MAGYARORSZÁG 2011-BEN

Lassan egy esztendeje kormányoz az Orbán Viktor vezette kabinet. Amint azt korábban

írtam, szembemegy választási ígéreteivel, és nem a Gyurcsány-Bajnai kormányt, hanem

a népet számoltatja el. A munkanélküliség tovább nõtt, az emberek nagy része minimálbéren,

vagy segélyen tengõdik, gõzerõvel folynak a többnyire Fidesz vezette önkormányzatok

által elrendelt kilakoltatások, jelenleg Sárospatakon történtek ilyen gyalázatos dolgok, (www.jovonk info.hu. A mélyszegénység riasztó méreteket öltött. Az utcán minden télen több hajléktalan fagy halálra. Õk is laktak valaha, normális körülmények között, de az elsikkasztott rendszerváltás földönfutóvá tette õket. A közvagyont elkótyavetyélõk mesés vagyont halmoztak fel, a többség rovására. Mind ezek következtében a társadalom többsége máról- holnapra tengeti nyomorúságos életét. Az etnikai villongások vidéken tovább folytatódtak, a közbiztonság jottányit sem javult. Pintér Sándor Igazságügyi és Rendészeti miniszter tavalyi ígérete a közrend helyreállításáról mára elpárolgott, akár a huszonegy év alatt, a szorgos magyar nép munkája révén megteremtett nemzeti vagyon. Hazánk Európai Uniós tagállam létére a latin amerikai banánköztársaság szintjére csúszott, és a lejtmenetnek még koránt sincs vége. Az önszeretõ politikai elit, fittyet hányva parlamenti esküjének, az úgynevezett rendszerváltás óta, a rablóprivatizáció során kifosztotta, és tönkretette közös erõfeszítéssel az országot. Az emberek többsége tétlenül nézi végsõ kifosztásunkat, lassú te biztos pusztulásunkat, és nem parancsol megálljt most sem az általa választott kormánynak.

A magyar társadalom szövetét mára teljesen sikerült szétzilálni, a szolidaritásnak a szikrája is kialudt, az emberek a saját túlélésükkel vannak elfoglalva, sem idejük, sem energiájuk nem marad másra. Persze, ez így nem teljesen tükrözi a valóságot, a rendvédelmi dolgozók nemrég ismét többezres tüntetésen adtak hangot követeléseiknek. De a többség nem mozdul.

Csurka István a 90-es évek elején

egyik, a lapjában megjelent cikkében azt írta, hogy a kommunisták az úgynevezett rendszerváltás hajnalán, minden, akkor létrehozott pártban lerakták a petéiket. Lehet, hogy ez így nem teljesen fedi a valóságot, viszont sorra derülnek ki a különbözõ pártállású közszereplõkrõl, hogy annak idején a pártállami titkosszolgálatban tevékenykedtek. Az MSZP-ben még mindig találni olyanokat, akik a Kádár rezsim alatt vezetõ pozíciót töltöttek be a kommunista pártban. Ezért nem lehet csodálkozni a jelenleg kialakult siralmas közállapotokon.

Úgy tûnik, sem a Fidesznek, sem a szocialistáknak nem áll szándékában a kommunista titkosszolgálati múlt feltárása. Minden bizonnyal nem véletlenül. Erkölcsi tisztulás nélkül, pedig a nemzeti megújulás és gazdasági fellendülés még sokáig csupán vágyálom marad. Ebben a legyengült állapotában az anyaország nem, vagy csak minimális segítséget tud nyújtani a – kettõs állampolgárság ellenére- a határon túlra rekedt, kissebségi sorban élõ honfitársainknak.

A rokkantnyugdíjasok egy részét csalónak titulálja a kormány, akiket vissza akar vezetni a munka világába, munkahelyeket viszont nem teremt. Az amúgy is több sebbõl vérzõ szociális rendszer költségvetését tovább kurtította. Sajnos, a jelenleg regnáló kormány- választási ígérete ellenére nem teremtette meg a törvényes kereteket sem a privatizáció felülvizsgálatára, sem a politikus bûnõzök felelõsségre vonására. Vajon miért? Nem tudom, meddig akar visszaélni ez a kormány a választók türelmével?

Bogád Antal