Azok a boldog szép napok….a banditával!

Azok a boldog szép napok….a banditával!

Azok lesznek valóban boldog felnõttek, akiknek boldog volt a gyermekkoruk. A boldogság azonban nem anyagi jólét kérdése, sõt legtöbbször fordított az arány. Minél több a családban az elherdálható pénz, annál könyelmûbb és boldogtalanabb lesz a gyermek. Hiszen legtöbbet a minta számít, amit a szülõ mutat. Ha a szülõk szépen és tisztelettel beszélnek egymással, akkor a gyermek is úgy fog beszélni a párjával. Ha a gyermek azt látja, hogy a szülõk állandóan veszekszenek, akkor a házasság intézménye is lejáratódik a szemében, s még az igaz szerelem se lesz számára elég vonzó a házassághoz. Ha nem boldog a gyermekkor, akkor nem ismeri meg az élet legfelszabadítóbb érzését. Ha nincs meg a jogoknak és a kötelességeknek az egyensúlya, akkor a szabadság helyett a szabadosságot ismeri meg, s minden késõbb megismert kötelezettséget csupán korlátozásként tud majd elviselni. De ha már gyermekkorunkban ráérzünk arra, hogy nem a televízióban létezik a teljes, igaz, tiszta és õszinte világ - ez csak a szülõk, testvérek, rokonok körében lehetséges, sõt szomszédokkal, ismerõsökkel, idegenekkel is alakulhat természetes, szép, emberi kapcsolat –, akkor mindig is fogjuk keresni ezeket. Ráadásul, ha nagyobb közösséghez, a nemzethez való tartozás tudata is megjelenik az életünkben - akkor lesz egy örök hasonlítási alap -, lesz egy örök mérce a boldogság szintjének természetes megéléséhez.

Gyerekkoromban nagy divat volt a zenekarozás. Szülõvárosomban nem igen volt olyan utca, ahol nem volt legalább egy gitáros, de némelyikben két zenekar is gyakorolt. Muzsikáltam együtt nagyon ügyes és jófülû cigánygyerekekkel, sõt velük együtt jártam el szórakozni is. De a bûnözõket már akkor sem szeretem, akár magyar, akár cigány volt az illetõ. Olvastam Rejtõt és Radnótit, de soha nem azonosítottam õket azon gyilkosokkal, akik már akkor is mészároltak le ártatlan palesztin civileket. De nem azonosítottam azzal a bankárkaszttal sem, amely egész országokat nyomorít meg a kamatrabszolgasággal, s ezt még ráadásul ügyességnek is hívja a liberális sajtó és a hamis közbeszéd. Egy régi, balatoni nyár összehozott Józsuával, aki ugyanúgy szerette a jazz-bluest mint én. Pesten lakott, s mégis összejártunk, mert akkor nem tudtam még magamról, amit Cohn-Bandit állított rólam/rólunk, hogy: antiszemita, kirekesztõ és rasszista vagyok/vagyunk. Az lennék? Vagy az lenne a nemzetem, amelynek országában soha nem rendeztek progromot? Ahol Horthy Miklós parancsára, Koszorús ezredes páncélosai védték meg a pesti zsidókat a nácik - tehát a német szocialisták - elhurcolástól?

De nézzük, honnan származhat ez az erõszakossá kódolás, amit Daniel Cohn Bandit felmutatott az EU parlamantban? Arca izzott a gyûlölettõl és a testbeszéde nem is leplezte erõszakosságát, s tûzzel-vassal való legázolási törekvését. Én lehalkítottam a televíziót és megállapítottam, hogy beteg. Nála ez a kódolás már gyermekkortól elkezdõdött. Eszköze a folytonos ismétlés volt, s ezzel tudatosult benne a téveszme, hogy õ különb, mint mások. Sõt, akik nem az õ csoportjához tartoznak, azokat megveti. Ez egyébként látszott is az arcán. Pedig minden gyermek jónak születik, de belõle kiölték a jót! Ám ha valakibõl kiölik a jót, akkor gonosszá válik. Ha még szexuális aberráltságot is felfedez magán, akkor nem az õszinte megbecsülést, hanem a beteg perverz gondolatokat õrzi meg az emberi psziché. Az ilyen életút nem boldogságot, õszinte megbecsülést és tisztelet, hanem utálatot, állandó háborúskodást, megvetést, gyûlöletet ad. Talán ezért is lett „zöld a Vörös Dani”, mert a diáklázadás bolsevizmusából ki kellett nõnie, ha a bankárkaszt szolgálatába akart szerzõdni. Azért lett egykor zöld, hogy a nukleáris erõ ellen tiltakozzon, de ez vicces, mert éppen az atombombával fenyegetõzõ Izrael és az azt támogató bankárkaszt érdekeit képviseli az EP-ben a környezetvédelem helyett. Ahogy ott ordítozott a „kiválasztott” nép fia az EU parlamentben, megrémültem. Vajon milyen lehetett a gyermekkora? Retteghetett-e valaha mint én, amikor újra elvitték az Édesapámat az ávósok 1955-ben? Valóban abban a hamis népfrontban kezdett, amit Sztálin talált ki és Willi Münzenberg kivitelezett egykor? De ha annyira harcos alkat, ha annyira az igazság oldalán ránt szablyát, akkor miért nem a szlovák nyelvtörvény, vagy a Benesi dekrétumok ellen áll ki? Azok nemcsak ellenkeznek az európai szellemmel, hanem a német nemzetiszocialista törvénykezést utánozzák. És ehhez az EU sikerrel asszisztál!

- De mit is keresünk mi az õsnépi kultúránkkal, abban a jellemtelen rikácsolókkal kibélelt bolondokházában, amely nem is konföderáció?

- Nincs itthon elég a „bolsevik-lipótmezõrõl” szabadult értelmiségink?

Én még emlékszem egy szimpatikus mondatra a hazai politikai liberalizmus gyermekkorából: „Van élet az Európai Unión kívül is”.

Az õszinteség ma hiánycikk. Mai közéletünkben mindenki hátsó szándékokat keres a mások szavai és tetti mögött. Szerintem, csak az õszinteség kifizetõdõ!

Szeged, 2012-02-14 Dr. Bene Gábor S.