Nemzetpolitikai elemzés a divatos visítozók szerepérõl.

Nemzetpolitikai elemzés a divatos visítozók szerepérõl.

Lehetséges, hogy mértékében túlzott volt Jobbik - „Húsz évet a húsz évért” jelmondata -, de úgy tûnik a Fidesz nagylelkûségét sem kenyérrel dobják vissza az ál-szocialisták.

A választási vereségbõl lassan magához térõ, de ismét egyre gátlástalanabbul füllentõ MSZP nemzetközi szinten is belekezdett az egyébként liberális Fidesz mocskolásába, de belehúzott az ígérgetésekbe is, pedig messze még a következõ választási színház. Ma még csak a magánnyugdíj „megtakarítási” károsultjainak ígérik a kárpótlást, de nemsokára majd újrakezdik a teljes hitegetést. Lesz itt: reálbér-emelkedés, járulékteher csökkentés, az ingyenes iskolai-étkeztetés, ingyenes tankönyvek, ingyenes lófûtty és nyelvtanulás, stb, stb. Mindezt egyrészt azért, mert szeretik a jól bevált "ingyenes" kifejezést, másrészt az ígérgetés rettenetesen olcsó, de csábítóan hat a hiszékenyekre. Már 2002-ben is bejött nekik a nagyon egyszerû trükk! Talán még vannak olyanok, akik emlékeznek a D209-es jelzésû besúgó szövegére, ahol egyenesen jóléti rendszerváltást ígért. Bizony így került bajba a Fidesz, mert ezt nem lehetett már felülígérni, pedig komoly és valódi (harmadik utas) rendszerváltó ígéretekre vártak az emberek akkor, sõt ma is. Szerencsére az MSZP-rõl egyértelmûen kiderült azóta, hogy mindannak pontosan ellenkezõjét fogja csinálni, mint amit megígér a szavazóinak. A volt bolsevikok tehát egy "kiszámítható" párttá lettek, vagy ezzel is komédiázanak?

Nyugdíj és gazdaság

„Nem engedünk a nyugdíj korrekciós programból" – mondták sokszor, s ez ugye egyértelmûen jelenti az ellenkezõjét. Tehát ha rájuk szavazna a jövõben egy nyugdíjas, akkor a saját halálára szavazna, tehát a biztonságosabb és államilag garantált nyugdíjrendszer teljes és alapos felszámolására. Az persze valószínû, hogy meg is tudnák magyarázni, a világgazdasági helyzettel és az államadósság folyamatos növekedésével. Arról viszont egyetlen szót sem fogunk hallani tõlük, hogy éppen õk segítették az országot ebbe az adósságcsapdába, s a világválságot pedig az õket favorizáló pénzhatalmi elit szabadította a nyakunkba, tehát éppen az adósságcsapában nagyon is érdekelt globális-fõnökeik. Bár nem vagyok sem elemzõ, sem közgazdász, de azt világosan látom, hogy a gazdaság beindításához és a nyugdíjak biztonságos kifizetéséhez valaminek történnie kellett! Én ugyan nem variáltam volna a Fidesz helyében, hanem egyenesen az állam kezelésébe vontam volna a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, s azonnal kimutattam volna a beígért eddigi növekedés helyetti csökkenését a megtakarításoknak. Mert így a befizetõ nem érezhette volna - az Mszp hazugságainak hatására -, a kormánytól megrövidítve, sõt a magánpénztárból hasznot húzó volt elvtársak is halkabban visítoztak volna. A bármikor leellenõrizhetõ egyéni számlás rendszer bevezetése pedig, teljesen megnyugtatott volna mindenkit, ha az állam garantálja az államkötvényi hozam teljességét, vagy legalább annak 80 %-át. Ezt persze befolyásolhatja az egyre fogyó aktív korú lakosság és az egyre növekedõ nyugdíjasok száma, hisz a rendszer önfinanszírozása ma még talán megoldható, de az arány romlása esetén semmiképpen. Szerintem csak az lenne az üdvözítõ megoldás, ha a 25 év fölöttiek fizetésének egy megfelelõ százalékát átirányítanák a szülõi nyugdíj kiegészítésére, s akkor még a gyermekvállalási kedv és a születésszámok is emelkednének. Ha mindenki a befizetéssel arányos nyugdíjjáradékot kap majd, s a gyermekeinek a képzettsége, munkaintenzitása, szorgalma szerinti fizetésének is megkapja a - tisztes megélhetéshez szükséges - néhány százalékát, akkor bizony nem kell majd aggódnia az öreg napjai miatt senkinek, aki tisztességesen nevel fel néhány gyermeket: munkára és becsületes életre szoktatva õket.Talán még annyit az egyéni számlás megoldás javára, hogy annak a rugalmassága sokkal nagyobb is lehetne, mert akkor a számlatulajdonos bármikor eldönthetné, illetve kiszámolhatná: mikor is kíván nyugdíjba vonulni. Így nem lenne érdeke senkinek a járadékfizetés elkerülése, hiszen sajátmagát rövidíti meg, ha feketén dolgozik! Az eddig spekulációs céllal, de rosszul „mûködtetett” magánpénztári számlák megtakarításai pedig legjobban, akkor hasznosulnának a társadalom számára, ha a gazdaságélénkítés eszközeként használná a kormány. Persze sokan inkább az adósságcsökkentést választanák, de annak semmilyen növekedést elõsegítõ haszna nem lenne, sõt a globális-gazdáinknak lenne ismét lehetõsége arra, hogy mélyebb adósságcsapdába csaljanak minket. Mostanában,

arra vagyok leginkább kíváncsi: milyen gazdaságélénkítõ utat és megoldást kínál fel majd a Fidesz az országnak? Már csak azért is, mert pl. az 16%-os szja szerintem: kifejezetten a közteherviselés igazságossága ellen hat, s a gazdaság beindításához pedig azért nem lesz elegendõ, hiszen éppen az a magáncélú fogyasztás nem lesz sokkal nagyobb, amely eddig sem fogyasztott eleget. A leggazdagabb réteg pedig bolond lenne az adózott forintjait visszaforgatni a gazdaságba, hiszen most, ezzel az alacsony szja-val érdemes kivonnia a vállakozásból a nyereség azon részét amelyet eddig nem volt érdemes. Az elsõ Fidesz kormány persze sok olyan eredményt is produkált anno, amelyeket nem ígért meg. Pl. minimálbér megduplázását, vagy a jól hangzó Széchenyi Tervet. Ez utóbbi, bár a pénzek jelentõsebb részét vitték el a multik, de a gazdaságot valóban megmozdította,s nem támogattak vele egyelen kiemelten környezetszennyezõ gumigyáratsem, mint az ál-liberális/szocialista maffiacsoport hazugságkormányai. Az is elismerésre méltó, hogy a Fidesz kormány jelentõsen csökkentette a létminimum alatt élõ nyugdíjasok számát, de a kiemelten magas pártnyugdíjak felülvizsgálatát elmulasztotta az elsõ ciklusában is, de sajnos most is leszavazták az erre irányuló elõterjesztéseket. Engem ez nem lepett meg nagyon, de a Fidesz szavazóinak mindenképpen el kellene ezeken gondolkodniuk, s fel kellene tárni ezeknek a furcsaságoknak okait.

Politika és társadalom

A gazdasági helyzet után vizsgáljuk meg azt a politikai helyzetet, ahol európai és nemzetközi felháborodást keltett pl. az új médiatörvény. Hogyan is kerültünk ebbe a különleges helyzetbe és mi az oka ennek a visítozásnak?

A megfelelõ válaszelemzéshez, egészen 2008-hoz kell visszanyúlnunk. A Fidesz nem merte felvállalni az Országos Választási Bizottság 184/2008. (V. 6.) határozatában hitelesített és ügydöntõ népszavazásra szánt kérdést: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyûlés törölje el az 1989. évi XXXIV. törvény 5. § (3) és (4) bekezdéseiben a pártok számára biztosított területi és országos listaállítási jogot, hogy ezentúl az Országgyûlésbe csak egyéni választókerületekbõl kerülhessenek képviselõk?” Magyarul, csak területi képviselõk legyenek! Ma már világosan láthatjuk, hogy ha a Fidesz felvállalja a népszavazási kezdeményezés támogatását, akkor egyértelmû lenne a 176 fõre csökkentett népképviselõk helyzete, s csupán egyetlen ál-szocialista képviselõ ücsörögne közöttük, s nem két harmadról beszélnénk, hanem egyetlen ellenszavazatról. Szerintem érdemes elgondolkozni azon is, hogy vajon mi volt az oka annak, hogy a Fidesz vezetés nem érzékelte ennek a népszavazásnak a jelentõségét a saját szempontjából, vagy ha érzékelte, akkor miért nem volt bátorsága felvállalni, a kormányzásnak ilyen nagytöbbségû vitelét. Igaz a képviseleti demokráciákban nem szokásos az ilyen többség, de az sem, hogy egy ál-szocialista maffiacsoport tönkre tegyen és ilyen szinten eladósítson és kiraboljon/raboltasson egy országot. Ha persze megint ingyen-tankönyveket és az ingyenes iskolai étkezést ígérnek, akkor jó tudni, hogy már elõzõleg is elfuffantották ezeket az ötleteiket, s ha a következõ választáson is ezeket fogják elõvenni, akkor talán mégiscsak lesz annyi józanság a jelenlegi sorozatfüggõ magyar társadalomban is, hogy örökre elzavarja õket! (De csak akkor, ha a ciklus végén, nem akarja majd megbüntetni a polgári kormányt valamiért!)

A 2010-es választásokon a Fidesz igen kényelmes helyzetben volt. Nem kellett megerõltetõ kampányt folytatnia, hiszen az MSZP és különösen gyurcsány fegyenc, meglehetõsen nagy szolgálatot tett "uralkodásával" a konzervatív-liberális oldalnak.

Persze az ígérgetésbõl a Fidesz sem akart kimaradni, s be is ígérték a 3000 új rendõr szolgálatba állítását, valamint az erõszakos bûncselekmények, visszaesõ elkövetõinek súlyozását. Õk is érezték, hogy nagy a baj az ország közbiztonsági viszonyaiban, s kemény intézkedések kellenek. (Sajnos azonban Gergényi üzlettársával képzelték el a rendõrség irányítását. Én még arra is emlékszem, hogy az egykori angol fõkalózhoz hasonlította a televízióban az akkor még kinevezés elõtt álló belügyért, valamelyik Fidesz-Kdnp vezetõ. Ez azt mutatja, hogy nem volt elõttük sem titok, hogy kit fognak kinevezni!) Az a mai jelenség, amelynek kapcsán három fiatal vesztette életét egy fõvárosi szórakozóhelyen, egyértelmûen megmutatta a radikális rendészeti változások szükségességét. Én évekig dolgoztam olyan környezetben, ahol a rendõrök számára egyértelmû volt, hogy az éjszakában milyen zsarolási, drog és leánykereskedelmi bandák mûködnek, tisztában voltak a mûködtetõk személyével és módszereivel, de nem tehettek ellenük szinte semmit, mert a törvények nem adtak elég lehetõséget a komoly fellépésre. S a bûnözõk szinte félelem nélkül néztek a rendõrök szemébe, sõt tanúja is voltam, hogy milyen megalázó módon viselkedtek velük, mert csupán a rasszizmusra kellett hivatkozniuk. A megfélemlítés eszközével élõ bûnözõk pedig, jókat röhögtek a rendõrök tehetetlenségén, s ha véletlenül be kellett vonulni a sittre, akkor bizony ott jobb körülményeket találtak, mint amit otthon megszoktak.

Az egészségügy kérdése azonban még bonyolultabb. Már az elsõ Orbán-kormány is gondolkodott a privatizációban, bár sokkal szerényebb mértékben, mint az azt követõ Szdsz-Mszp kormányok, viszont a valóban szükséges átláthatóságot a polgári kormány sem tudta megteremteni a társadalombiztosítás mûködésében. Ami sikeres volt a Fidesz elsõ kormányzati ciklusában az a támogatott gyógyszerek rohamos árnövekedésének megállítása, mert az valóban az infláció szintje alatt maradt a gyógyszergyárakkal kötött megállapodás alapján. Az is javukra írható, hogy nem megszorításban, hanem fejlesztésben gondolkodtak. Ám szerintem nagy hiba volt pl. az alanyi jogúvá tett gyes, mert ez még inkább fokozta azoknak a szülési kedvét, akik nem vettek részt az értékteremtésben. Szerintem sokkal fontosabb lett volna a családi adózásnak a kiszélesítése és a közmunkák rendszerének az általánossá tétele. Ebben mintha némi okulást és javulást mutatna a mostani adminisztráció. A diákhitel és a tankönyvek árcsökkentése, valamint a tandíj eltörlés és ösztöndíjprogram is pozitív jelenség volt, de az oktatási tematika és a liberális irányba indult nevelési elvek mindezt, jelentõsen lerontották. Most mintha ez is változna némileg. Sajnos az alatt a négy esztendõ alatt sem fejlõdött annyit az ország amennyit fejlõdhetett volna, ha valóban a nemzeti érdek kizárólagossága játssza a fõszerepet az elsõ Orbán kormány gondolkodásában. Akkoriban nagyon sokan hitték, hogy a média helyzetet is rendezi a kormány. Sajnos nem ez történt, s véleményformáló butítók szédíthették továbbra is a társadalom széles rétegeit. Maradt minden a régiben a gazdasági, politikai és közigazgatási szférában is, sõt a közvagyon kifosztása sem állt le teljesen, bár elismerem, hogy jelentõsen lelassult. Az elmúlt húsz évben a globalista célok szinte teljesen azonos módon valósultak meg, s ebben ott van a felelõssége a Fidesznek is, mert nem csak kormányon, hanem a liberál-szocialista kormányzás ellenzékeként is szinte megengedte a garázdálkodóknak az ország eladósítását, s a törvényességre hamisan hivatkozva eltûrte a gyurcsányi ámokfutást. Most pedig a Fidesz csodálkozik azon, hogy a pénzoligarchia és az EU nemhogy segítene nekünk, hanem belénk rúg, s diktatúráról papol, de meg sem szólalt a gyurcsányi szemkilövõk kegyetlensége ellen.

Végül az EU csatlakozással kapcsolatos érdekérvényesítésünk langyossága pedig – valószínûleg a külügynek a folyamatos, 20 éves gyengesége miatt – kifejezetten károsnak látszik, így utólag is. Az elsõ Fidesz kormány tevékenységének gyengeségei most ütnek vissza igazán, mert a globál-pénzkartell összefogásának lólába világosan kikandikál jelenleg, a nemzetközi és hazai liberál-szocialista kritikák alól. Szerintem hagyni kéne, hogy visítozzanak még egy kicsit, s közben menni elõre a nemzeti célokért mosolyogva, naivitást mutatva, mint egyesek Dél-Amerikában.

Szeged, 2011-01-17 Dr. Bene Gábor S.