A Kárvallott Államnak kellene fogdába zárni a csaló bankárokat!

Kedves Olvasó!

Kásler Árpád alábbi sorait ajánlom a figyelmükbe.

Íme egy írás, amely világosan alátámasztja azon állításomat, hogy az állam - amelyet õseink a nemzet védelmére hoztak létre - nemhogy védene, de nagyon is kiszolgáltat minket a bankárkaszt kénye-kedvének. Az állam tehát már régóta nem közhatalom, hanem a pénzmaffia kiszolgáló intézménye, amely folyamatosan próbálja törvénytelenségét takargatni, próbál 4 évente legitimációt szerezni a "szabad választások" elnevezésû kutyakomédiával, amely egyre sunyibban lesz befolyásolva a média és a megmondóemberek által. BG

A Kárvallott Állam! - fogdába a csaló bankárokkal-

“A jelenlegi felügyeleti szervek, a politikai döntéshozók és a bankok legfelsõbb vezetésének, törvényszék elõtt, a vádlottak padján a helye. Különösen nagyértékû adócsalás, csalás, családok, beleértve kiskorúak veszélyeztetése az anyagi ellehetetlenítés következtében, valamint emberéletet, nagyszámú emberéletet követelõ eseménysorozat elõidézése, elõre kitervelten, csoportosan elkövetve.”

A devizaalapú hitelek legnagyobb, többszörös kárvallottja, maga a magyar állam, az önkormányzatok és rajta keresztül az egyének, kicsitõl nagyig, függetlenül attól, hogy rendelkeznek vagy sem e kétes hátterû hitelekkel.

Vetkõztessük le egy kicsit, ezt a deviza köntösbe bújtatott délibábot és mindenki számára világossá válik, hogy csalás-csalás hátán történt és történik a mai napig, a felügyeleti szervek, a politikai vezetés, na és persze a pénzintézetek kiváló együttmûködésének köszönhetõen.

Ahhoz, hogy érthetõvé és megérthetõvé váljon ez a folyamat, nem lehet külön kezelni az egyént, az önkormányzatokat és magát az államot, annak ellenére, hogy külön-külön kárvallottjai a devizaalapú hitelezéseknek, hiszen oda-vissza, egymásra is kihatással vannak. Ameddig van hitelt nyújtó, addig lesz hitelt felvevõ is, ezért egy elfogulatlan szemszögbõl kell megvizsgálni a tényeket, ami nem mindig sikerül, de törekedni kell rá. Éppen ezért, nem elfogadható a bankok, illetve a hitellel nem rendelkezõk részérõl, azon érvelés, hogy nem volt kötelezõ felvenni a hiteleket. Természetesen nem, de folyósítani sem. Ugyebár, ha a bankár vagy a hitellel nem rendelkezõ személy konyhájában, az asztalos által, falra felcsavarozott konyhaszekrény a fejére szakad, nem valószínû, hogy elfogadja érvelésként azt, hogy minek szereltetett fel konyhabútort a falra, hiszen az sem volt kötelezõ, akkor az asztalosnak miért kellene elfogadnia azt az érvet, hogy nem volt kötelezõ számára a hitel felvétel. Mindenkinek felelõsséget kell vállalnia a saját termékéért és szolgáltatásáért. Még a nagy számok törvénye, a valószínûség számítás alapján sem fordulhatna az elõ, hogy egymillió ember rossz üzletet kötött és egy-két tucat bankár pedig jó üzletet kötött. Ezt az eredményt, még pohárban felrázott kocka dobással sem lehet reprodukálni. Mindez arra enged következtetni, hogy egy elõre kitervelt, megfontolt szándékkal végrehajtott, összehangolt csalás sorozat következett be, a magyar állam, az önkormányzatok és a magyar állampolgárok ellen.

Mindezen súlyos kijelentések alátámasztására, mára már egyre több bizonyíték lát napvilágot. Maga a Magyar Nemzeti Bank elismerte, hogy a devizahitelek felfutási idõszakában, egy mesterséges árfolyam sáv volt életben, ami annyit jelentett, hogy amennyiben a forint deviza közti viszony, valamely irányba túlságosan elszaladt volna, akkor az MNB deviza vétellel, vagy forint eladással kompenzálta azt. Mindez egy hamis képet, a valós piaci viszonyok eltakarását eredményezte a hitelfelvevõk irányába, sõt maguk a hitelfolyósító intézetek, elõszeretettel hivatkoztak, több évre visszamenõleges forint-deviza kiegyensúlyozott viszonyára. Holott nekik kötelezõen tudniuk kellett, hogy ez a viszony nem a „szabad piac”, hanem egy mesterséges gát következménye, de errõl nem tájékoztatták sem írásban sem szóban, az egyéni hitelfelvevõket, sem az önkormányzatokat.

Ennek a gátnak a „lebontása”, megszüntetése meg is történt, amiután a lakosság nagy részét és az önkormányzatokat, a devizahitelek felé terelték. Csak találgatások vannak, de pontos számadatok nem láttak napvilágot ez ügyben, ugyanis a gépkocsi hiteleket is deviza elszámolásúvá tették. Abban az idõben nem is lehetett jóformán forint hitelhez jutni, még a magasabb kamat ellenére sem és itt álljunk is meg egy pillanatra.

Ezek a hitelek pontos megnevezése, devizában nyilvántartott, de forintban folyósított és forintban törlesztett kölcsönök. A devizában nyilvántartott, nem azonos a deviza elszámolású hitellel és itt tettenérhetõ a csalás következõ mozzanata. Ugyanis akkor lehetnének ezek a hitelek, deviza elszámolásúak, ha a forint folyósításokat illetve törlesztéseket, a valóságban is átváltanák, tehát egy deviza tranzakcióban vennének részt, vagy a forrásuk deviza lett volna. A bankok valójában a devizaalapú hitelezésre hivatkozva, óriási mennyiségû devizaforráshoz jutottak, az állam és a külföldi anyabankjaikon keresztül, de ezeket a deviza összegeket nem hitelezésre fordították, hanem valójában magyar államkötvényeket vettek, magas forint kamatra, miközben az önkormányzatok kötvényeit megvették forintért, de az elszámolási kötelezettségeit devizaalapúvá tették. Mivel a valóságban, a deviza átváltások nem történtek meg, így még a hatályba lévõ törvényeket is megszegték a bankok, amelyek kimondják, hogy: „a fogyasztóval kötött deviza alapú hitel-, vagy kölcsön szerzõdések esetében a pénzügyi intézmény kizárólag azokat a költségeket és díjakat számíthatja fel devizában, amelyek az adott szerzõdés teljesítésének és fenntartásának érdekében a deviza forrás megszerzésével közvetlenül kapcsolatban állnak.”

Korábban említettem, hogy vannak akik elõszeretettel, hivatkoznak arra, hogy ezen hitelek felvétele, nem volt kötelezõ. Nos ez is csak részben igaz, mert amíg egy magán személy szabadabban mérlegelhet, egy önkormányzat esetében teljesen más a helyzet. Ugyanis kimerítené a hûtlen kezelés fogalmát, ha egy sokkal magasabb kamatozású forint hitel mellett döntött volna. Akkor, az ép ész ellenni tettnek minõsült volna, forint hitel mellett dönteni, mert úgy a politika mint a média, folyamatosan az euróra való áttérést sulykolta és az annak való megfelelési feltételek megteremtésére hivatkozva, megszorító intézkedéseket foganatosított. Vagyis ebbõl kiindulva, minden hétköznapi halandó, azt a következtetést vonhatta le, hogy kifejezetten rossz döntés a forint hitel választása. Mára már tudjuk, hogy mindez csak a színpadi szerep és annak kelléktára volt.

Mivel ezek a hitelek, soha sem vettek részt semmilyen deviza átváltási folyamatban, ezért deviza elszámolást sem alkalmazhatnak rájuk a bankok, a hatályba lévõ törvények alapján. Annak viszont semmi akadálya, hogy devizában tartsák nyilván, de ezt kell mindenkinek megérteni, hogy a nyilvántartás nem azonos az elszámolással. Ebbõl nem következhet a tõke tartozás megnövekedése és itt érjük tetten valójában a következõ okot, amiért ezt a csalást valakik kitervelték és véghezvitték. Ugyanis ezáltal adóelkerülést tudnak végrehajtani, amit ezer milliárdokban kell mérni és érteni. Kedves olvasó, ez is egyik oka, a 27%-os Áfa-nak és folyamatos adóterhek növekedésének, ugyanis a bankoknak, a kereskedelmi hitelintézeteknek pontosan az lenne a szerepe, hogy serkentsék a piac mûködését, de Magyarországon, ennek pont az ellenkezõje történik. A hitelintézetek, valójában tõkét vonnak el a gazdaságtól azáltal, hogy kifosztják úgy az egyéneket, az önkormányzatokat, indokolatlan és törvénytelen követeléseikkel, valamint magát az államot, az adóelkerüléssel, ezt az elvonást kompenzálja az állam, adó növeléssel. Mi sem bizonyítja jobban, hogy törvénytelen és indokolatlan a követelésük, mint az, hogy az OTP folyamatosan megdönti, saját negyedéves bevételeinek rekordjait. Ez nem mást bizonyít, mint azt, hogy a felszámolt árfolyam különbség, bevételként realizálódik, de kiadási oldalon ez költségként nem merül fel. Minden devizaalapú hitelt folyósító pénzintézet, ezen számításainak következtében, valójában a legsúlyosabban a magyar államot károsítja meg, ugyanis a kihelyezett hitelösszegeket, kettõs könyvelésük alapján, egyszer kihelyezett majd visszakapott oldalon könyvelik el, de deviza-forint számításának alapulvételével.

Ezáltal, amikor a kölcsönöket kihelyezték, vételi és alacsony árfolyamon, majd visszafizetéskor eladási árfolyamon, annak ellenére, hogy ezáltal már egy deviza kereskedelmet is végrehajtottak aminek különbözete adóalapot kellene képezzen, úgy könyvelik el, hogy az általuk kihelyezett hitel összeget kapták vissza, tehát ezáltal adómentes. Holott ez távolról sincs így, mindez, csak a Magyarországon burjánzó korrupciónak, politikai és pénzügyi maffiának összefonódásából következik. Ha feltételes módban, még el is fogadnánk a bank és adós közötti deviza elszámolást, az aláírt szerzõdésre való tekintettel. Mindez még akkor sem jogosíthatja fel a bankot arra, hogy a kihelyezett tõke megnevezésû összeg és visszakapott tõke megnevezésû összeg közötti különbséget adómentesen elkönyvelje. Például, ha kihelyezett annak idején 13 millió forintot és valaki végtörlesztett, az már 18 millió forintot fizetett vissza, a bank az öt millió forint különbözetet nem adózza le, mert arra hivatkozik, hogy a kihelyezett, egyszáz ezer CHF-nek megfelelõ összeget kapta vissza, holott nem így van, mert a magyar állam határain belül õ nem végezte el a valós deviza átváltást, ami feljogosítaná az adómentességre, vagyis úgy jut nagyon komoly nyereséghez, hogy az sehol nem jelentkezik nála kamat jellegû jövedelemként, ami adókötelezettséget vonna maga után. A hitelezõ és adós közötti szerzõdés ebbéli szándéka, nem vonatkozhat, a magyar állammal szembeni kötelezettség mentesítésére, ugyanis a magyar állam nem szereplõje ennek az ügyletnek.

A jelenlegi felügyeleti szervek, a politikai döntéshozók és a bankok legfelsõbb vezetésének, törvényszék elõtt, a vádlottak padján a helye. Különösen nagyértékû adócsalás, csalás, családok, beleértve kiskorúak veszélyeztetése az anyagi ellehetetlenítés következtében, valamint emberéletet, nagyszámú emberéletet követelõ eseménysorozat elõidézése, elõre kitervelten, csoportosan elkövetve.

Végszóként, még annyit megemlítenék, hogy fokozottan óvatos figyelemmel kell mérlegelni és kísérni, mindenki tevékenységét az igazság feltárása terén, beleértve az én tevékenységemet is, mert azt látom, hogy gombamód szaporodnak a jólfésült, magasan képzett megmondó emberek, akik messiásként hirdetik az igét és megoldást e téren, de véleményem szerint pontosan az elhomályosítást és a tisztán látás megakadályozását szolgálják. Ugyanis két féle képpen lehet elfedni a valóságot, elhallgatással vagy elhallgattatással, illetve ha olyan sok „igazság” kimondót zúdítasz azokra, akiket meg akarsz téveszteni, hogy ne tudjon különbséget tenni az igaz és hamis között.

Kelt,Gyula 2012.02.28-án Kásler Árpád, a BAÉSZ elnöke