Tájékoztatás holland módra?

Vannak, akiknek csak most vált nyilvánvalóvá a nyugati pénzdiktatúra általános agymosási technikája. Íme egy aktuális példa erre.

BG

Dr. Marácz László Tájékoztatás holland módra

Most, hogy a magyarellenes médiacikkek száma némileg alábbhagyott, fontos feltenni a kérdést: tudatlanságból fakadtak vagy egy összehangolt hecckampány részei? Ha utóbbi az igaz, az messzemenõ következtetésekkel jár. Akkor Magyarország és miniszterelnöke ellen csúfos koncepciós per folyik, és az úgymond szabad nyugati sajtó nem is annyira szabad, inkább irányított, vezényelt.

1992 óta tanítok az Amszterdami Egyetemen, az Európai Intézetben, mint kelet-európai szakértõ. Nagyon jól tudom, hogy Nyugaton hihetetlen a tudatlanság Magyarországról. Az elmúlt több mint fél évszázadban ugyanis jórészt azok közvetítettek híreket Magyarországról, akiknek nem volt érdekük a külvilágot hitelesen tájékoztatni ügyeinkrõl-bajainkról.

Néhány héttel ezelõtt a holland állami köztelevízió egyik hírmûsora, az Een Vandaag szerkesztõje, bizonyos Rik Smit felhívott. Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy fejtsem ki szakértõi véleményemet január 24-i mûsorukban a jelenlegi „diktatórikus helyzetrõl” Magyarországon. Hozzátette, hogy miután a holland képviselõházban a baloldali pártok kérdéseket intéztek a holland külügyminiszterhez, Rosenthal urat is jól volna szakértõként bevonni a mûsorba, hiszen annak politikai súlya is lenne. Félbeszakítottam, és azt feleltem, hogy nem vagyok hajlandó a jelenlegi „diktatórikus helyzetrõl” szakértõi véleményt mondani, mert az állítás egyszerûen nem igaz, nonszensznek tartom ezt az állítást, majd két óra hosszán át soroltam a tényeket. Smit beismerte, hogy „errõl” õ semmit nem tudott, illetve a beszélgetésünk után most már másképpen látja a helyzetet, világosabb lett a kép, sõt megdicsérte a szaktudásomat. Befejezésül arról is szót ejtettem, hogy a holland állami köztelevízió igazán abbahagyhatná az egyoldalú tájékoztatást Magyarországról. „Nem egy bojkott kezdõdött úgy, hogy félretájékoztatták egy másik ország polgárait, akik megharagudtak. Egy holland–magyar kereskedelmi konfliktusra a válság közepette nincsen semmilyen szükség”– mondtam, és Smit úr ezzel bizony egyetértett.

Hétfõn reggel, január 23-án újra beszéltünk, de ezúttal Smit teljesen más hangot ütött meg. Elutasító volt, nem akart tudni arról, hogy félmillió magyar vonult ki az utcára, hogy voksát tegye a kormány mellett. Végül azt válaszolta, hogy a mûsorban nincs szükség az én véleményemre: „Marácz úr, Ön túl sok tényt tud. Ez nekünk nem jó. Inkább a hágai magyar nagykövet, Sümeghy úr kapjon szót, aki természetesen a magyar kormány álláspontját védelmezi. A kormány elleni álláspontot a balliberális európai parlamenti képviselõ, Sophie in ’t Veld asszony képviseli majd.”

Meghökkentett, amit a szerkesztõ mondott, és rögtön gyanakodni kezdtem, a mûsor valóban tárgyilagos-e, de akkor még nem mertem arra gondolni, hogy koncepciós anyag készül Magyarország ellen.

Kedden, január 24-én este fél hétkor kezdõdött a mûsor. Nem hittem a szememnek, fülemnek. A mûsorvezetõ, Pieter Jan Hagens elkezdte sorolni, hogy Magyarországon új diktatúra készül, a melegeket üldözik, a „liberálisokat” kirúgják állásaikból, nincsen szólásszabadság, nincsen vallásszabadság. Ezeket a szlogeneket nagybetûkkel a képernyõn feliratozták. A „diktátort”, vagyis Orbán Viktort lassított, hangtalan felvételeken mutatták be, majd ezzel felváltva, gyorsítva, uniós parlamenti felszólalását. Ezeket a szuggesztív képeket megspékelték magyar származású „szakértõkkel”, akik igazolták, hogy „nincs demokrácia”, vagy „kialakulóban van a diktatúra”, hiszen a katolikus egyház megszállta Magyarországot, és ehhez az Orbán-kormány bõkezû támogatást nyújt.

A végén megszólalt a képviselõ asszony, aki már nem diktatúráról, hanem „egyfajta autoriter” rendszerrõl prédikált. Szerinte nem az egyes törvényekkel van baj, hanem az egész csomaggal, és hozzátette: már alig támogatják az Orbán-kormányt (a békemenet három nappal elõtte volt!). Néhányszor, nagyon röviden bejátszották Sümeghy Gyula nagykövet urat, mint a diktátor hágai hangját, aki csitítani akarta a konfliktust. Ha nem tudtam volna, hogy mi zajlik Magyarország körül, s ha nem informáltam volna a szerkesztõséget arról, hogy valójában mi is zajlik ott, én is elhittem volna nekik. De ilyen jellegû prekoncepciós riportokat Hollandiában utoljára 1945 elõtt mutattak be a mozihíradóban, mikor a holland közvéleményt Goebbelsék irányították, vezényelték Berlinbõl.