Egy Amerikában élõ magyar politológus hivatkozása Vona Gáborra.

Egy Amerikában élõ magyar politológus hivatkozása Vona Gáborra.

(Az alábbi elgondolkodtató mondatokat Balogh Sándor professzor írta nekem, majd idézte Vona Gábort. Én viszont nem állhattam meg, hogy ne fûzzek hozzá pár gondolatot.)

Most küldök egy idézetet Vona Gábortól, ami az évtized legigazabb és legtragikusabb idézete. Azért tragikus, mert a rosszul szavazókat nem lehet egy generáció alatt leváltani, mert bár a Vona szerinti " 3 millió manipulált nyugdíjas" meghal ugyan, de a "3 millió megvásárolható cigányból" addigra sok millió lesz.

Vona Gábor demokrácia kritikája

"Nem vagyunk kommunisták, mert a mi szellemi centrumunk nem az osztályhatalom. Nem vagyunk fasiszták, mert a mi szellemi centrumunk nem az államhatalom. Nem vagyunk nemzetiszocialisták, mert a mi szellemi centrumunk nem a faji hatalom. De nagyon fontos, hogy jól értse mindenki: demokraták sem vagyunk, abban az értelemben, amivé az mára züllött. Nem, mert a mi szellemi centrumunk nem a pénz és a tõke hatalma. Tudom, hogy ez utóbbi kijelentésért nagyon komoly támadásokat fogunk kapni, de valakinek végre ki kellett már mondania, hogy a válság, amelyben élünk, ez nem (csak pénzügyileg manipulált, s) csupán gazdasági válság, hanem a liberális demokráciák válsága is. Válsága azon közjó ellenes politikáknak, amely a (pénz és tudat) manipulációra, az egyre alacsonyabb színvonalra, az emberek butítására és anyagi függésben tartására épül.

Ezért mondtam azt nemrég, és tartom ma is, hogy engem nem az aggaszt, ha az Orbán-kormány meggyengíti a demokráciát, engem az aggaszt, hogy meggyengíti a magyarság életlehetõségeit. Nem az aggaszt, ha megszûnik a Klubrádió, hanem az, hogy ha üldözik a Magyar Gárdát. Amennyiben így haladunk tovább egy demokratikus csapdahelyzetbe kerülünk, mert a magyar demokrácia 3 millió manipulált nyugdíjas és 3 millió megvásárolható cigány szavazata alapján fog mûködni. Gondoljunk csak Gyurcsány Ferenc miskolci elõadására és annak közönségére. Szegény szerencsétlen nyugdíjasok, akik azt tapsolják és éltetik, akiknek megnyomorított sorsukat köszönhetik. Ezért nagyon fontos, hogy tisztázzuk, mi is a mi szellemi centrumunk. A mi szellemi centrumunk a magyarság organikus egységének szimbóluma, a Szent Korona, - aki valójában nem is szimbólum, hanem szakrális vezetõ, a fõhatalom teljességének letéteményes személye, a joguralmi állam igazságosságának biztosítéka -, amelyre esküt tettünk képviselõként, és amelynek értékrendje iránytûként szolgál számunkra a politika dzsungelében."

Mindkettõjüknek szóló baráti - tehát kifejezetten építõ jellegû - kritikaként írom, hogy az általuk említett kategóriák 3-3 millió emberét olyan tudatilag-erkölcsileg vállalhatatlan, vagy anyagilag nyomorúságos helyzetbe hozta az a „közhatalom”, amely pedig a jogok és kötelezettségek egyensúlyának biztosítására jött létre egykor. De ha nem ezt a legfontosabb feladatát látja el az állam, akkor nem is minõsíthetõ „közhatalomnak”, hanem a pénz manipulációra épülõ globális magánhatalom meghosszabbított kezének kellene hívnunk!

Mert abban nincs közöttünk vita, hogy éppen az európainak csúfolt liberális jogrend az, amely negatív diszkriminációt folytat olyanokkal, akik megtermelik a monetáris diktatúra minden fiókintézményének – így az EU-nak is – a jólétét biztosító bevételeket. (s kamatok, járadékok, tagdíj stb. formájában el is vonják tõlünk)

S az a legszomorúbb ebben, hogy ez az álságos „közhatalom” a megnyomorított milliók mellett, még 3.5 milliónyi olyan értéktermelõ állampolgárt sem képvisel a bankárkaszttal szemben, akik iszonyú erõfeszítéssel tartják hazánkat fenn. Mert nem a bankárkaszt, vagy a politikai osztály az, amely a termelésben és a szolgáltatásban a hátán viszi az országot, hanem ez a vékony 3.5 milliós réteg, akiknek le kell nyelnie ennek a 3-3 milliós tudatilag vagy erkölcsileg megroppantott rétegnek az önérdek felismerés teljes hiányából eredõ rossz döntéseit. (Mely döntések a pénzdiktatúra által mozgatott véleményformálóknak is köszönhetõk.)

De az állítólagos „hatalmat birtokló szavazók teljességének” le is kell lenyelni a bankárkasztnak, s a politikai osztálynak és holdudvarának, (ennek a félmilliós szépen keresõ „kisebbségének”) a demokratikusnak csúfolt diktatúráját is. Ha valaki erõsnek találja a kifejezést, nézzen utána, hogy: Hannah Arendt a totális hatalom elemzése kapcsán kimutatta, hogy az egyének elszigetelése egymástól - az önszervezõdési képességek teljes elsorvasztása árán -, valójában a civilkontroll, vagy ha úgy jobban tetszik a pártok hatalmát ellensúlyozó össztársadalmi hatalom kialakulásának a megakadályozása is egyben. (erre egyébként a polgári körök elsorvasztása a példa, melyrõl éppen Vona Gábor tud sokat)

Márpedig kishazánkban ez a sorvasztás folyik már legalább 1944-tõl. Az a hatalom elvû rendszer, amelyet a bolsevikok vezettek be nálunk, lecserélte ugyan a fejlõdésében alaposan fékezett Horthy korszak jogrendjét, de rosszabbat – sõt sokkal rosszabbat – ültetett a nyakunkba helyette. Ezt a törvénytelen és áldemokratikus jogrendet akarta tavaly a Húsvéti alaptörvény törvényesíteni, minden szépen hangzó „Nemzetei hitvallási”mondata ellenére. A törvénytelenbõl törvényest csinálni azonban nem annyira egyszerû, ahogy gondolták. Ám nem merték vállalni a jogfolytonosságot az utolsó törvényes magyar állammal, s nem merték vállalni az igazságos jogrend szerves tovább fejlõdését. Sõt a pártpolitikai színház bohózatának következtében, éppen az aktív 2.5 milliós réteg maradt az, akik továbbra is csak „szavazógépként szerepelnek” s folyamatosan pusztulnak gazdasági, kulturális, egészségügyi szempontból és a „fortélyos félelem igazgat” borzalmának minden galádságát kötelesek így elviselni a „jogrend” nevében. Jogrend?

Vajon miféle jogrend az ilyen?

Vajon miért nem lehet komoly kérdésekkel népszavazáshoz fordulni?

Vajon mi az oka, hogy nem Izland a példa a magyarságnak? (ha már saját jogrendünkért még a Jobbik sem tett meg mindent tavasszal!)

Kedves Sándor és Gábor!

Ne feledjétek, a Magyarok Szövetsége átadott a Jobbik képviselõjének – Gaudi Nagy Tamásnak – egy alaptörvény tervezetet, amelyet csak be kellett volna nyújtani az egyébként legitimitás hiányos alsóháznak. Felhívhattátok volna a civil Magyarország figyelmét arra, hogy a vannak komoly elképzelések a pártoktól független civilkontroll létrehozására, hiszen a hatalom – optimálisan – a közösségi célok eléréséhez szükséges társadalmi közvetítõ eszköz. Ma azonban mindez csak a párt és magáncél elérésért mûködik, s ez ellen kellene fellépnetek. A cigányügyet és a nyugdíjasok manipulálását ugyanis a többi pártok mindig ellenetek fogják fordítani, mert a hatalom megszerzése érdekében még a nemzeti érdek, a közjó is eltompul. Márpedig egy valódi nemzeti pártnak csak egy szövetségese lehet: az erõs és öntudatos nemzet, amely képes arra, hogy kialakítsa azt az önszervezõdést. Mindezt persze nem öncélúan, hanem az össztársadalmi érdekképviselet köntösében, amely civil hatalomként azt a pártot fogja támogatni, amely valóban a nemzet és a közjó érdekében tevékenykedik. Amelyik nem lenézi a független civileket és nem felszámolni akarja, hanem mindenben támogatja õket és támaszkodik is rájuk. Ha ebben a kérdésben egyetértünk, akkor könnyen összeköthetõ mindhármunk elképzelése.

Szeged, 2012-02-11 Honféltõ szeretettel: Bene Gábor S.