(Nyílt levél egyik Barátomnak)

Igen, szükség van arra a nemzetmentõ programra, amit olyan eszmeiség jegyében fogalmazunk meg, amely valóban felemelkedést jelent hazánk minden egyes állampolgára számára! Ezt az eszmeiséget számomra a magyarság õstörténetébõl meríthetõ lélekerõsítés, a Szent korona áldásos kisugárzásából meríthetõ lelki és szellemi megerõsítés és a klebelsbergi oktatási- és kultuszpolitikai megvalósítás következtében kialakult polgárosodási folyamat jelenti.

Vagyis, a magyarság gyökereiben rejlõ õskeresztyéni ERÕ megismerése, továbbítása és a magyarság elhivatottságának erõsítése a TUDÁS által. Tehát, ne kicsik "merjünk lenni", hanem MERJÜNK VÉGRE A SAJÁT NAGYSÁGUNKHOZ FELNÕNI!!!
Ezért tartom fontosnak, hogy az általad is teljességgel jónak tartott nemzetmentõ „progik” megfogalmazását befogadni, megérteni képes szavazópolgárra lenne szükség. Ezért is szorgalmaztam az MDF Pedagógus Kollégiumában, majd a Fidesznél, végül Vona Gábornál a népfõiskolai kurzusok beindítását!

Azért tartunk ott a Szent Korona-tannal és nemzeti jelképeinkkel ott, hogy valósággal köpnek rá bizonyos életkörülmények között élõ emberek a nagyobb városokban...ha nem élnének ebben az országban milliónyian teljes tudatlanságaban a saját magántörténelmüket illetõen!!!

Mert, igen is elõbb a családi történeteket kell megismerniük ezeknek az agymosott embereknek, mert addig, míg azt sem tudja - és nem is érdekli - hogy ki fia-borja, minden erkölcsi alapja adott ahhoz, hogy ”leszarja” a magyar történelmet úgy, ahogy azt neki hazudják az iskolákban évtizedek óta!

Pedig nagyon fontos lenne ismerni a családi, magántörténelmünket, mert abból áll össze a haza történelme!

Addig, bizony míg ez nem valósul meg, minden ismeret lóg a levegõben és képtelenek felelõsséggel megélni magyar állampolgárságukat, és életidejüket.

Mert, ha ismernék szépapjuk, ükapjuk, vagy dédanyjuk történetét, azt, hogy melyik õse hogyan halt bele a háborús- ideológiás harcokba, illetve hogyan élte túl az I. v. a II. világháborút, vagy a proletárdiktatúrát..., de leginkább 1956-ot, akkor talán okulhatna õsei sorsából és kialakíthatna egy olyan életfelfogást amelyikkel
megszülethet benne egy olyan életprogram igénye, amihez hozzáadhatná a szavazófülkében a szavazatát... vagyis FELELÕSSÉGGEL TUDNA VÁLASZ-TANI!!!

Ekkor már nem is lenne szükség arra, hogy törvényileg tegyük kötelezõvé a választásokon való részvételt!
Abban a szavazásban úgysincs köszönet, amit a „TUDATLANSÁG” és ”FÉLISMERET” motivál!!!

Bóna Mária Ilona
http://furaila.blog.xfree.hu