A Jézus nélküli eszmerendszer / páter Bulányi György+ halálára


A MAI NAP ÜZENETE:
"A TÖBBET BIRTOKOLNI AKARÁSÁNAK ISTEN NEM IGAZOLÓJA"
Bulányi György+



16 voltam 76-ban.

Apámtól kaptam egy lemezjátszót,-Bachot és Beethowent kértem hozzá.
De bejártam a Bazilikába, ahol Dénes bácsi Boelman gótikus szvitet játszott.
Hamar "elkaptak".
Elõször a "hivatalos" hittanra,-azután az "érdekesebb" beszélgetésre a velem egykorú fiatalok.
Kirándulni, focizni jártunk, énekelni irodalmi estekre,- és minden vasárnap a fiatalok u.n.,"beat-miséire".
Utóbbiból országos rohanások lettek,mert alig volt pap,-a falvakból egy misézõre egy vasárnap 4-5 is jutott.

Azt vettem észre,hogy hetente találkozom a barátaimmal.
Hogy valahova tartozom.
Hogy tanulunk, beszélgetünk.
Hogy elszámolunk egymásnak 5 percig az eltöltött idõnkrõl
-és 5 ft-ig az elköltött pénzünkrõl.
Levelet kaptunk mater Theresától-köszönte a gyógyszerre küldött pénzt.
Lelkigyakorlatokra jártunk, ahol napokig nem beszéltünk,-csak hallgattuk,amit üzenetként nekünk szántak.
5 évig aludtam a földön.

Nem örült, hogy a Hittudományi Akadémiára megyek tanulni.

Egy másik mester miatt tettem.

Mindkettõjüknek köszönhetem,hogy tavaly megszerkeszthettem,-írhattam a "Mítosztalanítás" sorozatomat.

Amikor késõbb egyszer valaki -akit nagyon tiszteltem- egy rádiós munka során megjegyezte:"nagyon fegyelmezett vagy",- a közösségi évekre gondoltam.

Csak az utóbbi években jöttem rá,mennyi mindent köszönhetek neki,-aki közösségeket tartott életben.

Az élet másfelé vitt,-de jó látni, hogy azok a közösségek, akik onnan indultak, ma is derüben, egyszerûségben élnek - nagycsaládként, ugyanazon értékek mentén.

A tõlük jövõ üzenetek, találkozások segítettek átvészelni életem nehéz idõszakát.

Valahol,valami abbamaradt.

A 8o-as években paphiány volt,- és a fiatalok tömegestül hagyták el a falvakat.
Terveztük,hogy csoportosan leköltözünk,- tanítók,orvosok,mérnökök...
-aztán ebbõl semmi sem lett.

A késõbbi hasonló kezdeményezések-más körökben sorra kudarcba fulladtak.
Mára megvalósultak,-de gazdasági alapon.

Radikális.

Ez a szó,megint forog.

Gyurka bácsi úgy volt radikális, hogy a nyugalma végtelen, a mondanivalója átgondolt, a szeretete tapintható.



Sorra látom a nekrológokat.
Nem is vagyok kíváncsi arra,hogy a "hivatalos" egyház,mit ad majd ki.

Amikor 3 hetes éjszakai "vendég-hírolvasóként" beengedtek a Katolikus rádióba,-el merészeltem mondani Badiny Jós Ferenc halálát.

Jönnek majd az "emlékezések".

Ugyanúgy,-ahogy nem találkoztam azzal az embertömeggel, akik mára "nemzetiek" lettek,- nem találkoztam azokkal sem, amikor tanított,-akik ma hivatalosan megemlékeznek róla.

Hogy ÉLIK-e mindazt, amit tanított--ezt a kérdést tegyék fel maguknak.

A közelmúltban egy volt KISZ-titkár jelentette be azt a mondatot "Isten a történelem ura".
Már csak legyintettem a politikai-gazdasági részvénytársaság újabb terminológia-váltására.

A katolikus egyház "pogányokat" üldözõ körlevele után semmin sem csodálkozom.



A sajtószabadság megnyírbálásán sem.



"A hatalom szeretete, nem a szeretet hatalma."



Valamint kijelenthetõ,hogy mára is megvalósul "a trón és az oltár szövetsége".
Azt hiszem,nem kell magyarázni-
Nagy Károlytól a pártállamig és napjainkig.

Mindig vártam,mindig várok valódi összefogást.
Valódi bizalmat.
Valódi szeretetet.
Valódi kitartást.

Nem tudom feladni.

Köszönöm Gyurka bácsi.

Köszönjük Neked, a "KIO"-tól az életed példájáig.

Én leginkább a lelkiismeretet.

B. E.