Nekem sem tetszik a rendszer!

Nekem sem tetszik a rendszer!

Legfeljebb nem azért, mert elvesztettem a politikai hatalmamat, kiestem a képviselõi fizetések és kedvezmények, illetve a lobbik megvesztegethetõ célpontjai közül, esetleg elvettek olyan kedvezményt tõlem amit meg sem érdemeltem. Sõt nem is azért, mert a Fideszt valami szélsõjobboldali médiapártnak gondolom, hanem mert ez a rendszer, még mindig nem jogfolytonos a valaha volt történelmi magyar államok sorával! Tehát ez nem az Én õseim által létrehozott állam, s így nem engem és a nemzetemet szolgálja, hanem még mindig a bankárkasztot. Nos, ezért nem tetszik!

Így azután „gajdolhat” nekem (I' dont like the system) az ipszilonos nevû Karsay Dorottya, sõt reppelhetnek is benne féligazságokat, de a rendszer akkor is idegen volt tõlem, amikor Antall, Boross, Horn volt „kancellár”. Szóval nekem mindegy, hogy KGB ügynök vagy pufajkás van hatalmon, esetleg szabadkõmûves, mert addig, amíg emberi kézben összpontosul az állami fõhatalom: nem fog tetszeni a rendszer! Hiszen azért született meg a magyarok õsi elmélete a hatalommegosztásáról, a Szent Korona állam és hatalomelmélete, hogy azt használja önvédelmére a következõ generáció is! Ezért tartották „személynek” az õseink a koronát! Hiszen már tudták, hogy földi ember kezébe nem kerülhet a fõhatalom, csak szakrális – tehát emberi hibáktól mentes személy kaphatja meg, s nekünk Õ: Szent Korona!

A világ persze nem tud minderrõl, s így nem is meríthet ezen kincsekbõl.

Pedig ma már olyan erkölcsi válság van a világban ahol nagyon is erre lenne szükség! Hallottam én már rosszakat az Occupy Wall Streetrõl is, de amióta biztosan tudom, hogy az ott állomásozó pénzmanipulátorok és gazdáik finanszírozták például a bolsevik forradalmat is (hogy a többi õrületrõl ne is beszéljek), azóta világos számomra is, hogy a bankárkaszt az igazi ellensége a világnak, az emberiségnek! Az õ pénz és korporációs diktatúrájuk ellen kell minden államban fellépni, nekik kell beszûkíteni a hatalmi lehetõségeiket! S amíg nem állapodik meg a világ korrumpálható politikai garnitúrája abban, hogy vagyonszerzési plafont kell végre felállítani, s az öröklési adót a vagyonmaximalizálás érdekében kell bevezetni, addig a rendszer – vagy ha „tudományosan”, akarok fogalmazni: a szisztéma hibás is fog maradni!

Valóban paradigmaváltásra van tehát szükség, azonban a „Nem tetszik a rendszer!” jelszavával fellépõ tiltakozók és a párttá alakult „4K” bohócai nem az a mozgalom, amelyet jó szívvel támogatni lehetne, hiszen tele van a régi SZDSZ híveivel és támogatóival. Róluk pedig már lehullott az antikommunista lepel, s remélhetõleg a zöldre festett változat sem lesz soha olyan hatásosan kártékony, mint az elõdje!

Én még az antipolitikai csoportosulásoktól is egyre idegesebb vagyok, hiszen éppen az a hátsó szándék vezérli õket, hogy ne politizáljon a hazai lakosság, mert elég, ha azzal, az elõre kiválasztott réteg törõdik! Az elmúlt húsz évet persze lehet, sõt fontos is kárhoztatni, de vegyük végre észre, hogy azért járatnak le politikusokat, hogy ne legyen senki hiteles a politika porondján, s ezzel folyamatossá téve azt, hogy csak azok kaphassanak politikai szerepet, akiket nem járat le a médiavilág! S azok a személyek, csak a médiavilág tulajdonosai által lehetnek már kiválasztva, felemelve, s így a pénzhatalom akkor ejtik õket, amikor csak akarja. A lejáratott pártpolitikától elfordulóknak pedig üzenem: nemzetpolitikusokra van szükség, s nem a pártokra! Erre az állításomra szokták felhozni pártpolitikusok, hogy az civilkontroll szükségességét õk is támogatják, csak kevés a civilek szervezettsége!

Csakhogy a szervezetlenség kialakulása kifejezetten a pártpolitikusok bûne, s nem a bolsevik agymosásból a globalista agymosásra átállított társadalomé!

Mi ugyanis nem erre számítottunk az ún. „rendszerváltás” idején, s már akkoriban is az erkölcsös politizálást és nemzetépítõ közszolgálati tv munkája nyomán kialakuló, értelmiségi középosztályt hiányoltuk.
E középosztály révén lehetne végre megteremteni azt a hagyományt továbbfejlesztõ jogrendet, amely a bevált történeti alkotmányosság jogrendjén alapul, s amely szakít a liberális téveszmék sorozatával! Egyrészt politikamentes politika nincs, másrészt egy pártellenes pártot lehetne alapítani! Le kellene végre számolni a nemzetellenes, valamint a nemzetiszocialista gondolkodással, s kiemelni e rossz ideológiákból azon elemeket, amelyek a közjó irányába mutatnak, s megtartani õket. Azonban a tényleges piacszabályzást és az árutermelõ kapitalizmust sem szabadna elvetni, hanem az állam erõs szabályozása alá kellene vetni, s akkor valóban mûködne a piac, de nem a túlhaladott módon és nem is az osztályharc keretein belül. (E véleményem miatt szoktak liberálisnak, fideszbérencnek és egyéb negatív jelzõkkel illetni)

Vannak persze olyan elképzelések is, hogy teljes irányváltásra lenne szükség, s egy „modern kommunista gondolkodással ötvözik össze a Szent Korona értékrendjét”! Bár tisztelem a véleményszabadságot, de õket naiv álmodozónak, vagy szándék kisiklató utópistáknak tartom.

Álláspontjukban annyi logika rejlik, hogy nagyon szükség lenne egy igazságos társadalomra, azonban annak nem lehet sem „jólétinek” sem „gondoskodónak” lenni, hanem kizárólag az Isteni Igazság alapján kell felépülnie, s az értékteremtõ munkán kell alapulnia a rendszernek! Mindehhez nem „antipolitikára” van szükség, hanem egy kicsiszolt és olyan állameszmére, mint a Szent Korona eszme mai újragondolása. Ehhez persze elsõsorban a korona szuverenitásának megértése lenne szükséges, majd az Isteni Igazságot a társadalmi igénnyel és a valós keresztény etikával összeegyezetõ alkotmányos jogtudat kiteljesedése a teljes nemzetben.

De addig, amíg ezt nem tudjuk elérni – azaz nem épül vissza a nemzet –, addig tehát nem lehetséges a pártokrácia és az erre épült idegen jogrend felváltása, s addig itt marad a nyakunkban, hiába szeretnénk leváltani! De itt merül fel a kérdés, hogy létezhet-e homogén nemzet, ahol nincs szükség sem idealisztikus ellentétekre, sem az azokat megjelenítõ pártokra. Épp ezért kell az Országgyûlés második házának felállítása, hogy az eddig nem mûködõ „civil kontroll” segítségével mûködhessen a felsõház! Ennek azonban a civil mítosz oly természetû erõsödésével kellene járnia, hogy ne higgyük azt, hogy csak a pártok politizálhatnak! Hiszen mindenki politizál, ki a nemzet közös ügyével foglalkozik. Így aztán ordas hazugság az, amikor bele szólunk egy tüntetésen a közügyekbe, majd közöljük, hogy "Mi nem akarunk soha politizálni, csak szakmai alapon szólaltunk meg, s ezért elmondtuk a véleményünket". Amikor tüntetést rendeztek az érdekképviseletek a kedvezményes nyugdíjkorhatár eltörlése ellen, az is politizálás volt, de jó vastagon. Ráadásul olyan szervezetek rendezték, akik 2006-ban éppen az akkori tüntetõk verésével, szemkilövésével voltak elfoglalva. Szerintem a magyar társadalomnak nagyon szükséges lenne szembe nézni azzal a ténnyel, hogy nem történt meg a rendszerváltás, mert ma is hatalmi pozícióban vannak olyanok, akik a bolsevik rendszerben már megszerezték azt,

Sajnos a politikai osztály egy csapásra való leváltása is, csupán utópia. Igaz eltelt már 21 év az impériumváltás korszakától, de menetközben bebizonyosodott a pártpolitikáról és a benne részt vevõ személyekrõl, hogy az egyéni érdekeiket képtelenek a közösségi érdek mögé tenni! Az újabb és újabb pártok vezetõi maguk is ugyanúgy korrumpálódtak, vagy olyan kényszerû kompromisszumok megkötését vállalták, melyek a nemzet alapvetõ érdekei ellen irányultak. Ezt a helyzetet használta ki a Fidesz, s mint kitûnõ médiapárt meggyõzte a politikai aktív emberek 2/3-át arról, hogy a tömegdemokrácia adjon a számára olyan felhatalmazást, ahol valóban rendszert tud majd váltani!

Szerintem a magyar társadalom számára csak most vált világossá az, amit 2006-ban üzentünk a Kossuth térrõl: nem a látható kormányok kormányozzák az országokat, hanem egy láthatatlan bankárkaszt és annak intézményrendszere: IMF, EU, BIS, stb.
A rendszer lényege tehát éppen ez, a láthatatlanság és a felelõtlenség! A választott kormányok persze felelõsek, hiszen a politikai felelõsség éppen abban nyilvánul meg, hogy nem választják meg õket újra! Ám a bankárkaszt vigyáz arra, hogy õk se lehessenek büntetõjogi felelõsség alanyai, hiszen akkor könnyen eljárna a szájuk,s megneveznék azokat, akiknek a kezében van az igazi hatalom!

Minderre csupán egy apró példa Svájcból. A gazdaság jó állapotban van, de mégis recesszióba kerülhet az állam -, nyilatkozta a gazdasági államtitkárság vezetõ közgazdásza! Aymo Brunetti szerint a jövõ év elsõ negyedében visszaesés lesz a gazdaságban, vagyis zsugorodhat a hazai össztermék, ami gyakorlatilag recessziót jelent. Az erõs frank jelentõsen mérsékelte az export bõvülését Svájcban, így a GDP csupán 0,2 százalékkal nõtt a harmadik negyedévben. Igaz a közgazdász nem is említette, hogy országa – amely nem lépett be az EURO zónába, de még az EU-ba sem –, nem képes felvenni a harcot a láthatatlan pénz uraival! Õ sem merte bevallani, hogy kinél van a fõhatalom Svájcban!

Szerintem persze, nekik sem tetszik a rendszer!

S vajon Õk, mit fognak tenni ellene?

Szeged, 2011-12-27 Dr. Bene Gábor S.