Zsikéhez

(Ifj. Koncz Erzsébet emlékére)

„Fentrõl vigyázok rátok”

Írtad. Most égi várfok,

Õrhelyed- magaslesed.

Innen, milyennek látod,

Ez álságos világot?

Hol poklok kínja gyötört.

Örömökben nem dúskáltál,

Sokat adtál, ó, mit kaptál?

Boldog voltál néhanapján.

Égi lettél, rigmusod,

Kinek írod?- mosolyod,

Ugye, felhõtlen ragyog?

Tükörcukor földhöz tapad,

Lelked tovább már nem hasad,

Tovaszállt, hol kín nem éget.

Tudom, szavam már nem érted,

Ennyi volt hát földi léted?

Végtelen ûrt hagytál bennünk.

Bogád Antal

Budapest, 2010. szeptember 3