Az összeomlással való riogatás tervezve van!

Az összeomlással való riogatás tervezve van!

Egyre többen kérik a tanácsomat, hogy mit tegyenek a banki betéteikkel, mert féltik, hogy elvész. Szerintem a kockázat nem kivédhetõ, csak akkor, ha nem papírpénzben tartja valaki az értékeit, vagy ha nem külföldi tulajdonú bankban.

Ha lesz összeomlás, akkor hirtelen és váratlanul jön, de elsöprõ lesz. Viszont az is igaz, hogy a bankárkasztnak nem érdeke az összeomlás, csak az azzal való fenyegetés és zsarolás! Ezért az igazi pénzügyi összeomlás veszélye csekély! Állítólag a bankárkasztnak is két szárnya van, az egyik csak az adósságcsapda okozta pénzügyi csõdök segítségével szeretne az új világrend urává válni, a másik viszont elengedhetetlennek tartja a belsõ polgárháborúkat, s gerjeszti is. Mert hogyan is fordulhat elõ olyan, hogy a szinte az összes nagybank válságba került váratlanul és egyszerre! Szerintem ez, egyáltalán nem lehet véletlen, mint ahogy a belsõ feszültségek gerjesztése sem!

Vegyünk példát Izlandról, s ne a drága autók, házak vagy lakások legyenek a céljaink, hanem a normális élet. Sajnos elvesztettük a kapcsolatot a valósággal, mivel a bankárkaszt és kollaboránsai manipulálta a legtöbb újságot és televíziót.

Az ijesztgetés taktikája mûködik még ma is a médiában, s a még nagyobb munkanélküliséggel, szegénységgel és az energiákhoz való hozzáférés megszûnésével riogatják az embereket, mert szerintük csak hitelbõl lehet finanszírozni az országot. Izland az ellenpélda erre, ahol az emberek rájöttek, hogy nincs szükségünk hitelekre. Nekünk sem hitelekre, hanem tisztességes közéletre, nemzetpolitikusokra van szükségünk. Olyanokra, akik nem hátrálnak meg, s nem a bankároktól való félelmük alapján döntenek, hanem a józan eszük és a társadalmi közjó, valamint az erkölcs elvárásai alapján.

Meglehetõsen régen volt 2006 õsze, amikor a Kossuth téren összegyûlt felháborodottak elõtt elmondtam, hogy a háttérben meghúzódó pénzhatalmi bankárkaszt csõdbe akarja taszítani az országunkat, mert szemet vetett a földre és az édesvíz készletünkre. Bizony sokan legyintettek akkor a szavaimra, sõt páran még meg is róttak, hogy felesleges pánikot keltek, hiszen csak a kormányt – pontosabban Gyurcsányt – kellene leváltani. Az idõ sajnos bennünket igazolt és Csath Magdát, aki a Luganói tanulmány lefordításával megvillantotta egy kicsit a jövõt azok számára, akik kizárólag magyar ügynek érezték a helyzetet.

Ma már persze az egész kérdéskör jobban szemügyre vehetõ, hisz a bankárkaszt már lebonyolított pár olyan eseményt, amely megvilágítja a hátsó szándékait.

Az összeomlás terve tehát meglehetõsen régi, s a pontos forgatókönyv még nem szivárgott ki, viszont a célok már körvonalazódtak. Általános pénzügyi és ezzel egy járulékos gazdasági válságra van szüksége a világnak arra, hogy megtérjen a pénz istenéhez (sátánhoz), s maga akarja saját szabadságát és nemzetállamainak

függetlenségét feláldozva, földrészenként „Egyesült Államokba” tömöríteni a nemzeteket, ahol elvész minden nemzeti szuverenitás az aranyborjú oltárán.

Itt Európában a görögök után az írek, spanyolok, portugálok, olaszok jönnek, de közben bár nem annyira látványosan, de a kelet-európai államok is sorra jutnak majd az eladósodásuk kapcsán pénzügyi csõdbe, s önként csatlakoznak majd a „szuperállamhoz”! Minden állampolgárnak fel kellene végre ismerni, hogy az állampapír piacnak nevezett szélhámosság ugyanis csak arra jó, hogy a nemzeti költségvetésekbõl ki lehessen emelni az állampapír biztos kamatait, s így tovább rombolni a nemzetállamok mozgásterét. Ma már a magyar kormány is világosan látja, hogy a „nemzeti bank függetlensége” arra szolgál, hogy a magánkézben lévõ BIS (Bank Of International Settlement) és az Európai Központi Bank legyen a jegybankok irányítója, s ezzel a saját érdekeit helyezze az ország, a nép érdeke elé. Írország pénzügyi megtámadása után pedig, jönnek majd a többek is szépen sorba. A központi bank azzal, hogy minden támogatást megvont az ír bankoktól, majd egy begyakorolt zsarolási technikával az IMF és a pénzügyi gyarmatosító fedõszerv (az EU) belekényszeríti elõször Írországot, majd a többi országokat is a „segélycsomag” nevû csalásos pénzügyi szivattyú elfogadásába. Az ír magánbankok ugyanis a világ legerõsebb pénzügyi csoportjához tartoznak, s ezzel a megzsarolt államok nem mernek majd szembeszállni, hiszen már így is nagyon nagy függésben vannak az álságosan állampapír piacnak nevezett pénz-csapoló rendszertõl, amely EURO milliárdokat von el a beteg nemzetállamok költségvetéseitõl. Az EURO rendszere egyébként sem a gazdaságon alapul, hanem a politikán, s ez okozta azt, hogy olyan államok is bekerültek a klubba, amelyeknek nem is voltak meg a gazdasági alapjai hozzá. Az aranyalapról való elmozdulás óta ugyanis a pénzek értékállóságához a gazdasági alap és a bizalom szükséges. Jelenleg egyes államokban egyik sincs már meg. Ráadásul periférián lévõ országokban – így hazánkban is – úgy alakul ki a valódi válság, hogy az adók és a megszorítások elvonják a vásárlóerõt, s ezzel a fogyasztói társadalom lényege dõl meg. (az más kérdés, hogy néhol a fogyasztás mértéke is eltúlzott) Lassan szerintem mindenki számára világos lesz, hogy nem mûködik gazdasági szabadságharc és nincs mozgástér egyetlen államban sem. Csak ott lehetséges ez, ahol olyan vezetõk vannak, akik nem hajlandóak beáldozni a nép érdekeit, s ellentmondanak és ellenállnak a zsaroló pénz és politikai korporáció vezetõinek. (pl. Izland) Ha a helyzet annyira kiélezõdik és a magánpénzrendszer hatalmának nem csak egy-két országban „szükséges” pénzügyi összeomlást produkálnia itt Európában, hanem többen, vagy akár mindegyikben szükségessé válik, akkor az EURO összeomlás is teljességgel elkerülhetetlen lesz. Ám akkor – véleményem szerint – bevetik a nyers erõszakot. Jön majd a NATO haderõ és a nemzeti terrorelhárítók is be lesznek vetve a saját, vagy más-más népek ellen. (ebben már van némi gyakorlatuk, pl. 2006-ból is!) Abban azonban senki ne nagyon reménykedjen, hogy saját súlyától összedõl az EU, hiszen éppen a bankárkaszt építette ki a saját hatalmának erõsítésére. Ahhoz egy komoly globális anarchia kellene, amely a nemzetállamok vezetõinek az új összefogását eredményezné az pénzoligarchia kizárásával. Ehhez azonban annak világos felismerése kellene, hogy a dezinformáló lakájmédia és a kollaboránsok is a bankárkaszt szolgái, csak jól meg vannak fizetve. Ha e felismerésnek lenne elegendõ támogatottsága (mint ahogy Izlandon volt), akkor a hatalmat végre a joguralom venné át, s minden – eddig le nem járatódott – „képviselõ” a néptõl kapná a bizalmat, de bármikor visszavonhatóan! Úgy, mint 1956-ban, amikor órák alatt megalakultak az új, helyi hatalom szervei, s mindenütt alkalmas embereket választott meg a közösség! A demokrácia folyamatos emlegetése egyébként is idegesít már egy olyan helyzetben, amikor a volt pufajkások és komcsik utódai, szellemi örökösei teszik ezt. Ha már Izlandot említettem az elõbb, akkor arra is kell hivatkoznom, hogy az új alkotmányának elkészítéséhez Izland népe 522 olyan (egyik politikai párthoz sem tartozó) felnõtt közül, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztottak huszonötöt. Ez a jogi dokumentum nem néhány politikus munkája volt, hanem az interneten írta a közösség. A jogrendet alakító üléseket pedig – ilyen a modernitás arrafelé – online közvetítették és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, sõt folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi demokrácia folyományaként így, a közösen kialakított alkotmányt, a parlamentnek kell elfogadnia. Igaz, nekünk egészen más alapokról kell majd elindulnunk. Mert mi rendelkezünk egy olyan történeti alkotmánnyal, amely hosszú évszázadokon át képes volt ellenállni a monetáris diktatúrának, s nem most kell mindent kitalálnunk ez ügyben, hanem csak át kell venni az õseink bevált gondolatait. Amíg a képviseleti demokrácia eddig megtapasztalt mintái nem váltak be, a részvételi demokráciának – ha az nem ellentétes az õseink jogi felfogásával – lehetünk a hívei, sõt magunkévá is tehetjük annak értékeit.

A magyar nemzet célja tehát egészen más, mint a jelenleg rajtunk élõsködõké!

A globalista bankárkaszt célja ugyanis a befolyásolható és zsarolható képviselõk demokráciájának segítségével az ”újvilágrend” kialakítása, amely vagy csak a pénzügyi káosz fenyegetésével, vagy egy-egy ország mesterséges csõdjével, vagy még a rendpártiakat is a „stabil pénzdiktatúra” hívének megnyerõ - ún. álforradalommal zajlódhat le. Mindezen eszközök mérhetetlen bizonytalanságot és szenvedést hoznak majd a társadalmakra, s így a „nép” fogja leghangosabban követelni (vesztére) a rendet és a világállam biztonságát. Ám az, hogy mindez mennyi idõ alatt zajlódhat le, nem saccolható meg, mert mindent azért õk se tudnak elõre megtervezni! Az „arab tavasz” eseményei mintegy fõpróbaként szerepelhetnek a palettán, de ahogy a ’Lugánói tanulmány’írja: minden államban elõkészíti a polgárháborút a globalista pénzhatalom, hogy maguk a polgárok akarják és követeljék végre az erõs világkormányt!

Ahogy a Szovjetunió bukása is váratlan volt az egyszerû polgárok számára, oly váratlan lehet majd az USA pénzügyi szétesése is. Mert az ország adósságállománya exponenciálisan nõ, s mára már hivatalosan is megközelíti a 18 billió dollárt, amit az is erõsít, hogy a termelés-kihelyezõ tõkekivitel hatására a belsõ termelés folyamatosan csökken és így a munkanélküliség nõ. Ez egyre nagyobb terheket jelent az állam számára, amit megfejel a bakmentõ csomagok átláthatatlan sora. S így lehetetlen helyzetbe kerül az USA is, s ezzel a tudatos aknamunkával olyan inflációt kényszerítenek az amerikai államra, ami az egész világgazdaságot fogja majd negatívan érinteni.

E rendszerben tehát az egyes országokat nem választott kormányaik, hanem olyan központi bankok irányítják, amelyek a magánpénzrendszer képviselõi. Az emberi civilizációban a kormánnyal szemben támasztott legalapvetõbb követelmény az általános jólét vagy a közjó szolgálata, de ha nem a kormány irányít hanem a bankárkaszt, akkor nem a közjó érvényesül, hanem kevesek magánérdeke, s egy vékony pénzkezelõ réteg uralkodik a világon. Így ma egy olyan álságos liberalizmus uralja a gazdaságpolitikát, amely a magántulajon korlátlanságának doktrínáját gyakorolja, amely így a nemzetközi pénzügyi-monetáris rendszeren keresztül szívja el az életerõt a reálgazdaságtól és értékteremtõ munkásaitól. Ez a magántulajdon korlátlanság és pénzuralmi rend áll most az összeomlás elõtt, de csak akkor, ha segítünk neki összeomolni!

Az a feladatunk, hogy megmentsük a termelõgazdaságot a spekuláns és virtuális pénztermelõk káros tevékenységétõl, s ehhez meg kell változtatnunk a nemzetek közvélekedését a pénzrõl és a kamatról. Az embereket kellene végre meggyõzni arról, hogy szükségük van az önálló elemzõ gondolkodás képességére, s fel kell szabadítani magukat a félretájékoztatás nyomása alól, Meg kell gyõzni õket, hogy olyan vezérelvekre van szükség, amelyek beváltak a történelem során és olyan vezetõkre van szükségük, akik ezen bevált – mondhatni: Isteni – elvek alapján elkötelezték magukat a közjó szolgálatának. Véget kell vetni a „kaszinó kapitalizmus” jelenségének és a kufár jellegû spekulációkat vissza kell szorítani. A FED és a hasonló magánjegybankok helyett a közhatalom intézményeként kell mûködtetni a jegybankokat, s mind a médiát, mind a tõzsdét meg kell rendszabályozni! Mindezt jó lenne a hiperinflációk és a forradalmi káosz elõtt megtenni, de ez nem biztos, hogy sikerülni fog. Figyelembe kell vennünk azt, hogy a káoszteremtés motorja sok helyen a naiv és tapasztalatlan ifjúság lesz. A huszonéves korosztály helyzete ugyanis szinte minden országban rosszabb, mert õket sújtja a munkanélküliség legjobban és õket lehet természetesen leggyorsabban mozgósítani az internet segítségével. (pl. facebook) A belsõ polgárháborúk elindítása tehát oly módon következhet be, hogy akit csak szembe lehet fordítani egy társadalomban, azokat mind egymás ellen fogja hangolni egy láthatatlan erõ.(lásd itthon cigány-magyar, nyugdíjas-ifjúság, baloldal-jobboldal, zsidók-keresztények, stb.) A rendszer híveinek számítók önvédelmi fegyvereket kaphatnak majd, a többiek elõl pedig elzárják ennek a lehetõségét. A facebook-on már megjelentek a vad „világforradalomra“ buzdító oldalak is, amelyek vagy egyszerûen az elégedetlen nép gyermekeinek alkotása, vagy – és szerintem ez a valószínûbb – a polgárháborút elõkészítõk fizetett munkái, mert nem a valódi változások létrehozása, nem egy erkölcsi váltás elõmozdítása a cél, hanem a minél nagyobb káosz teremtése. Kattints ide és olvasd el például Bakunyin forradalomra buzdító szövegét: http://www.facebook.com/pages/Revoluci%C3%B3n-global-YA/192158607497450

Ha a kedves olvasó most azt gondolja, hogy én is sûrûn változtatom a véleményemet, akkor megnyugtatom: Már 2006-ban is az volt a véleményem, hogy nekünk közjogi szabadságharcot kell vívnunk, s a történeti alkotmány erre ad is a számunkra jogszerû lehetõséget. (ezt még a mai kormány is elismeri az alaptörvény bevezetõjében) A közjogi szabadságharc pedig olyan, hogy nem kell hozzá semmi, csak ún. „alkotmányos jogtudat”, mely nem fogad el félmegoldást és világossá teszi, hogy a mai állam a rákosi-kádár diktatúrával jogfolytonos, a valódi magyar állam pedig a Magyar Királysággal. Ha pedig azzal vagyunk jogfolytonosak, akkor csak annak az államadósságai köteleznek minket, s nem a bolsevik-liberálisok által magasztalt, de nekünk semmi jót nem adó köztársaság. Az „alkotmányos jogtudat” hiánya pedig oda vezette hazánkat, hogy nem meri egy miniszterelnök sem kimondani: nem volt legitim a hatalom, amely hiteleket vett fel a nemzet nevében az erre szóló felhatalmazás hiányában. Sõt, be kellene perelni az összes bankot azért, mert hiteleket adtak a Kádár-rezsimnek úgy, hogy ezzel meghosszabbították a nép szenvedéseit a bolsevik igában. Ezért most egy jogfolytonos Magyar Állam kártérítést követel a népének! A mostani csaló bankokat pedig államosítani kellene, mert akkor lenne valódi piac-konkurenciája a tisztességes magánbankoknak. (ha léteznek ilyenek, azok maradhatnak!) Ehhez pedig csak egy nyomásgyakorlásra, tudatilag alkalmas nemzetre lenne szükség.

Az összeomlással való riogatás tehát tervezve van, s azért van erre szükség, hogy a válságra és a káoszra hivatkozva belekényszerítsék az európai államokat a szuverenitásuk maradványainak a feladásába, mivel azt hazudják a politikus ’megmondóemberek’: hogy rendet és jólétet csak az Európai Egyesült Államok lesz képes teremteni! No de akkor miért akarják a közös pénzt bedönteni? Talán azért mert ehhez még pár ország nem akart csatlakozni? (Pl. Svájc, vagy Dánia!) Az EURO-t felváltani hivatott globális pénzt – ami lehet pl. AMERO is –. csakis egy olyan Európában lehet majd általánosan bevezetni, ahol az összes európai ország már felszámolódott önálló nemzetállamként és csak szuverenitás nélküli régióként rendelõdik a bankárkaszt által vágyott világkomány irányítása alá!

A Rothschild (és kisebb részben a Rockefeller) dinasztiának pedig erre van szükségük, hiszen kezükben van már az európai bankrendszer 70% százalékát kitevõ Inter Alpha Group, akárcsak az amerikai jegybank (Federal Reserve), az angol jegybank (Bank of England), illetve a BIS tehát a Nemzetközi Fizetések Bankja, de még az ausztrál jegybank (Reserve Bank of Australia) is. Már csak egy világkormányra vágynak. De vajon mi magyarok is erre vágyunk?

Szeged, 2012-01-08 Dr. Bene Gábor S.