A csúsztatársról
"Csúsztat", aki állításait a valóságnak finom, alig észrevehetõ félrecsavarásán alapuló érvekkel próbálja igazolni.
A csúsztatás arra irányul,hogy azt a társadalom legitimálja és a mechanizmus beinduljon.
Ferdítésnek és torzításnak is hívják.
Változatai:
-a figyelem más témára irányítása döntésközeli helyzetekben
-nem a másik fél érvelésére adott ellenérv, hanem hasonló érvelési sor
-az álláspont váltogatása: másképp magyarázza,amit korábban állított
-személyeskedés, érdemi ellenérvek hiányában
A modern társadalmakban a viszonyokat leginkább az érdekvezérelt cselekvések irányítják.
Az összehangolt kommunikáció ritka jelenség.
Az érdekbõl fakadó cselekvéssor mechanizmust indít el.
A gondolati lánc önkéntelenné válik.
A kommunikáció csupán katalizátorként mûködik.
A csúsztatás semleges technikája szembekerül az igazsággal.
Az értéktartalmak változásával a fogalom súlytalanná vált.
Gyakorlata jórészt a közéleti szférára koncentrálódik,-felismerése koncentrációs képességet igényel.
A csúsztatások etikai megítélése annak súlyától függ
-ideológiákban
-háborúkban
-a történelem folyamán
-magánéleti vonatkozásban
Megjelenési formáinak száma végtelen, így hatása csak az esemény elmúltával mérhetõ fel.
A csúsztatást mindenkor az igazság szempontjából kell vizsgálni, nem helyezhetõ szempontok alá.
A csúsztatás megkerüli a konfrontációt.
A csúsztatás technikája az érdekérvényesítés eszközévé vált.
Jellemzõje a nem erõszakos kölcsönösség.
Funkciója lett a társadalmi feszültségek levezetésének.
Elõtérbe kerültek a párhuzamos érdekérvényesítések.
E kialakult rendszerszabálytól az egyén csak humanitárius kitérést tehet.
A negatív irányú eltérést szankcionálja a közösség.
A csúsztatáson alapuló mechanizmus kompromisszum.
/Zachary Seech: "Logika a mindennapi életben" nyomán