Günter Grass: Amit ki kell mondani

Günter Grass:
Amit ki kell mondani

Miért hallgatok, hallgatom el régóta,
ami nyilvánvaló: hadgyakorlaton gyakorolják;
s melyhez minket, túlélõket,
jobb híján lábjegyzetként csatolnak.

A jogosnak vélt elsõ csapás kiirthatná
az amúgy egy szájhõs leigázta,
szervezett ujjongásra ösztökélt
iráni népet, csupán azért,
mert úgy vélik, hogy
atombomba elõállítására képes.

De miért tiltom meg magamnak, hogy
nevén nevezzem azt a másik országot,
amely évek óta növeli – jóllehet titokban −
nukleáris potenciálját,
csak épp figyelõ szemek nélkül,
mert õt nem szabad vizsgálni?

E tény általános elhallgatását,
melynek én is alávetettem magam,
nyomasztó hazugságnak és kényszernek érzem,
amely büntetéssel fenyeget,
mihelyst figyelmen kívül hagyják;
az ítélet szokványos: „antiszemitizmus”.

Most azonban, hogy hazám
− melynek példátlan bûneit újra és újra felhánytorgatják –
ismét és csupán üzleti megfontolásból
(igaz, ékesszólóan: jóvátételként elkönyvelve)
Izraelnek újabb tengeralattjárót készül szállítani,
méghozzá olyat,
hogy a mindent elpusztító robbanófejeket
oda irányíthassák, ahol egyetlen atombomba
létezése sincs bizonyítva,
s bizonyítékként csupán a tõle való félelem szolgál,
most kimondom, amit ki kell mondani.

De miért hallgattam eddig?
Mert úgy véltem, származásom,
melyre letörölhetetlen szeplõ tapad,
tiltja, hogy ezt a tényt nyilvánvaló igazságként
Izraelrõl feltételezzem,
melynek elkötelezett híve vagyok és maradok.

Miért csak most mondom,
vénségemre, fakuló tintámmal:
Izrael atomhatalomként veszélyezteti
az amúgy is törékeny világbékét?
Mert ki kell mondani azt,
ami holnap talán már késõ,
azért is, mert mi – németként, elég teherrel a vállunkon –,
olyan bûnt követnénk el,
amely elõre látható, s ezért bûnrészességünk alól
semmilyen szokásos kibúvóval
ki nem bújhatunk.

Bevallom: azért nem hallgatok tovább,
mert torkig vagyok a Nyugat
képmutatásával, s remélem,
sokan mások is megtörik a hallgatás csendjét,
s felszólítják a látható veszedelem okozóját,
hagyjon fel az erõszakkal,
s ahhoz is ragaszkodnak majd,
hogy mindkét ország kormánya engedélyezze:
az izraeli atomerõt
és az iráni atomerõmûveket
egy nemzetközi hatóság
akadálytalan és állandó ellenõrzés alatt tarthassa.

Csakis így lehet segíteni mindenkin,
izraelieken és palesztinokon, sõt,
az õrülettõl megszállott térség összes lakóján,
kik örök ellenségeskedésbe összezárva élnek,
− s végsõ soron saját magunkon is.

(fordítás: szilajcsiko.hu)