Magyarok! Ne pénzügyi – hanem nemzeti unióban egyesüljünk!

Magyarok! Ne pénzügyi – hanem nemzeti unióban egyesüljünk!

Ahogy az egyénnek szükséges lenne az öncsõd vagy magáncsõd intézményére, úgy az országnak is erre lenne szüksége. Ugyanis a ’soha vissza nem fizethetõ kamat’ szisztémáját rakta a nyakunkba a nemzetközi pénzkartell, s ráadásul nemcsak a profitszivattyú, hanem még plusz kamatszivattyú is mûködik nálunk.

Minderrõl a hivatásos politizálók kevésbé beszélnek, mert ez nem „pol-korrekt”, hanem igaz. A Magyarok Szövetségének AJE Tagozata elkészített ez ügyben egy törvénytervezetet, amely arra is szolgál, hogy a magyar társadalom érezze meg, hogy talpra kellene végre állni, s vissza kell venni a közhatalmat azoktól, akik eddig a bankárkaszt kiszolgálóiként, pártpolitikai szereplõként, nem a régóta beépített kamatszivattyú ellen tevékenykedett a politikumban.

S ezen a palettán szerepelnek a baloldali, jobboldali és a liberális pártok tagjai egyaránt. Õszinte és össztársadalmi szintû, de kifejezetten civil összefogás kell a nemzetközi bankárkaszt ellen, mert a részérdek képviselõ pártokról kiderült: nem képesek változtatni a nekik kedvezõ struktúrán.

Az öncsõd eddig azért nem került sorra a pol-korrekt beszédhez ragaszkodó politikai álláshalmozók feladatai körében, mert így teljesen ki lehetett fosztani a népet, egyre jobban el lehet adósítani az államot. Bizonyos pártok esetében ezt a célt nemcsak burkolt cselekedeteikbõl, hanem a bûneik önkéntes, vagy büntetõ ügyekben tett és bíróság elõtti vallomásaikból is ki lehet következtetni. Más pártoknál, azonban csak a legélesebb szemûek fedezik fel a „trükkök százait”. Õk éppen azzal adósítják el még jobban az államunkat, ha látszólag az adósságcsapdát akarják enyhíteni, de ezzel a pénzkivonás technikáját erõsítik meg. Így a munkahelyteremtés és a gazdasági fellendülés egyre távolabb kerül, mert nem lesz elég pénz a rendszerben, s így nem jut elég virtuális pénz a gazdaság olajozására, mert azt a magánbankok, vagy a hitelkamat leszívására, vagy egyszerûen spekulációra használják, s szinte azonnal kiviszik az országból.

A nép kifosztásának eltûrése a bankok által, egyben az ország legyengítése és költségvetésének megcsapolása is. S mostanában világosodik meg sok-sok naiv honfitársunk elõtt, hogy az állam ebben kifejezetten ludas.

Ma azt tapasztalhatjuk, hogy a pártpolitikai osztály jobboldala van hatalmon, s Õk is a bankárkasztnak behódolva: lemondtak 3-4 millió ember felzárkóztatásáról. Errõl szól a 16%-os jövedelemadónak az arányos közteherviseléssel szembenálló bevezetése, de errõl beszél az közjó államának munkahelyteremtõ feladatának átpasszolása a magánszférába (ezt még óriási közpénzekkel meg is támogatja a kormány), valamint erre utal a mezõgazdasági kis és közepes termelõk kezének elengedése, de az oktatás leépítése és még számtalan más, hasonló jel is. (elismerem, vannak szép ellenpéldák is, de a tendencia összességében nem a jó irányt mutatja!)

Ha a magyar társadalomnak elindul ebben az irányban a tudatosodása, akkor szükségszerûen megkezdõdik a harc a monetáris függetlenségért!

Ezt a harcot azonban elõször, csak ésszel lehet megvívni. Nekünk ezért is jó elõgyakorlat lenne a magáncsõd intézményének a bevezetése, de csak akkor, ha nem az IMF, hanem a károsult hitelfelvevõk érdekei szerint történik. Ebben a harcban is a duális pénzrendszer lenne a megfelelõ, de saját nemzeti kézben lévõ kereskedelmi és jegybankkal, s ilyen érdekû monetáris politikával. El kell érjük, hogy a kereskedelmi bank - a saját érdekében is - vizsgálja felül az Adósok anyagi helyzetét és ha az Adósnak szüksége van az adósság újra tárgyalására, akkor kössenek meg egy olyan szerzõdést, amely nem lehetetleníti el a családja életét, hanem figyelembe veszi jövedelmét, kiadásait, rezsijét és megélhetési költségeit. A tisztességes szerzõdés ugyanis ezekre is figyelemmel állapítja meg a fizetési kötelezettségeit, ha már az hitelelbíráláskor a bank rossz feltételeket állapított meg, rosszul mérte fel az Adós teherbíró képességét, vagy nem számolt a gazdaság csökkenésével, a menekülõvaluták árfolyamának ismert emelkedési tendenciájával. (pedig errõl voltak tanulmányok már 2006-tól!)

A nyugati bankvilág ismeri azt az intézményt is, amelyet tartozás-elengedésnek hívunk, tehát ha az Adós 5-10 éven át nem tudja letörleszteni a teljes összeget, de nem kerül ismét csõdhelyzetbe, akkor a Bank elengedi az 5-10 év után még fennmaradó résztartozást!

Ezt próbálja mostanában minden európai állam felszámolni a bankárkaszt nyomására, mert az uralkodó politikai osztályok láthatóan és több tekintetben is függésbe kerültek a pénzháttérhatalomtól.

Ezt a függést kell a nemzetté emelkedõ népünknek egyre jobban visszaszorítani, s vagy lecserélni a politikai osztály tagjait, vagy rákényszeríteni õket a függés felszámolására.

Ezek tehát a célok, s most már csupán az utakat kellene megválasztanunk a cél eléréséhez!

Szeged, 2012-02-07 Dr. Bene Gábor S.