BG: Egy titkos szlovák dokumentum margójára

Egy titkos szlovák dokumentum margójára

Egy ismeretlen eredetû titkos szlovák dokumentum került nemrégiben a kezembe, amelynek címe: "SZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK „ az alcíme pedig:

„A szlovák nemzetstratégia újragondolása.”

(A szöveget szlovákról, egy felsõ-magyarországi barátom fordította le, s így talán nem a legtökéletesebben sikerült, de azért fõ vonalaiban jelzi azt az igényt, hogy más hangon szólaljon meg a szlovák politika a jövõben, de magyarellenességébõl semmit se adjon fel. Nekünk viszont fontos ismerni a szlovák politikai osztály titkos szándékait azért, hogy korrekt ellenstratégiát tudjunk kidolgozni, s a tisztességes együttélés szándékát csak mímelõ, nem patrióta, hanem nacionalista pártpolitikai technikákat képesek legyünk leleplezni és ellensúlyozni!)

Íme a titkos dokumentum fordítása:

„- A jelenlegi hûvös kommunikációs stílust át kell venni a magyaroktól!

Meg kell vizsgálni a magyarországi szlovákok életkörülményeit!

Bármilyen hiányosság esetén azonnal panaszkodni kell az Európai Parlamentben! Tiltakozni kell a szlovákok magyarországi elnyomása ellen, lehetõleg rendszeresen!

- Dél-Szlovákiában a "professzionális pszichológia" segítségével meg kell gyõzni a magukat magyarnak vallókat, hogy nekik is szlovák õseik vannak. Identitásukban el kell bizonytalanítani õket.

- Szlovák szakértõi bizottságot kell létrehozni történészekbõl, nyelvészekbõl, szociológusokból, pszichológusokból, hogy gyûjtsék össze az összes elérhetõ információt a magyar sovionizmusról. (?)

Nyomtatott magyar nyelvû kiadványokon, magyar szervereken tegyük elérhetõvé az elõbbieket, és az alábbi információkat:

1.) Az régi (uhor) és mostani (magyar) nép közötti genetikai, vallási, nyelvi, és állami jogfolytonosság hiányát, illetve ennek részletes cáfolatát

(Uhor – a latin hungarus szó szlovák megfelelõje.)

2.) A magyar/szlovák/német identitások közötti igazi kapcsolatot

3.) Faji jellegek (szláv, német) dominanciáját a magyar embereknél

4.) Nyelvi cáfolatot; a szlovák/német/latin eredetét bizonyítani a magyar szavaknak

- A hatékonyabb reszlovakizálás érdekében ezeket tömegesen kell terjeszteni Dél-Szlovákia és Magyarország területén.

- Kerülni kell a Jan Slota-féle primitív megnyilvánulásokat.

- Minden elérhetõ EU-s intézményt fel kell használni a magyar sovinizmus lejáratásának érdekében.

(Sovinizmus a saját népének elvakult imádata, kritika nélküli csodálatát tükrözõ gyakorlata, ahol a saját nép felsõbbrendûségét hirdetõ nézeteket, ellentmondást nem tûrõ rajongással és fanatizmussal valósítják meg.)

Úgy vélem a felvázolt lépések pontos betartása szükséges a magyar sovinizmus megszüntetésének, és a békés egymás mellett élés megteremtésének érdekében."

Eddig az idézet!

Ha átgondoltan elemezzük ezen felvetéseket, akkor egyértelmû, hogy bizonyos pontokat már el is kezdtek megvalósítani, másokat pedig már a bolsevik korszak is alkalmazta jól-rosszul, de vannak még olyan pontok, melyek váratnak magukra. Ám ha tudjuk, hogy mire kell számítanunk, akkor az ellenstratégiát is könnyebb felépíteni!

Szerintem az ellenstratégiánknak kettõs célt kell kitûznie: a Magyar büszkeség és a szlovák nemzet államalkotó szerepének (szentkorona tagság) kimutatása.

1./ A magyar identitást elbizonytalanító és a magyarságot szégyenként láttató propaganda ellen rövidtávú taktikával és hosszú távú stratégiával kell válaszolni.

Talán azzal lehetne kezdeni, hogy „Nyugateurópának” nincs ókori történelme, csak Kelet-Európának van, s ebben a tótok, mint a magyar földön kialakult nemzetiség nem vett részt, de ez nem lenézése a szlovák történelemnek, hanem tény! Róma is egy etruszk város, s alapítói egy sumír származású turáni, ázsiai nép. A mezopotámiai kirajzás közben, az ie 5. században szintén ázsiai népekkel olvad össze és így jön létre a latin. Sõt a Hellén kultúra sem „Nyugateurópából” származik, hisz az is kisázsiai. Ráadásul mind az õshellén, mind az etruszk nyelv aglutináló, tehát ragozó nyelv, úgy mint a hun, a sumír, vagy a magyar. Róma birodalmát pedig nem ismert vagy ismeretlen szláv törzsek, hanem a Hun világbirodalom törte meg, s annak itt a Kárpát-medencében volt a központja, s Attila nagykirályunk alatt a népek nem elnyomva lettek, nem meghódítva, hanem felemelve és hozzászoktatva a fürdés, a szabott ruhadarabok – pl. kabát, nadrág –, valamint az alsónemû viseléséhez. Ha nem jön keletrõl a hun-avar fejlett kultúra, akkor ma is tunikában járnának „Nyugateurópa” kultúrnépei? Tessenek már elgondolkodni kedves tót testvérek,

hogy miért is hívja a világ hazánkat Hungáriának? Vagy azon, hogy tiltotta-e bárki a szlovák nyelv használatát a magyar királyságban valaha is? Vagy miért lehetett magyar nemessé az a tót atyafi, aki bátran védte a Szentkorona országát?

Azt az országot, amely hazát adott neki is, hiszen éppen Hlinka páter ismerte el 1926-ban, hogy: „ezer esztendõ magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mit hat év cseh uralom alatt”!

Szigorúan ragaszkodni kell a tényekhez és a rövid érthetõ mondatokban kell a szlovák érzelmeket áthangolni a gyarmatosító EU-val való szembenézésre, majd a gyarmatosító csehek és a Szentkorona Országainak szembeállításával láttatni azt, hogy ma Közép-Európában az azonos fejlettségi szintû államoknak kellene összekapaszkodni, s alternatívát kínálni a monetáris diktatúrával szemben.

Ha Hlinka páter – a Szlovák Nemzeti Párt elnökének – 1926-os szavait idézzük egy szlováknak, akkor talán utána néz a szöveghûségnek, s ezzel hitelessé is válhatunk. A szlovák identitásnak is része kell, hogy legyen a Szentkorona. S ha ezt, mint kapcsolódási pontot megadjuk nekik, akkor biztosan lesz magyar jövõ a Felvidéken, biztosan közelít majd hozzánk az, aki felismeri: nem a magyarság jelent veszélyt a szlovák államra, hanem az erõszakos szlovák nacionalizmus!

2./ A második cél a valós történelmi tényeknek a köztudatba való átvitele. Akár konferenciák, elõadások, lakossági fórumok megszervezésével, akár internetes portálokra való feltöltéssel, vagy könyvkiadással. Íme, pár érdekesség, amit feltétlen tudatosítani kellene a felvidéki magyarokkal, mert ezek tartást és erõt adnának a bizonytalankodó felnõtteknek, büszkeséget a gyermekeknek.

1942. május 15. A Szlovák Köztársaság törvényhozása megszavazza az ország zsidó lakosságának már március 25-tõl folyamatban lévõ deportálását legalizáló 68/1942. sz. alkotmánytörvényt. Egyedül gróf Esterházy János, a szlovákiai Magyar Párt elnöke nem szavazza meg, mert embertelennek tatja.

A dátumra figyeljünk!

1942. május 15.-én egy ellenszavazattal hoz a zsidók kitelepítésérõl törvényt Szlovákia!

S hazánkban e dátumtól még két évig élhettek a zsidók úgy, hogy a hajuk szála sem görbülhetett zsidó származásuk miatt!

1944. március 19-én - Horthy és vezérkara Hitlernél tárgyalt, s eközben német páncélos hadosztályok szállták meg Magyarországot. Hitler ígérete szerint, Sztójay kinevezése miniszterelnökké, megszünteti a megszállást, ám ez csak ígéret maradt. A német nyomás következményeként rendelték el a zsidóknak kötelezõ sárga csillag viselését. Ez persze nem akadályozza meg a „történelem tudósait” abban, hogy az utolsó csatlós szerepét erõltessék Magyarországra, pedig Szlovákia maradt legtovább Hitler mellett!

Az emberi jogokat súlyosan sértõ Benes-dekrétumok elõhírnöke egy 1945. februári londoni rádióbeszéd volt, amely végérvényes megoldást ígért:

„Minden tartományt, ahol német vagy magyar lakosság lakik, kezdettõl fogva, a háborús és a német, valamint a magyar kisebbségi kérdés rendezéséig, kormánybiztosok és kormánymegbízottak fognak kormányozni. Ezeket természetesen megfelelõ katonai erõ fogja támogatni. Ha akármilyen ellenállás ütné fel a fejét, kegyetlenül le fogjuk törni, és eszerint fogunk a jövõben is eljárni. Elõ kell készíteni németjeink és magyarjaink ügyének végérvényes megoldását, mert az új köztársaság csehszlovák nemzeti állam lesz.”

Mindez abban az országban történt, ahol Tiso páter kormánya minden elszállított zsidó után 500 DM-nyi összeget fizetett a németeknek! Nálunk pedig két évvel késõbb Horthy Miklós behívta Budapestre Koszorús ezredes harckocsi dandárját, hogy megakadályozza a pesti zsidóság munkatáborba hurcolását.

1944. július 6-án a kormányzó és a magyar katonák akciója volt az egyetlen eset a Hitler által megszállt Európában, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat! Tiso pedig fejpénzt fizetett a zsidó honfitársai elszállításáért! Ezt az erkölcsi fölényt kell mindenképpen elültetni Felsõ-Magyarország lakóiba, akik a Szentkorona védelmét igényelhették évszázadokon át, kik testvérek lehetnek,ellenségek nem!

Ezek letagadása, az újkori és a régi történelem meghamisítása az, ami ellen fel kell lépnünk úgy, hogy az utódállamokkal elõbb utóbb meg kell találnunk egymás kezét. Hiszen egymásra vagyunk utalva gazdaságilag, katonailag, de még politikailag is. Véget kell vetni a hazugságokra épülõ nemzettudatnak, s a Habsburgok által elkezdett összeugrasztás helyett az együttmûködést kell keresni úgy, hogy alternatívát kell kínálni a centrum országok gyarmatosító politikájával szemben, a Szentkorona Országainak új összefogásával!

Ehhez le kell lepleznünk a Benes-dekrétumok 143 elnöki rendeletébõl azt a

13 jogszabályt, amelyek a az ország területén élõ németek és magyarok kollektív bûnösségét rögzítették.

Az e dekrétumok alapján a német és magyar kisebbséggel szemben alkalmazott bánásmód összeegyeztethetetlen volt az

1./ emberi jogokkal,

2./ ellentétes volt a nemzetközi jog általános elveivel,

3./ a diszkrimináció és a kényszermunka tilalmával

4./ továbbá a tulajdon sérthetetlenségének elvével.

E dekrétumokat azonban egykori Csehszlovákia mindkét utódállama, mai napig jogrendje részének tekinti, s ezt a németekkel együtt meg kell szüntetnünk! A magyar állam sajnos még nincs abban a helyzetben, hogy erélyesen fellépjen. Bár az elsõ nagy mulasztást az Antall kormány követette el annak idején, hogy nem állt nyíltan a függetlenségi háborút vívó Horvátország mellé, csak a háttérben tevékenykedett. Ha a Szentkorona két egykori országa látványosan összefog, akkor lett volna leginkább lehetõségünk a konföderációs Kárpát-medence létrehozására. A szlovákok féltékenysége és nyílt magyarellenessége sem a teljes szlovák társadalomra érvényes annak ellenére, hogy mindenféle történelmi kitalációkba próbálják bújtatni a fiatal szlovák állam igazolhatóságát. Ám nekik a mi történelmünk a valódi történelem, nekik is a Szent Korona adta a védõernyõt, s ebbõl sokat sejtenek is, hiszen a (közismerten magyar eredetû) címerük, a (kevésbé közismerten magyar eredetû) himnuszuk mellett, még a Szent Koronát is használják idõnként. (Hiszen néhány éve szilveszterkor lézerrel rajzolták fel Pozsony fölé a koronát!) Minden alkalommal meg kell említeni a szlovákoknak Hlinka páter 1926-os szavait, amelyben összehasonlítja a magyar és a cseh uralmat. Megállapítja, hogy a magyarok alatt nem szenvedtek annyit ezer év alatt, mit a cseh uralom hat éve alatt. Az EU pedig olyan uralom, amely minden esztendeje alatt - az óriási agymosás ellenére is - rá fognak döbbenni az uralom tarthatatlanságára. A szlovák politikának pedig Budapest elfoglalása helyett a saját függetlenségük visszaszerzését, majd a Szent Koronához való önkéntes csatlakozást kell javasolni, mint a szlovák nép alapvetõ érdekét. (Ne tessenek ezen mosolyogni, mert eljön az idõ, amikor mindez kézenfekvõvé válik.) A Magyarok Szövetsége ezen és a monetáris diktatúra felszámolásán dolgozik!

Talán sikerült önöknek megvilágítani, hogy a nemzeteink közötti vita, sajnos éppen a közös történelem kisajátítása okán válik nagyon is mindennapossá.

Trianonról a szlovák történetírás nem szeret írni, a magyar közbeszédben pedig idõrõl-idõre változik a hozzáállás. A modern szlovák nemzettudat sajnos csak Trianon után alakult ki, s ezzel teljesen hiszterizálódott a szlovák politika arra, hogy nehogy megkérdõjelezze valaki az õ nemzeti államukat és önállóságukat.

A magyarság nem gyûlölte soha a tót atyafiakat, de a tótok sem gyûlölködtek velünk, hiszen a Rákóczi-szabadságharc kurucai és 1848-49 katonái között is sokan harcoltak. A nacionalizmus mítoszai a nagy-morva örökségtõl a Tiso féle szlovák államig valóságos sovinizmust alakítottak ki azokból a tisztességes tótokból is, akik pedig jól érezték magukat a Szentkorona tagjaiként. Sajnos a pártpolitika minden országban képes felmutatni a nacionalizmus butaságait, pedig a hagyományos magyar gondolkodás nem nacionalista, hanem patrióta. Ezért is kell elismernünk azt, hogy közös történelmünk folyamán nem adtunk elég lehetõséget a tót atyafiaknak arra, hogy – akkor, amikor még nem volt uszító anyaországi politikusi garnitúra –, felfejlõdhetett volna egy olyan tót vezetõréteg, amely felismeri a Szentkorona tagság óriási elõnyeit. Akik a külön szlovák állam és hatalom megszerzése helyett, a bevált Kapcsolatot nem akarta volna lecserélni olyan rokonokra, akik csak a kifosztásukra és bekebelezésükre törekedtek, miközben a közös állam azonos súlyáról, s testvéri kölcsönösségrõl beszéltek. Mindennek fényes bizonyítéka az, hogy a Trianonban összekalapált Csehszlovákia az elsõ lehetõség kapcsán beadta a válópert.

A Magyarok Szövetsége igazságtalannak tartja Trianont, de hajlandó lenne a szlovák féllel is tárgyalásokba bocsátkozni arról, hogy miképpen lehetne a hamis történelmi mítoszokat feloldani és ezzel elfeledtetni. Meggyõzõdésünk ugyanis, hogy a Szentkorona Országai között helye van a Felvidéknek, még akkor is, ha ezt Szlovákiának hívja a szlovák társadalom. Viszont nincs helye a gyûlöletnek, az etnikai beolvasztás erõszakosan reszlovakizáló gyakorlatának. Különösen fájó a "professzionális pszichológia" gyakorlatának bevezetése, amelynek a célja az, hogy a magyarságot vagy elüldözze, vagy szlovákká manipulálja. Mi nem kívánjuk azt, hogy a szlovákoknak is legyen Trianonjuk, de a Teremtõ ezt már megvalósította a szerbeknek. Lehet, hogy minden népnek lesz próbatétele? Köszönöm, hogy meghallgattak. Várom kérdéseiket!