A polgári hírszemle belsõ feszültsége. I. rész.

A polgári hírszemle belsõ feszültsége. I. rész.

„A kormány nem szorul védelemre, mert kiválóan végzi a munkáját,

s a kritikától - ha odafigyel - még jobban tudja végezni.”

Nehéz dolog ma megérteni azokat, akik nem látják a fától az erdõt. Bár a nem létezõ cigánybûnözés lassan kiírtja a maradék fákat, hiszen fûteni kell, s a fát eladni is könnyû a jelen jövedelmek és gázárak fényében.

(Nyilatkozom: nem vagyok tagja pártnak, titkos szervezetnek!)

Ráadásul a Polgári Hírszemlének rendszeresen küldtem el írásokat azért, hogy a Fidesz berkeiben is szélesebb legyen a látótér, de valahogy soha nem maradtak fenn a rostán a gondolataim. Én azonban kitartóan szeretnék használni a hazámnak, s így most is ezért írok. Hiszen ha a kormányzó pártszövetség hívei nem tudnak hatni a saját – és sokszor a tévedhetetlenség bûvöletében élõ – pártvezetésre, akkor vajon ki más lenne erre képes? Idézném a Polgári Hírszemle hitvallását:

„A Polgári Hírszemle ingyenes hírlevélküldõ szolgálat, mely tevékenységét 2002-ben civil kezdeményezéskét kezdte el, a baloldali média közismert túlereje miatt. Fõ célunk a valós folyamatok iránt érdeklõdõ olvasók pártatlan tájékoztatása, napi internetes hírek válogatása mellett a médiában csak súlytalanul megemlített, elferdített vagy elhallgatott események ismertetése. A híreket, hírleveleket nem lehet megválaszolni. (?) Szerkesztõségünk a hírek válogatásában a jobboldali hírek, elemzések hiteles közvetítésére törekszik.”

Nos egy ilyen arc-poetica után biztos lehetek abban, hogy elõbb-utóbb mégiscsak meg fog jelenni egy-két hírelemzésem, hiszen a polgári erkölcs nem arról híres, hogy elhallgassa az igazat, hogy ne engedjen teret az építõ és megértést segítõ kritikának, a VÉLEMÉNYNEK!

Éppen ma kaptam meg a „Levélváltás a Polgári Hírszemle további sorsáról” címmel ellátott hírlevelet, amelynek idézett gondolatait az alábbiakban kommentálnám a szokásos kék színnel:

„Én úgy vélem, miután nincs igazi, tisztességes ellenzékünk, aki nem csak pocskondiáz, de inkább felhívja a hibákra a figyelmet, ezért nagyon fontos lenne, hogy legalább köztünk legyenek olyanok, akik felhívják a figyelmet dolgokra.”

A Fidesz már régen felismerhette volna, hogy az ellenzéknek van egy pártja mely csak a nemzeti érdekek mentén próbál politizálni, de sajnos egyetlen javaslatát sem vették figyelembe a törvényhozásban, ám más ellenzéki pártok javaslatai közül befogadtak párat. Hangsúlyozom: pártellenes vagyok, mert szerintem éppen a pártérdekek túlzott érvényesülése az, amely a jelen drámai helyzetbe sodorta a magyar erkölcsöket és a gazdaságot!

"Hiszem ezt azért is, mert sajnos a kormánytagok NEM köztünk járnak, tehát rengeteg info nem is jut el hozzájuk, igazából nem tudják, hogy az emberek mivel küzdenek, mivel néznek szembe immáron közel 60 éve. (egyébként biztosan te is érzékeled, hogy a jobboldal két részbõl áll: az egyik mindenre tapsol és elfogad és nem tesz semmit, mert szerinte minden így jó, a másik meg harcol, hogy jobb legyen. Ez mindig is így volt. Ez a két tábor csak a szavazófülkében ért egyet, mert mindegyik a Fideszre szavaz, csak az elõbbiek kényelmesebb a helyzete, mert csak bólogat. Ez szíve joguk, mint ahogy a küzdés meg nekünk!)"

A levélíró nem téved nagyot a felosztással csak két további táborról feledkezik meg. A harmadik azok tábora, akik el sem mennek szavazni, mert nem látják a nemzeti érdekek valós képviseletét sem a Fidesz-KDNP, sem a Jobbik politizálásában, vagy csak kiábrándultak a pártpolitikai lózungok eredménytelenségébõl. Õk a társadalom kb 45%-a, s többnyire egy jobb rendszerre vágynak, amelyrõl Széchényi István azt mondotta, hogy: „a pártoskodás csak megosztja a nemzetet!”

S végül a negyedik tábor, amely a Jobbikra szavaz, mert benne ismeri fel az érdekképviseletét.

Kedves írástudók! Nem lehet úgy tenni, mintha ezek nem léteznének!

„Ha nem értik meg, hogy nem ellened, hanem érted haragszom, arról nem tehetünk.

A világon sehol sem mûködik úgy kormány, hogy ne lennének kritikusai, ezt sajnos egy közszereplõnek el kell tudni viselnie. Az emberek tudva a TELJES igazságot, jobban tûrnének, bár nem hiszem, hogy van más ország, ahol már 60 éve azt hallgatják: na most még egy kicsit húzzuk össze a nadrágszíjat, jövõre már jobb lesz! Vajon melyik jövõrõl lehet szó?”

Ezen idézetben nagy igazságokat ír le a szerzõ. Ajánlom a Polgári Hírszemlének, hogy ne dobja félre ezt a véleményt, mert csak a valósággal történõ teljes szembenézés az, amely segíthet ma a magyar társadalomnak, de az országot vezetõ pártszövetségnek is.

Éppen ebben a pillanatban hallottam Orbán Viktortól, hogy: „ha hozzányúlunk a deviza eladósodottság kérdéséhez, akkor a pénzpiacok idegesek lesznek. De éppen a pénzpiac ítél bennünket kockázatosnak a magas deviza eladósodottság miatt. Ebbõl az ördögi körbõl nincs kijárat, tehát ki kell belõle törnünk!” Azt hiszem a miniszterelnök most fején találta a szöget. A kérdés csak az, hogy elég nagyot ütött-e a kalapáccsal?

„Ha csak beletörõdve sodródunk és mindent elfogadunk - ami egyébként így van, mert tudomásom szerint nem állnak barrikádok! - akkor lehet, hogy mégis rossz helyre érkezünk...én szó szerint vettem Orbán Viktor szavait a gyõzelem éjszakáján: csak együtt sikerülhet! Kérte a segítségünket.

Vagy ezt úgy értette, hogy az a segítség, ha nem közremûködõi hanem elszenvedõi vagyunk a történéseknek? Én aktívabb segítségre gondoltam, s vannak infóim, hogy igenis ezek meg is történtek adott esetben, mert figyeltek arra, amit az emberek mondtak. És akkor mi az a nemzeti konzultáció? Nem lehet elmondani a gondolatainkat, véleményeinket?"

Kedves Polgári Hírszemle!

Ez a belsõ vita rávilágít arra, amit már régen érez az ország: Nem lehet elmondani a gondolatainkat, véleményeinket! De akkor mi az a nemzeti konzultáció? A pártelit reklámja?

Várva e soraimnak a vitaindítóként való megjelentetését:

Dr. Bene Gábor S.