Régen folyik már az ördöngös tudáselvétel.

Régen folyik már az ördöngös tudáselvétel. I.

Bibó István:„Demokratának lenni mindenekelõtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményûektõl, a más nyelvûektõl, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektõl, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstõl és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektõl, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tõlük.”

Mára eljutottunk oda, hogy a lent és fent kapcsolatát számunkra szinte csak a Szent Korona biztosítja. A deszakralizáció és a fekete mágia sajnos egyre jobban terjed, nem csak a bolsevik idõszak szólt errõl, de a mai globalizáció korszaka is. A Szent Koronát a törvényes fõhatalom képviselõjét eltávolították a politikai szintérrõl, sõt a korát is megkérdõjelezték, illetve tisztán „tudományosan” azt a hazugságot kezdték hirdetni, hogy több részbõl lett összebuherálva, s nem is volt olyan szerepe a magyar királyságban, mint amit bizonyos „legendák”leírtak.

Alternatív közösségszervezõ tudásunk is fokozatosan veszett el, de kimondom: ennek visszavételével nem a fõurakat, vagy nemesi kiváltságokat akarjuk majd visszavenni, hanem azt a szkíta korból származó elvrendszert, amely a magyar lelkialkat visszatükrözõdése. Amely biztosítani tudná ismét a magyarság õsi küldetését, amely az igazságos és méltányos jogrend alapján egy olyan állam visszaépítése, amely valóban megosztja a hatalmat, s nem tûri el a centralizációt.

Európa többi részén az isteni jog földi megjelenése az uralkodóban testesült meg, ez volt a királyszuverenitás. Nálunk azonban – Európában egyedülállóan –, nem a király volt a szuverén, így nem alakíthatott ki egyeduralmat. A másik szuverenitás elmélet, amely a néphez köti a hatalmat, s ahol a demokratikus választásokkal hatalmazza föl a nép a kormányt arra, hogy 4 évig centralizáljon.

A centralizáció azt jelenti, hogy a király is mindent maga alágyûrhet, ám a népszuverenitásban ugyanez megjelenik azzal, hogy a választott kormány a népuralomban megkapja a tejhatalmat. Felszámolhatja az önkormányzatiságot, az ellensúlyokat, fékeket és nincs hatalmának korlátja, csak az új választás!

Mivel mindkettõ változat a centralizációt szolgálja, ezért a magyar közjogban ez másként jelent meg. Nálunk a szuverén a Szent Korona, amely angyali ajándék, amely összeköti a Teremtõ Istent és a nemzetet. Õ képes erõkifejtést is tenni, tehát van egy transzcendentális ereje is! Így a teljes hatalomra sem a nép, sem a király nem tehet szert, ez tehát egy tökéletes hatalommegosztás, amely ellentéte az indoeurópai rendszernek. Ott ugyanis a király bevonhat a hatalomba egyes alattvalókat, így mûködik pl. Angliában õfelsége parlamentje. Nálunk viszont a hatalom elsõdleges birtokosa a nemzet, s bevonja a hatalomba (választással) a királyt. Az uralkodó három fázison keresztül kaphat fél-részt a szuverenitásból: Prezentáció (ahol megtörténik az ajánlás), aklamáció (ahol a szabad magyarok választanak) majd végül a koronáció (ahol a koronázás aktusával beavatódik)!

Ennek a fontosságát akkor értjük meg legjobban, ha megvizsgáljuk az ókori hatalommegosztási rendszert, amelyez Arisztotelész állított fel. Szerinte 3 olyan szerv van, amelyek klasszikus hatalmi ágnak minõsülnek. Törvényhozás: amely nála a polisz közügyeit tárgyaló gyûlés, Végrehajtás, aminek magisztrátus a neve és az igazságszolgáltatási szerv. A modern hatalommegosztási elméletet Montesquieu nevéhez fûzõdik, s ezeket gondolta õ is egymástól függetleníteni.

Ha már az ókorban mûködött az elv, akkor nekünk magyaroknak, miért nem jó? Elvi és gyakorlati különbség van a kettõ között. Mivel csakis funkcionálisan oszthatja fel a hatalmat, így de eredetében nem, így a szuverén – a király vagy a kormány – centralizálhat. Ám a magyar változatban a szuverén a Korona, s így neki nincs szüksége centralizálásra, mert az osztott és mellérendelt hatalom fele az uralkodó, a másik fele pedig a nemzet kezében van. A törvényeket csakis együtt hozhatják meg, s a végrehajtó hatalommal bíró uralkodó végrehajtási rendeleteit azonban a vármegyei autonómia ellenõzi le, hogy megfelel- e a régi szokásoknak és törvényeknek. A törvényhozásban tehát az Országgyûlés dönt, a király ellenjegyez, a végrehajtásban a király dönt és a vármegye ellenõrzi le azt.

A vármegye minden királyi végrehajtási rendeletet összehasonlít a törvényekkel.

Ez a vármegyei autonómia, amely a legjobb ellensúlya a végrehajtó hatalomnak.

Ha valaki alaposan megvizsgálja: minden szinten a mellérendelés mûködik.

(Ilyen nyelvünk is – tehát mellérendelõ – ezért ez a hatalmi struktúra, tökéletes)

Hogyan mûködik a mellérendelés a betelepült népek vonatkozásában?

A magyar közjog az etnikai elvet meghaladva, de soha nem megtagadva, egy õsi hagyományokat megtartó kultúra, amely nem kebelez be más népeket, hanem inkább magához emeli! Minden etnikumból lehettek Szent Korona tagok azzal a kikötéssel:nagy szolgálatot tettek a közösségnek,s elfogadták az értékrendet!

Hunyadi Mátyásig nem volt jelentõs különbség a szabad magyarok között, ám már XI.-XII században az itáliai bankok kezdik begyûjteni az aranyat azért, hogy kialakítsanak egy komoly bankot, amely felveszi a harcot a szakrális világgal. Két forrásból nyerték az aranyat: 1 forrás a kereszteshad szállítása

2 forrás: a fejlettebb hadi technikát aranyért eladták a muzulmánoknak

Amikor ilyen erkölcsi mélyponton megalakulnak a bankok, finanszírozni kezdik a háborúkat, valamint késõbb a búcsúcédulákat, mint részvényt!

Egy helyen nem állandósul a Medici és Fugger bankuralom, s ez hazánk!

Az uralkodótól elvonatkoztatott közhatalom is csak hazánkban alakul ki!

Bár már igen régen folyik ellenünk a harc, de Európában legtovább az Apostoli Magyar Királyság tudott gátatvetni a bankárkaszt monetáris diktatúrájának, nem is bocsátja meg nekünk soha a kufárság!

Szeged, 2012-02-23 Bene Gábor S.