Medveczky Attila: Életmentõ találmányok

Tessenek elgondolkozni mi oka van annak, hogy egy ilyen embert meghurcolnak! Ha van józan eszünk, akkor felismerhetjük a monetáris diktatúra érdekeit az eseményekben. BG

Életmentõ találmányok - Beszélgetés Dr. Horváth István orvos-biológussal

– Professzor úr! Engedje meg, hogy önhatalmúlag elõször az érelmeszesedéssel kapcsolatos munkáiról kérdezzem. Miért is kiemelkedõ és fontos az ön által feltalált vakcina?

– Fontos, mert emberek tízezreinek az életét menthetné meg és életminõségét javíthatná. Elõször is egy tévhitet szeretnék eloszlatni: nem a magas koleszterin az oka az érelmeszesedésnek. Mint, ahogy a világosságot sem az okozza, hogy a Nap kelettõl nyugatig végighalad az égbolton. Feljön a Nap, s lenyugszik – mondjuk, miközben tudjuk: a Nap nem jár az égen, csupán a Föld fordul el, s ennek következtében változnak a nappalok és az éjszakák. Nehéz volt annak idején meggyõzni a hatalmasságokat, hogy csalóka látszat, amit mindenki nap, mint nap érzékel. Ma is legalább ilyen nehéz meggyõzni a „tudósokat”, hogy nem a magas vérkoleszterin az oka az érelmeszesedésnek. A magas koleszterinszint maga is okozat, következmény, ami együtt jár az érelmeszesedés kialakulásával. Mind a magas koleszterinszint, mind az érelmeszesedés oka a koleszterin-anyagcsere felborulása.

– Azért, mert egy betegséget csak akkor tudunk meggyógyítani, ha ismerjük a kiváltó okot, s azt meg is tudjuk szüntetni. Az érelmeszesedés gyógyítása tehát csak a koleszterin-anyagcsere helyreállításával lehetséges. Minden más beavatkozás csak tüneti kezelés, s nem gyógyítás. Az érelmeszesedés kezelése ellenére jelenleg hazánkban havonta hal meg ezer ember, fiatalon, a 45-65 év közötti korosztályból. Õket meg tudnánk menteni, ha alkalmaznánk a koleszterin-anyagcsere helyreállításának módszerét. Van is ilyen módszer, amit én kutattam, és dolgoztam ki. Tehát a világon egyedül mi, magyarok rendelkezünk ezzel az eljárással. Kísérleti állatokon bizonyítottuk, s már emberen is sikerrel próbáltuk ki, hogy eljárásunkkal megelõzhetõ, sõt ha kialakult, visszafejleszthetõ az érelmeszesedés. Emberen, elsõsorban saját magamon végzett immunizálásról beszélek, de említhetném a külföldi példákat is; Ausztráliától Spanyolországig az embereken végzett kipróbálások, gyógyítások eredményeit. A kísérleti állatokon bizonyított hatás az embereknél hasonló eredménnyel járt. Az atheroszklerózis ellen védõ vakcinát bemutattuk a genfi találmányi világkiállításon. Ezt aranyéremmel díjazták. Éveken át pályázással próbáltuk a hivatalos humán kipróbáláshoz szükséges támogatást elnyerni. Egymás után három éven keresztül kísérleteztünk a pályázattal. Ekkor kiderült, hogy olyan ember irányítja a pályázatot kezében tartó intézményt, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalt, akinek jobb az, ha az emberek inkább meghalnak – így lemondtunk a pályázásról. 2008-ban a kormány kérésére újra benyújtottuk a pályázatot. Molnár Károly, volt kutatás- fejlesztésért felelõs tárca nélküli miniszter magához hívatott, s kérte, adjam be újból a pályázatot. Azt feleltem: miniszter úr, háromszor beadtam, de hiába. Mert pl. Lukács György és Nietzsche filozófiájának összehasonlítását támogatták, minket pedig nem. Igaz, hogy ez a tanulmány kisebb összegre pályázott. De! Hogyan lehet a két dolgot összehasonlítani? Hiszen a mi találmányunkkal ezrek életét lehetne megmenteni.

– Igen. Lehet, hogy a külföldrõl érkezõ visszajelzések hatására döntöttek így a politikai vezetõk. Találgatunk és várunk. Heteken belül eldõl, hogy megkapjuk-e a támogatást. S az is, hogy fontosabb-e a kormánynak évente 15 ezer magyar élete, mint két filozófus munkájának összehasonlítása. A magyar életek megmentése mellett komoly bevételhez is juthatna az ország, ha a világon hazánk lehetne az atheroszklerózis elleni immunizálásra alkalmas oltóanyag termelõje és eladója.

– Akkoriban a szerológiai osztálynak voltam a vezetõje. Az volt a feladatunk, hogy olyan esetekre, kérdésekre is megadjuk a választ, amire az ország más laboratóriumában nem voltak képesek. A kezünkben volt egy módszer, amivel biztosan meg tudtuk állapítani, hogy valaki szifiliszes, vagy sem. Egy szifiliszes, áldott állapotú nõ visszamaradott gyereket szül. A szifilisz fertõzõdés és a teherbeesés egyszerre történhet. Az egészséges terhesség során is kialakulhatnak olyan ellenanyagok, amik hasonlóak a szifilisz fertõzés alatt jelentkezõ ellenanyagokhoz. Az egészséges kismamákat meg kellett nyugtatni, hogy magzatuk nincsen veszélyben. Az idejében kezelt terhességbõl egészséges gyermek születhet. Azért érdekes ez a probléma, mert a betegség során lehet olyan állapot, amelyik tünetmentes, ezt mondják: látens szifilisznek. De a látens szifiliszt hordozó terhes nõ magzatja vagy meghal, vagy nyomorék, vagy csak visszamaradott lesz. Tehát bizonyító típusú szerológiai munkákat végeztünk, azon túl, hogy az ország valamennyi lues diagnosztikai laboratóriumát ellenõriztük egy profi szisztéma keretében. Ennek során találkoztunk különbözõ problematikus szérumokkal, s akkor fedeztük fel, hogy létezik egy olyan antitest, amirõl korábban nem tudtunk, s nem vizsgáltunk. A módszerek fejlõdésével eljutottam odáig, hogy megállapítottam: ez az antitest a koleszterinnel reagál. Tehát egy antikoleszterin antitestrõl van szó. A biológiában kevésbé járatosoknak mondom: az antitestek a szervezetünk nagyon specifikus fehérjéi. Ha pl. himlõvel vakcinálnak valakit, akkor olyan fehérje képzõdik, ami csak a himlõvel szemben reagál. Ha diftériával szemben kell valakit beoltani, akkor egy diftéria anatoxint visznek be, ami a diftéria toxinját közömbösítõ antitestet termeltet. A vizsgálatunk során kiderült, hogy szervezetünkben létezik olyan ellenanyag-termelõ sejtcsoport, amelyik koleszterin ellen termel antitestet. Mikor felfedeztük ezt az antitestet, sokan hitetlenkedtek. Volt fõnököm nagyon keményen megdorgált, ha ilyen lenne, akkor nem tudnánk gondolkodni. Hiszen tudjuk, hogy a koleszterinnek az idegsejtek közti kapcsolatok megteremtésében fontos szerepe van. Szerinte, ha lenne antikoleszterin antitest, az támadná a receptorokat stabilizáló koleszterint és nem tudnánk gondolkodni. Én viszont megértettem vele, hogy inkább a kémcsõnek hiszek, mint a fõnökömnek, aki ezután leépítette az osztályomat. Késõbb maga az intézet is megszûnt. Sajnos, azóta születtek szifilisszel fertõzött gyerekek, akik egy életen át hordozzák ennek a következményét. Amíg mi ott dolgoztunk, évtizedeken át, addig egy sem született ilyen betegséggel. Miután megtaláltuk ezt az antitestet, s hirdettem a létezését, a fõnököm szemében minden voltam, csak „úriember” nem. Egy éven belül olvastam róla, hogy megtalálták ezt az antitestet az amerikaiak is. Ekkor bevittem a fõnökömhöz a publikációt, aki elolvasta, majd azt mondta: nem létezik, hogy ezt te fedezted fel, mert ez egy Nobel-díjas téma. Az antitest felfedezését követõen elkezdtem kutatni, hogy mire is jó ez az antitest a szervezetünkben. Állatkísérletekkel megfigyeltük, hogy milyen hatása van annak, ha fokozzuk az antitest mennyiségét a vérben. Ennek feltétele volt, hogy sikerült elõállítani olyan anyagot – ez a feltalálás lényege –, aminek a segítségével ennek az antitestnek a mennyiségét fokozni tudtuk. Ez azért alapvetõen lényeges, mert a szervezetben a koleszterin nem antigén. A vakcina elõállítása után lehetett csak kideríteni, mire való az antitest. Azt tapasztaltuk, hogy fontos szerepe van a koleszterin- anyagcserében. Amikor koleszterin túletetéssel felborítottuk a koleszterin-anyagcserét, ezzel az antitesttel vissza tudtuk állítani. Ha elõzetesen, immunizálással, ennek az antitestnek a mennyiségét megemeltük, akkor nem tudtuk felborítani a koleszterin-anyagcserét. Tehát ezzel meg lehet elõzni, s vissza is lehet fejleszteni az érelmeszesedést. Ekkor arra gondoltunk, ha ezt meg lehet csinálni kísérleti állatoknál, akkor ennek hatalmas jelentõsége lenne az emberek világában. A hazai haláleseteknek több mint a fele közvetlenül, vagy közvetve az érelmeszesedések következménye. Mondok egy példát: ha valaki agyinfarktus következtében hal meg, annak oka, hogy az agyi erei elmeszesedtek. Az állatkísérletek után jött volna a következõ lépés: kipróbálni a vakcinát emberen is. Ekkor kaptuk meg az amerikaiak közleményét: az általuk az antikoleszterin antitest termelés fokozására használt vakcina disznókon kipróbálva megölte a kísérleti állatokat, anafilaxiás sokkot idézve elõ. A szervezetben különbözõ ellenanyagok vannak. Bizonyos esetekben, ha bekerül egy olyan antigén a szervezetbe, amelyiknek heves a stimuláló hatása, elõfordulhat, hogy a szervezet olyan gyorsan válaszol, hogy görcs áll be a különbözõ simaizmokba. Ilyen görcs beállhat a tüdõt behálózó ereknek a simaizmába, vagy akár a szívbe, s ez gyors halálhoz vezet. Ez az anafilaxiás sokk. Amikor az USA-beli eredményt megtudtam, maradék kis pénzemet magamhoz véve visszamentem a szülõfalumba. Ott megegyeztem szomszédommal, vettem neki malacokat, õ pedig vállalta, hogy tartja azokat, amíg felnõnek. Közben a disznókat ötször akkora adaggal oltottam, mint ami –a számításaink szerint – az embernek is elég. Vártam: megdöglenek-e az állatok? Megdöglöttek a disznók, de csak amikor 180 kilósak lettek, és jött a böllér.

– A amerikaiakétól elpusztulnak az állatok. Az összes többirõl nem beszélek, mert akkor titkot árulnék el.

– Így van. S nem volt semmi kedvezõtlen hatása. Megnyugodtam, hogy az én vakcinám nem olyan, mint a külföldieké. A sors iróniája, hogy 2008 nyarán kaptam egy anginás rohamot –belgyógyász lányom szerint infarktust – ,több helyen kezeltek, s végül levittek Balatonfüredre, ahol koleszterincsökkentés céljából sztatin-terápiára állítottak. Ekkor a feleségemtõl kértem: hozzon nekem az én vakcinámból. S végigcsináltam egy kúrát. Meggyógyultam, s a sztatint félretettem. Manapság csak két „gyógyszert” szedek, a hidegvíz az egyik, s a jó bor a másik.

– Aki kért belõle, próbaképpen kapott, ha az elõállítás költségeit fedezte. Ausztráliában, Oroszországban, Romániában, Spanyolországban, Dél-Afrikában is siker koronázta a próbát, a Svédországba került mintákról nem érkezett visszajelzés. Egyik helyen egy inoperábilis szívbetegséggel küszködõ embernek adták be a vakcinát. Meggyógyult tõle, s ma újra dolgozik. Súlyos cukorbetegséggel is küszködõ beteg gyógyult meg úgy, hogy most inzulin nélkül él.

– Egy amerikai üzletember, aki szintén kipróbálta a szert, megvette volna öntõl a találmányt…

– Errõl az úriemberrõl anno már lemondott egy ausztrál vezetõ szívsebész. Azt ajánlottam fel az amerikainak, hogy 49%-ig beszállhat az üzletbe. Azért nem a feléig, mert nem akarok senkivel sem vitatkozni. És a többségi döntés alapján fog menni a gyártás az alapszabály szerint. A lényeg: nem akarom kiengedni az országból a vakcina gyártását, s célom, hogy Magyarországon mindenki hozzájuthasson a szerhez.

– Pontosan, ez az álmom. Megteremtettük annak az alapját, hogy a helyszínen megadják a támogatásokat. A leendõ gyár százas nagyságrendben igényelne képzett munkaerõt, az ahhoz kapcsolódó kiszolgálóegységekben foglalkoztatottakkal együtt azonban akár az ezret is elérheti a dolgozók létszáma.

– Egy szigorúan bizalmas tanulmányt készítettünk a gyártásról, forgalmazásról, így csak annyit árulhatok el, hogy kb. 10.000 euró lesz az ára.

– Mihelyt eljutottunk oda, hogy túl vagyunk a többfázisú klinikai vizsgálaton, akkor elég lesz egy információt közzétenni valamelyik médiumban, s az orvosoknak egy körlevelet küldeni. Azután soha többé nem kell errõl reklámszinten beszélni. Természetesen ki kell jelölni az ország területén néhány olyan kórházat, ahol a kúra elvégezhetõ.

– Minden bizonnyal, hiszen már nagyon sok külhoni sikeres próbán vagyunk túl.

- De az. Ha valaki elmulasztja a segítségnyújtást egy életveszélyes állapotban lévõ emberen, olyankor, amikor lehetõsége van a megmentésére, de tudatosan nem teszi, az már több mint bûn, az már hiba. Ha ezt ezrekkel teszi, akkor tömeggyilkos.

– S ha azt válaszolom erre, lehet, hogy: is-is? Évekkel ezelõtt tárgyaltunk a kipróbálásról. A humán kipróbálás pedig nagyon sok pénzbe kerül. Ezért pályáztunk az állami támogatásra. A pályázatban résztvevõ kórház, klinika vállalta, hogy hivatalosan kipróbálja a vakcinát, amihez persze az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) engedélye is kell. Mikor kiderült, hogy a több százmilliós támogatást, többszöri hitegetés ellenére sem kaptuk meg, akkor ez szóba sem jöhetett. Ahhoz, hogy egy gyógyszert kipróbáljunk valamilyen szinten, akkreditációra van szükség, ami csak néhány intézetnek és orvosnak van a birtokában, aki megszerezte. A vakcina hivatalos kipróbálásának hiányában, az széleskörben alkalmazott, sok mellékhatással járó korábbi készítmény. Ha a külföldi tárgyalópartnerek beszállnak az üzletbe a fent említett feltételekkel, akkor az itthon gyártott gyógyszer külhonba kerülne. Az egyik partner számításai szerint még az itthoni kalkulációnál is többe kerülne. Annyiért tervezi forgalmazni, amennyibe az immunizálással kiváltható szívmûtétek kerülnek.

– Ahogy nincs jó és rossz arany a fizikában, ugyanúgy nincs jó és rossz koleszterin a biokémiában. De ha bevisszük az ékszerünket egy ékszerészhez, az máris közli, hogy mi készült jó, s mi rossz aranyból. Tehát a kémia csak egyféle koleszterint ismer. A koleszterin egyfajta zsírszerû anyag, magában nem tud a vérben oldódni, csak fehérjéhez kapcsolódva képes a keringésben részt venni. A „jó” koleszterin, azaz a magas sûrûségû lipoprotein (High Density Lipoprotein; HDL) esetében a fehérje teljesen betakarja a koleszterint, így azt a receptorok képesek megfogni, és a sejtek fel tudják használni. Ezt a koleszterint fel tudja használni a szervezet, azért nevezzük „jó”-nak. A „rossz” koleszterin, vagyis az alacsony sûrûségû lipoprotein (Low Density Lipoprotein; LDL) esetében viszont a felületen, mint a „sün tüskéi” állnak ki a koleszterinmolekulák, amiket így, egy hasonlattal élve, zsíros, csúszós felületük miatt nem tudnak felvenni a sejtek receptorai, amelyek megköthetnék õket. Ezért „rosszak.” Fontos tétel, hogy a koleszterin nem oldódik vízben. A másik: a koleszterin egy olyan fontos vegyület, amit a szervezet elõállítani tud, de lebontani nem. A koleszterinhez kötõdik a nemi élet és a szaporodás. A koleszterinbõl jön létre a receptor-stabilizáció. Az idegrendszer mûködését ez biztosítja. Koleszterinbõl készülnek azok a hormonok, amik az ásványianyag-forgalmat irányítják a szervezetben. Ha nincs koleszterin, nincs epesav, s akkor lehetetlen a zsíremésztés, s így képtelenség felszívni a zsírban oldódó vitaminokat. A sokféle funkcióját látva a koleszterinnek, megérthetjük, hogy miért nem löki ki magából a szervezet. Gond csak akkor keletkezik, mikor az „raktározásra” bekerül az érfalba. Amikor a szervezet gyártja a koleszterint, annak 2/3 része a „rossz.” Jómagam szívesebben használom a depo- vagy konzervkoleszterin kifejezést. A szervezet az 1/3 rész „jó” koleszterint „elfogyasztja”, s a „rosszat”, az antikoleszterin antitest segítségével átalakítja, hogy abból felhasználható koleszterin legyen. Ha viszont nem sikerül az átalakítás, akkor egyre több „konzerv” koleszterin lesz. Tehát a rossz táplálkozás úgy függhet össze az érelmeszesedéssel, hogy a rengeteg bevitt koleszterin „megköti” a szervezetben képzõdõ antikoleszterin antitesteket, és az ismétlõdõ elhasználódás után a szervezet kimerül, nem termel belõle eleget. Az antitestek termelésére ösztönözne az általam feltalált antigén, ami egyfajta aktív immunizáló oltásként bevihetõ a szervezetbe.

– Ez egyszerû, de helyes megfogalmazás. A mûvér egy olyan mûagyag, amiben semmilyen mûvi nincsen, hiszen csupa természetes anyagot használunk fel az elõállítása során, illetve a végtermék produkálásakor. Mik ezek a természetes anyagok? A legfontosabb a gázok szállítására alkalmas hemoglobin. A mûvér beadása semmi más, mint a hemoglobinnak olyan bevitele a szervezetbe, amit a szervezet szûrõrendszere nem enged át. A különbség, hogy a hemoglobin nem a vörösvérsejtekben van –mint eredetileg. Hanem, mi kivettük a vörösvérsejtekbõl a hemoglobint, majd „újracsomagoltuk”. Azt kutattuk, mi legyen ez a „csomagolóanyag.” S ekkor, kísérletek útján bizonyosodtunk meg arról, hogy a koleszterinhálóba font hemoglobin ugyanúgy képes oxigénnel ellátni a szervezetet, mint a vörös vértestek. Az enzimek sem tudják megtámadni azt a „gömböt”, amiben a hemoglobin van, hiszen a koleszterin emészthetetlen.

– Igen, de ott a „csomagolóanyagot” többféle zsírból állították elõ, mint a különbözõ „szeletekbõl” gyártott futball, ezek egy része nincs védve az enzimek kioldásától. Ezért az amerikaiak által elõállított mûvér csupán néhány óráig tudja ellátni a szervezetben a feladatát. A mi „gömbünk” enzimatikusan nem bomlik le, így –kísérletek bizonyították – két hét után is bent kering a szervezetben. Ez azt jelenti, hogyha egy kivérzett szervezetbe bevisszük az általunk gyártott mûvért, akkor az pótolja az oxigénellátásból kiesett (kifolyt) vért, szállítja az oxigént és a széndioxidot, s ez idõ alatt a szervezet képes regenerálódni. A magyar mûvér az elõbb említettek mellett még két roppant fontos tulajdonsággal rendelkezik. Egyrészt bármilyen vércsoportú embernek be lehet adni, másrészt beszárítva porrá lehet alakítani, por formájában nagyon sokáig tárolható. A vérporból az instant kávékhoz hasonlóan lehet mûvért készíteni: csupán desztillált vízzel kell összekeverni. Majd! Mert nem tartunk még itt, sok és pénzigényes vizsgálat áll elõttünk. Az eredmények mindenesetre nagyon biztatóak. Az állati és az emberi hemoglobin nagyon hasonló, így az elõbbibõl is elõállítható a mûvér. S tudjuk: egy tízmázsás bikából nem fél, hanem sok liter vér lecsapolható. Mi arra gondoltunk, hogy a magyar szürkemarha vérét hasznosíthatnánk, ez az állatfajta számos betegséggel szemben ellenálló, benne még nem találtak kergemarha-kórokozót sem. Természetesen az eljárás steril körülmények közt zajlana. A terveink szerint azonban elõször az érelmeszesedést gátló, visszafejlesztõ vakcina gyártását szeretnénk megoldani. Ez már embereknek adható állapotban létezik. Csak ezt követõen folytatnánk tovább a mûvérrel a kísérleteket.