Szerencsére még nem veszett ki ebbõl a népbõl, teljesen a szolidaritás. Vannak tiszteséges, hazájukat szeretõ emberek, akik nem dugják homokba a fejüket, hanem igyekeznek megtenni, ami emberileg megtehetõ, a bajba jutott deviza hitel- károsultakért. A mai napon sikerült Veszprémben megakadályozni egy kilakoltatást. Errõl szól egy magyar hazafi, Balogh Béla írása, amit a tisztelt olvasó figyelmében ajánlok.

Isten ma is velünk Volt Veszprémben, nem volt kilakoltatás!

Nem tudni, hogy éjszaka Veszprémben a Baláca u. 26. szám alatt házban egy ember és a 82 éves rokkant édesanyja miként hajtotta nyugovóra a fejét, de nem nehéz kitalálni. Nem nehéz, mivel másnap 2012. 03. 08. csütörtökön az életük került veszélybe. A Korona Credit Jelzáloghitel Zrt. végrehajtást kérõ alvállalkozója részére, hogy az impozáns környezetben, mondhatni luxus övezetben lévõ ház gazdát cseréljen fele annyi pénzért, mint valójában ér. Milyen jó üzlet is ez manapság Magyarországon, hiszen az általam csak hiénának nevezett „szarháziak” potom pénzért juthatnak ingatlanhoz, hogy késõbb busás haszonnal tovább adják. De így van ezzel a végrehajtó is, aki közremûködik a vég nélküli csalás sorozatban, hogy magas jutalékra tegyen szert. Ezeknek az embereknek a pénz az Istenük. Nincs lelkük. Sajnos a pokol meg még várat magára esetükben.

Ha jobban bele gondolok magam, sem tudtam aludni. Hajnal egy órakor felnyitódott a szemem – egyébként, pedig 2006-tól – és nem tudtam aludni egészen hajnal 4-ig. Törtem a fejem és imádkoztam, hogy vajon sikerül e megakadályozni két balsorsú ember kilakoltatását. Biztattam magam, hogy igen. Nem is akartam azon gondolkodni, hogy az esetlegesen megjelenõ rendõrökkel küzdeni kell. A fenti végrehajtó ugyan is rendõri karhatalmat kért. Képzeljük csak el, amint a „fogdmegek” erõszakkal kilakoltatnak egy rokkant 82 éves asszonyt és fiát. Belegondolni is rossz, hogy vajon nekünk, fordított helyzetben milyen lett volna az éjszakánk. Nem is akarok belegondolni, hanem inkább megyek és segítek. Sajnos a baj nem csak a kilakoltatásokban rejlik, hanem igen összetett dolog. Jelenleg ebben az országban senki sincs biztonságban. Ha nem kilakoltatás, akkor jön más az ember nyakára. Én pedig ezt nem akarom megvárni, mert én is kerülhetek önhibámon kívül bajba.

Vegyes és feszélyezett érzésekkel indultam az Érdi állomásra felvenni a Koppány csoport egyik Dunaújvárosi tagját, Molnár Zsoltot. Együtt indultunk Székesfehérvárra, mivel ott egy másik kaposvári bajtársunk, Neubauer Jánossal volt találkozónk. Egy olyan emberrel, aki a nyomorúságtól terhesen, de eldöntötte, hogy velünk tart és segít. Ez az önzetlen szeretet embertársai iránt vezette abban, hogy túllépjen saját baján. Immár hárman indultunk a rendõr- és végrehajtó had ellen. Legalább is azt hittük sok ilyen emberi állat lesz ott. Székesfehérvár után jöhetett Veszprém, ahol egy újabb társunkat, szabó Józsefet vettük fel. Helybeli lévén navigált bennünket a Baláca u. 26. számú házhoz. Útközben megbeszéltük, hogy bármilyen rendõri erõszakot békés és passzív ellenállással hárítunk el, illetve magunk elé vesszük azt a két keresztet, amit hajnalban készítettem el. Feltettük Koppány Csoport feliratú kitûzõinket és leparkoltunk. A helyszínen akkor már tartózkodott tíz, tizenöt fõ. Néhány helyi Jobbikos a Veszprémi elnökük vezetésével, és néhány Gárdista civil ruhában. Tiszteletkörök következtek. Sorban érkeztek meg a médiáktól a tudósítók: MTI, RTL club, Hír TV, Varga Ibolya helyi naplótól, Magyar-hírlap, valamint a www.veszport.hu Internetes oldaltól.

Közben megtudtuk, hogy a rendõrség nem fog megjelenni, mivel Dabasi Tamásék ezt korábban lerendezték. Így kissé mindenki felengedett, fõleg a kilakoltatásra váró tulajdonos. Dabasi Tamás olyan számomra, mint Pál Apostol. Nem véletlen mondom, hogy Pál Apostol. Dabasi Tamást személyesen 2008-ban ismertem meg az általam szervezett „Rendszerváltás után, Elitváltás elõtt” címû konferencián. Az akkori és a késõbbi beszélgetéseinkbõl az derült ki, hogy ellenzi az utcai demonstrációkat. Az évek teltek és Dabasi Tamás legnagyobb utcai élharcosok egyike lett. Sok ember köszönheti neki, hogy megmaradt a lakása. Önzetlenül, Szombathely és Budapest között ingázik saját költségén.

De térjünk vissza a kilakoltatásra. A feszélyezett hangulat, tehát feloldódott. Egy idõ után már sejtettük, hogy a végrehajtó sem fog jönni, bár korábban fenyegetõzött. Következtek az interjúk, amit most nem részleteznék. Tudjuk, ismerjük az eljárást, ahogy a végrehajtók eljárnak. A család láthatóan megnyugodott és azt az örömet semmihez sem lehet fogni. De a mi örömünk sem volt kisebb. Az akció végén a Koppány csoport egyik tagja, Szabó József meginvitált minket otthonában, felesége fánkkal várt bennünket. Megjegyzem kitûnõ fánkkal. Kávé közben beszélgettünk. Egyetértettünk abban, hogy a jövõbeli kilakoltatásokat összességében nem tudjuk megakadályozni. Ehhez még nem ébredtek fel teljesen az emberek. Leginkább azok, akik várják a kilakoltatásukat, és azok, akik még nem tudják, de sejtik, hogy õket is eléri a vég. A hatalom részérõl erre megy ki a játék. Az ügy érdekessége és a kivétel erõsíti a szabályt, hogy a kilakoltatáson egy hölgy is megjelent, akit a korábbi, váci úti kilakoltatás kapcsán ismertem meg. Õ volt az, aki ellen végrehajtást kértek és a végrehajtó vezér a szabad-riport munkatársa, Fort András kezébõl ki akarta verni a fényképezõt, nyomdafestéket nem tûtõ megjegyzés közepette.

Sok kilakoltatás híre el sem jut hozzánk vagy Dabasi Tamáshoz, ezért szép csendben utcára kerülnek emberek. Közös sikereink így csak részben eredményesek. Egyetértettünk abban, hogy váltani kell. A végrehajtókhoz kell elmenni. Házaikhoz, irodáikhoz, hogy féljenek, és a jövõben meggondolják, hogy pusztán a busás haszon reményében miként járjanak el. Nem kétséges, hogy hivatalból el kell járni, de amennyiben lelkiismerettel rendelkezne, bizonyára több lehetõség adott lenne, hogy jogi útra tereljenek egy kilakoltatást, megadva az esélyt az embereknek. Éppen ezt nem teszik most, hanem a haszon reményében részt vesznek minden mutyizásban.

Végül szívünkben nagy örömmel elindultunk hazafelé.

Köszönetet szeretnék mondani Istennek, hogy ismét a család és a mi segítségünkre volt. Hitünk és kitartásunk ismét megmentett egy embert az utcára kerüléstõl. Nincs ennél jobb érzés. Ajánlom minden embertársam figyelmébe ezen érzéseknek, miként juthat a birtokába.

Köszönetet kell mondanom külön a Koppány Csoport megjelent tagjainak, nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot.

Továbbá köszönetet mondok Kraf Ildikónak, Éva Bohunynak, Spitalszkí Józsefnek, a Szabadriportnak, Hegymegi-Kukla Katalinnak, Bartusné Erikának, Júlia Mizeraknak, Posta Katalinnak, Devizahitel Károsultaknak, Élõlánc A Devizahitelesekértnek, Kormos Krisztiánnak, Tamás Tóthnak, Rábapaty Polgárõr Egyesületnek és még sorolhatnám kinek, amiért terjesztették a kilakoltatás tényét az Interneten. Most is arra kérem õket, hogy osszák meg folyamatosan a jó hírt, jelen írásomat, hogy sok emberhez eljusson az örömhír: nem félünk és továbbra is kiállunk az elesettekért. Közösen, együtt, kézen fogva.

…MERT A SZÍV GYÕZNI FOG!…

Balogh Béla

Koppány Csoport

A videót sajnos mobiltelefonnal rögzítettük, elnézést a minõségért.

Jelentkezz a Koppány Csoportba: www.hazafiak.com vagy a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen