Dobrev Klárának üzenem, hogy LELKETLEN!
- Részletek
- Bóna Mária Ilona
- Találatok: 780
Olvasom a Hírhálón Udvardy Zoltán: "Dobrev Klára, a zsíros kenyér és az emberek többsége" címû jegyzetét (2008. október 17. 19:16 MNO).
E jegyzet mottója:
"Csirkenyesedéket vásárolok; tudom, hogy állateledel, de nekünk nincs pénzünk másra - meséli a rádióban egy több gyermekes édesanya. Dobrev Klára a napokban ismét azt propagálta, hogy a gyermekáldásban részesülõ családokban dolgozzanak az asszonyok is, otthon hagyva karon ülõ kicsinyüket. Az mindent megold. Bizonyára osztják e reformszellemet a szegénység világnapján a fõvárosban zsíros kenyeret kenõk."
Errõl jutott eszembe egy korábbi írásom, a "Nemcsak az elsõ levegõvételtõl..." címû, melyben a miniszterelnöknéi LELKETLENSÉGRE és következményeire szerettem volna a figyelmet felhívni.
Gondolataim a lelketlenségrõl és az egész magyar nemzet újra lelkesítésének szükségességérõl:
Nemcsak "az elsõ levegõvételtõl", hanem a fogantatástól kezdõdõen!
"Minden szülõnek feladata, hogy a gyermekével az elsõ levegõvételtõl kezdõdõen együttmûködjön, és együtt készüljenek a gyermek számára is sok megpróbáltatást hozó feladatra.
Amíg a gyermek építi a testi, és építi a Lelkét, majd a Szellemét, bizony sok nehézségen megy át mind a gyermek, mind a szülõ."
Írja többek között OmMaat Ré.
Ezek a gondolatok - a mindenkitõl és mindentõl elidegenedett, agyoncivilizált emberiség emberi utódait gondozó - a gyermekkel való legfontosabb szülõi együttmûködésrõl szólnak.
Az el-lelketlenedõ- elembertelenedõ világról és világhoz szólnak.
Csakhogy volt és van egy materialistának nevezett eszmerendszer a világnak ezen a közép-keleti féltekén, ahol ez a LELKETLENÍTÉS intézményesült az elmúlt évtizedekben.
Mert szó nem volt róla, hogy az ember nemcsak anyagi eredetû szerv- és idegrendszer, hanem lelki összetevõit (pszichikus struktúráját) tekintve is egyszeri- egyedi és megismételhetetlen élõlény. (Akinek az ÉLETE a fogantatással kezdõdik és valóban, a "csillagokban megvagyon írva a sorsa".)
Ha igaz, hogy Kertész Imrének, vagyis a Sorstalanság címû, Nobel díjas regénye hõsének egy év sorstalanság jutott osztályrészül, akkor az is igaz, hogy évtizedek óta, a materialista eszmék jegyében, intézményesen - sorstalanságra kárhoztatják a Kárpát-medence népeit és ezen belül is leginkább a magyarságot.
Sorstalanságra és lelketlenségre.
Kikre is mondja a magyar ember, hogy LELKETLEN?
LELKETLEN! Mondja a magyar ember, ha valakirõl úgy gondolja, hogy ártó szándékkal tesz, vagy érez.
Ilyen lelketlen, önmagának és ezzel közvetlen környezetében élõknek is ártó szándékkal "éli", vagy inkább önpusztítja és pusztítja életét Európa szívében a magyarnak nevezett nép.
Meg is mutatkozik a halandósági rátánkban és a születések számának tragikus csökkenésében.
Miért?
Talán azért, mert 1956 után már megbizonyosodhatott arról, hogy nem fordulhat azok ellen, akik rákényszerítették és még egy kicsit sem hagyták magyarítani azt a szörnyû ideológiát, "kultúrát", amitõl olyan frusztált lett, hogy tehetetlen dühében önmaga ellen fordult és fordul folyamatosan!
Bizonyság erre: az elvetélt magzatok milliói, a magas öngyilkosságok száma, az alkoholizmus, mint népbetegség és az ebbõl következõ összes korai halálok.
Ma már ott tartunk, hogy minden magyarnak egy másik magyar a legnagyobb ellensége!
Öreg a fiatalnak, fiatal az öregnek, nõ a férfinak, férfi a nõnek, kétkezi munkás a szellemi munkát végzõ értelmiséginek, értelmiségi a kétkezi dolgozónak, szülõ gyermekének, gyerek szülõjének, oktató diákjának, diák tanárának... és a lelketlen hatalom, az azt kiszolgáló lelketlen bürokrácia (adminisztráció) az egész nemzetnek!
Hatvan év, össznépi lelketlenségben eltöltött idõ elég lehet egy nemzet életében ahhoz, hogy kipusztítsa önmagát?
Úgy látszik, hiába az anyagiak gyarapítása, a mûtárgyak és az egész társadalmi építmény fáradságos, véres-verejtékes építgetése, ha rossz, lelketlen alapokra idegen "kultúrákra" (materialista és a kapitalista fogyasztói társadalom "kultúrái") épült és épül!
Le kell bontani, ezt az "építményt", mert elõbb-utóbb összeomlik magától és maga alá temeti a benne élõket!
Föl kell, de új alapokon építeni az új társadalmi építményt!
Ebbõl az építkezésbõl nem hiányozhat az egyetlen kohézióerõ: a LELKIERÕ, amely garantáltan összetart, megtart, NEMZETTÉ egyesít (kovácsol) egy népet!"
Bóna Mária Ilona
A Magyar Nemzetért Mozgalom tagja
http://furaila.blog.xfree.hu
E jegyzet mottója:
"Csirkenyesedéket vásárolok; tudom, hogy állateledel, de nekünk nincs pénzünk másra - meséli a rádióban egy több gyermekes édesanya. Dobrev Klára a napokban ismét azt propagálta, hogy a gyermekáldásban részesülõ családokban dolgozzanak az asszonyok is, otthon hagyva karon ülõ kicsinyüket. Az mindent megold. Bizonyára osztják e reformszellemet a szegénység világnapján a fõvárosban zsíros kenyeret kenõk."
Errõl jutott eszembe egy korábbi írásom, a "Nemcsak az elsõ levegõvételtõl..." címû, melyben a miniszterelnöknéi LELKETLENSÉGRE és következményeire szerettem volna a figyelmet felhívni.
Gondolataim a lelketlenségrõl és az egész magyar nemzet újra lelkesítésének szükségességérõl:
Nemcsak "az elsõ levegõvételtõl", hanem a fogantatástól kezdõdõen!
"Minden szülõnek feladata, hogy a gyermekével az elsõ levegõvételtõl kezdõdõen együttmûködjön, és együtt készüljenek a gyermek számára is sok megpróbáltatást hozó feladatra.
Amíg a gyermek építi a testi, és építi a Lelkét, majd a Szellemét, bizony sok nehézségen megy át mind a gyermek, mind a szülõ."
Írja többek között OmMaat Ré.
Ezek a gondolatok - a mindenkitõl és mindentõl elidegenedett, agyoncivilizált emberiség emberi utódait gondozó - a gyermekkel való legfontosabb szülõi együttmûködésrõl szólnak.
Az el-lelketlenedõ- elembertelenedõ világról és világhoz szólnak.
Csakhogy volt és van egy materialistának nevezett eszmerendszer a világnak ezen a közép-keleti féltekén, ahol ez a LELKETLENÍTÉS intézményesült az elmúlt évtizedekben.
Mert szó nem volt róla, hogy az ember nemcsak anyagi eredetû szerv- és idegrendszer, hanem lelki összetevõit (pszichikus struktúráját) tekintve is egyszeri- egyedi és megismételhetetlen élõlény. (Akinek az ÉLETE a fogantatással kezdõdik és valóban, a "csillagokban megvagyon írva a sorsa".)
Ha igaz, hogy Kertész Imrének, vagyis a Sorstalanság címû, Nobel díjas regénye hõsének egy év sorstalanság jutott osztályrészül, akkor az is igaz, hogy évtizedek óta, a materialista eszmék jegyében, intézményesen - sorstalanságra kárhoztatják a Kárpát-medence népeit és ezen belül is leginkább a magyarságot.
Sorstalanságra és lelketlenségre.
Kikre is mondja a magyar ember, hogy LELKETLEN?
LELKETLEN! Mondja a magyar ember, ha valakirõl úgy gondolja, hogy ártó szándékkal tesz, vagy érez.
Ilyen lelketlen, önmagának és ezzel közvetlen környezetében élõknek is ártó szándékkal "éli", vagy inkább önpusztítja és pusztítja életét Európa szívében a magyarnak nevezett nép.
Meg is mutatkozik a halandósági rátánkban és a születések számának tragikus csökkenésében.
Miért?
Talán azért, mert 1956 után már megbizonyosodhatott arról, hogy nem fordulhat azok ellen, akik rákényszerítették és még egy kicsit sem hagyták magyarítani azt a szörnyû ideológiát, "kultúrát", amitõl olyan frusztált lett, hogy tehetetlen dühében önmaga ellen fordult és fordul folyamatosan!
Bizonyság erre: az elvetélt magzatok milliói, a magas öngyilkosságok száma, az alkoholizmus, mint népbetegség és az ebbõl következõ összes korai halálok.
Ma már ott tartunk, hogy minden magyarnak egy másik magyar a legnagyobb ellensége!
Öreg a fiatalnak, fiatal az öregnek, nõ a férfinak, férfi a nõnek, kétkezi munkás a szellemi munkát végzõ értelmiséginek, értelmiségi a kétkezi dolgozónak, szülõ gyermekének, gyerek szülõjének, oktató diákjának, diák tanárának... és a lelketlen hatalom, az azt kiszolgáló lelketlen bürokrácia (adminisztráció) az egész nemzetnek!
Hatvan év, össznépi lelketlenségben eltöltött idõ elég lehet egy nemzet életében ahhoz, hogy kipusztítsa önmagát?
Úgy látszik, hiába az anyagiak gyarapítása, a mûtárgyak és az egész társadalmi építmény fáradságos, véres-verejtékes építgetése, ha rossz, lelketlen alapokra idegen "kultúrákra" (materialista és a kapitalista fogyasztói társadalom "kultúrái") épült és épül!
Le kell bontani, ezt az "építményt", mert elõbb-utóbb összeomlik magától és maga alá temeti a benne élõket!
Föl kell, de új alapokon építeni az új társadalmi építményt!
Ebbõl az építkezésbõl nem hiányozhat az egyetlen kohézióerõ: a LELKIERÕ, amely garantáltan összetart, megtart, NEMZETTÉ egyesít (kovácsol) egy népet!"
Bóna Mária Ilona
A Magyar Nemzetért Mozgalom tagja
http://furaila.blog.xfree.hu
