Tökéletesség egy tökéletlen világban.

Tökéletesség egy tökéletlen világban.

„Nincs annál nagyobb rabszolga, aki azt hiszi magáról, hogy szabadságban él.”

„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettõ meg kettõ négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”

Amint Orwell kitûnõ regényébõl tudhatjuk: „a Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazugságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bõség-minisztérium éheztetéssel.”Aki olvasta a regényt az nem csodálkozik a jelen korszak gondolatrendõrségének túlkapásain, sõt a Tv-nek álcázott Nagytestvér megfigyelõ, s emberi viselkedést befolyásoló szerepén sem.

Ha véletlenül ateista lennék, akkor is meglepõ lenne számomra, hogy mennyi megmagyarázhatatlan történés van körülöttünk. Szinte mindenki tudna a címben szereplõ tényre példákat. Ezért nem is fárasztom magam semmilyen anyagelvû és kézzelfogható (csúnyán: konkrét) példálódzással. Helyette az „értetlenség” és a „megértés” kérdését járom körbe. Manapság könnyen megfigyelhetõ, hogy a közvetlen környezetünkben élõ rokonok, vagy velünk lazább kapcsolatban álló személyek – akikrõl azt hisszük, hogy könnyen megértik a gondolatainkat –, egyszerûen nem képesek követni annak az egyszerû beszédfolyamnak sem az értelmét, amit szeretnénk nekik átadni. Igaz a hallgatóság nem egyféleképpen reagál, s így nehezebb kiszûrni, hogy értetlenség, szellemi képességek hiánya, vagy egyszerûen a másikra való odafigyelés teljes hiánya okán jelentkezik az „értetlenség”. Hozzáteszem, sok ilyen esetben még a beszélgetés alatt az engem hallgatók viselkedése is megváltozik az irányomban. Vannak, akik megértik a mondataimat, de mások elhúzódik tõlem, mintha leprás lennék. Van olyan is, aki „értetlen” szemekkel bámul néhány percig, majd esetleg kérdést tesz fel: Mi van? Mond ezt el lassabban és érthetõbben! Vagy: Nem teljesen értettem, hogy mire is akarsz kilukadni? Ez valami vicc lenne? Stb. stb. Ám, ilyenkor az esetek többségében elmenekül a beszélgetés folytatása elõl az ismerõs, vagy családtag: Jaj nem érek erre rá! Hagyjuk már a politikát! Nem tudsz esetleg hétköznapibb témát? Stb. stb. Ha ilyen esetben elmondom nekik, hogy a politika eredetileg a polisz ügyeivel való foglalkozást jelent, amit ma a nemzet (tehát a saját életünk folyása) és annak ügye jelent, akkor ismét meglepõdnek és meg sem várják a párt- és a nemzetpolitika közötti különbség fontosságának ecsetelését, mert – amint mondják –, nagyon sietõs a dolguk, s máris elkéstek valahonnan!

Egyszóval nem egyszerû dolog ma a ködoszlató tájékoztatás (csúnyán mondva: kommunikáció), mert olyan mértékben vagyunk „túltömve” felesleges hírekkel és álságos félretájékoztatással (csúnyán leegyszerûsítve: információkkal), hogy sokszor valóban idegesítõ lehet egy komoly, világméretû nehézség (csúnyán: globális probléma) felvetése. A napokban azonban nagyon érdekes jelenségre lettem figyelmes. Régen ismert elõttem a katonai és titkosszolgálati technológia elterjedése, de valahogy soha nem hittem benne igazán. Olvastam például errõl az ECHELON elmetechnológiáról, amellyel tökéletesen zárt és titkos mûszaki megoldással érik el, hogy olyan (nagyon fontos) dolgokról ne legyen tudomása a széles néptömegeknek, amelyek pedig az életminõségüket határozza meg. Sõt mostanában megtapasztaltam azt is, hogy a környezetemben élõk is kaphattak ebbõl a technikából, nehogy megértsék mondataimat, vagy egyszerûen ne fogják föl a mondandóm lényegét! Sõt, valami különös ok miatt azt tapasztalom, hogy olyan behatások érik mostanában a környezetemet, amitõl az ott tartózkodók elvesztik a „hallásásukat” a lényeges dolgok iránt, hisz teletömik a fejüket más típusú, hamis gondolatokkal, hírekkel. Valószínûleg mindez azért történik: ne is érdekelje õket a lényeg, ne legyen rá hallásuk, illetve a hallott szöveg ne jusson el értelmükig. Helyette viszont a véleménydiktatúra által általánosan alkalmazott témák és gondolatok olyan mélyen beégtek a gondolkodásukba, hogy ezek a behelyettesített butaságok foglalják el ma - társadalom nagyobb részének -, az õsi erkölcsét is vezérlõ tudatát. A harmadik világháború így a tudatunkért folyik és többnyire láthatatlan, nehezen érzékelhetõ technikai eszközökkel. S igaza van tehát a tudósnak, aki a negyedik világháború fegyvereként a bunkót jelölte meg.

Ha egy egész ország hiszi el azt a butaságot, amit aranymûvesek és szakértõk is cáfolnak, hogy a koronánk két részbõl lett összebuherálva. Ha nem érthetõ a közember számára az, ami õseink számára teljesen egyszerû, logikus és világos volt, akkor neten és televíziókban terjedõ butaságok, még sokáig fognak aratni.

Pedig a magyar Szent Korona alkalmas volt a beavatásra, de errõl a mai modern világ nem akar tudomást venni a világos tények ellenére sem. Talán éppen azon okból, mert más a cél? A beavatás helyett éppen az agymosás és a tökéletes emberi tulajdonságok „üzenete” helyett a „tökéletlen” ember kialakítása lett a cél? A tökéletes ember persze valószínûleg utópia, de a tökéletességre való törekvés nagyon fontos éltetõ eleme volt mindig az emberiségnek, különösen a magyarságnak. A Szent Koronánk képi rendje ugyanis egy olyan emberszabású világképet jelenít meg, ahol a Teremtõ Isten, a Boldogasszony és az Isten fiú mellett térítõ apostolok, orvos-katona szentek, angyalok, csupa tökéletesség van!

Ha ateista lennék, akkor is érdekelne a korona titokzatos ereje, magnetikus tulajdonsága, amely kiváltja a koronázás után a magyar király éleslátását és alkalmasságát az uralkodásra. Ezt persze sokan valami butaságnak, középkori legendának tartják, pedig ezt a titokzatos erõt érezte meg az amerikai hadsereg katonája, aki feliratozta a szállító ládát 1945-ben. Minden tájékoztatás nélkül a ládára írta, hogy: Vigyázat! Sugárzó tárgy! Ez a sugárzás okozhatta a magyar királyok szeretetét, amivel a nemzet körbevette a választott, koronázott királyt.

Ez valójában annak a sátáni ECHELON elmetechnológiának az Isteni ellentéte, amelyet ma megtapasztalhat bárki, aki csak bekapcsolja a sugárzót. (mármint a TV-t!) Ha az amerikai katonák megérezték, hogy sugárzó tárgy a korona, akkor mi is nyugodtan kimondhatjuk, hogy a korona „titokzatos erejével, magnetikus tulajdonságával” képes volt a megkoronázandó személyt alaposan átformálni. Az, hogy ma talán kevésbé hat a korona, betudható bizonyos képcseréknek.

II. József – aki nagyon is tartott a koronától, s így nem is koronáztatta meg magát – 1784. április 4-i rendeletével elviteti Bécsbe, s ezt követõen már nincs a koronán pl. a Boldogasszony! Mára azonban a sátán és az õ szolgái veszik körül az Országházban, s nincs beavató funkciója, hanem sajnos, csak kiállítási tárgy.

Ám a korona nemcsak egy gyönyörû ékszer és nemcsak szakrális tárgy, hanem a magyar közjog legfontosabb személye, az államhatalom alanya is. Vajon miért nem akarja megérteni a modern világ azt, hogy ebben rejlik az a kulcs, amely a világ jelenlegi helyzetében az egyetlen mentõöv az emberiségnek. Hiszen az ember sajnos esendõ és önös érdekei által irányított, s így a fõhatalmat nem lehet emberre bízni. Ezért adtak õseink személyiséget a koronának, mert tökéletes és beavató koronaként Õ személyesítheti meg egyedül a fõhatalmat, amelyet ember használhat hibás célokra, de koronában rejlõ isteni igazságosság jogelvei olyan joguralmi államot képesek irányítani, amely mindig csak a közjót szolgálja és soha nem a lobbi érdeket, vagy az önzés által befolyásolt magánérdeket. Ha ateista lennék, akkor is könnyen megérteném tehát, hogy mily nagy különbség van a magánérdekû jogállam és a közérdekû joguralmi állam között! Lehetséges, hogy az ECHELON elmetechnika éppen e tudás okán nem tud megérinteni?

A magyar lakosság viszont egy tudatosan szerkesztett programra van átállítva, ahol gondolatai, ösztönvilága teljesen le van uralva a felsõbb technológiák által.

Ez pedig közönyössé, sõt érzéktelenné tette õket a mások szenvedései és gondjai irányában, pedig a magyarság éppen ennek az ellenkezõjérõl volt híres. Mindig segítõkész és együttérzõ volt e nép, s ezért valószínûleg egy olyan ECHELON besugárzási programot kaptunk – valószínûleg a televíziós adásokon keresztül –, amely ezen alaptulajdonságunkat változtatta meg.

Ha tehát vissza akarjuk nyerni érzékenységünket, cselekvõképességünket, forduljunk ismét a Szentkoronához!

De feltétlenül olvassuk végig GEORGE ORWELL (meghalt 1950. Jan. 21.én) könyvét, az 1984-et!

Szeged, 2012-01-08 Dr. Bene Gábor S.