Lassan öt éve, hogy a népre lövetett Görényi!

Bene Gábor S.: Lassan öt éve, hogy a népre lövetett Görényi!

Ne ítéljenek el, mert szögedi lévén csak tájszólásban tudom kiejteni az egykori fõkapitány nevét. Az pedig, hogy kihagyok egy betût a nevébõl, nem a rosszindulat miatt történik, hanem baj van az emlékezõ tehetségemmel, s így értelmetlen szavakat nem tudok megjegyezni. Ezért marad meg a görény Görényinek. Ennek a szónak legalább van értelme. Igaz, a felettesei voltak a szemkilövetés – mint a máig élõ Aranybulla ellenállási kötelezettségétõl való elrettentési kísérlet – értelmi szerzõi, de azok is sorra kerülnek majd – remélhetõleg. Elõször a névrokonom, Bene László országos fõkapitány, aki éppen Dél-Amerikában múlatta az idõt akkor, majd Furcsán Nyerenc: aki pedig elhitette a nép egy részével, hogy nem ripacskodó átverés az internacionálét énekelni milliárdos, közvagyon fosztogató, tolvajként. (Ráadásul szívre tett kézzel!) Szórakozhatnék azzal, hogy Görényi október 23-át követõen felajánlotta lemondását, de Furcsán Nyerenc nem fogadta el. Azonban névrokonom (Bene László) szervilizmusában ezt úgy értelmezte, hogy a súlyos jogtiprások következmények nélkül maradhatnak.

Pedig a BTK 361. § büntetni rendeli, az elöljárói intézkedés elmulasztását. Márpedig ha az elöljáró, aki arra köteles lenne, az alárendelt által elkövetett bûncselekmény miatt felelõsségre vonást nem kezdeményez – elköveti ezt a cselekményt, akkor büntethetõ! Ennyit névrokonom törvénytiszteletérõl!

Ám a mai szösszenetben csupán Görényi „rendjével” szeretnék foglalkozni.

Egy kedves hölgy mondta egyszer, hogy már kinézésre is olyan, mint az ördög. Talán túlzás a kijelentés – hiszen nem lehetünk biztosak abban milyen is az ördög képe – de az egyértelmû, hogy cselekedetei erre utalnak, hiszen óriási gátlástalanságot sugallnak, miközben rendrõl beszél. Õ is rendpárti lenne, mint Én?

Ennek megállapításához tisztáznunk kell a rend fogalmát és tartalmát!

Maga a rend fogalma igen átfogó, nem könnyen ragadható meg logikai úton sem. Létezik intellektuális rend, amelyrõl Arisztotelész így ír: "A matematikai tudományok különösen a rendet, a szimmetriát és a határt mutatják meg: és ezek a szépség legkiemelkedõbb formái." Mi azonban a közrend fogalmát szeretnénk megközelíteni, hiszen bár a matematika az intellektuális rend tudománya, de az alkotmányos közrend megteremtése az emberi adottságok egy kiemelkedõen nagy produktuma. Így hiába írnám a mai hatalombitorlóknak és az agymosáson átesett népességnek, hogy közrend: jogok és kötelezettségek szimmetriáját meghatározó igazságos szokásjog megtartása, tehát a sajátos magyar alkotmányossághoz való visszaalkalmazkodása a nemzet tagjainak. Nemrég olvastam hasonlót egy német szerzõtõl: "A közrend az egyén nyilvánosság elõtti magatartására irányuló azon íratlan szabályoknak az összessége, amelyeknek tiszteletben tartása a mindenkor uralkodó nézetek szerint a rendezett állampolgári együttélés elengedhetetlen feltétele."

Sajnos a "mindenkor uralkodó nézetek" meghatározása során döbbenünk rá arra, hogy a médiadiktatúra – amely egyúttal véleménydiktatúra is – oly erõsen formálta át a gondolkodást, hogy a szokásjogi szabályok elvesztették morális alapjukat, s ha elméletben nem is szabad lopni, de a gyakorlatban nagyon sok lopás történik. (pl. így lopják el tõlünk õseink vérrel szerzett alkotmányát is)

Lehet-e belsõ rendrõl beszélni egy olyan országban, amelynek társadalmi és gazdasági viszonyait éppen az államalkotó nemzet tévedésbe ejtésével és tévedésben tartásával hagyták meg, egy idegen eredetû jogrend keretében? A belsõ rend ugyanis egyenlõ az alkotmányos kereteken belüli, nemzetbiztonsági érdekek védelmével. (ennek sajnos ma nem látható a védelme, sem a multikkal, sem a bankárkaszttal szemben) Viszont, ha az úgynevezett „alkotmányos keretek” nem az államalkotó akarattal bíró nemzet akarataként, hanem egy rájuk oktrojált idegen jogrend alapján történik – amely ráadásul még az említett tévedésbe ejtés következménye is – akkor milyen belsõ rendrõl beszélhetünk?

Egyes volt bolsevik – ma már liberális – professzorok szerint a közrend egyenlõ a jogi renddel, ahol élet- és vagyonbiztonság is van. A közrend manapság a rendõrség kulcsfogalma, s alkalmazásában ma közremûködik az Országgyûlés és a többi jogalkotó is, a közrendvédelmi jogszabályok kibocsátásával. Szerintem viszont a közrend: az igazságos szokásjogi rend megtartása az erkölcsös együttélés zavartalansága érdekében. S ha egy államban, nem szokásjogi lehetõség az „uralkodó osztály” szemének kilövése - éppen a közrendre hivatkozva -, akkor viszont felismerhetõ, hogy bûncselekmények sorozata történt 2006-ban. Mert a közrend védelmét is túlnyomórészt azon közigazgatási szervek hivatottak ellátni, amelyeknek egyik, de nem kizárólagos szerve (legfeljebb elsõdleges) a rendõrség. Még a mai, ún. „idegen jogrend” is elismeri a „jogos védelem” fogalmát, amelyben egy jogtalan és közvetlen támadás elhárításához szükséges mértékû tevékenység védelme rejlik. Így az állításom szerint a rendõrség jogtalan támadásával szemben az ünneplõk kerültek jogos védelmi helyzetbe- õk jártak el jogszerûen, s nem a rendõrség!

Nézzük elõször a BTK 29. szakaszának bekezdéseit:

29.§(1) Nem büntethetõ, akinek a cselekménye a saját, illetõleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetõleg ezeket közvetlenül fenyegetõ jogtalan támadás elhárításához szükséges.
(2) Nem büntethetõ az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségbõl vagy menthetõ felindulásból túllépi.
(3) A megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elõl.

Mivel maga az õszödi beszéd, de a gyülekezési jog korlátozása is a nemzeti ünnepen: bizonyos bûncselekményeket rejt, sõt a békés tömeg rendõri provokálása, jogainak erõszakos korlátozása és a nemzet ellen indított háború: a közérdek ellen intézett, közvetlen és jogtalan támadásnak minõsíthetõk.

Ezáltal a jogos védelmi helyzet elõállt, hiszen az állam nem volt képes erõszak-monopóliumával megvédeni sem az õsi magyar erkölcsi alapú alkotmányosságot, sem liberális jogelvek szerinti gyülekezési jogot. Így a „jogtalan támadás elhárításához szükséges” cselekmény: egy jogos védelmi helyzetben nem büntethetõ! Büntethetõ viszont a jogtalanul támadó rendõr!

Rendõrség Szolgálati Szabályzatnak 2006-ban hatályos szövege szól a Polgári lakosság elleni erõszakról:

„ Aki …polgári személlyel vagy hadifogollyal szemben erõszakot alkalmaz, embertelen bánásmódot tanúsít vagy hatalmával más módon súlyosan visszaél, amennyiben súlyosabb bûncselekmény nem valósul meg, bûntettet követ el, és öt évtõl tíz évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. ”

Ha az állam nem képes visszaállítani és megvédeni a legalább 1000 éves bevált jogrendjét, vagy egy polgárát a jogtalan erõszakkal szemben, akkor a védekezõ olyan támadást hárít, melyre hatóság lenne köteles! (S ezen mondat szerepel a BTK indoklásában is!) Ha a közrend védelmét szolgáló rendõrség támad rá a békés civil lakosságra, s azt akarja elhitetni hamis tanúk és provokátorok segítségével, hogy a civilek támadták meg õket, akkor különösen nagy a felelõssége a rendõri vezetõknek, akik jogos és szakszerû rendõri fellépésrõl beszélnek. Ma már bebizonyosodott, hogy nem voltak jelentõsek a civilek jogsértései, a rendõri támadás viszont brutális volt! Ilyet csak egy bolsevik lelkületû parancsnok tûrhet el, de nem egy magát „demokratikusnak és jogrendvédõnek” nyilvánító. Az Alkotmány utcában sem az ünneplõ tömeg tett jogellenes lépéseket, hanem a rendõrség provokálta õket! Eleve becsapottak voltak, hiszen a rendõri vezetõk hajnali nyilatkozatai ellenére nem engedték õket vissza a Kossuth térre a magas rangú vendégekre való hivatkozással. Maga Görényi jelenti ki, hogy: „Törvénysértést követtem volna el, ha befolyásoljuk, merre mozog a tömeg.” Pedig minden azt bizonyítja, hogy befolyásolták merre mozogjon a tömeg! Sõt, szerinte a 12/2006-os utasítás szerint nem kötelezõ rendõröknek azonosítót viselniük. "Abszolúte törvényes volt, hogy a rendõrökön nem volt azonosító" – hazudott Görényi több alkalommal is.

Lassan öt éve, hogy az ünneplõ tömegre lövetett, lovasrohammal próbálta õket megfélemlíteni, s még eddig nem ül a börtönben! Nehezen tudom elképzelni, hogy Révész Máriusz, és a további 150 sérült nyugodtan alszik addig, amíg az egyenruhás és politikus bûnözõk nincsenek rács mögött, s nem dolgozzák le ott, azt a 300 millió forintnyi összeget, amelyet közpénzbõl fizetett ki a belügyi tárca kártérítésként a sérülteknek. Ne elégedjünk meg a bûnözõk börtönbe zárásával, vagyonelkobzással, hanem a kemény munkával való törlesztés legyen a célunk! Ahogy õk és elõdeik beüzemelték apáinknak a kõbányákat, úgy nekünk is szükségünk van az általuk kitermelt zúzott kövekre, szerintem életfogytiglan kellene termelniük!

Szeged, 2011-08-17