Agóra,-avagy nincs új a Nap alatt - a

A magam részérõl nincs mit hozzátennem.

Mindenkinek lelkiismerete szerint.

forrás:

http://www.parlament.hu/irom39/01747/01747.pdf

"ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS"

"A média jelentõségérõl a modern társadalmakban aligha lehet közhelyek nélkül beszélni . Ugyanez a megállapítás igaz a jelenlegi médiatörvény, az 1996 . évi I . törvény hiányosságaira, illetve gyakorlat ialkalmazásának buktatóira is . A jogalkotás e területen tehát már régóta közismert módonelkerülhetetlen, eddig kizárólag a politikai konszenzus hiánya akadályozta azt meg .

A szabályozás által érintend

õ kérdések túlnyomó része jelenleg is – az Alkotmány és az ahhoz kapcsolódó alkotmánybírósági gyakorlat alapján – csak kétharmados törvényhozási többséggel rendezhetõ.

A legújabb kori média területén világszerte megfigyelhet

õ jelenség a „klasszikus” média (televízió , rádió, nyomtatott sajtó) és a hírközlés (online és digitális média- és távközlési szolgáltatások )területe közötti konvergencia jelensége . Ez a szabályozás valamennyi pontját szükségszerûen érintõ jelenség, a tartalmaktól a szervezeti struktúrákig terjed a hatása . Egy új szabályozásnak errefigyelemmel kell megszületnie .

A szabályozás azonban – és ezen a rohamtempójú technikai fejl

õdés sem változtat – mindeközben megõrizte azon alapvetõ mögöttes értékeit, a közösségi érdekeket érvényesít õ szempontjait, amelyek a sajtószabadságért folytatott kezdeti küzdelmek óta meghatározó módon formálják amédiáról folytatott gondolkodást .

A médiajogban felfedezhet

õk olyan mögöttes összefüggések, megtalálható olyan értékrendszer, amelyek a konkrét el õírások által közvetítve jelennek meg a médiát szabályozó bonyolult szisztémában. A médiajognak ugyanis vannak alapvetõ elvei. A média szabályozása a szaba d országok által a sajtó mûködésével kapcsolatban közösen vallott morális alapokra épül . A sajtó más , mint a többi piacon kínált szolgáltatás . A társadalom kohéziójának elõsegítésére, a közösség vitáinak lebonyolítására, a nemzeti és az egyetemes kultúra terjesztésére képes hálózatot tisztelün kbenne. A média szabályozása tehát egyszerre szolgálja gyakorlójának érdekeit (köztü khaszonszerzési szándékait), biztosítja annak szabadságát, és óvja a közérdeket a piaci szerepl õk mozgásterének szûkítése árán . Nem ítélkezik az egyes ember felett, aki lehet öntudatlan médiafogyasztó, vagy öntudatos, cselekvõ állampolgár – a médiaszabályozás mindkettõ igényeit egyszerre kívánja kielégíteni .

A médiaszabályozás kiindulópontjául szolgáló sajtószabadság szükségének filozófiai igazolásaként számos érv hozható fel . A szabad szólás és a szabad sajtó által lehetséges a szembenálló, vitatkozóálláspontok közül felderíteni az igazságot egy adott kérdésben . John Stuart Mill úgy gondolja, senki nem tévedhetetlen, és soha nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy amit igaznak gondolunk ,valóban az. Ezért a szólásszabadság korlátozása nem engedhet

õ meg, mert lehet, hogy éppen a z elnyomott vélemény hordozza az igazságot .

A szabad szólás jogának legf

õbb célja és értelme, hogy az állampolgár részt vegyen a közügye k megvitatásában és az azokról való döntésekben, hallathassa véleményét, és tájékozódhasson aközélet ügyeiben .

Ugyanakkor az egyén kim

ûvelése is elengedhetetlen, hiszen anélkül a demokrácia sem mûködtethetõ. A sajtószabadság tehát a közösségben él õ egyén autonómiája miatt is fontos, akit e joggal felruházva morális, felelõs „lénynek” ismerünk el, aki szabadon kifejtheti véleményét, é s meghallgathatja másokét.

A média szabályozása mellett felhozható érvek a szabad sajtó közérdek

û kötelezettségeinek a betartatását célozzák. A mai médiajog arra is szolgál, hogy biztosítsa az állam paternalistaszerepvállalásának lehetõ legszûkebb mértékét, érvényesítse a fogyasztók korlátozatlansághoz fûzõdõ érdekeit, ugyanakkor mégse hagyja teljesen magára polgárait, hanem érvényesítse a közö s érdekeket a média szabályozásában. A modern médiajog elsõszámú kérdése ennek megfelelõen az, hogy miként lesz képes megteremteni a szükséges egyensúlyt a közérdek (azaz a demokráciát és akultúrát óvni kívánó szabályozási igények) és az azzal lehetségesen szembenálló magánérdekek (fogyasztók és a médiatulajdonosok érdekei) között.A médiaszabályozás körüli immáron csaknem két évtizedes itthoni viták tanulsága egyértelmû: a média társadalomban betöltött szerepének kijelölése körül minden adandó alkalommal fellángol avilágnézetek, ha úgy tetszik, ideológiák harca . Az európai hagyományoknak megfeleõen azonban a média nem színtiszta üzleti vállalkozás . A média – nem tagadva a szórakoztatásban betöltött szerepét – a közösség potenciálisan leghatékonyabb agorája, a viták eldöntésének, a vélemények ütköztetésének színtere, a cselekvõ, öntudatos állampolgár nélkülözhetetlen segít õje a számára szükséges ismeretek összegyûjtésében .

A demokrácia feltételeinek megteremtésén túl az európai médiaszabályozás második morális alapja kultúra szolgálata (az EU audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelve kilenc alkalommal használja a „kulturális” jelz

õt) .

Az európai egységesülési folyamatnak az eredeti szándékok szerint egyszerre kellett voln asegédkeznie a nemzeti kultúrák meg

õrzésében, és meghatároznia az egységes alapokon nyugvó európai kultúra elemeit . Azonban gyõzött a piaci szemlélet, a piac logikájából fakadó megközelítési mód. Az uniós szabályozás, túl azon, hogy általános tartalmi minimum-követelményeket határoz meg, és gyakorlatilag biztosítja a tagállamok jogát a televíziós tartalmak befolyásolására ,elsõsorban a piac bizonyos korlátozásán keresztül igyekszik óvni a nemzeti és európai identitást .

Minden kritika ellenére is el kell azonban ismerni, hogy az EU-n belül legalább – ellentétben a húsz évvel ezel

õtti állapotunkkal – az államok szabadságában áll a közérdeknek vagy a nemzeti kultúr a védelmi szempontjainak megfelelõen cselekedni, és ez számunkra önmagában véve is óriá i vívmány.

A sajtószabadság európai fogalmába tehát valahogyan bele kell szorítanunk a demokrácia m

ûködtetésének és a kultúra megóvásának érdekét is . Ez a két érdek a médiajog nyelvén elsõsorban a pluralizmus követelményében jelenik meg .

Elõírása foglalja össze a legáltalánosabban mindazon kötelezettségeket, amelyek a sajtó demokratikus és kulturális feladatainak való megfelelést segítik elõ. Abból a felismerésbõl fakad, hogy a sajtó nagyon jelentõs kulturális és politikai befolyással rendelkezik, amellyel összefüggésben, valamilyen módon a közönség érdekeit is biztosítani kell . A pluralizmus szerepelaz Európai Unió Alapjogi Chartájának szólásszabadságra vonatkozó 11 . cikkének (2) bekezdésében

(„a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszín

ûségét [pluralism] tiszteletben kell tartani"), valamint az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, illetve az azt 2007-ben módosító irányelv bevezeõjében is (a „tájékoztatási szektor pluralizmusának” követelménye kapcsán) . A média pluralizmusa az Unió egyértelmû állásfoglalása szerint annak szabadságával egyenértékû, kiemelt fontosságú érdek.

A pluralizmus követelménye nem csak tartalmi kötelezettségeket, hanem a médiapiac rendszerétbefolyásoló strukturális korlátozásokat is el

õír, valamint korlátozza a lehetséges piaci viselkedést . A pluralizmus nevében lehetséges fellépni a média túlzott koncentrálódása ellen, korlátozva atulajdonjogot a médiapiacon; a versenyjogi szabályok által befolyásolni a piaci szereplõk viselkedését; elõírni a mûsorterjesztõk számára bizonyos csatornák kötelezõ továbbítását (mus t carry) ; konkrét tartalmi el õírásokat emelni a médiaszolgáltatók elé (közszolgálati kötelezettségek , kötelezõ hírmûsor-szolgáltatás, kiegyensúlyozottság stb .). A pluralizmus követelménye alapján a sajtónak a társadalomban található értékeket éppúgy fel kell mutatnia, mint ahogyan fel kell tárnia a gondokat is, és teret kell adnia a viták lefolytatására .

A közösségelv

û értékrend, illetve a demokráciát nem pusztán formális kritériumok alapján mûködtetni kívánó politika szemszögébõl nézve a leendõ médiaszabályozásnak ezen alapvetések figyelembe vételével kell megszületnie ."