabb.

A jó egészség elérése azonban társadalmi szinten új szem­léletet igényel. Az egészségre ható tényezõk együttesen ered­ményeznek jó egészségi állapotot, amely outputjai a gazdasá­gi teljesítmény javulásában mérhetõk.

Fókuszban az egészséges ember – éld meg az életed!

Magyarországon is nagyon fontos az egészség befektetési területként való azonosítása, mert az elmúlt 30 évben jelentõsen romlottak az életkilátások, csökken a születésszám, az elöregedéssel együtt a krónikus betegségek olyan költségrobbanást okoznak, melyeket a felzárkózó gazdaságok minden valószínûség szerint nem tudnak elviselni. Ráadásul olyan új keresleti minták vannak kialakulóban, melyek a jóval gazdagabb nyugat-európai államok egészségügyi rendszereinek is az újragondolását igénylik. Az Európai Unió az egészség kulcstényezõként való kezelését nemcsak az emberi jogok legszélesebb értelemben való kiterjesztése miatti kötelezettségként, hanem jól felfogott gazdasági érdekbõl is teszi.

A haláloki tényezõk alapján megállapítható, hogy nemcsak Magyarországon, hanem az egész fejlett világban leginkább az ún. civilizációs betegségek felelõsek az idõ elõtti halálozásokért. Az említett betegségek kialakulásánál pedig szinte kivétel nélkül jelentõs rizikófaktornak minõsülnek olyan – az egészségügyi rendszertõl többé-kevésbé független – külsõ tényezõk, mint például az életmód, vagy a környezet.

Az életmódbeli változtatásban rejlõ lehetõségek több iparág által elõállított termékek és szolgáltatások irányába teremthetnek fizetõképes keresletet. Egyre inkább az egészségesek „gyógykezelése”, vagyis „egészségben tartása” kerül elõtérbe, úgy tûnik az egészség „csinálható”, „fogyasztható”. Összefüggésben a test új szemléletével, elõtérbe került a „javíthatóság”, egyre fontosabb az egészség aktív megtartása. Már nem a betegség leküzdése, hanem az egészség fenntartása az a cél, amiért hatalmas apparátusok mozdulnak meg, új piacok, piaci szeletek, piaci terek nyílnak. A társadalmi környezetben bekövetkezõ változások a fogyasztók magatartásának módo­sulását is eredményezik.

Egészségügy: a mega-iparág

Az egészségügy egyre inkább„összenõ” az élelmiszergyártókkal, a turizmussal, a divattal, a kozmetikai iparral, a wellness-szel, a kereskedelemmel, az IT-vel stb. Ráadásul Nefiodow szerint a hatodik Kondratyev-ciklus bázis-innovációi az egészségügy mint mega-iparág területérõl várhatók. Azért innen, mert a gyógyszeripar, a gyógyászati technika, a táplálkozással kapcsolatos iparágak, a környezettechnológia, a biotechnológia, a turizmus és szabadidõipar, ezen belül a szanatóriumok, a gyógyturizmus, az egészségügyi ellátás (biztosítók, rehabilitáció, pszichológiai tanácsadás, ápolás, gyógyítás stb.), és ezek infrastruktúrája (gyógyszertár, könyvek, információk, tréningek, továbbképzés) fog átlag feletti ütemben fejlõdni, így számos területet magával húzni.

Ismerve a betegség okozta költségeket és az egyéb irányokba való kitörési lehetõségeket, az egészségbe való befektetés messze nagyobb hozamokkal kecsegtet, mint bármely más területen végzett invesztíció. A várható élettartamok növekedésével (amennyiben az egészségben eltöltött évek száma nem növekszik) a tagországok egészségügyi és nyugdíjrendszerei egyaránt erõteljes nyomásnak lesznek kitéve. Ezt kellene kivédeni az egészségi állapot megõrzésére összpontosítva: valódi prevenciós tevékenységgel. Az egyén­nek gondoskodnia kell saját és családja egészségi állapotának felmérésérõl – ez nem az állam, hanem a tudatos egyén felelõssége. Ezzel egyrészt csökkenthetõk az egészségügyi rendszer költségei, mert a betegség korai stádiumban való diagnosztizálása lehetõvé teszi a beteg megmentését, vagy sokkal alacsonyabb költséggel, illetve kevesebb idõ alatt ad lehetõséget a gyógyításra. Ezek a lehetõségek ellensúlyozhatják az egészségügyben a diagnosztikai és terápiás területen is megfigyelhetõ költségnövekedést, továbbá lehetõvé tennék a munkaerõ-piacra való gyorsabb visszatérést. Másrészt azok az emberek, akik a megelõzést komolyan veszik, sokkal kisebb valószínûséggel lesznek betegek. Ezzel az egészségben eltölthetõ évek számának a növekedése érhetõ el, tovább lehetnek aktív munkavállalók az aktív korúak, és akár még az aktív kor is meghosszabbodhat. Így érhetõ el, hogy a társadalom tagjainak egyre nagyobb csoportja mind a GDP-termeléshez, mind pedig a gazdasági növekedéshez jelentõs módon hozzájárulhat, a fogyasztásban fizetõképes keresletével megjelenhet, és továbbra is a társadalom teherviselõ rétegének részévé válik, gyökeresen ellentétben azzal, mint ami a mai állapotra jellemzõ. Az egészség helyreállításában résztvevõ ágazatok nagymértékben kapcsolódnak egymáshoz, és ez döntõen az egészségügy teljesítményén keresztül érvényesül.

Alaphipotézisek és módszertan

Az Egészségügy Baráti Társaság a Kató és Társa Tanácsadó Kft. irányításával, külsõ szakértõket is bevonva, egy hatalmas mennyiségû, 1970-tõl vizsgált adathalmazt tekintett át, és jelentõs adatgyûjtést és -feldolgozást valósított meg. Ennek során több alaphipotézist is azonosítottunk, amelyeket megpróbáltunk alátámasztani vagy elvetni:

1. Az egészségügyi rendszer által nyújtott teljesítmény és forrásfelhasználás nem azonosítható csak az államháztartási kiadások felhasználójaként. Nyújtott teljesítményével részben, mint ágazat, részt vesz GDP elõállításában, az államháztartás forrásainak létrehozásában.

2. Az egészségügyi rendszer rendelkezik olyan komparatív elõnyökkel, amely a gazdasági növekedésben szerepet játszik.

3. Az állampolgárok egészségének helyreállításával, megõrzésével a nemzetgazdaság teljesítményét növeli.

4. Az egészségipar ágazatai Magyarországon kellõ gazdasági erõvel rendelkeznek.

5. Az egészségipar ágazatainak termelési és versenysajátosságai komparatív elõnyként értékelhetõk, amelyre alapozva a gazdasági növekedés húzóágazatává fejleszthetõk.

6. Az„egészségipar” ágazatai olyan innovációs képességekkel rendelkeznek, amely a tudás alapú társadalom fejlesztésében kiemelkedõ szerepet biztosíthat a gazdaság ezen ágazatainak.

A megalapozott döntéshez megvizsgáltuk az egészségügyi rendszer teljesítményének, finanszírozásának, költségeinek alakulását, összefüggéseit, az államháztartási kiadásokból való részesedését. Azonosítottuk az egészségipar ágazatait, és a nemzeti számlák felhasználásával megvizsgáltuk a szerepüket a GDP elõállításában. Az ágazati elemzések és gazdasági kapcsolatokat leíró Ágazati Kapcsolatok Mérlege alapján a gazdasági növekedés, versenyképesség szempontjából az egészségipar ágazatainak komparatív elõnyeit azonosítottuk. Vizsgáltuk az egészségipar ágazatainak humán erõforrás felhasználását a foglakoztatás mennyiségi és minõségi jellemzõi alapján.

Róna Péter, dr. Rácz Jenõ, Rózsa András, dr. Szepesi András, prof. dr. Törõcsik Mária, Kató Gábor, prof. dr. Repa Imre (Forrás: Egészségügyi Gazdasági Szemle)