VEGYÜK ÉSZRE: Változik a világ, New Yorktól Athénig.

Változik a világ, New Yorktól Athénig.

Oly sokan fognak megemlékezni 1956 hõseirõl, hogy én most kicsit rendhagyó módon, inkább az 50-ik évforduló hõs "pesti srácairól" beszélnék, s arról a helyzetrõl, hogy a hazug rendõrt is hamarabb érik utol, mint a sánta kutyát! (Elõrebocsátom, hogy nekem mindig megtiszteltetés volt a csõcselék megnevezés 2006-os médiában, hiszen Kádárék is így nevezték a pesti srácokat!)

Ha valaki összehasonlítaná a két évvel ezelõtti szófordulatokat és jelzõket a hazai véleményformáló médiában elhangzó hírekben, hírelemzésekben, akkor meglepõ eredményre jutna. Ma már nem annyira sûrûn hangzik el a „csõcselék és a randalírozó” kifejezés 2006 kapcsán, sõt a Balsai-jelentésnek köszönhetõen ma a televíziós „megmondóemberek” terrorcselekményként emlegetik a rendõri fellépést. Az eurokonformitás teljes hiányát felmutató, akkori rendõri brutalitás azonban, nem egészen ismert a félrevezetett nyugati közvélemény elõtt. Elõször azért nem, hiszen Heller Ágnestõl Kertész Ákosig a teljes liberális „értelmiség” nyugatra jár hazudni, s az – éppen általuk gerjeszteni kívánt, de valójában nem létezõ –, antiszemitizmusunkat kívánják szétkürtölni. Másrészt a pénzglobalisták nagyon is tartanak a magyar 56 céljaitól, a nemzeti függetlenség, semlegesség és szolidaritás mintájától, s inkább hajlandóak az antiszemitizmust erõsíteni, mert ebbõl hasznot remélnek maguknak, s ezzel erõsítik a kimúlt bal-liberális oldalt.

Mindennek látszólag semmi értelme sincs, de az idõ erre is megadja majd a logikus magyarázatot éppen úgy, ahogy választ kapunk most - öt esztendõ után - a Kossuth tér erkölcsi forradalmának egyre égetõbb kérdéseire is.

Világossá kell tennünk legalább a hazai társadalom elõtt, hogy nem véletlenül volt teljes hírzárlat a 2006-os Kossuth téri tüntetések politikai üzenete körül. Nem voltak jelen a demonstráción az akkori politikai osztály ellenzéki tagjai, s csak a megmozdulás kitartó erõsödése és az egyre szervezettebb, egységesebb civil szervezõdéstõl való hatalomféltés volt az, ami kicsalt a térre pártokat és azok pártkatonáit. Ráadásul már 2006-ban, éppen azt a pénzügyi globalizmust vette górcsõ alá a demonstráció, amellyel szemben ma már az egész fejlett világon szervezõdnek a tüntetések: New Yorktól Madridig, Londontól Athénig. A világ legégetõbb problémája tehát a gátlástalan bankárkaszt, amelyet már nem csak a Kossuth tériek, de a világ minden táján kezdenek felismerni. S íme, egy link Amerikából, amely elénk tárja a valóságot, csak rá kell kattintani:

http://www.youtube.com/watch?v=R2RO1aGXoPs

Nyíltan ki kell mondanunk, hogy 2006-ban valóban terrorcselekmények történtek a rendõrök részérõl, s mindezért nemcsak a rendõri és politikai vezetõk, hanem az a rejtõzködõ bankárkaszt a felelõs, amely kaszt már akkor is a markában tartotta a hazai pártpolitika vezetõrétegét. S ez a kaszt, a jelen válság generálója és folyamatos haszonélvezõje is. Ezek a terrorcselekmények sajnos ebben a jelenlegi – idegen eredetû – jogrendben nem fogják elnyerni méltó büntetésüket, mert talán lesz egy-két ejnye-bejnye (a szintén befolyás alatt tartott bíróságok részérõl), de alapos „nagytakarítást” nem képesek végezni, több okból kifolyólag. Az okok között szerepel az is, hogy a máig hibásan szocialistának csúfolt államkapitalista rendszerben szocializálódó, párthûségben szenvedõ bírók közül csak kihalni lehet, még ma is. Ráadásul meg kellene végre értenie a magyar társadalomnak, hogy a csaló politikusok (akik keresztülvitték a rendszerváltásnak hazudott módszerváltást), nemcsak saját védelmük okán rendelték meg – igaz a monetáris diktatúra nyílt vagy burkolt utasítására –, a 2006-os terrorcselekményeket. Õk bizonyos tekintetben ma is védettek, s így nem fog egyetlen hajuk szála sem meggörbülni addig, amíg ez az idegen eredetû jogrend és annak hû kiszolgálói uralják a magyar államot. Hiszen magának a megrendelt terrornak az volt a közvetlen célja, hogy az igazságkeresõ embereket megfélemlítsék, számba vegyék, elvegyék a kedvüket attól, hogy a politika által oly fennen hirdetett „népszuverenitás” jegyében merjenek szólni vagy mozdulni. Nehogy követelni merjék a közhatalmat, ne adj Isten: Nemzetgyûlést tartsanak! A fõbohóc szerintem így fogalmazta meg magában akkor a helyzetet: „Lehet tüntetni a Kossuth téren. Majd megunják és hazamennek. No de Nemzetgyûlést tartani, azt nem lehet! Azt minden erõvel meg fogom akadályozni! Na nehogy már a buta nép akarjon itt gyûlésezni! Mit szólnának ahhoz a világ tejhatalmú urai, s a bankárkaszt is megneheztelne rám. Talán még le is kellene mondanom. Azt pedig nem! Mert nagyszerû érzés dróton rángatni ezeket a böszméket. Hogyan is csinálta 1956-ban a feleségem nagyapja? Hát közéjük lövetett! No, én sem vagyok nála kevesebb, majd meglátjátok!” Talán az is lehetséges, hogy e monológ közben balettozott egy keveset. Mindenkinek el kell ismerni, hogy a szavak és a tánclépések nagyon életszerûek, bár csak következtetések.

Most vizsgáljuk meg: mi váltotta ki a bíróságok elõtt azt a hazugságáradatot, amit a rendõrség tagjai felmutattak a 2006. október 23-i „tüntetésoszlatás” kapcsán. Álláspontom szerint az, hogy a rendõrség rádöbbent: a politika magára hagyta, s õk fogják elvinni a balhét! Ám sajnos még mindig nem félnek eléggé „derék” rendõreink ahhoz, hogy kitálaljanak végre minden szempontból, s bevallják a parancshoz hozzátett saját szadizmusukat, vagy azt, hogy milyen „erõsítõ” tablettákat kaptak, milyen zsarolásnak, fenyegetésnek voltak kitéve. Hiszen soha ilyen törvénytelenséget és vad erõszakot nem produkált még hazai rendõrség, vagy tán nem is rendõrök voltak zömmel, hanem idegen zsoldosok? A felvételt stílszerûen a lábbal taposott Alkotmányról elnevezett utcában készítette a rendõrség. Aki megnézi, azonnal láthatja, hogy nem erõszakos és köveket dobáló tömeg áll a rendõrsorfal elõtt, hanem egy öntudatos, himnuszt éneklõ és Nemzetgyûlést követelõ nemzeti erõ! Igaz felszólították õket az állítólagosan lezárt terület elhagyására, azonban már tudjuk, hogy a mûveleti tervben nem is szerepel az Alkotmány utca eleje lezárt területként, tehát ez volt a csapda. Ezért nem mondta be egyetlen híradás sem aznap, hogy a Kossuth térre az elõzõ hetek, sõt a hajnali ígéretek ellenére sem engedi vissza a rendõrség a legálisan tüntetõket! A tájékoztatás helyett pedig csapdába csalták õket. S hiába követel itt a nép Nemzetgyûlést, mert a hatalom már régen nem a nemzet, de nem is a nép kezében van, hanem egy szûk kiválasztott „elit” uralkodik rajtunk, melyet viszont a bankárkaszt irányít. Ezzel kell tisztában lennünk, s ez, minden szépnek hangzó beszéd, ígéret, vagy nemzeti színû nyilatkozat ellenére így van. Ha szeretnél meggyõzõdni az eddig leírtak valóságáról, akkor kattints ide: http://www.youtube.com/watch?v=mOwAv5UyREY

Azzal, hogy elõkerült ez a többszörösen letagadott, majd 30 évre titkosított felvétel, megdõlt az a vélelem, amit egyébként a tömeg is skandált akkor az Alkotmány utcában: „magyar rendõr velünk van!” Megdõlt, hiszen a felvételen látható módon nem egy "erõszakos" tömeget kellett megfékezni, mert senki sem dobott molotov-koktélt a rendõrsorfalra, hanem: a rendõrök támadtak a saját eltartóikra, a gazdáikra, a népre! Azt talán el lehet hinni a rendõröknek, hogy féltek. Félhettek is, mert képtelenek voltak odaállni az igazság mellé, nem merték a saját fõnökeik szemébe mondani, hogy a népfelség elve miatt nem lõhetnek azokra, akiknek a munkája, verejtéke és teljesítménye nyomán fizetést kapnak! Félhettek is, mert taposták a magyar zászlót, amelyet elõzõ generációk emeltek magasba, melyet megalázni ebben az országban, senki sem mert eddig! Félhettek is, mert már elõre tudták (tudniuk kellett!), hogy hazudni fognak majd a bíróságon is, mert tetteiknek lesznek következményei. Pontosan tudták, hogy törvénytelenek: mert nincs rajtuk azonosítószám, de törvénytelenek azért is, mert egy törvénytelen rendszert szolgálnak! De azt is tudták, hogy békés magyarokat - ünnepelni és a szuverenitásból eredõ jogaikat végre gyakorolni akaró embereket - ütnek, lõnek. Az így arctalanná-azonosíthatatlanná tett (rendõrnek látszó) személyek pedig olyan mély erkölcsi fertõben élnek, hogy számukra mindez természetes volt. Õket mindez, meg sem rendítette, el sem gondolkodtak a történteken. Ezen arctalan erõ állította azt - egy a Legfelsõbb Bíróságra beadott felülvizsgálati kérelemben -, hogy: "Budapesten 2006. október 23-án a kora délutáni órákban erõszakos, garázda magatartást tanúsító tüntetõk a kordonszolgálatot ellátó rendõrökre támadtak.. molotov koktélokkal, kövekkel, egyéb tárgyakkal támadták a rendõröket. Ennek hatására került sor a tömegoszlatás elrendelésére."

Ezen idézett, ordas hazugsággal szemben áll a felvételen rögzített igazság. Valószínûleg csak is ezért titkosították 30 évre, mert a fenti hazugságaikat is pontról – pontra megcáfolja a felvétel. Valószínûleg ugyanez motiválta a rendõrruhába öltöztetett hamistanúk arcátlan hazudozását is per folyamán, s ezért ítélkezett mindeddig hibásan, némely tisztességes bíró is. A REBISZ felvétel megvan. Azonban az emlékezetem szerint tucatnyi rendõr készített felvételt, s azoknak is meg kellene kerülniük ahhoz, hogy végre a teljes társadalom szembesüljön a gátlástalan szörnyûségminden részletével, ami az ötvenedik évfordulón történt!

De mikor jön már el végre az idõ, hogy a kis rendõrök õszinte megbánással, vezetõik a tények feltárásával, a politikai osztály pedig a monetáris diktatúrát leleplezõ vallomással állnának elõ? Ja, hogy a kiszolgálók és kiszolgáltak, illetve a becsapottak és becsapók érdekei látszólag egybe esnek, és ezt a látszatot nem lehet könnyen leleplezni? (Csak addig, amíg nem gondolkodunk!)

Az élet azonban bizonyítja, hogy apró lépésekkel is lehet elõre jutni. Ha már a hazugságon kapott rendõrtanúkat a bíróság hivatalból nem jelenti fel, akkor jó lenne végre a bírókat is felelõsségre vonni! Ha a nyomozóügyész nem teljesíti feladatát, s nem hajlandó egyértelmûen az igazság kiderítésén fáradozni, akkor õt is felelõsségre kell vonni, sõt még azt az Alkotmánybíróságot is, amelynek az lenne a feladata, hogy a „sólyom” korszak pártállami maradványait lesöpörje magáról és a „láthatatlan alkotmány” helyett a történelemben kicsiszolódott, s így bevált alkotmányos jogrendünket visszaadja nekünk, magyaroknak! Lassan már minden intézmény megkapta a lehetõséget, hogy jóvátegye az eddigi tisztességtelen tevékenységét, de valahogy mindegyik a másikra vár és mutogat! - A rendõrség 2006 õszén is alkalmazta azokat a kifinomult technikákat, melyek alkalmasak a civilerõk teljes szétforgácsolására. S akár fél-legitim, akár illegitim a hatalom, ezeket a technikákat bedobva védték meg a törvénytelen rendszert! A Kossuth téren is mûködött a beszivárgás, megfigyelés kettõse és minden más titkosszolgálati eszközt felhasználtak arra, hogy aláássa a tüntetés által kitûzött célt. A láthatatlanná maszkírozott véleménydiktatúra profi eszközöket használ, amellyel akadályozták/akadályozzák, hogy a tüntetés nemzetpolitikai üzenetei eljussanak a széles nyilvánossághoz. Az eszközök még a jól fizetett riporterek, szerkesztõk számára is igazolhatók a „nemzetbiztonság” bûvös kifejezésével, de a rendõrhazugságok fényében láthatóvá válik az a szûk pártarisztokrácia, amely a globalista világot elsõsorban azért szolgálja ki, hogy az egykor eszmét védõk és leszármazottaik ma is megtarthassák a zsákmányt. Ebbõl tehát az következik, hogy azt a bizonyos „nemzetbiztonságot” éppen a tüntetõk képviselték, s nem a hatalombitorlók!

A globalizáció, a bankárkaszt, a jogain túlterjeszkedõ állam, vagy annak intézményei ellen fellépõ tüntetõket ugyanis mesterségesen addig provokálja a hatalom, amíg nem lép fel olyan erõszakos eszközökkel, amelyek casus bellit – tehát felmutatható indokot – jelenthetnek a hatalom számára. S ezt azután véres rongyként azonnal mutogatni kezdi a lakájmédia, s ezzel megteremtõdik az ellen intézkedés, tehát a mégoly durva rendõri fellépés is elfogadhatóvá válik a tv-nézõk számára. Ezen tevékenységekben a titkosszolgálat természetesen részt vesz, sõt ha elég ügyes az ügynök, akkor gyorsan meg is szerzi a tüntetéseken a hangadó szerepet, így a képes lesz eseményeket irányítani, sõt zsákutcába terelni.

A beszivárgás és félrevezetés természetesen nagyon profi ügynököket kíván, s vannak esetek, amikor valakit évekig „építenek fel”. Ez többnyire csak a nagy nézettségû médiumok segítségével történhet, de például nemzeti szellemû újság kiadójaként, vagy radikális mozgalom vezetõségi tagjaként is szerezhet valaki olyan elfogadottságot, hogy az adott pillanatban képes legyen kisiklatni egy jól indult törekvést. (ez ellen védekezni igen nehéz, ezért alaposan vizsgáljuk meg a személy múltját, cselekedeteit, jövedelem forrásait, szokásait és erkölcseit)

A Kossuth térnek, mint a XXI. század elsõ erkölcsi forradalmának, a szabadság megkurtítása elleni és az alkotmányosság visszaszerzésére irányuló tüntetésérõl nem volt sem megfelelõ tájékoztatás, sem az ott elhangzottakból élõ közvetítés a meghatározó sajtóorgánumokban. Sõt, minden vonalon elkezdõdött a lejárató kampány, hiszen semelyik párt érdekszférájába nem tartozó civil személyek álltak fel a színpadra, s õk mondtak ki párt és globalista ellenes igazságokat.

Igaz, eleinte csak a hatalmán túlterjeszkedõ kormány leváltása, a bevallott csalások (pl. „Hazudtunk reggel, este, éjjel…” vagy „szarból hoztuk vissza a kormányzást” ) felülvizsgálata és a valóságos választási eredmény kiderítése volt a cél. Ám éppen az ellenzék feltûnõen passzív magatartása volt az, ami a tüntetõket egyre jobban aggasztotta, s kitartásra sarkallta.

Az akkori aggályokat a mai kormány rövid úton eloszlathatná, ha valóban az elszámoltatás útjára lépne és nem az idõhúzó magatartást tapasztalná ma is a nemzet. Elismerem, látunk néhány komoly intézkedést, de ez nagyon kevés!

A nyugati globalista államok kormányai és rendõrségei csak azért nem kerülnek hasonló helyzetbe, mert már régóta kettõs taktikát folytatnak. Már nem vízágyúk és gumibotok adják a rendõrség igazi erejét, hanem a félretájékoztatás taktikái, amelyek tüntetések jelentõségét csökkenti. Tehát a rendõrség is azon az úton halad, amin maga a bankárkaszt, s egyre jobban rejtõzködnek a törvényesség látszata mögé, de így egyre alattomosabbak. Miután maximálisan számíthatnak a magán médiumokra, de az állítólagos közszolgálatiakra is, így nincs is nehéz dolguk, hogy a közügyekben megszólalókat, vagy a tiltakozó megmozdulások szervezõi ellen a hazugság-propaganda eszközeit alkalmazzák. Titkosszolgálati, rendõrségi akciók – éppen a láthatatlan alattomosságuk miatt – népharagot nem gerjesztenek, s a tüntetõkkel való szolidaritásra nem késztetik a tömegeket. A társadalom áthangolása a tüntetõk ellen 2006 õszén, éppen a lángoló autók látványával és az erõszak átfordításával történt, hiszen minden véleményformáló közszolgálati mûsor garázda, randalírozó, csõcselékrõl tudósított, akik bokrokba vizelnek. Ahogy kiderül a rendõrség hazugsága, úgy fog szép lassan kiderülni a lakájmédia szerepe is az erkölcsi forradalmunk lejáratásában. Remélem, hogy rövidesen nemcsak a rendõrök, katonák, tûzoltók, tanárok, stb. fogják felismerni azt, hogy nem a kormány ellen, hanem a hiteleseket csapdába csaló bankok ellen kell kiállni, a bankárkaszt további uralmának megszüntetése érdekében, s a kormányt csak erõs nyomás alá kell helyezni, épp a történeti alkotmányunk jogán. Most kellene példát venni New Yorkról! Most kellene példát venni a pesti srácokról, akiknek nem volt drága az életük, mert a jövõnek adták, s mi, az óriási lehetõség ellenére sem vagyunk képesek megszabadulni a gyilkosok és leszármazottaik hatalmától, mert nem ismerjük a közjogi harc lehetõségeit, pedig csak azzal lehetünk legyõzhetetlenek!

Szeged, 2011-10-21 Dr. Bene Gábor S.

Ui: Nekem persze nem elégtétel az, hogy éppen az következett be a világban, amit 2006-ban a színpadon elmondtunk, s az okos politikusok, riporterek és jövendõmondók pedig nevettek és a legyintettek a szavainkra. Nekem az sem elégtétel, hogy az akkor bennünket vízágyúzó, gázspayt használó, szemkilövõ rendõrök, kényszerültek tüntetni a jogaikért, hiszen sokszor elmondtam nekik, hogy csak addig lesz rájuk szükség, amíg egy megbízhatóbb náció nem érkezik a helyükbe. De 2006-ban sem rendõr, sem a politika nem hitt nekem: oda se figyelt!