Miért hallgat a magyar értelmiség?

A kérdésfelvetés indokolt, de nem pontos!!! Ugyanis, az értelmiségiek azon képviselõi hallgatnak, akik kiszolgálói voltak, mint politikai elkötelezettek a kommunizmus eszméivel hatalmat gyakorlókkal. Ugyanakkor, azt hangoztatják, hogy:

"Mint társadalmi réteg, önálló politikát sem folytathat, tevékenységét azoknak az osztályoknak az érdekei határozzák meg, amelyeket szolgál..." Filozófiai kislexikon Kossuth/1976.; (Huszár Tibor: Történelem és szociológia: 69. oldal., Magvetõ, Pécs/1979.);"

Szelényi Iván szerint, viszont:
"..a kelet-európai értelmiség nyilvánvalóan nem osztály. Nemcsak hatalmának osztályjellegét nem ismeri fel, de az osztálynélküliség és a megegyezés ideológiáját pártolja, s - ami még nagyobb paradoxon - azt állítja, hogy a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma. 1982."

A lényeg: "a hatalom, amelyet az értelmiségiek gyakorolnak, voltaképpen a proletariátus hatalma."
mondatrészen van. Mert valójában, kiszolgálói voltak annak a politikai apparátusnak, amelyik megszállta az egész magyar társadalmat! A függetlenített kisz- párt- és szakszervezeti tikárok ott voltak minden egyes vállalat és intézmény élén. Pártirányítás volt minden szinten. Iskolázottságukat tekintve, sok diplomahalmozó is volt közöttük. Ezért értelmiséginek gondolják magukat. Pedig, nem a diploma teszi az értelmiségit!

De, kik is azok a "proletárok", akikrõl szól ez a -Szelényi-gondolat?

Remélem, hogy senki nem azonosítja a ma proletárját azzal, akinek nevében úgymond megvalósították 1945 után a proletárdiktatúrát?!!

Mert a proletár, valójában modern rabszolga.

Modern rabszolga:
társadalmi tulajdonként kezelt, neki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, "minden joggal fölruházott", de azzal élni nem tudó, kizsákmányolt dolgozó.

Kikbõl is lett az 1960-as, 70-es és 80-as évekre "modern rabszolga"?

A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy nem ismertünk fel egy nagyon fontos társadalmi igazságot! Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évek munkássága nem azonos azokkal a proletárokkal, akikkel 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az! És hiába ezen sorsüldözöttség, mert a családon belül megõrzött hagyományokhoz való ragaszkodás, a velük született intelligencia (tanulékonyság) révén belõlük kerülnek és kerültek ki a polgári demokráciát akaró ÉRTELMISÉGIEK. Függetlenül attól, hogy éppen nehéz fizikai munkával próbálták a megélhetésre valót elõteremteni.

Igen, a polgári demokráciát akarók oldalán - akiket jobbosoknak gondolnak, helytelenül - található értelmiségieket nem feltétlenül tesz a diploma, vagy a fölsõfokú képzettség értelmiségivé.
Sokkal inkább az a FELELÕSSÉG AHOGYAN ÉLIK AZ ÉLETÜKET! Felelõsség önmagukkal és környezetükkel, munkájukkal, az egész magyar társadalommal szemben, vagyis: mellett!
Ezen értelmiségiek többnyire sorsüldözöttek voltak a szocializmus nevezetû rendszerben.
Ezért nem VOLT módjuk a tõkefelhalmozásra és bizony õk nem tudtak meggazdagodni.

Õket meglehetõsen szolid anyagi körülmények között ért a rendszerváltozás nevezetû változás.

Amiért a történelmi szocializmusban aktív politikai tõkébõl gazdasági- anyagi tõkét kovácsoló "értelmiségieknek" az az érdekük, hogy megmaradjon a nép szellemi és egzisztenciális kiszolgáltatottsága, ezért olyan nagyon fontos ezen "értelmiségieknek" az, hogy fenntartsák szimpatizánsaikban azt a hitet, hogy õk továbbra is az õ érdeküket képviselik...

HÁT EZÉRT (IS) HALLGATNAK! HALLGATNAK ÉS ELHALLGATNAK!

ELHALLGATJÁK AZ IGAZSÁGOT!!!

PEDIG AZ SOKKAL ALATTOMOSABB FAJTÁJA A HAZUGSÁGNAK, MINT A SZEMTÕL SZEMBENI HAZUGSÁG!!!
MERT AZ ELLEN NEM LEHET VÉDEKEZNI NEM LEHET MEGFELELÕ ÉLETSTRATÉGIÁT KIALAKÍTANI!

Lásd a 2006-os tavaszi választásokat!

Az igazság ELHALLGATÁSÁVAL taktikázva megszerezték a szavazópolgárok többségének bizalmát. Cserébe olyan megszorító- életlehetõségeket megszüntetõ törvényeket hoznak, amit nem lehet szó nélkül hagyni!

A"plebs"-szé válás folyamatáról írtam mostanáig, minden létezõ mûfajban.

De a legpontosabban, legolvasmányosabban a "társadalmi néprajz" (USA-ban antropológia, Angliában szociális antropológia) néven ismert mûfajban tudom a társadalmi élet minden jelenségét leírni.

Az, hogy ott tartunk, ahol és annyira általánossá vált és oly széles néprétegre kiterjedt a
"blebs"-ség, azért foglalkoztat a probléma oly nagyon.
Meg azért is, mert a szüleimen keresztül én is érintve vagyok.
A szüleim korosztálya, akik a Horthy-korszakban váltak ifjakká - többnyire paraszt (kulák) származású fiatalok elindultak a városokba szakmát tanulni.
Majd, mint mesteremberek visszamentek a falujukba, ahol üzletet, kis mûhelyt nyitva
hasznosíthatták a megszerzett szakmai tudásukat.

Csakhogy a proletárdiktatúra nevében a nagyszüleinket belekényszerítették a TSZ-ekbe, a szüleinket, pedig beterelték a gyárakba.
A gyerekeik, az 1940-es években születettek, pedig úgy nõttek föl, hogy csak azt látták, hogy "paraszt", vagy "melós a fater, meg a mutter".
Ez az én nemzedékem!
És, amiért ez a nemzedék úgy nõtt föl, hogy a megmásított történelmünkkel, tehát: hazugságokkal igyekeztek teletömni a fejüket, elveszítették - ha volt is valamennyi - identitásukat!
A gyerekeikrõl nem is beszélve!
Õket már a globális szabadosság szellemében találta a bal-liberális médiaforradalom... az agymosás, butítás...
A másik réteg, amelyiket eleve proletár státuszban talált a bolsevizmust ránk szabadító kommunista politikai elit, kiemelve õket vagy valóban tudtak élni a hirtelenjött lehetõséggel és továbbtanulhatott (de, mit? és hogyan?, hiszen mindent átírtak a kommunista demagógiával) lakást kaphatott, családot alapíthatott, szolid egzisztenciát teremthetett.

Aki meg annyira menthetetlen volt megmaradt lumpenprolinak. Ehhez a réteghez jött az én nemzedékem az identitás nélküli, vágott-virág gyökértelen nemzedék az önpusztításos, lepusztulási életvitelével. Ezért is volt tragikus, hogy ilyen állapotban érte a Magyarországon élõk többségét az EU-tagság.

Bóna Mária Ilona