Rövid elmélkedés családról és nemzetrõl. I. rész

Rövid elmélkedés családról és nemzetrõl. I. rész

A kisebb család

Mindenki életében szükséges a szûkebb család nyújtotta harmónia. De ez a boldogság és az értékek függvénye. A róluk való hasonló gondolkodás elengedhetetlen feltétele az egyéni élet teljességének, így ez a jó kiscsaládi és nagycsaládi (nemzeti) élet motorja is. A lelki és szellemi kapcsolaton túl, az anyagi világban is nagyon fontos szerepet hordoz ezen két család. Hisz a családgazdaságok képezik a nemzetgazdaság legfontosabb alapját, s a család szerepének – a liberalizmus általi folyamatos – leértékelése, egyszerre oka és következménye is a lesüllyedõben lévõ magyar társadalomban megtapasztalható mélyrepülés. Bár ez utóbbi – a közhiedelemmel ellentétben –, nem csak gazdasági tényezõ. Az is tény, hogy az értékeink, hagyományaink leértékelõdése okán az identitás tudat és a kiegyensúlyozottság egyaránt megbomlik és leromlik. Mindez a liberális ideológia relativitásának közvetlen terméke, s ennek kapcsán az anyagi javak megszerezhetõsége kezd dominálni, s így a család intézménye, õsi funkciója szükségszerûen értékelõdik le, s válik (szerintük!) felesleges kacattá!

A feni jelenség okai nagyon összetettek: hiányzik a hagyományos értékelvû köznevelés, helyette oktatási intézmények mûködnek hazánkban jól, vagy rosszul. Tisztelet a kivételnek, de az oktatás zömébõl alapvetõen hiányzik a család értékként való bemutatása és a harmonikus családi életre való nevelésnek még a szándéka is. (az anyagilag és társadalmi megbecsülésében is lemaradt oktatók személyes példái alapján kialakuló mintakövetés nagyrészt, a sajnálatosan tragikus szocialista korszak továbbélését biztosítja) Mindezekhez járulnak még a bizonytalan családtámogatási szabályozók, melyek nem teszik lehetõvé a hosszú távú kiszámíthatóságot. (a fokozatos leépítés az oktatásban is egzisztenciális félelmet kelt, amely természetesen a nevelés nehézségeinek felvállalása helyett, még a legkisebb konfliktus vállalását is megakadályozza a tanerõk részérõl) A házasság intézményének devalválása is a liberális én-központúság önzõ mintáit adja tovább. (a karrierpályák sikerorientált szemlélete is szemben áll a gyermekvállalással, s az állam pedig a családüzem újratermelõdésének költségeit nem hajlandó teljes mértékben figyelembe venni) A média nem a családi harmónia életmintázatait népszerûsíti, hiszen a hollywoodi filmprodukciók többsége is igen családellenes mintákat ad. (az állam vezetõibõl hiányzik a családi, s általában az emberi vagyonnal való „gazdálkodás” hosszú távú társadalmi stratégiája, de a családüzemen belül és a társadalomban sem érvényesül a jogok és kötelezettségek egyensúlya!) A család életszínvonala, belsõ-külsõ mûködésének lehetõsége erõsen függ a család felnõtt és gyermek tagjainak kiszolgáltatottságtól, amelyek az egymást letaposó versenybõl, valamint az anyagiak megszerzésének való megfelelés kényszerébõl és szükségébõl fakadnak.

A „modern” piacgazdaság egyik oldala hazug és demagóg módon demokráciát hirdet, a másik pedig gátlástalanul pazarló gazdálkodást folytat mind a humán, mind a családi erõforrásainkkal. A multinacionális cégek – világtendenciaként õket jellemzõ módon – humánvagyon és természet felélõ stratégiát folytatnak: alkalmazottaik széles, humánforrás szempontból a legértékesebb rétegeit a 25–45 közötti két évtizedben foglalkoztatják csak, s ezzel a „korai öregedésbe”, az egészségi elhasználtságba hajszolják õket, a természetet pedig a legvégsõ szintig rombolják, kiszipolyozzák és csak akkor hajlandóak áldozni is rá, ha erõs társadalmi nyomás helyezi õket a nemzet, vagy annak állama.

A nagyobb család: a nemzet

A nemzet tagjai azon közjót szolgáló önkéntesek – akik államalkotó akarattal és belátási képességgel dönthetnek közös ügyeinkben – de csak annyi jogot kaphatnak Õk is, amennyi a jogok és kötelességek egyensúlyából rájuk hárul. Ezen önkéntesek száma az elmúlt évtizedekben nagyon megcsappant! Az oktatás hiányosságai és a nevelés teljes elmaradása okán az etnikai nemzet tagjainak nagyobb része nem ismeri a történelmét, illetve a történelemhamisítás által elénk tálalt (Habsburg, vagy bolsevik érdekû) történelmet ismeri csak.

(folytatom majd!)