A harmadik utasnak nevezett politika

5. A megmaradásunk a tétjei (a valódi ellenség felismerése)

Legyen példaértékû 2006. október 23-i brutális letámadása a békésen megemlékezõknek! Honnan lehetett sejteni, hogy elõbb-utóbb a szoc.lib. politikai erõ rátámad nemzetére? Onnan, ahogyan vélekedtek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról 1989-ben a mai ,,ünneplõk"?

Íme egy vélemény az

1989. 02. 10-11-i ülésrõl:

”Én szerintem nincs és nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban akik akkor fegyvert fogtak, mert AKIK FEGYVERT FOGTAK NOVEMBERBEN, és NOVEMBERBEN FELLÉPTEK, AZOK AZ ELLENFORRADALOMMAL SZEMBEN léptek fel. És ez a lényeg. És ezért kapták a kitüntetést, vagy az elismerést, és így tovább /62. old. HORN Gyula/”

Ugye ismerõsnek tûnnek ezek a módszerek?

Nem csodálkozom, hiszen ma ugyanezt és ugyanígy teszik, mert tehetik. Mert még mindig vannak, akik elhiszik nekik, hogy minden „reformprogramjuk” az ország és a nép érdekét szolgálja!

Pedig ez soha, de soha nem volt igaz!

1990-ben nem véletlenül adták át a hatalmat „békésen”, megkötve azt a bizonyos PAKTUMOT a rendszerváltoztató pártokkal!

Sajnos, akkor még nem sejtették, hogy ezzel a PKTUMMAL, megpecsételõdött Magyarország sorsa!

Ugyan, az elmúlt 16 év alatt kiépültek az új, un. demokratikus intézményrendszerek, de azokban – többnyire – az elõzõ rendszer kompetensei irányítottak. Õk lettek a nagy privatizátorok és „üzletemberek”.

Mit is privatizáltak magáncélra?

Az 1945-után, a polgárságtól elrabolt állami (társadalmi) tulajdonba vett javakat! Hogyan tudták megtenni? Úgy, hogy elsikkasztották kárpótlást. Tették ezt olymódon, hogy magántulajdonba ügyeskedték át mindenféle „trükkös”=törvénytelen módszerrel az un. társadalmi tulajdonú ingó- és ingatlan állami vagyonokat.

A „dolgozó nép” elõször a rendszerváltozásra szavazott, mert akkor még nem sejtette, hogy mit jelent majd az a bizonyos PAKTUM, amelynek az lett a következménye, hogy kettõs hatalmi nyomás alá került.

Ez a nyomás mára már olyannyira elviselhetetlenné vált, hogy kettészakadt miatta az ország lakossága.

Az egyik fele még mindig bízik a HAZUGSÁGOT IGAZSÁGKÉNT HANGOZTATÓ volt baloldaliakban. Holott, már réges-rég szó nincs a szoc.-lib. koalícióban a baloldali értékekrõl!!! Tökéletes paradoxon, sõt egyenesen groteszk, ahogy ez az újburzsoá réteg hangoztatja a néppel, a szegényekkel, a kisemberekkel való szolidaritását és „reformprogramját”. Miközben, ötödik éve, kormányzás helyett - a kisz agitprop. osztályon tanult propaganda "trükköket" átmentve és feljavítva modern reklámfogásokkal - folyamatosan és irdatlan költséggel kampányol!!!

A másik fele, pedig polgári demokráciát szeretne…Az õket képviselõ politikai erõkre úgy mutogatnak, mintha õk lennének a jobboldaliak, pedig õk már olymértékben átszervezõdtek néppárttá, hogy a klasszikus szociáldemokrácia sokkal inkább jellemzõ az országépítõ programjukra, mint a magukat szocinak nevezõk!

Ebben a kétpólusúságban iszonyatos ellentétek feszülnek a kialakult különbözõ érdekcsoportok miatt. Ezért, azt kell mondanom, hogy ezt a feszültséget sürgõsen fel kellene oldani egy „harmadik utas” politikai erõvel, amelyik a néppárti szövetséget erõsíthetné meg.

Ennek a politikai formációnak is legalább akkora ellenkampányt kellene folytatnia, amekkorát az újburzsoá=szoc.lib. politikai elit folytat – gátlástalanul eladósítva ezzel is az egész országot és a magyar népet!!!

Sajnos, a harmadik utas politikai csoportosulásnak semmilyen eszköz nem áll rendelkezésére ehhez. De, a mostani, eladósodott helyzetünkben ezt etikai szempontból sem tenné. Azért nem tenné, mert tudja, hogy azzal a túlköltekezéssel egészen egyszerûen kivéreztetné a magyar népet és teljesen ellehetetlenítené Magyarországot gazdaságilag és erkölcsileg egyaránt. Ugyanúgy, mint, ahogy azt az újburzsuj szoc.lib. politikai elit teszi.

Pedig, utoljára a trianoni békediktátummal megcsonkított Magyarországnak volt arra szüksége, hogy megtanuljon megcsonkítva is méltósággal élni.

Éppen ezért, nagyon fontos lenne a két világháború közötti kulturális nemzetstratégiát megismerni és ahhoz szocializálódni. Azért lenne fontos, mert az ember szocializáltsága egyfajta életképességet jelent.

Annyi hazugságot „tanítottak”, sulykoltak a bolsevista eszmék jegyében belénk errõl az idõszakról, hogy az ország egyik fele teljes mértékben még mindig retteg annak a korszaknak minden vívmányától.

Pedig, akkor alapoztuk meg a 20. századi európaiságunkat!

Méghozzá, oly módon, hogy Klebersberg Kuno megszervezte az oktatást. Ezen belül nagy szerep jutott a köznevelésnek. És, hogy mekkora sikerrel valósult meg mindez, azt a különbözõ pedagógiatörténeti könyvekbõl is meg lehet ismerni. Így ír errõl egy teológus-pedagógus személyiség, az erdélyi Makkai Sándor:

"A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülrõl és felülrõl erõszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülrõl építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar mûveltséget."

Ez kell, hogy a legfontosabb legyen a harmadik utas politikát képviselõkkel megerõsített parlamenti népképviseletben: a közoktatás és benne a "köznevelés"!

Mert csak így tud a magyarság és a velünk élõ kisebbségek szocializálódni a polgári értékrendek mentén. Rövidebben: polgárosodni!

Mert – mint ahogy az elmúlt 16 év is bizonyítja – nem lehet polgári demokráciát megvalósítani polgári identitás nélküli néppel.

Ennek a népnek elõbb fel kell ismernie, hogy a fennmaradása, a megmaradása függ attól, hogy a beléjük sulykolt HAZUGSÁGOKAT SOHA TÖBBÉ NE FOGADJA EL SENKITÕL, SENKIRÕL, ÉS SEMMIRÕL!

Bp.2006-10-26.

(Bóna Mária Ilona)