A harmadik utasnak nevezett politikáról

2. SEBSZAGGATÁS nélkül nem megy...

2.) Feltételezem, hogy aki érintve volt az ügynöki témakörben, de a rendszerváltozáskor sikerült „kiszállnia” és a rendszerváltozás mellé állva politikai feladatokat és tisztségeket vállalt, azok számára, ha valaha születne egy olyan törvény, amely egyszer, s mindenkorra feltárná az ügynökhálózatot mûködtetõk személyét, valamint a hálózat ügynökeinek személyét és ezzel ki is tiltanánk õket a közéletbõl, nagyon sok „igaz magyar” ember is bizony kitiltódna.

Köztudott, hogy voltak, akik csak úgy tudtak a kádári idõkben az országnak „használni”, ha látszatra, vagy kényszerbõl elvállalták az ügynöki megbízatást és mégiscsak jelentgettek a kommunistának nevezett hatalomnak!

2.1. Nagyon nehéz helyzetben vannak ezek az emberek, mert lehet, hogy náluknál senki nem kívánta jobban, hogy megszabaduljon alantas megbízóitól és „megbízatásától”! Ez igazi sorstragédia, mert a magyarság széles rétegét érinti.

2.2. Ezen személyek, mármint, akik NEM önszántukból lettek ügynökök, aztán mindenféle figyelemelterelõ áthárító mechanizmusokra kényszerülnek.

Például: „minden bajunkról az etnikai kisebbségiek tehetnek” hangoztatásával elhárítják a felelõsséget magukról, ugyanakkor áthárítják valaki másra, vagy valamelyik népcsoportra, mint BÛNBAK(ok)ra.

Ez a kommunista-fasiszta, bûnbakgyártás gátja lehet a valós problémák ok-okozati összefüggés szerinti feltárásának!!!

2.3. Ez, bizony úgy mûködik, mint a gyógyászatban a diagnózis. Ha az téves, akkor nagyon kicsi a beteg gyógyulási esélye! Márpedig a magyar társadalom beteg, mert az azt alkotó egyének is betegek!

2006-10-26

(Bóna Mária Ilona)